Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-24 / 218. szám

DELMAGYARORSZÁG Péntek, 1937. szept. 24. Politikai napilap XIII. évfolyam 218. sz. Levetek hullása idején 'A nap még ragyogóan süt, ele már nincsen ereje. Reggelenkint csak nehezen tör át az őszi párázaton és már nem aranyos, hanem ezüstösbe játszó fénnyel sugározza be az erdőt és mezőt. A lombok zöldje már bágyadt s a természetben szaparodnak a sárgás és rőt szinek. Ha egy-egy csipős fuvallat szalad végig a tájak fölött, kerengve és avart terítve hullanak a levelek. Itt van az ősz. Ilyenkor ősszel, levelek hullása idején, ha már a külső munka befejezéséhez közeledik, csinálja meg a gazda lefolyt munkaperiódusának számvetését. Ilyenkor állítja fel esztendejének gazdasági mérlegét. Némi megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy ez a mérleg az idén a magyar mezőgazdaságra elég kedvező volt. A főtermények átlaghozama kisebb volt ugyan, mint tavaly, de ezzel szemben az árak gyönyörűen emelkedtek, olyannyira gyönyörűen, hogy a fix javadalmazásuaknak vajmi kevés öröme telhetett benne. Egyes termények, mint a tengeri és a paprika, rekordtermést Ígérnek és még változatlan árak mellett is kielégíthetik az érdekeltek legszebb reménységeit: Meg is látszott ennek a kedvező gazdasági évnek a hatása az alföldnek erősen agrárius jellegű vidékein. Azok az ipari üzemek és kereskedések, melyek a gazdaközönség igényeinek kielégítését szolgálják, szintén forgalmuk emelkedéséről számolhatnak be. Ez a fprgalomemelkedés nem minősíthető ugyan teljes egészében haszonnak, mert jelentős részét elvitte a nyersanyagárak és beszerzési árak emelkedése. De ha haszon nincs is rajta, akkor is örvendetes ez a forgalomszaporulat, mert alkalmas arra, hogy bizakodást nyújtson a jövőre nézve. Dőreség volna tagadni a gazdasági életnek ezt a megjavulását, hiszen csalhatatlan számok bizonyítanak mellette. A magángazdaság megjavulása visszatükröződik az állami életnek minden vonatkozásában.' Ahogyan olvassuk a különböző időpontokban közzétett és a különböző közszolgálati ágakra vonatkozó kimutatásokat, megelége-, déssel állapithatjuk meg, hogy emelkedik a nosta' és a vasút bevétele, növekszik a külkereskedelmi forgalmunk és javul kereskedelmi mérlegünknek az egyenlege, szaporodik a forgalmi adónak, a közvetett adóknak és egyenes adóknak bevétele egyaránt. Kevesebb az adóhátralék és kevesebb talán a panasz is az adóbehajtás szigorúsága miatt. Ami régen nem történt, az adóhivatalok és pénzügyigazgatóságok kedvező eredményeket jelentenek és az államkasszában feleslegek mutatkoznak. Némi költői túlzással élve a kisemberek talán még a társadalombiztosító járulékait is könnyebb szivvel és lélekkel fizetik, mint a gazdasági válság és depresszió idején. Akármit mondanak ugyanis, -..a mérték és mód, ahogy a közterheket viselik, mértéke egyúttal' a gazdasági viszonyok hanyatlásának és emelkedésének is. Vannak azonban esetek, mikor a kedvezőnek látszó helvzet az, melynek ki kell váltani a gondolkodást és töprengést. Ilyenkor kérdezhetjük- hogy öncél-e az- állami jövedelmek emelkedése és nyugodtan tudomásul vehetjük-e, hogv kiadásokra csábító fölöslegek mutatkoznak a pénzügyi hatóságok í számfejtő ivein? Nem kell-e éppen az adókonjunktura idején gondolnunk az esetleg elkövetkezhető nehezebb időkre és nem kell-e éppen ilyenkor visszaemlékezni a nem is egygzer elhanlgzott kormánykijelentésekre, hogy a magyar adószolgáltatás elérte a teherbíró képesség felső határát és mihelyest a viszonyok megengedik, az inségadók, átmeneti adók, szükségadók és céladók lefaragásának kell megkezdődni? Egy olyan politika ugyanis, amely a kiadásokat akarná hozzáidomitani az átmenetileg kétségtelenül megnövekedett állami bevételekhez és nemzetfenntartás cimén ujabb tyukkölcsönöket eszelne ki, vészes következményekkel járhatna a jövőben. Ilyenkor, az emelkedő adókonjunkutra idején kell a komoly takarékossági politikát megkezdeni. Milyen lehet egy komoly takarékossági politika? Erre a kérdésre csak egy válasz