Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-27 / 245. szám

8 DÉLMAG7AR0RSZAG Szerda, 1937. október 27. Mindenszentekre Q olcsó gyertyák 1 Kg PC.~~ AGY ALBERT Valéria-tér. (Paprika-piac) Budapest I. 6.15: Torna, hanglemezek. 7.20: Él rend, közle­mények. 10: Hirek. 10.20: Egy angol hegedűmű­vész és őse a magyar tudós. 10.15: A régi Pest érdekes alakjai. 11.10: Xenizcíkö/i vizjelzöszolgá­lat. 12: Déli harangszó az Egyetemi templomból, idöjárásjelentés. 12.05: A rádió szalonzenekara. 13.20: Hirek. 13.15: Pontos időjelzés, időjárás és vízállásjelentés. 13.10: Enged Iván zongorázik. 14.tO: Hirek. 15: Arfolynmhirek, pinei árak. élel­miszerárak. 10.15: A rádió diákfelórája 10.45: Pontos időjelzés, idöjárásjelentés, hirek. 17: Ma­gyar önbírálat Világos ulán. Előadás. 17.30: Gut­trnberg György jazz-zenekara játszik. 18.30: Thar Fe-renc tárogatózik, kiséri Farkas Béla és ei­gánvzenekara. 10.20: Az ember nem bújhat ki bő­réből. Csevegés. 10.50: Székelv Mihály, az O ne ra­li áz tagja énekel, zongorakísérettel. 20.20: ITirek. 20.15: Elfeledett magvar zenekari müvek. Közre­működik az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezényel Dohnányi Ernő. 22.10: Tdőjárásjelentés. 22.15: Szalonötös. 23: Ilirek francia és olasz nyel­ven. 2310: Tánclemczek. 0.03: Hirek külföldi ma­gyarok számára. Budapest TT. 18 10: Két katholikus francia költő Előadás. 10.50: Olasz nyelvoktatás. 20.20: Hanglemezek. 21: Hirek. Külföld. Belgrád 10: Kamarazene. — Berlin. 10.30: Tánc­zene hatalajka és harmonika játékkal. — Bécs. 7.25: Filharmonikusok. — Droitvich. 10.20: Spa­nyol dalok és zenekari müvek. — Kassa. 5.40: Magy-r műsor — Köln. 5: Hotlandindiai hang­verseny. — Milánó. 5.15: Golia Mária zongorázik. !>: Gounod: Faust, opera. — München. 4: Kama­ratrió szoprán és tenorénekkel. — Róma. fí.10: Hirek magyarul. — Varsó. 9: Chopin müvek. Kevese! násztól! mMs zsebórák, pontos járású svájci karórák, disz ébresztőórák olcsó áron kaphatók, óra és ékszer javítás pon­tosan és megbízhatóan. VESZEK brilliáns ék­szert. aranyat, zálogjegyet. Gáspár Ferenc Oroszlán-uccu 5. szám, zálogházzal szemben. A Délmogyarorsxág rsglnys •Jtízm PÁRISI NAGY ÁRUHOZ RT. tlMHI. CSWKOMICt «• KRt UfC« SSBOtf Sirgyertyák, mécsesek, burák 10 drb 40-vs csavart sirgyertya —.14 10 drb 50-es csavart sirgyertya —.10 10 drb 30-as csavart sirgyertva —.22 12 drb 00-as fehér sirgyertya —.24 10 drb 50-es fehér sirgyertya —.24 8 drb 40-es fehér sirgyertva —.'24 7 drb 36-os fehér sirgyertya —.24 6 drb 30-as fehér sirgyertva —24 5 drb 24-es fehér sirgyertya —.24 3 drb 10-os fehér sirgyer va —.24 2 drb 12-es fehér sirgyertva —.22 3 drh staniol kis nié-ses —.20 1 drb 24 órás mécse.? —.22 1 drb Rió mécses —.18 1 drb Astra mécses üvegben —.18 1 drb mécses pohárban .