Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-10 / 206. szám

Péntek, 1937. szepíemb'er 10. DÉLMAGYARORSZÁG 651 A Tisza halottai (A Délmagyarország munkatársától.) Ilá romnappal ezelőtt a Lówy-féle fűrésztelepnél a tulajok szétbontása közben egv női holt testre bukkantak. A rendőri bizottság az illető személyét megállapítani nem tudta, miután semmiféle igazoló írást nem talállak. Jelentkezelt azonban a rendőrségen Sallai Ferenc deszki mezőőr, aki bejelentette, hogy a felesége még augusztus 2S-án eltűnt, az a gyanúja, hogy a vízbe ölte magát.. Saliait kiküldték a törvényszéki orvostani intézetbe, ahol a Lowv-telepről kifogott női holttestben . ráismert 56 esztendős feleségére. Sallai Ferenc elmondotta, hogy felesége szívbeteg volt, sokat szenvedett es emiatt gyakran emlegette, hogy megöli magát. Augusztus 28-án el tünt hazulról, a Maros partjára ment és olt beleölte magát a vízbe. Szerdán délután ismét kifogtak egy* holttestet a Tiszából, a vizicsci készek telepe mellett. A holttest 40 év körüli férfié lehet. Zsebeiben semmiféle igazoló irást nem találtak. Az illető világosbarna liaju, elől kopaszodó, ápolatlan vöröses bajuszu, 160 centiméter magas férfi. Külsérelmi nyomok nem találhatók rajta, minden lalószinüség szerint a Tiszába vetette magát öngyilkossági szándékból. Zsebeiben egy zsebkendőt, zsebkést, szemüveget fémlokkal, kapukulcsot cs egy vászonzacskót találtak. Egyelőre nem tudják, hogy kicsoda az illető. Végigkutatták az eltűntek névsorát, dc olyan valakit, akinek személyleirása ráillcne, nem találtak. A'nyomozás "folyik. A holttestet beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. a olvasQakJa legújabb és a legdrágább UönyveUei DECMAGYJUIOTISZÁG KölcsönRönyvíárában. Egy szörnyűi családi élei drámája a törvényszék élőit ÍO évi fegy íjászra iíéltéR a Jiut, aUi séiaboiíal agyonverte brutális apját ^ Húgát Jelmenteiték — Drámai vallomások a csütörtöki Jöiárgyaláson (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Molnár-tanácsa csütörtökön -vonta felelősségre gyilkosság büntette miatt Csernák Mátyás fiatal mindszenti gazdá.t aki sétabottul agyonuerte az apját, idősb. Cs írnák Mátyást. A vádlottak padjára került a gyilkos fiu huga is, Csernák Teréz, aki ellen az volt a vád, hogy a gyilkosságot fivérével együtt kitervelte és végignézte a gyilkosságot, majd segített abban, bogy a nyomozó hatóságok előtt ugy állítsák bc a dolgot, mintha az apa támadta volna meg késsel a fiát. Az igazság csakhamar kiderült és mindkettőinket letartóztatták. Az öreg Csernák Mátyás azon gondolkozott az utolsó időben, hogy újra megnősül, ez azonban gyermekeinek nem tetszett, AZ apa egyébként is goromba volt családjával, mindezek a körülmények készítették elő a talajt a kegyetlen gyilkossághoz. Április 14-én este a fiu vastag sétabottal a kezében lesbenállo't és amikor apja megérkezett az ajtóhoz, többizben fejbecsapta. Eltörte koponyacsont ját, krt helyen fl hátgerincét és a légzöcsővét, X szerencsétlen ember nyomban megalt a kegyetlen bántalmazás következtében. A'gyilkos ezután a helyszint ugy rendezte el, mintha apja támadta volna meg, bugát pedig elszalasztottá a szomszédokhoz azzal, hogy apjuk megtámadta nbet. Amig Teréz odajárt, a fiu késsel kétszer a karjába döfött. ezzel is akarta bizonyítani, hogy apja támadta őt Később a karjáról lehúzta a ruhát és még egy szúrást ejtett magán, ezzel vált azután I gyanússá, mert most már a karján három szúrás ] volt, mig a kabátujján csak kettő . . , A csütörtöki tárgyaláson a gyilkos fiit drámai hagon védekezett. — Elismerem, hogy bűnös vagyok — mondotta —, azonban tagadom, hogy előre elhatároztam Volna a gyikosságot. Nem akartam mást, mint alaposan elverni és ezzel becsületre tanitani apámat, aki nem tudta, hogy családjával szemben mi a becsület . . . Amikor azután ütni kezdtem és ő a bot után kapott, arra gondoltani, hogy éjszaka végez velem dühéhen. Elkezdtem csépelni a ballal, ütöttem, ahol értem, nem is