Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-17 / 237. szám

Vasárnap, 1937. oki. 17 Polliikat napilap XIII. évfolyam 237. sz A legitimizmus két forrása cen, — testvérként fogják megtalálni egy­más lelkét és kezét, ha a nemzet és a krisz­tiánizmus pogány ellenségével kell meg­mérkőznünk. S ha viláigáramlat hatalmával szembeszállva fokozni akarjuk a magyarság erejét, arra is gondolnunk kell, hogy a leg­nagyobb erkölcsi erők, a tekintély hatalmas­ságai, az egyház világító és vezérlő példája sokkal fénylőbbek és sodróbberejüek király­ságban, mint bármely más államformában. Ne legyünk se legitimisták, se antilegiti­misták, de legyünk engedelmes végrehajtói a nemzeti érdek pa­rancsainak. Ha a nemzet érdeke azt parancsolja, hogy antilegitimisták legyünk, akkor egy pillanatig se habozzunk elvetni a tartalomnélküli diszt, de ha a nemzet védel­me s jövőjének biztosítása legitimizmust parancsol, okkor lássuk meg a díszben a tartalmat, az emlékben az erőt s a legkurucabb Petur is hajtson fejet az előtt, akinek fejét a korona ékesíti. Ne a születés jogait ismer­jük el, de ne tagadjuk meg a nemzet érdekei­nek leghűségesebb és legengedelmesebb szolgálatát. Nem az az igazi magyar, aki a leghangosabb vivát-ok szalvéit küldi a ma­gasságok felé, hanem az, aki republikánus lélekkel is tud fejet hajtani az előtt, aki szol­gálatot tesz a nemzetnek s aki áldó-vágyó aulikus lélekkel is ki tudja mondani az eb­urafakót, ha a nemzet jelenének nyugal­ma és jövőjének biztonsága más államformát fog tanácsolni. Lehet, hogy a két párt meg fogja találni egymást s a világpolitika zűrzavarában, erre a kis nemzetre leselkedő veszedelmek között ez az összetalálkozás igéri majd a béke és biztonság illúzióit, — a nemzetnek nem le­het más kívánsága, csak az, hogy vezetői ne hangulatok, hanem érdekek útmutatásai alapján, ne pillanatnyi föllobbanásjok szal­matüzei, hanem a nemzet szolgálatának" örökmécsese fényében keressék és találják meg a jövendő útjait. Condonban megkesdődött a semlegességi bisoiiság sorsdöntő íanácskoxása Franciaország, Anglia, Olasxorsxág, Némeiorsscág és Orosxorsxág delegátusainak drámai besxéde — Utolsó kísérlet a tjelyseet megmentésére Haladéktalanul bixoifság ül össxe a francia Javaslat megbesxélére A körmendi gyűlés után, ugy látszik, Ma­gyarcmszágon a legitimistáknak két pártját lehet megkülönböztetni. Az egyikhez tartoznak azok, akik a j o g ­folytonosság tántoríthatatlan hivei. Talán értelmi meggyőződés, talán érzelmi bangoltság, talán beléjük idegzett hűség, ta­lán a letett eskü erkölcsi kötelezése, talán régi közjogi intézményeink tisztelete s ha le­hetne azt mondani: közjogi lelkiéle­tük tette őket legitimistákká s akik forra­dalmak zűrzavarain s a rendcsinálás lármájá­ban, a konszolidáció hajnalán és delén ke­resztül megőrizték hüségüket nemcsak a ki­rályság intézménye, de a király személye iránt is. Erényeikben és tévedéseikben legi­timisták maradtak s nem is azért, mert a magyar alkotmány hiányos mai ideiglenes­ségében, nem is azért, mert az ország érde­ke a királyi trón betöltése, hanem legitimis­ták nemzeti érdektől és történelmi szükség­től függetlenül s koronás királyt akarnak Ma­gyarország élére. De van a legitimistáknak egy másik s ta­lán rem is kisebb csoportja, akik a legitimiz­musban, a királyi szék betöltésében nem célt látnak, hanem eszközt, akik a ki­rálykérdés megoldásában nem egyes pártok­nak, hanem az egész nemzetnek egyik leg­hatalmasabb politikai fegyverét látiák s akik a trón betöltését az ország vitális érdekei szolgálatával hozzák kapcsolatba. Az első csoport számára a legitimizmus a cél, a másik párt számára a legitimizmus "esz­köz. S Körmenden találkoztak egymással azok, akik célban és eszközben egyetértenek. A le­gitimisták történelmi pártjának a— gya­korlati legitimisták megnyilatkozása annyi erőt adott, amennyit a vérátömlesztés­től vér a legyöngült szervezet. A történelmi emlék s az érdekek parancsa fonódott