Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-16 / 236. szám

Szombat, 1937. oki. 16. Politikai napilap XIII. évfolyam 236. sz. Francia könyvek Nem lehet, dc nem is szabad napidendre tómi Franciaország nemes könyvadománya fölött, amely elindult Párisból, a világ szel­lemi fővárosából, hogy elhozza ide, a Duna és a Tisza vidékére, a francia szellem, az emberi kultura, a minden hátsó gon­dolat nélkül való tiszta humanizmus üzenetét. Jól esik gondolatban megsimogat­ni azokat a ládákba rakott könyveket ezek­ben a rettenetes időkben, amikor barbár rémségek kisértenek éjjel és nappal és elpusztítással fenyegetik az emberi szellem, a fejlődni-, a haladnivágyás évszázadok bé­kés munkájával összekupargatott értékeit. „Vigasztalásul könyvet olva­sok" — sóhajtotta Juhász Gyula, a köny­vek rajongószivü szerelmese. Milyen jó, mi­lyen szép lenne, ha ezt a költői sóhajtást va­lami módon a megbomlott világ jelszavává lehetne tenni. Ha vigasztalásul könyvet ol­vasnának mindazok, akik azon mesterked­nek, hogy kiszabadítsák a világbéke töré­keny palackjából a világégés és a világpusz­tulás szörnyű szellemeit, akik a háború bo­szorkánykonyhájában főzik a gyilkos gázo­kat, öntik a dum-dum golyókat, akik a vilás?­diplomácia párnázott ajtói mögül uszítják egymás ellen a népeket és akik uj áfiumok­kal és uj maszlagokkal kereskednek, hogy megmérgezhessék a határokon belül is az emberéletet. A francia kormány könyvajándéka, a könyvek, az emberi szellem és az emberi kultura nemzetközi légiója sorakozo'tt most föl a Duna magyar partján indulásra készen, hogy megszállja ezt a megnyomorított orszá­got és elhozza hozzánk annak a nagy nép­nek a testvéri ölelését, amely ugyanazt a 1 a­tin őskulturát vallja szellemi ősének, mint mi. És ennek a megszállásnak kell, hogy örüljön mindenki, aki ezen a vidéken remeg­ve érzi már a barbár és vandál szándékok fenyegető jelentkezését, akinek képzeletében már fölvillan a szellem, a kultura, a civili­záció, a humanizmus elhamvasztására ra­kott máglyák gyilkos lángja, akik még min­dig tudnak hinni a Szépben, az Igazban, a Jóban és akik ha halkan is, ha suttogva is, de még mindig merik hirdetni a Haladás, a Fedődés, a Béke igazságát. Franciaország budapesti követe, amikor jelképesen átadta a nagyértékü könyvado­mányt a magyar közkönyvtárak és tudomá­nyos intézetek képviselőinek, hangsúlyozta, hogy a francia kormánynak sem­miféle politikai célja nem volt ezzel az aján dj5 k k a 1, ennek a doku­mentálására pedig azt a módszert választot­ta, hogy a könyvek kiválasztását az érdekelt magyar kultúrintézményekre bizta. Ha nem volt több hagyományos francia udvariasság­nál, akkor is büszkék lehetünk a francia kö­vetnek arra a megállapítására, hogy a ma­gvar kulturális intézményeket a legteliesebb elismerés illeti meg, mert az igazi kultura tisztelete és szeretete nyilvánult meg vá­lasztásukban. De ez a megállapítás nem csak udvariasság volt, lényegesen több annál: a magyar humanizmus megnyilatkozá­sa. A magyar könyvtárak vezetői a rendel­kezésükre bocsáitott katalógusból csupa olyan könyvet válogattak ki, amely tiszta­célu irodalom és a tiszt a cél u kul­tura szellemi szülöttre. Ez a választás pe­dig bizonyság a két ősi nemzet szellemi ro­konsága mellett is. A francia könyvek anyagi értéke is tisz­teletreméltó. Ebben is a francia gavalléria nyilatkozik meg, hiszen az ajándék mögött nincsenek és nem is lehetnek rejtett célok, hátsó gondolatok, titkos politikai szándékok. A francia ajándék anyagi értékét pedig ez kétségtelenül megsokszorozza. A magyar kulturális intézetek, a magyar könyvtárak gyakran kapnak másfelől is könyvajándékot; nem a francia kormány az egyetlen, amely ilyen módon kiván szellemi kapcsolatokat teremteni. A Harmadik Biro­dalomból sokkal sűrűbben érkeznek könyv­adományok a magyar könyvtárak számára, mint Voltaire, Zola, Francé hazájából. A Har­madik Birodalom könyvküldcrnényei a z anyagi érték szempontjából lé­nyegesen meghaladják a francia