Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-18 / 213. szám

724 DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 195/. szeptember 18. A szegedi piac A szerdal hetipiac nagvforgalmu volt. Az állalvásárra felhajtottak 23 borjut, 14 juhot. — Sfrtésfehajtás a zárlat miatt nem volt. Jószág. Az árak a következőképpen alakultak: borjú kilója 1-1,20, juh 0.60-0.62 P. Baromfi. Csirke párja 1.40—3.40, kilója 1—110. ryuk párja 2.70—5, kilója 0.00—1, sovány kacsa párja 2—4 50, hizott kilója 0.90—110, sovány lud párjá 7—12, hizott kilója 1.10—1.30, tojás kilója 1.35-1,60. Gyümölcs. Alma: nemes fajla kilója 80—50, közönséges 10 -25, őszibarack nagy szemű 25—70, aprószeniü 15—30, szép körte 30—60, közönséges 20—30, besztercei szilva 30— 40, szőlő csemege 16 -32, kevert 10—16, uj dió 10—70, sárgadinnye 8 14, citrom darabja 10—14 fillér. Zöldség. Borsó hüvelyes kilója 30—50. fejtett literje 60—80, zöldbab 10—18, burgonyii: nyári rózsa 3—6.50. őszi rózsa 4—6, Ella 5.50—6, Gülbaba 5—7, oltott rózSa 5—7, takarmánynak 3—4, vöröshagyma 3—7, fokhagyma 16—30, petrezselyem csomója 6—16 .sárgarépa 4—12, vöröskáposzta 10 — 18, zeller darabja 2—10, fejeskáposzta 10—16, kelkáposzta 16—26, karfiol darabja 15—50, téli karaláb 8—12, föznivaló tök 3—5, paradicsom 3— 5, ugorka 6—30, zöldpaprika apró hegyes 10 darab 1.5—2.5 t&ltenivaló 10 drb 3—7, spenót kilója 10—16, sóska 15—25, torma 30—50, füzéres paprika uj Füzérje 1.20—2.C0 P. Gabona. Buza mázsája 19.20 -20, rozs 18.20— 18 10. árpa 15-15.50. zab 16—16.20, ó tengeri 11.60 —12.70, uj csöves 8.80—9.50 P. Takarmány. Réti széna 3—4, lucerna 4—5, alomszalma 1.80-2 P. Kerékpárosok! lllArudO kerékpárokat angadményot árban réstlatra adom. Gumikat és nlVatrészekst árban kaphat Szántó Sándor nél Szogad, (Kiss D palota' Kiss U. 7 Minden nap érkezik 1 e g al & b b egy uj könyv A DÉLMAGYARORSZÁG KÖLCSÖNKÖNYVTARÁBA! A Délmagyarország előfizetői pár fillérért olvashatják. A Délmagyarorstdg ragény* MÉGIS ÉLEK rfe Rusifc ebdnyef 8 Umár, Budapest I. 6.45: Torna, hanglemezek. 7.20: Étrend, közlemények. 10: Hirek. 10.20: Sas Ede elbeszéléseiből. Felolvasás. 10.45: Mit nézzünk meg? Az Amizoniintízetet és kertjét ismerteti Mesterházy Jenő. 11 óra 10: Nemzetközi vizjelzőszotgálat. 12: Déli harangszó az Egyetemi templomból, idöjárásjelentés. 12.05: Donita Bonewa énekel, zongorakísérettel. 12.45: Hangiemezek. 13.15: Pontos időjelzés, időjárás és vízállásjelentés. 14.40: Hirek. 15: Arfolyamhirek, piaci árak, élelmiszerárak. 16.15: Zsarnó Márta meséi. 16.45: Pontos időjelzés, idöjárásjelentés. hirek. 17: A rádió szalonzenekara. 18: Hova fordulion a közönség, ha rádiózavarokat észlel? Stur Iván postafőmérnök előadása. 18.90: Aidák József és cigányzenekara. 19.15: A madárvonulás rejtelmei. Előadás. 19.45: Ezüstsirály. Operett három felvonásban. Szövegét irta Földes Imre. Zenéjét szerezte Ruttvkay Ákos. Vezényel Marthon Géza. Rendező Gyarmathy Sándor. 21.10: Hirek. időjárásjelentés. 