Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-11 / 207. szám

Szombat, 1937. szept. 11 Politikai napilap XIII. évfolyam 207. sz Commedia delk'arle A pénzügyi bizottság most tárgyalja a vá­ros jövő cvi költségvetését és ezt a munkáját bizonyára az alkalomhoz illő ko­molysággal végzi. A bizottság tagjai tiszteletreméltó alapossággal börjgészik vé­gig a számvevőség által összeállított, elren­dezett számrengeteget, keresik, kutatják, hogy mit lehetne kigyomlálni belőle, hol le­hetne lefaragni valamicskét a kiadásokból és hol lehetne emelni kicsit a bevételeken, mert a legfőbb cél, hogy az egyensúlyt biz­tosító pótadó kulcsa ne legyen magasabb az ideinél. Senki sem kételkedhetik abban, hogy a pénzügyi bizottság, éppen ugy, mint a mult esztendőben, az idén is eléri ezt a célt, sikerülni fog leszorítani a pótadót nyolc­vanhárom százalékról hetven százalékra, esetleg hetvenháromra, hogy maradjon egy kevés leszorítani való a közgyűlés és a bel­ügyminiszter számára is. Mert hát okos em­ber, tapasztalt tisztviselő a város főszámve­vője. (Mérhetetlen nagy kár, hogy a jelek szerint már nem sokáig töltheti be fontos tisztségét. Ha igaz a hir, az uj esztendőben sor kerül a városi számvevőség államosítá­sára ,s az állam nem veszi át az idősebb tisztviselőket. Pedig ez a város nehezen fogja nélkülözni S c u 11 é t y Sándor évtize­des tapasztalatait, vasszorgalmát, lelkiisme­retességét, leleményességét.) Okos ember, tapasztalt tisztviselő a város főszámvevője, tudja jól. hogyan kell összeállítani a költség­vetést. Okosságból fog kissé vastagabban a plajbásza, amikor beállitja az egyes tétele­ket, okosságból ijeszti meg a szegedi né­pet a magasabb pótadóval, mert csak igy adhat munkaalkalmat a pénzügyi bizottság­nak és a közgyűlésnek. De okosságból fog vastagabban kissé a plajbásza azért is, mert tudja jól, bogy az emberek szeretnek al­kudni és nagyon meg vannak elégedve ön­magukkal, ha sikerül az alkudozás .. 7 Aki számol ezzel az általános emberi tulajdon­sággal, az mindig magasabbra tartja az ára- j kat, az — bogy könnyebben elérhesse célját j — lehetőséget nyújt az alkudozásra. Bizonyosan az alkalomhoz illő komolyság­gal fogja letárgyalni a közgyűlés, a város tör­vényhatósági bizottsága, az autonómia letéteménvese és törvénves képviselete is a jövő évi költségvetést. Elhangzanak majd a szépen felépitett, okos, mélyenszántó és ma­jgasröptü költségvetési beszédek, a polgár­mestertől is kap gondos, érdekes expozét a közgyűlés, lepereg maid a nagy vita és mindenki meg lesz elégedve mindennel. Az­tán becsomagolják a számadásokat és küldik föl a belügyminiszterhez, minden valószínű­ség szerint az idén elsőnek a magvar varosok között, ami szintén öröm és dicsőség. Aztán pedig megvártuk szépen, amig az aktnesomó keresztülcammog nz arra hivatott és illetékes minisztériumokon, a tárcaközi bizottságon és a jóváhagyó záradékkal együtt, bölcs taná­csokat. megszívlelendő észrevételeket tartal­mazó leirat kíséretében visszaérkezik Sze­gedre, e-© uj esztendő első, második, esetleg a harmadik negyedében." De ez már nem is fontos, nem is lénye­ges. Hiszen a késedelem nem okozhat zava­rokat a várost adminisztráció jól, biztosan működő gépezetében. „A gép forog és az a 1 k ot ő — a törvényhatóság — p i ­h e n." A költségvetés letárgyalósával betöl­tötte erre az esztendőre rendelt hivatását. Az alkalomhoz illő komolysággal tölti be bizonyosan. Mert hat az alkalom tényleg rit­ka. Egyszer adódik egy esztendőben, a költ­ségvetés tárgyalásakor, bogy illendően gya­korolhatja az autonóm jogokat: irányt szabhat a város jövő évi gazdálkodásának, meghatározhatja a városfejlesztés irányát, birálatot mondhat az eddigi gazdálkodásról, kinyilatkoztathatja akaratát, szóval eljátsz­hatja azt a szerepet, amelynek kiosztója a történelmi fejlődés és a történelmi mult volt. Megérzik-e vájjon néhányan az aranycirá­dás közgyűlési terem régi, szép várospoliti­kai harcok emlékétől terhes levegőjében, hogy mennyire jelmezes, k o t ur n u s o s szereppé tették ezek a mostani idők a törvényhatósági