lehetséges: intézményes. Nem irányulhat arra, hogy a törvényesen megállapított adókulcs alá szállítsák le egyik vagy másik adófizetőnek az adóját és egyéni igazságtalanságok csiráit hintse szerteszéjjel. Minden személyi momentumot az uj adópolitikából ki kell kapcsolni. De általánosan, mindenkire kiterjedő érvénnyel kell megszüntetni azokat az adókat és adópótlékokat, amelyeket kifejezetten csak a válság tartamára léptetek az egymást követő kormányok "életbe és mint terhes hagyatékot örökítettek át nem egymásra, hanem az adófizető közönségre. Meg kell szüntetni azokat a semmivel sem indokolható adóegyenlőtlenségeket, melyek a különböző társadalmi osztályok, például a magánalkalmazottak és közalkalmazottak között fennállanak és keserű szájízt váltanak ki a polgárok jelentős részéből, valahányszor szó. esik róluk. Enyhíteni kell a közterheket, hogy ezen a réven az állam hozzájáruljon az adózó alanyok megerősítéséhez és a nagyon gyenge tőkeképződés elősegítéséhez. így lesz a társadalom ellenállásra képesebb, szivóáabb és erősebb, a válságok megismétlődése esetén. .. Ősz van és odakint hullanak a sárguló levelek. A válság viharában ugyanígy kavarta a szél a gyenge exisztenciák tömegeit. Őszi levelek hullása idején nem árt egy kissé töprengeni ezeken a kérdéseken. Hulló levelek láttára még adópolitikai programot is lehet felállítani a jövő számára. Olaszország kezdeményező lépéseket tesz a nemzetközi feszültség megszüntetésére ? Genfben végei éri a francia-olasz megbeszélés Paris, szeptember 23. Delbos külügyminiszter genfi tárgyalásai nyomán a francia lapok egybehangzóan azt jelentik, hogy hosszú évek után ez volt az első genfi közvetlen találkozás francia és olasz államférfiak között. A sajtó messzemenő jelentőséget tulajdonít annak, hogy Olaszország hajlandó résztvenni a Földközi-tengeri őrszolgálatban. Ebből gyümölcsöző együttműködésre következtetnek. Az együttműködéssel nemcsak az olasz kérdést, hanem több más problémát is meg lehet oldani. A Matin azt irja Rómából érkező jelentés alapján, hogy Mussolini németországi látogatása után mintegy tiz nap múlva Olaszország nagyjelentőségű kezdeményező lépéseket tesz a nemzetközi feszültség megszüntetéséi*. A genfi olasz körökben kijelentik, hogy a genfi olasz diplomáciai képviselet és a francia külügyminiszter között folyó megbeszélések a szerdai eszmecserével véget értek. Nem helytálló az a hir, amely szerint ujabb megbeszélésekre kerül sor. Olasz körökben . átlátszó mesterkedéseknek tekintik az angol és a francia sajtó igyekezetét, amellyel azt a látszatot akarják kelteni, hogy Olaszország Mussolini németországi utazása előtt politikai tárgyalásokat akar kezdeményezni a nyugati Hatalmakkal. Tovább bonyolódik a helyzet Tronosco őrnagy körül Bayonne, szeptember 23. Troncoso őrnagyot csütörtökre virradó éjszaka erősen lefüggönyözött vasúti fülkében Brestbe vitték az ismeretes lengeralattjárólopási kísérlet ügyében. A Malin az őrnagy személyazonosságáról irva, azt jelenti, hogy Troncoso személyazonossága tekintetében bizonyos kételyek támadtak. Az őrnagy a lopási kisérlel alkalmával Supr e 11 a néven szerepelt. A nyomozó hatóságok ebből arra következtetnek, hogy Troncoso esetleg felvett név. Az Oeuvre szerint a Troncoso név alatt magasrangu spanyol személyiség rejtőzik. Troncoso őrnagv segítőtársáról, Mariin Fontesről megállapították, hogy az Linares őrgróf. Franco tábornok és Jüan March spanyol milliárdos meghitt barátja. San Sebastianból jelentik: A francia lapok azt állítják, hogv a bresti kikötőben az egyik spanyol tengeralattjáró ellen intézett támadás végrehajtói azonosak a párisi bombamerényletek tetteseivel. Spanvol felkelő hivatalos helyen a leghatározottabban visszautasít iák ezt a gyanúsítást. Nyomatékosan hangsúlyozzák, hogv az iruni parancsnokság és Troncoso őrnagv.- az iruni helvőrség parancsnoka mindig baráti érzéssel viseltetett Franciaország és a franeiák iránt, Troncoso őrnagyot ma este beszállították a bresti fogházba, Brest előtt 30 kilométerrel les