tudtam már magamról . . . — Apánk nagyon goromba és durva volt anvánkhoz is, hozzánk is, — fohtattá. Emlékezem gyerekkoromtól, hogy mindig bánfalmazfa anyánkat és a gyerekeket is, engem is, húgomat is mindig megverte. Egyizben, amikor anyám nagyon beteg volt, nem akart hozzá orvost hivatni, majd gyógyszert nem akart venni, azt mondotta, hogy ugvis meghal, minek a gyógyszer . . .? Amikor a legkisebb húgom született, anyám még gyermekágyban feküdt — ez a szülést követő napon volt —, arra akarta kényszeríteni anyámat, hogy kelljen fel és menjen dolgozni. Amikor anyám sírva azt felelte, hogy nagyon gyenge, spdrgdt kötött a lába uijára és ugy ráncigálta ki az ágyból. Többizben legyilkolással fenyegetett minket, MODELL KALAPOK megérkeztekKNITTEL KARASZ U. 5. Alakításokat modellek után vállalunk. pedig mi dolgoztunk a tanyán szorgalmasan cs soha nem lázadtunk fel ellene. Amikor három évvel ezelőtt anyánk meghalt, helyzetünk még sokkal rósz* szabb lett. Kijelentette, hogy nem kell neki annak az aszszonjnak a gyereke — már mint én és a testvéreim —, akit ő soha sem szeretett, mintha mi tehettünk volna erről! . . . Ezév márciusában bejelentette, hogy megnősül, feleségül veszi özv. Koromnét, akiről mi nem a legjobb híreket hallottuk, valmikor volt pénze, földje, de mindent elherdált . . . — Magukat ez a házasság anyagilag érintette volna? — kérdezte az elnök. — Érintett volna, mert az anyai rész kevés volt, apánk pedig kijelentette, hogy nyomban kilenc, hóidat ráJrat erre a nőre . . . Hiába elleneztük, kijelentette, hogy elveszi és nekünk el keli menni a tanyából. — A gyilkosság napján a mezőn dolgoztam, amikor eljött értem a húgom és zokogva panaszolta, hogy apám mit üzent. Azt üzente, hogy húgomat estére ne lássa a házban, menjen a Tiszának, vagy kösse fel magát, velem pedig az éjszaka majd el- • bánik. Elhatároztam, hogy most már megverem, hogy észretéritsem. Hugóm azt mondotta, hogy ne csináljak szamárságot, ne bántsam az apánkat. Én azonban vacsora után kezembe vettem sétabotomat és az ajtó mellé állva várakoztam rá. Amikor jött, szó nélkül fejbevágtam. Félelmemben még többször is ütöttem, azután elfogott az indulat . . . Idegeim felmondták a szolgálatot, gépiesen ütöttem, nem tudom, hogy hányszor találtam, csak akkor tértem eszméletre, amikor ott feküdt a lábam előtt mozdulatlanul . . . — Nővéremmel ekkor megbeszéltük, hogy mlkép védekezzünk. Én azt tanácsoltam: mondjuk az.t, hogy ő késsel rámtámadt és én önvédelemből leütöttem. Igy is volt. Karbmom két szúrást ejtettem, majd még egy szúrást, de már nem a kabáton keresztül, aztán, miután a sérülések jelentéktelenek voliak. késemmel kimélyítettem a sebeket . . . Igy történt : : : Ezután a leányt hallgatta ki a bíróság. .4 fiatal leány gyászruhában állott i biróság elé. ' Vallomása során pillanatonként sírásra fakadt. Elmondotta, hogy édesapja nagyon goromba volt mindnyájukhoz. Amikor az idősebb leány esküvőjéről tértek haza, késsel támadt a családra és talán mindenkit leszúrt volna, ha a fiu ki nem üti kezéből a kést. — Eltürtünk volna minden gorombaságát —vallotta tovább a leány —, de bejelentette, hogy megnősül és mi nem maradhatunk a tanyában. Azon a napon délelőtt a piacon voltam, kukoricát eladni. Az eladás nem sikerült, ezért egész uton csúnyán káromkodott, szidta a kormányt és szidott minden embert, a szemeit pedig rémesen forgatta. Ebédnél nem szólt egyikünkhöz sem, állandóan mérgesen nézett ránk és nagyokat csapott az asztalra. Délután pedig a következőket mondotta nekem, amikor fivérem már elment dolgozni: — Hat órára eltakarodj a tanyáról, a Tiszának nenj, vagy akaszd fel magdat, a bátyádat pedig elntézem estére. Elmondotta még a lány, hogy vacsora ufárr kérte a bátyját, hogy ne bántsa az öreget, de <5 azt felelte; „Majd kiadom én most neki.'* Taaadta a leány, hogy előre kitervel* fék volna a gyilkosságot, nem is volt ott, amikor bátyi* apjukat leütötte® csak a jajgatasra ment ki, akkor már apja arccal T —