Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-10 / 206. szám

Pént ek, 1937. szept. 10 Politikai napilap XIII. évfolyam 206. sz Deutschland ­Vaterland BerlinSen az Ullstein-cég kiadásában je­lenik meg a „Koralle" cimü folyóirat, ame­lyet kétségtelenül e lap olvasói közül is so­nkán ismernek. Alcime szerint a folyóirat cél­úja az, hogy tudást, szórakozást és életörömet nyújtson előfizetőinek. Ez ugyan önmagában még nem jelent sokat, inert a mai Németország nagyszerűen meg .Van szervezve abban a tekintetben, hogy a tudomány, szórakozás és életöröm a propa­ganda minisztérium által megállapított egy­forma adagolásban váljék a birodalom lakos­ságának közkincsévé. Hiába, a szervezettség •nagy dolog és ebben mindenkor tanulni le­hetett a németektől. Nem muszáj ugyan azt képzelni, hogy a mindent beszervezés a leg­főbb célja az életnek, de ha valaki mégis ezen a véleményen volna, az bízvást iskolába mehetne a németekhez. Nos, éppen mostanában nagy dolgok zaj­lottak le Németországban. Á nemzeti szo­cialista párt e héten tartotta negyedik or­szágos seregszemléjét a mesterdalno­kok ősi városában. Tizezrek vonultak fel erre a nagygyűlésre a birodalom minden ré­széből horogkeresztes zászlók alatt és a me­gafonok mellett is rekedtre szónokolták ma­gukat a vezérek és alvezérek. A nagygyűlés megnyitásának napján zárult a külföldi németek világkongresszusa Stuttgartban, ahol százezernél több ember jelenlétében főleg azt tárgyalták meg, hogy a nemzeti szocialista harmadik birodalom ide­jén minő legyen a külföldi németség maga­tartása a vendéglátó idegen államokkal szem­ben. Talán e két esemény találkozásának kell tulajdonítani a „Koralle" most megje­lent számának külsőségeit. A borítólapon Hit­ler jól ismert képe, a lap első oldalán nagy kép a barnaingesck felvonulásáról© utána visszapillantás a nemzeti szocializmus négy esztendős történetére, azután pedig képek­kel tarkított cikk a külföldi német k i ­sebbségi iskolákról. Ez mór kétség­telenül a stuttgarti világkongresszus hatása. Mi senkit sem akarunk állásfoglalásra bír­ni ebben a kérdésben. Vegye elő bárki a cikket és egy kép, egyetlenegy kép alán­ján alkossa meg a véleményét. A külföldi német iskolában a tanitónő a táblánál áll és nagy hetükkel irja fel a két szót: Deutsch­land — Vaterlan d." Kissé szabad for­dításban ez igv hangzik: „Németország n mi hazán k." Mit ielent ez a mondás? Azt, hogv a külföldi német csak lakik úgy­nevezett hazájában, de igazi hazáia a Reich, a birodalom marad. Elemi iskolás gyerme­kek lelki és értelmi színvonalára óttéve a nemzeti szocialista tanitás, mely szerint a németség hatalmi törekvései nem állanak meg a birodalom határainál, hanem egyesí­tenek mindenkit, aki a német Volkstum kötelékébe tartozónak érzi niagnt. A közép­euTÓpai határok köze beszorított németség terjeszkedési törekvése és a D ra ng nacli Osten ujabb formulázása van ezekben a tanításokban lefektetve. Hogv másutt me­lyek a németség politikai céljai, az bennün­ket csak közvetve érdekel. De a mi jövőnk­ről és a mi sorsunkról van szó, ba azt lát­tuk, hogy a vélt legkisebb ellenállás irányá­ban. 'a Duna mentén akarnak ezek a törek­vések" érvényesülni a Balkán es kelet felé.' Senkise akarja lebagatelizálni ezeket a je­lenségeket, de még kevésbé akarja őket magyar analógiákkal megerőltetni. Divatban van ugyanis nálunk minden ilyen német je­lenséget azzal elintézni, hogy barátságos vi­szonyban levő államról van szó, amelynek a sorsa azonfelül a miénkkel hasonlatos. Ne tiltakozzunk mi a németeknek ezzel , a törek­vésével szemben, hogy ők magukhoz akar­ják kapcsolni a határokon tul élő németeket, mert nekünk is vannak határokon tul élő magyarjaink, akiknek sorsa a mi sorsunk s akiknek szenvedése a mi szen­vedésünk is. Nos hát, ez az összehasonlítás merőben hamis. Azt a németet, akinek ősei évszázadokkal ezelőtt vándoroltak be mihoz­zánk, hogy jobb soruk legyen, mint volt oda­haza s hüségesküvel fogadták meg, hogy jó polgárai lesznek uj hazájuknak, nem