Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-17 / 237. szám

Vasárnap, 1937. oki. 17 Polliikat napilap XIII. évfolyam 237. sz A legitimizmus két forrása cen, — testvérként fogják megtalálni egymás lelkét és kezét, ha a nemzet és a krisztiánizmus pogány ellenségével kell megmérkőznünk. S ha viláigáramlat hatalmával szembeszállva fokozni akarjuk a magyarság erejét, arra is gondolnunk kell, hogy a legnagyobb erkölcsi erők, a tekintély hatalmasságai, az egyház világító és vezérlő példája sokkal fénylőbbek és sodróbberejüek királyságban, mint bármely más államformában. Ne legyünk se legitimisták, se antilegitimisták, de legyünk engedelmes végrehajtói a nemzeti érdek parancsainak. Ha a nemzet érdeke azt parancsolja, hogy antilegitimisták legyünk, akkor egy pillanatig se habozzunk elvetni a tartalomnélküli diszt, de ha a nemzet védelme s jövőjének biztosítása legitimizmust parancsol, okkor lássuk meg a díszben a tartalmat, az emlékben az erőt s a legkurucabb Petur is hajtson fejet az előtt, akinek fejét a korona ékesíti. Ne a születés jogait ismerjük el, de ne tagadjuk meg a nemzet érdekeinek leghűségesebb és legengedelmesebb szolgálatát. Nem az az igazi magyar, aki a leghangosabb vivát-ok szalvéit küldi a magasságok felé, hanem az, aki republikánus lélekkel is tud fejet hajtani az előtt, aki szolgálatot tesz a nemzetnek s aki áldó-vágyó aulikus lélekkel is ki tudja mondani az eburafakót, ha a nemzet jelenének nyugalma és jövőjének biztonsága más államformát fog tanácsolni. Lehet, hogy a két párt meg fogja találni egymást s a világpolitika zűrzavarában, erre a kis nemzetre leselkedő veszedelmek között ez az összetalálkozás igéri majd a béke és biztonság illúzióit, — a nemzetnek nem lehet más kívánsága, csak az, hogy vezetői ne hangulatok, hanem érdekek útmutatásai alapján, ne pillanatnyi föllobbanásjok szalmatüzei, hanem a nemzet szolgálatának" örökmécsese fényében keressék és találják meg a jövendő útjait. Condonban megkesdődött a semlegességi bisoiiság sorsdöntő íanácskoxása Franciaország, Anglia, Olasxorsxág, Némeiorsscág és Orosxorsxág delegátusainak drámai besxéde — Utolsó kísérlet a tjelyseet megmentésére Haladéktalanul bixoifság ül össxe a francia Javaslat megbesxélére A körmendi gyűlés után, ugy látszik, Magyarcmszágon a legitimistáknak két pártját lehet megkülönböztetni. Az egyikhez tartoznak azok, akik a j o g folytonosság tántoríthatatlan hivei. Talán értelmi meggyőződés, talán érzelmi bangoltság, talán beléjük idegzett hűség, talán a letett eskü erkölcsi kötelezése, talán régi közjogi intézményeink tisztelete s ha lehetne azt mondani: közjogi lelkiéletük tette őket legitimistákká s akik forradalmak zűrzavarain s a rendcsinálás lármájában, a konszolidáció hajnalán és delén keresztül megőrizték hüségüket nemcsak a királyság intézménye, de a király személye iránt is. Erényeikben és tévedéseikben legitimisták maradtak s nem is azért, mert a magyar alkotmány hiányos mai ideiglenességében, nem is azért, mert az ország érdeke a királyi trón betöltése, hanem legitimisták nemzeti érdektől és történelmi szükségtől függetlenül s koronás királyt akarnak Magyarország élére. De van a legitimistáknak egy másik s talán rem is kisebb csoportja, akik a legitimizmusban, a királyi szék betöltésében nem célt látnak, hanem eszközt, akik a királykérdés megoldásában nem egyes pártoknak, hanem az egész nemzetnek egyik leghatalmasabb politikai fegyverét látiák s akik a trón betöltését az ország vitális érdekei szolgálatával hozzák kapcsolatba. Az első csoport számára a legitimizmus a cél, a másik párt számára a legitimizmus "eszköz. S Körmenden találkoztak egymással azok, akik célban és eszközben egyetértenek. A legitimisták történelmi pártjának a— gyakorlati legitimisták megnyilatkozása annyi erőt adott, amennyit a vérátömlesztéstől vér a legyöngült szervezet. A történelmi emlék s az érdekek parancsa