-.28 1 drb mécses háromlábú iivegté­gelyben ' -.24 2 drb mécses favence tégelyben —.24 Keresztes piros üveg sirbura —.22 Keresztes matt üveg sirbura —.98 Talpas sirlámpa 1.48 MÉGIS ÉLEK lrf« Ru»*k«bá»»V«1 Elemífi 104 Olyasmit halott, hogy nem akart hinni fülének. — Zongorázni fogok:.: Nyugod­tan lepihenhetsz. Hidd el, zongoraszónál pompásan lehet aludni. Én legalább tudok. Na, szervusz ... Jóéjszakát. — Nem hasz­nált se könyörgés, se tudálékos okoskodás, Jóskával egyszerűen nem lehetett birni. Oda sem hallgatott. Kinyitotta a zongorát s ujjai ráhajoltak a billentyűkre ... Beethoven Ap­passionata-szonátája. Az Istentől sugallt ab­szolút zene ... Csak a kis, kékernyős zon­gora-lámpa égett a kottatartó felett. A szoba többi részében sötétben ölelkeztek a hangok. Kísérteties látvány volt a láztépett, karikás­szemű fiu a zongoránál, aki mintegy meg­szállottan, félönkivületben játszott. Félelme­tesen nagyszerű élmény, tul a képzelet, a realitás határán. Valami egész hátborzonga­tóan lebilincselő volt, amit ez a mostan alig­egészeszü művész deliriumában mírvelt. Sirt, zokogott, vádolt, követelt keze nyomán a hangok egymásutánja; — szerte a városban embereket végeztek ki — idebent pelig újra megelevenedett a beethoveni tragédia. Eleknek soha rendkivülibb élvezetben nem volt még része. Szinte testetlenül nyúj­tózott. fürdött a lelketcsorditó szépségben és szavakat keresett a dallamokra: igen, igen, ez jó.:, nem bírom, nem birom, nem bí­rom már... ez remek, találó, tisztára ezt mondták a türelmetlenül zengő billentyűk.:, nem birom már... hogyan is bírta ki Beet­hoven? a süketséget? rengeteg családi ba­iát? és hogy nem méltányolták eletmé? e(?y félistent, egy egyedülvalót, egy BEETIIO­VEN-t. csupa méteres betűvel, mert annyi­val túlnő minden máson... hogy birta ki? s honry bírta ki a Fidélió bukását, meg min­dent?.:: Ez nagyon jó, hogy: nem bírom nem birom, nem birom már... Talán Beet­hoven maga is erre gondolt, mikor az Ap~ passionátát megálmodta? .:. Sokat kibir az emher, a legjelentéktelenebb ember is fel­mérhetetlenül sokat elbir. El. Legjobb pél­da erre a báboru s ami utána következett. Ki hitte volna, hogv mindezt ki lehessen birni? ... És lám, Jóska súlyos betegen zon­gorázik, ahelyett, bogy betartaná az orvos előírásait.:. És én?í És... — hirtelen felült fekhelyén, kezével, végigtörölte homlokát s a lámpa halványkék fényét nézte, hadd éb­redjen fel teljesen. — És Kamilla? — A sző iga7Í értelmében leteperte a rémület. — Ka­milla! A legdrágább! — Szégyelte, hogy env­nyire megfeledkezett róla. Holott akadt mentsége bőven: az ellenforradalom várat­lan kitörése, a rohanás, a Karc, az összeom­lás, loholás Szimonidesznéhez a holmijáért, n pokoli zűrzavar mindenfelé, mind. mind elfogadhatóak voltak, de ő csak fejét rázta. — S7égvén. Szégyen. Eszébe jutott, hogy KarpiHa holnap várnj fogía. És.most már,nem jc 1-eresKeti fel. Ugy kell elmenni búcsúszó nélkül, meg se simogathatja, át se ölelheti mégegvszer. '— Gondolata kilépett szá'.'n; t'imonrlta. — Egyetlenem, mindenem. — Jós­ka dühösen ráparancsolt. — Coki! — Aztán Elek belefúrta fejét a párnába, elöntötte a si-ás. Sokáig sirt. Igy búcsúzott el Kamillá­tól. Jóska bainabg zongorázott, akkor lefor­' dult a székről. Elek fektette vissza ágyába. Mielőtt hajnalban elment, felküldte hozzá a házmesternét, hogy legven mellette valaki, arrog a doktor megérkezik. Soroksári villamossal