lehet összehasonlítani azokkal a magyarokkal, akiket megkérdezésük nélkül, akaratuk elle­nére szakítottak le az évezredes anyaország testéről. Akik ebben a németség védelmére kelnek, azok vagy nem tudják, vagy nem akarják meglátni a különbségben rejlő ve­szedelmet. A szemük káprázik. A kettős ke­resztet cserélik össze a horogkereszttel. Egy esetben igazuk lehet azoknak, akik ezt a szinte megdöbbenésig terjedő megér­tést tanusitjók a német propagandának ez­zel az iskolába átültetett formájával szem­ben. Igazuk lehet és mindent meg lehet bo­csájtani nekik, íha mutatnak egyetlenegy magyar iskolát a cseh, román, vagy szerb impérium alá került magyar végeken, ahol az elcsapatás, a rögtöni letartóztatás és be­börtönzés veszedelme nélkül megtehetné a magyar tanitó, vagy tanitónő, hogy felírja a táblára: „A mi hazánk Magyaror­s z ó g." Pedig, amint mondottuk, van egy kis különbség az elszakított magyarok és a magyarországi németek között, akiknek ősei az Árpád királyok és Mária Terézia idején költöztek ide a Rajna vidékéről, Szászor­szágból és a svábok földéről. Meg lehet bo­csájtani nekik, ha tudnak mutatni egyetlen ilyen esetet. Tegyék a kezüket szivükre és feleljenek: Van-e ilyen eset az elszakított m a g y a r végeken? Veszedelmesen kiéleződött sz orosz-olasz konfliktus A szovjet második jegyzékében a lorpedólámadások bűnöseinek megbüntetéséi követeli — Olaszország nem válaszol az ujabb orosz jegyzékre Pénteken megkezdődik a Népszövetség ülése London, szeptember 9. A szovjet második jegyzéke a végletekig kiélezte a helyzetet az ismeretes olasz-orosz tengeri konfliktus ügyé­ben. A külpolitikai krizis elérte a tetőfokát. A második szovjet jegyzék bejelentette, hogy az első demarsra adott olasz választ a szovjetkor­inány nem tartja kielégítőnek és változatlanul ragaszkodik a torpedólámadások bűnöseinek a megbüntetéséhez. Rómából jelentik: Hivatalos körökben ki­jelentették, hogv Olaszország egyáltalában nem válaszol Szovjetoroszország második jegyzékére és ha a szovjet jónak látja ujabb jegyzéket előlerjeszteni, az is válasz nélki marad. Rómában a lapok feltűnő élességgel hangoztatják, Olasz­ország számit Németország támogatására és hogv a döntést Berlintől vária. Tekintettel ar­ra. hogy Németország a Földközi-tengeri kon­ferenciára szóló meghívását csütörtökön visz­szautasitolta, az olasz magatartás nem lehet vitás. Olyan sulvos ma az európai helyzet, hogv szinte háttérbe szorította és másodrendűvé degradálta a távolkeleti konfliktust. Eden külügyminiszter Chamberlain miniszter­elnökkel folytatott hosszas tanácskozás után Párisba utazott, ahol csatlakozott hozzá Del­li o s francia külügyminiszter, vele együtt uta­zott Genfbe. Innen együtt mentek a nvoni ér­tekezletre. A konferencia pénteken délután kezdődik és annak elnöke valószínűleg Eden lesz. Ugyanezen a napon tartja a népszövetségi tanács őszi első ülését. Olaszország válasza: elufasiló Róma, szeptember 9. Az olasz kormány a Földközi-tengeri értekezletre való angol és francia meghívásra adott válasza megbízható helyről származó értesülés szerint elutasító. Olaszország a válaszjegyzékben azt az ellen­javaslatot teszi, hogy a szóban forgó kérdések­tárgyalását utalnák a benemavatkozási hizott­ság elé A német válasz Berlin, szeptember 9. A Deutsche Diploma­tische Polilisrhe Correspondenz Németország és Olaszország válasz jegy zekével kapcsolatban a többi között ezeket irja: — Németországban tökéletesen megértik, ha az olasz kormány elviselhetetlen feltevésnek és politikai esztelenségnek tekinti, hogy ré«zt­vegyen olyan értekezleten, amelyet Moszkva | csak kihívásnak használna fel és ezzel elvesz­tené az értekezlet minden értékét és értelmét. Ilyen körülmények között a jóakarat különös megnyilatkozásnak kell tekinteni, ha Német ­ország és Olaszország nem szorítkozik ujabb' szovjetorosz kihívásnak és zavartkellő kisér­lelnek illő elhárítására, hanem hajlandónak nyilatkozik arra, hogy az igen k'omo'y cstniC-(

Next

/
Thumbnails
Contents