bizottság szerepét; Megér­zik-e, hogy alig több ez a szerep — ün­nepi szeirepnél? Gondolnak-e arra, hogy az egész költségvetési vita nem több egyszerű színjátszásnál, legfeljebb Com­media d e l'a r t e, amelynek szereplői el­mondhatják ugyan a szerepüket a saját sza­vaikkal, de a cselekményen nem változtat­hatnak. Hiszen ott áll mögöttük a Nagy Ügyelő, a kormányhatóság, aki — kezé­ben a rendezőpéldánnyal, az autonómiák jog­körét alaposan körülnyirbáló uj közigazga­tási törvénnyel —, vigyáz minden mozzanat­ra és szélesre kiépített játékrendezői jogkö­rében végül mégis csak ő szabja meg a já­ték lényegét: a végeredményt. Mi lenne akkor, ha egyszer palotaforradal­mat rendeznének a költségvetési színjáték szereplői, az egész anszamblé és merész Genf, szeptember 10. Az ismeretes súlyos konfliktusok és európai izgalmak után pétite­ken délután ült össze a Genfi-tó mellett levő Nyon városkában az angol-és francia kormány által összehívott Földközi-tengeri konferencia. A konferenciára különösen angol és francia diplomáciai körökben készültek nagy izgalom­mal. mert a helyzetet megnehezítette Róma és Berlin visszautasító válasza. N'von város polgármesterének üdvözlő be­széde ulán Eden angol kiküldött javasolta, hogy az értekezlet elnökévé Franciaország fő­delegátusát, Delbos külügyminisztert vá­lasszák meg. A kiküldöttek helyeslése közben Dolbost egyhangúlag választották meg az ér­tekezlet elnökévé. Delbos külügyminiszter köszönetet mon­dott a nemzetét és őt ért megtiszteltetésért. A Földközi-tengeri helyzet az utóbbi időben tür­rögt önzésbe bocsájtkozna? Ha eszébe jutna, hogy milyen halott ez a város© hogy az uccák kilenc óra után elnéptelened­nek, hogy a nappali órákban is csak álmosan döcög bennük a forgalom, hogy az üz­letek üresen ásítoznak, hogy nincs igény© nincs szükséglet, bogy a városigazga­tás ntját megkövesedett problé­mák útjelzői szegélyezik, hogy — tenni kellene valamit, merészet, nagyot, ami vá­rossá tenné, eleven, lüktető életű nagyváros­sá ezt az álmos, csöndes, keveset akaró és keveset produkáló várost? Mi lenne akkor, ha föleszmélne szerepé­nek hiábavalóságára egyszer az auto­nómia, követelni kezdené önmagához való jogát, fölborítaná a költségvetés ki­próbált sablón-kereteit, uj kereteket szabna és azokat uj tartalommal töl­tené meg? Mi lenne akkor, Ka a közgyűlés egyszer ugv határozna, hogy nem fogadja el d költségvetést, amely megdöbbentő módon hasonlít az ideihez, a tavalyihoz, a tavalye'őttihez, de egyre kevésbé hasonlít azoknak sz éveknek a költségvetéséhez, amelyekben még volt, még lehetett akarata az autonómiának, még kormányozhatta ön­magát, még felismerhette a maga szükségle­téit, a megn céljait és gondoskodhatott azok' biztositásáról.. 7 Fölösleges kérdések/ hiszen olyan világos, olyan kézenfekvő a válasz. A" Nagv Ügyelő kéknlajbásza áll őrt a szinpad mögött, a va­lóságban és bizonv könyörtelenül kitörli még1 azt az ötven pengős tételt is a kiadások" kö­zül, amelynek' létjogosultságát nem igazolja! az eddigi gyakorlat, a sablon. hetetlen lett — mondotta többek között. — Anglia és Franciaország kormánya kettős eredményt akar elérni az értekezleten — foly­tatta. 1. közös egvesség létesítését a Földközi-ten­geri kalózkodás azonnali megszüntetésére, 2. ennek folytán az általános nemzetközi lég­kör megjavulását. Delbos végül indítványozta, hogy az értekez­let ügyvezető titkárává Agnites görög ki­küldöttel válasszák meg. Litvinov szovietorosz külügyi népbiztos felszólalásában példátlannak mondta, hogy nem magánszemélyek, vagy magánvállalatok, hanem kormányok kövessenek el kalózkodást. Szigorú és azonnali rendszabályokat követelt. Eden külügyminiszter volt az utolsó fel­szólaló. Feladatunk sürgős — mondotta — és ez indokol ja, hogy a mostani értekezlet állán­Feszült légkörben megkezdődött a nyont értekezlet Citvinov megtorlásoKat és axonnali cseleKe­detet Követeli Olasxorsxág ellen. — Róma vissxa utasítja ax orosx magatartást. — /l bi­xottság t oly tatja a fielyxet tanulmány oxásái és sxombaion tovább tárgyal

Next

/
Thumbnails
Contents