utazott, ott ült vo­natra. Az utasok, mintha valamennyien né­mák lettek volna; vagy ha egyikük — mási­kuk beszélt is valakivel, nagyobbára csak az időjárásról, régi békebeli emlékekről esett szó és arról: vájjon kapnak-e valami élelmi­szert a falusiaktól? A vonat túlzsúfolt volt, ember-ember hátán szorongott, akik bizal­matlanul méregették egymást. Mindenki mindenkiben kémet, besúgót gyanított, hál a máról senki nem nyilatkozott. A tegnap­ról meg éppen hallgattak. Csupán néha tört fel reménytelenségük, elkeseredettségük egy egy vergődő sóhajban. — Ha van valahol sóhajok hidja, akkor ez a vonat a sóhajok vonata — gondolta Elek. — A rendes kép volt ez március óta. Éhes, lesoványodott emberek, rongyos emberek hátizsákokban, kézitáskákban hordták féltveőrzött ékszerei­ket, maradék rongyaikat. — báliruhától az ágypárnáig — a sokkal jobb helyzetben lévő parasztokhoz, hogy csereüzleteket kös­senek velük. Mert az éhség, hiaba.:. még örültek is, akik például jegy-gyürüjüket egy kiló szalonnára válthatták át. Vagy: — most meleg van, nem kell télikabát, két-három ruha is felesleges, minek? adjuk oda a fa­lusiaknak, adjuk el zsírért, lisztért, akármi­ért, mindegy, csak ne sírjanak a gyerekek, csak ebédet főzhessen az asszony... Elek­nek ugy tünt, mintha csupa halálraítélt kö­zött ülne. Á halálraítéltek se lehetnek közöm­bösebbek, mint ez a társaság. Talán eltom­pult, megfagyott az agyvelejük, nem gon­dolkodnak már, egyesegyetlen kivánságuk, hogy megtölthessék laposra apadt hasukat... Borzongott. A nap a vagon másik oldalán sütött, neki árnyékos hely jutott szemben a menetiránnyal. Kegyetlenül verte a légáram­lás. Civilruhája nem volt, uniformisban meg nem mert utazni, nehogy feltűnő legyen, te­hát zubbonyát, sapkáját belegyömöszölte hátizsákjába. Orra csakhamar eldugult. Tud­ta, hogy náthás lesz. Feje nőni kezdett, mint a luftballon, amibe levegőt pumpálnak. Hiá­ba, nem szokta meg az ingujjban-járást. De igy legalább nem rítt ki utitáfsai közül. Az, hoey inge tisztább s finomabb anyagból ké­szült, senkinek sem szúrt szemet. A vona­tot ellenőrző vöröskatonák rá se kukkoltak. Kis ügyeskedéssel akadálytalanul elérte a határt. Az állomáson talált egy gazdát, fel­kéredzkedett szekerére és az öreg elvitte a demarkációs vonalig. Mindössze egyszer ál­lították le a szekeret, de akkor aztán majd póruljártak. Szerencséjére még idejében ki­vágta magát'. Körülfogták a kocsit s rájuk­orditottak: kicsodák maguk? mit keresnek itt? igazolják magukat:.. Először azt mond­ta, hogy ő az öreg fia, itt voltak csak né, az állomáson, — de a katonák igazolványt követeltek. A vénember nagy szuszogások közepette ki is gombolta lajbiját, hogy elő­adja a magáét. Ő itt lakott a szomszéd ta­nyán, volt írása. fFolvt. köv.) Varga Dezső Vasáruháza az Alföld látványossága . Salgótarjáni folytonégő kályhák ! LUNA tűzhelyek Hazai szenekhez: Farm! uum neo perpetuum, Kalor, Rex, Simplex Fafütéshez ^ Nagv választék Ugnor odarak! fehér és fekete zománcozott kivitelben Kályha raktáramat •ételkötelezettség nélkül kérem megtekinteni

Next

/
Thumbnails
Contents