22.15: " Jávor Sándor és iazz-zenekara játszik. 23.10: Hanglemezek 0.05: Hirek külföldi magyarok számára. Budapest II. 18.05; A rádió szalonzenekara. 18.30- A főldniüvelésücyi minisztérium mezőgazdasági félórája. 1920: Yidák József és cigányzenekara 19 45: Emlékezés Csikv T.ászlóra. Felolvasás. 20.15: Tlirek, löversenyeredmények 20.35: Hanglemezek. Külföld. Bécs. 7.25: Lehár: Cigányszerelem, operett. — Brüsszel. 9 30: Szimfonikus zene — Deutsehtotidsender. 7: Filharmonikusok. — Droitvich. 8: Proniemule-hegedüverseny. — Kassa. 5.10: A Hárfa magyar dalegylet hangversenye. — Monté Generi. 755: Rádiózenekar: Dohnánv: ITT. rapszódia. — München. 10.30: Tánczenekar. schrammelcovüMes• sol és- gitárdalosokkal. — Oslo. 8: Rádiózenekar Tillitis zongoraművésszel. — Róma 9. Szimfonikus hangverseny. — Varsó. 10: Fádiózenckar. 71 Mindenki őket nézi, tapsolnak, az a két suhanc is ott van, akik Marosán doktor balsorsán is örvendeztek, a nyelvénél felakasztott ember kegyelemért könyörög, de nincs irgalom, nincs, nincs, nincs, Kamilla virágot tüz a vállzsinórjába, előbb azonban megcsókolja a virágot, ő meg tüzön-vizen, árkon-bokron át törtet, hogy Kamillának elégtételt szerezzen, vidáman dalol, áldozata eszelősen sikoltozik... Arra ébred, hogy valami csörömpöl és anya jajveszékel. Felugrik, rohan segíteni. Félig kábult még, hát feldönt két széket. Anya kezét tördeli. — Nézd, nézd. — Az ebédlő ablakát törték be, a szőnyegen jókora tégladarab hever. Az uccán senki. Esik az eső. A levelüket elvetélt fák ágain, mint gyémántok csillognak a vízcseppek. Északi szél fuj. Apának nem engedi, hogy kikísérje az állomásra. Először, anyáék félnének egyedül, másodszor pedig későn indul a vonat. Igazán semmi értelme. Mostan nem lehet az utolsó pillanatig beszélgetni, valóságosan verekedni kell a helyekért, hát úgysem törődhetnének egymással. Apa dörmög: jól van no, legyen, ahogyan gondolod ... És Elek jól gondolta, erről mindjárt a pályaház bejáratánál meggyőződhetik. A középső kapun akar bemenni, de a hordár, aki böröndjeit cipeli, visszatartja. — Erre nem mehetünk. — Miért? — A hordár ugy tesz, mintha nem hallaná a kérdést; mogorva, vörösorru alak, még szép tőle egyáltalán, hogy a forradalom ellenére is kitart helyén. Mennek, megkerülik a fél épületet s valahol egy kis ajtón ót jutnak ki a perronra. Ordítás, bábeli zür-zavar harsog a tető alatt. Idegen szavak. Katonák. Idegen katonák. Pakkolóznak ki a vonatból... Elek szédülten körülnéz, a hordár őt nézi és csendesen azt mondja: szerbek ..; Most régi kép elevenedik. Most válik érthetővé, hogy az ezredes, miért nem tartóztatta le a kurszalonhan Szerbiát éltető hadnagyot két év előtt. Dehogy volt részeg akkor az a hadnagy. Jelenleg ők ketten a főrendezők. Az ezredes ölelgeti az idegen tiszteket, a hadnagv már szerb uniformist visel. Elakad a lélekzet, a sziv ugrál, mint kerge mókus. — Hát ezek ezt előre tudták? Előre készültek rá? szörnyű — savanyu