össze a körmendi piactéren. S minden elvi állás­foglalás, minden h't és dogma fölött úrrá lett a nemzetközi helvzet tanulságából folyó nemzeti parancs: a német terjeszkedés és a szláv szorítás gyűrűiében meg kel' találni a nemzet számára a lelki ellenállás min­den tényezőjét. S áfnennvi hatalmat, te­kintélyt. presztízst, méltóságot, diszt és fényt tud magából a királyság intézménve s- a Szent István koronájával föl­szentelt király árasztani, azt mind fel kell használni, azt mind bele kell vetni védői­mül a nemzet számára abban a fölmérhetet­Ienül súlyos harcban és abban a felmérhe­tetlenül sulvos helyzetben, ami talán kike­rülhetetlenül áll előtte." S talán beszélhetünk nviltan arról is, Kogv a nemzet ebben a küzdelmében nem mond­hat le a keresztény egvházak támogatásáról. S a történelem arra tanít bennünket, hogv a keresztény egyházak királyságban sokkal több oltalmat, védelmet és segítséget tudnak nyújtani a világi hatalom számára, mint amepnyit tőlük erkölcsi javakban más ál­lamforma várhat. A németországi keresztény egyházak helyzete e tekintetben kétségtelen •— és kétségtelenül fáidalmas, — példát nyújt. A magyar katolicizmus és a magyar (protestantizmus, — Pannonhalma és Debre­London, október 16. Hetekig tartó tárgyalások után ssombaton összeült az angol fővárosban a semlegességi bizottság, hogy a spanyolországi ön­kénte:ek ügyében határozzon. A tanácskozások elé óriási érdeklődéssel tekintettek. Fokozta a tanács­kozások iránt megnyilvánult érdeklődést Eden an­gol külügyminiszternek az a pénteki kijelentése, hogy amennyiben a tanácskozások kudarccal vég­ződnének, rendkívül súlyosra fordulna a helyzet. A bizolság első ülésén Corbin londoni francia nagykövet a francia kormány nevében a következő nyilatkozatot tette: — A helyzet feltétlen- tisztázására különböző módszerek kínálkoznak. Lehetetlen a mostani bi­zonytalan helyzet fentartásdt továbbra is meg­engedni. Az önkéntesek visszavonásának kérdése a mostani körülmények folytán rendkivül nagyfon­tosságú. A francia kormány kijelenti, hogy a mos­tani helyzetet nem lehet tovább folytatni és ha a kitűzött határidőn be'ül nem jön tétre egyez­mény és az egyezmény határozatait végre nem hajtják, akkor visszanyeri teljes cselekvési sza­badságát. • Lord Flimouth az angol kormány nevében a következő nyilatkozatot .tette: — A helyzet jellege olyan, hogy rendkívüli ko­molyságát valamennyi itt képviselt kormánynak ej kell ismernie. A spanyol viszályban az idegen be­avatkozás folytatódik és az Egyesült Királyság kor* mánya meg van győződve arról, hogy ha minél tovább tart es a helyzet, annál veszélyesebb lesz. Nyonban létrejött egyezmény és az olasz kor* mánynak ehhez történt csatlakozása, amelyet nagy örömmel üdvözöltünk, véleményünk szerint olyan kedvező légkört teremtett, amely lehetővé tet­te a spanyol kérdés minden vonatkozásának meg­vitatását. A Spanyolországban harcoló két ellensé­ges táborban lévő külföldi állampolgárok jelen­lé'e a legnagyobb akadály, amely meggátolja a cél elérését. Hangsúlyoznom kell, hogy az Egye­sült Királyság kormánya nem hajlandó megen­gedni, hogy a helyzet oly fejlődési irányt ve­gyen, mint ez a múltban történt. Teljes eredmény elé-ésc céljából lényeges az, hogy tökéletes ellen­őrzési rendszert létesítsenek. Az olasz álláspontot Grandi londoni nagykövet ismertette. Emlékezte­tett az olasz kormány julius 26-i nyilatkozatára, amelyben teljes mértékben hozzájárult az angol tervhez. Hangoztatta annak feltétlen szükségessé­gét, hogy ismerjék el a hadviselő jogokat. Azo­kat, akik a benemavatkozás ellen, de a hadviselő jogok elismerése ellen nyilatkoztak, nem lehet a spanyol viszályban semlegeseknek tekinteni. Sze­retné, ha pontosan körvonalazná a szevjetkormány ezzel kapcsolatban tett intézkedéseit. Tiltakozott ezután amiatt, hogy egyes hatalmak állandóan megsértik a Fö'dközt-tengcren más halalmak tzn­geri lobogóit és ennek segítségével hadianyagot

Next

/
Thumbnails
Contents