köztársaság ajándékát. Csudálatosképen még nem esik szó a nyilvánosság előtt ezekről a német könyvekről. Könyvtáraink nem dicsekednek velük, "nem hirdetik azt, hogy a i émet könyvajándék is hátsó gondolat nél­kül való szellemi ölelkezést jelent. Mert a Harmadik Birodalom nem hódol a hagyo­mányos francia gavalléria szabályainak. Nem kérdezte meg sohasem, hogy milyen könyvekre lenne leginkább szükségük a magyar közkönyvtáraknak, nem készített katalógust az uj német könyv­termésről és nem bizta rá a válasz­tást a magyar könyvtárak veze­tőire. A Harmadik Birodalom maga vá­logatta ki a nekünk szánt könyveket, maga állította össze az ajándékot és a Ber­linben, vagy a Hamburgban, vagy a Mün­chenben, vagy a Nürnbergben feladott lá­dák tartalmát a megajándékozottak csak ak­kor ismerhették már meg, amikor idehaza felbontották a ládákat. Akkor pedig már ugy találták, hogy nincs sok örülnivaló ezekkel a könyvekkel. Ezen még csak csudálkozni sem lehet. Hi­szen a Harmadik Birodalom az egypárt rend­szer szolgálatára kényszeritette a miivésze­tet és az irodalmat éppen ugy, mint a tudo­mányt. A Harmadik Birodalomban sem a művészet, sem az irodalom, de még a tudo­mány sem alkothat olyant, amely nem a je­lenlegi rendszer dicsőségét hirdeti. Igy pe­dig a német kulturának, a német szellemnek csak azok a megnyilatkozásai juthatnak a Harmadik Birodalom határai között nyomda­festékhez, amelyek beilleszthetők a Harma­dik birodalom politikájába. Ezért van az, hogy ma minden német könyv, amely a Harmadik Birodalom határai között jelenik meg, nyíltan, vagy burkoltan a politikai propaganda céljait is szolgálja. Esetleg elsősorban vagy kizárólag ezeket a célokat szolgálja. A francia könyvadománynak politikai cél­jai nem voltak. Ez az oka annak, hogv a francia könyvesládák tartalmát nem érezheti senki politikai dugárunak és igy minden magyar kulturember nyíltan örül­het 'a kapott szellemi kincsnek. A német lá­dák tartalmáról viszont — nem beszél senki. Ajándéklónakne nézd a fogát, — mondja a régi, bölcs magyar közmondás* —, pedig hát ez a fog marni is tud. Szombaton összeüt a semlegességi bizottság Teljes egyetértés Anglia és Franciaország kö­zött — Fáén nagy beszéde az utolsó kísérlet­ről, „Ha a bizottság munkája eredménytelen lenne, akkor nagyon súlyos helyzet áll előt­tünk" - „Anglia nem avatkozik bele más álla­mok kormány tormájába, de minden körülmé­nyek között szabad, demokratikus állam maradw London, október 15. Továbbra Is lázas dip­lomáciai munka folyik a fővárosban. Páris és J .ondon élénk diplomáciai eszmecserét folytat Rómával és Berlinnel. A legnagyobb érdeklő­déssel várják a benemavatkozási értekezlet szombaton kezdődő ülésszakát. Hir szerint az olasz kormánynak nincsen kifogása az ellen, hogy a benemavatkozási bizottságnak körülbe­lül 15 nap határidőt szabjanak a spanyolor­szági önkéntesek kérdésének a megvitatására. A párisi sajtó ugy tudja, Anglia és francia­ország római diplomáciai képviselői gróf Cia­no olasz külügyminisztert tájékoztatták az an­gol és francia kormány felfogásáról és tervei­ről. Lehetséges, hogy emlékiratot fognak át­nyújtani az olasz külügyminiszternek. Edén beszéde a spanyol helyzetről London, október 15. Edcn külügyminisz­ter pénteken este tartott beszédében a spanyol polgárháborúval foglalkozott és többi között a következőket mondotta: — A legőszintébben sajnáljuk, hogy Olasz­ország a spanyolországi önkéntesek elszállítá­sának ügyét a semlegességi bizottság elé ki-« vánta juttatni, amely a tapasztalat szerint, csak nehezen ér el haladást —, de sem a fran­ciák. sem mi. nem akarjuk, hogy rajtunk ha­jótörést érjen olyan kérdés, amit eljárási kér­désnek lehet minősíteni, ezért beleegyeztünk ebbe cs belenyugszunk a halogató taktikába. A legközelebbi napokban fog kide­rülni, hogy hajlandók-e a nemze­tek őszinte erőfeszítésre, hogv a spanyol kérdési rgazj nemzetközi együttműködés széliemében oldják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents