Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-19 / 214. szám

10 I DÉCMAGYARORSZÁG Vasárnap, T937. szepicmEer 19. G.F.B. harisnyákat felelősség mellett. Férfi és női kelengye választékosan. Esernyőkből gyári lerakat. Férfi kalapok nagy választékban. Vászonárukat bizalommal. Baby kelengyéket Mindezeket jól, olcsón Pollák Testvéreknél Széchenyi tér és Csekonics ucca 6. KÉT VERS —oOo— i. Levél Flóra nénémhez Megnőttem Néném, lettem nagy fiú, már nem bohó s egy cseppet sem hiú. Lettem magányos lolton-lolt vagány, jó csontos fickó, füttyös és sovány, ile néha láz emészt, magasfokú. Megjött már mind a böleseségfogant, és bölcs vagyok, ő, bölcsebb, mint sokan: tudom, nem cethalak a fellegek, tudom, ha meghalok hát nem leszek, tudom^ végzetem ballag, nem rohan. Am holnap mégis útnak eredek, repitenek majd fürge egerek s akinek Néném sose látta mását, megszöktetem a japán esászár lányát, mert őt szeretem és 6 engemet. IL Egy haidsnl bodzafa-házról Az udvaron nyár volt. Anyám eteté libáit; csillámlott a nap haján és pihés lábain. A kút mellett a vén Lajos_ lovak őre állott: koesikenős-olnjos kézzel szalonná/ott. Pihegett a ház és a kert, az eper már érett, érett epreket sepert a szél s tovalépett. Minden ok nélkül kacagott Csőri csöpp hugocskám, állta Pál a haragot, szótlan és mogorván. Bodzafából szeretőmmel emeltük a házunk, hogy ha szél, vagy eső ver s megnövünk, ne fázzunk. „Tetejébe zsnpp volna jó .. de fordul a képlet: leesett a hó, a hó, teméntelen tél lett, teméntelen tél lett. Perkátal László. Záiogieovei, ípilüáns éteri, aranyat, ezüst dísztárgyakat, evőeszközöket legtöbbért vásárol GASPAR FERENC, Oroszlán-u. 5. Zálogházzal szemben. Keresek megvételre hamis csontfogakat. s«« CSIPETKE —oOo— A NYILVÁNOSSÁG ELLENŐRZÉSE a városi üzemek legjobb felügyeleti hatósága — állapította meg nemrégiben a polgármester, amikor megérkezett a közérdekeltségek felügyeleti hatóságának jelentése alapján készült miniszteri leirat az egyik városi üzem gazdálkodási rendszerének kemény bírálataként. Szeged város polgármestere ezzel kapcsolatban megállapította azt is, hogy a most érvényben, lévő közigazgatási töryény a gyakorlatban nem igen váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a városigazgatás életéből pótolhatatlanul hiányzik a tek. Tanács, az ügyek hajdani első intéző fóruma, amely annakidején a legteljesebb nyilvánosság mellett vitatta meg és intézte el a fölmerülő közérdekű problémákat. Az uj törvény, amely már vagy nyolc esztendeje van használatban, a tek. Tanácsot halálra Ítélte 'és ezzel bizony alapos léket vágott az autonómia hajóján. A szegedi polgármester fölismerte a nyilvánosság fontos és szükséges szerepé't a város közigazgatási éleiében és amennyire teheti a maga hatáskörében igyekszik is viszszaadni a nyilvánosságnak a tölc elvett ellenőrzési szerepet. Ezért vezette he a régi tanácsülésekre emlékeztető referáló üléseket és nemrég ezért helyeztette ismét üzembe azt a régen elnémitolt kis harangot, amely a tanácsülésekre invitálta szavával hosszu évtizedeken kereszliil a város szenátorait. Most már minden hétfőn és minden csütörtökön — ezek voltak hajdanta is a tek Ta nács ülésnapjai — fölhangzik a városháza folyosóin a kis harang hivó szava és hogy meghallják a sóhajok hidján tul, a bérházban lévő hivatalok vezetői is, a kis harang másodpéldányát fölszereltette a polgármester a bérház másodemeleti folyosójára. Azóta minden hétfőn és minden csütörtökön össze is ül a nemlétező tanács, egybegyűlnek a tanácsteremben a hivatalvezetők, hónuk alatt a vaskos aktakötegekkel és szép sorjában elreferáljók ügyeiket az elnöklő és a határozathozatal kizárólagos jogával fölruházott polgármesternek, aki akkor sem haragszik, ha a szőnyegre kerülő kérdésben azok is véleményt nyilvánítanak, akiknek az uj törvény értelmében semmi közük sem len ne más ügyosztályok dolgaihoz. A polgármester, nagyon helycsen, ugy véli, hogy a közérdeket szolgálja vele, ha alkalmat ad a vezető tisztviselőknek a városi ügyek megvitatására, ha meghallgatja a referensen kivül mások véleményét is. De ezzel más fontos célt is szolgálni kiván. Azt akarja elérni, hogy fölkeltse a vezető tisztviselők érdeklődését, amelyet az uj törvény egyetlen ügyosztály szűk keretei közé szoritott, a saját ügyosztályuk határain kivül intéződő városi ügyek iránt is, mert különben általános tájékozódást sohasem szerezhetnek. Szóval a polgármesterben meg van a képesség a hibák felismerésére és a jószándék azok korrigálására. A baj ott kezdődik, hogy a referens-tanácsnokok, vagy a tanácsnok-referensek nagyon hozzászoktak már a közigazgatás — titkosságához. Megszokták nagyon azt, hogy ügyosztályuk ügyeit a polgármesterrel négyszemközt intézzék el. Az uj közigazgatási törvény gyakorlati alkalmazása azt a meggyőződést kristályosította ki bennük, hogy az ügy amelyről az akták szólnak, a polgármesteren és rajtuk kívül nem tartozik a világon senki másra, sem a sajtóra, sem a közönségre, de még csak tanácsnok, illetve ieferenstársaikra sem. Igy résztvesznek ugyan a referáló-üléseken, engednek a kis harangok hivó szavának, de — amikor rájuk kerül a referálás sora — odaülnek nagyon szotosan az elnöklő polgármester mellé, odahajolnak egészen hozzá és — íiilhegyónással Intézik cl referálnivalóikat. Igen bizony, fülbegyónással. Olyan halkan beszélnek, hogy az még a suttogásnál is kevesebb, mert belőle egyetlen kukkot sem hallhatnak meg az asztalnál üldögélő újságírók, akiknek fülét pedig alaposan megedzette a hosszu gyakorlat, de még a közvetlen mellettük ülő tanácsnok-társak sem. Most tehát az a helyzet, hogy vannak tanácsülések, azon résztvesznek az összes hivatalvezetők, ott lehetnek a sajtó képviselői Is, de vita nincs, mert a fülbegyont ügyekről a polgármesteren kivül tudomást senki sem szerezhet. Ha valaki tájékozatlan idegen bevetődne véletlenül a tanácsterembe az ilyen suttogó fülbereferálások alkalmával, híd bizonyosan megdöbbentené a mély csönd cs azt hinné, hogy a zöld asztal körül néma leventék ülnek, akik szótlansági fogadalmat teltek és azért ültek össze, hogy ellenőrizzék egymás némavsát. Hétfőn „este végetér az Qszi Vásár A féláron utazók csütörtökig maradhatnak Budapesten Budapestről jelentik: Amint az előre látható volt, a legutolsó napokban élénkült meg legjobban az öszi Lakberendezési és Háztartási Vásár, meg az azzal kapcsolatos Kézművesipari Kiállítás forgalma. Kiállítók és közönség mindent elkövetnek a vásár meghosszabbítása érdekében, erre azonban semmiesetre sem kerülhet a sor, mert a kállitás szeptember 20-én, hétfőn este 7 órc3>r visszavonhatatlanul véget ér. A vidéki közönségnek tehát legkésőbb hétfőn déli 12 óráig Budapesté kell érkeznie, mert a felutazásra csak addig érvényes a féláru utazási kedvezmény, amellyel azonban még 23 ig. csütörtökig tartózkodhatnak a magyar fővárosban akként, hogy o nap éjféléig érkezzenek vissza az indulási állomásra. Persze a féláru utazást bizositó utazási igazolványt a legutolsó pillanatig árusítják országszerte. •1111 iimmimbibtmmww1t— u A VILAGESEMENYEKROL jil. .••' í* k éjszaka kapnak hirt a lapok. A szegedi lapokban ezek már reggel olvashatók. A reggel erleező pesti újságolt azonLan nem Lözö llietik i