nyálat undorodik; ez nz első érzés, a megvetés csak későbben jön, — egy ezredes! pfuj! — kiköp a földre. Aztán eszébejut, milyen jó, hogy apát nem engedte ide, hogy legalább neki nem kell látni ezt a poklot. Mindenki örüljön, oki nem látja. Előreszegezett fejjel fúrja keresztül magát a tömegen, valakit könyökével oldalbavág, az illető dühösen szitkozódik, rázza az öklét, nem biztos hogv katona, mert ugyan fegyver van n vállán, de foltos, civil posztónadrágot visel. Végre eléri n harmadosztályú várótermet. Megiszik kétszer féldeci rumot, ez kell ilvenkor. a rum butit, homálvositia az öntudatot. Szinte leroskad útitáskáira. Egy csecsemőjét szoptató asszony és egy alvó, féllábú rokkant mellé; az elhasznált hős mosolyog álmában, talán újra épnek, egészségesnek álmodja testét. Odakint tamburica pattog, nemzeti hangszer, énekelnek, nemi üvöltenek a soha nem remélt szerencse mámorában. Kóló! Kóló! Bácskában, a kegyelmes Krisztus ezerkilencszáiztizennyolcadik esztendejének november negyedik napjón. Eleket hányás kerülgeti, csikorgatja a fogát s szemét az égre emeli. 24. Kamillóék Budán laktak a Délivasut felett. Mikor Elek a Pálya-ucca meredekén kapaszkodott felfelé, arra gondolt, hogy vájjon csakugyan boldogsága elé megyen-e, tényleg az vár-e reá, amit annyiszor elképzelt, kiszínezett mór magának? Nem Kamillában kételkedett, csakhát azok után, amiket átélt, többé nem mert hinni a boldogságban. Kishitüvé tették az események; sötétnek, kilátástalannak Ítélte az életet. Eljött hazulról, azóta a várost megszállták, bizonyosan még mindig özönlik az idegen katonaság; anya, apa és a gyerekek ottmaradtak, hátha bántódásuk esett! — bőgni szeretett volna — anyának gyenge a szive, uramistenem védd meg, oltalmazd meg őket mindnyájukat, az otthont, a csnjádot és az országot is védd meg; Károlyi Mihályek ugyan elutaztak Belgrádba, de bizony aligha mennek sokra, mi lesz? mi lesz? mi lesz velünk, hová sodor bennünket, kicsiny porszemeket a történelem forgószele? ... A minisztériumban egyelőre nem irányították semerre, azt mondták, jöjjön vissza egy-két nap múlva akkorára meglátják, talán eligazíthatják a sorsát. Ennyit is csak nagy lótás-futás után tudott meg, mimása, hogy az egész minisztérium inkább hasonlít egy gazdátlanul maradt birtokhoz, ahol mindenki a maga szakállára intézkedik, mint a honvédelem központjához. Innen is csalódottan távozott tehát; zugó fejjel, zakatoló halántékkal bolyongott a városban és most sokszorosan nyugalomra vágyott: ugy ment Kamillához, mintha templomba menne. Kamilla nem lepődött meg annyira, mint gondolta. — Már vártam, Pubi. Tudtam, hogy nemsokára látni fogom. — Honnan tudta? — Most, hogy mindennek vége7 77 Elek nem engedte befejezni a mondatot. — Ez túlzás. — Pedig igy van — mondta Kamilla. •— És nálunk külön is mindennek vége, - kezét széttárta — nézzen körül, láthatja, üres a lakás — szava olyan hide^r. olyan borzongató volt, mint az őszi szél sirása. (Folvt. köv.)