fonódott össze a körmendi piactéren. S minden elvi állásfoglalás, minden h't és dogma fölött úrrá lett a nemzetközi helvzet tanulságából folyó nemzeti parancs: a német terjeszkedés és a szláv szorítás gyűrűiében meg kel' találni a nemzet számára a lelki ellenállás minden tényezőjét. S áfnennvi hatalmat, tekintélyt. presztízst, méltóságot, diszt és fényt tud magából a királyság intézménve s- a Szent István koronájával fölszentelt király árasztani, azt mind fel kell használni, azt mind bele kell vetni védőimül a nemzet számára abban a fölmérhetetIenül súlyos harcban és abban a felmérhetetlenül sulvos helyzetben, ami talán kikerülhetetlenül áll előtte." S talán beszélhetünk nviltan arról is, Kogv a nemzet ebben a küzdelmében nem mondhat le a keresztény egvházak támogatásáról. S a történelem arra tanít bennünket, hogv a keresztény egyházak királyságban sokkal több oltalmat, védelmet és segítséget tudnak nyújtani a világi hatalom számára, mint amepnyit tőlük erkölcsi javakban más államforma várhat. A németországi keresztény egyházak helyzete e tekintetben kétségtelen •— és kétségtelenül fáidalmas, — példát nyújt. A magyar katolicizmus és a magyar (protestantizmus, — Pannonhalma és DebreLondon, október 16. Hetekig tartó tárgyalások után ssombaton összeült az angol fővárosban a semlegességi bizottság, hogy a spanyolországi önkénte:ek ügyében határozzon. A tanácskozások elé óriási érdeklődéssel tekintettek. Fokozta a tanácskozások iránt megnyilvánult érdeklődést Eden angol külügyminiszternek az a pénteki kijelentése, hogy amennyiben a tanácskozások kudarccal végződnének, rendkívül súlyosra fordulna a helyzet. A bizolság első ülésén Corbin londoni francia nagykövet a francia kormány nevében a következő nyilatkozatot tette: — A helyzet feltétlen- tisztázására különböző módszerek kínálkoznak. Lehetetlen a mostani bizonytalan helyzet fentartásdt továbbra is megengedni. Az önkéntesek visszavonásának kérdése a mostani körülmények folytán rendkivül nagyfontosságú. A francia kormány kijelenti, hogy a mostani helyzetet nem lehet tovább folytatni és ha a kitűzött határidőn be'ül nem jön tétre egyezmény és az egyezmény határozatait végre nem hajtják, akkor visszanyeri teljes cselekvési szabadságát. • Lord Flimouth az angol kormány nevében a következő nyilatkozatot .tette: — A helyzet jellege olyan, hogy rendkívüli komolyságát valamennyi itt képviselt kormánynak ej kell ismernie. A spanyol viszályban az idegen beavatkozás folytatódik és az Egyesült Királyság kor* mánya meg van győződve arról, hogy ha minél tovább tart es a helyzet, annál veszélyesebb lesz. Nyonban létrejött egyezmény és az olasz kor* mánynak ehhez történt csatlakozása, amelyet nagy örömmel üdvözöltünk, véleményünk szerint olyan kedvező légkört teremtett, amely lehetővé tette a spanyol kérdés minden vonatkozásának megvitatását. A Spanyolországban harcoló két ellenséges táborban lévő külföldi állampolgárok jelenlé'e a legnagyobb akadály, amely meggátolja a cél elérését. Hangsúlyoznom kell, hogy az Egyesült Királyság kormánya nem hajlandó megengedni, hogy a helyzet oly fejlődési irányt vegyen, mint ez a múltban történt. Teljes eredmény elé-ésc céljából lényeges az, hogy tökéletes ellenőrzési rendszert létesítsenek. Az olasz álláspontot Grandi londoni nagykövet ismertette. Emlékeztetett az olasz kormány julius 26-i nyilatkozatára, amelyben teljes mértékben hozzájárult az angol tervhez. Hangoztatta annak feltétlen szükségességét, hogy ismerjék el a hadviselő jogokat. Azokat, akik a benemavatkozás ellen, de a hadviselő jogok elismerése ellen nyilatkoztak, nem lehet a spanyol viszályban semlegeseknek tekinteni. Szeretné, ha pontosan körvonalazná a szevjetkormány ezzel kapcsolatban tett intézkedéseit. Tiltakozott ezután amiatt, hogy egyes hatalmak állandóan megsértik a Fö'dközt-tengcren más halalmak tzngeri lobogóit és ennek segítségével hadianyagot