Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-18 / 213. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1937. szept. IS. Politikai napilap XDI. évfolyam 213. sz. Tilalomfák erdeje Megkezdődött az uj tanév, benépesedtek az iskolák és megelevenedett az élet az egyetemen is. Benépesedésről az egyetemmel kapcsolatban, sajnos, nem igen lehet beszélni, hiszen szigorú törvény szabja meg a fölvehető hallgatók számát, a zárt szám, a numerus clausus törvénye, amely a kultuszminisztert ruházta fel azzal a joggal, hogy évről-évre megállapítsa minden egyetem mindegyik fakultásának a létszámát. Ezt a törvényt a háború utáni zűrzavar, a fölszitott szenvedélyek, az át nem gondolt aggodalmak és a félreismert jövendő szelleme iktatta a magyar törvények közé, de azok, aki józanul tudják látni a helyzetet cs föl tudják ismerni a nemzet tényleges szükségleteit, már régen tisztában vannak ennek a korlátozásnak a tarthatatlanságával és értelmetlenségével. Tisztában vannak, mert hiszen elég durva módon mutatkoznak az annyi sokak által előrelátott következmények. Egyre-másra hangzik föl a legnagyobb nyilvánosság előtt a panasz: nincs elég mérnök, veszedelmes hiány mutatkozik képesített szakemberekben, súlyos zavarokkal kell megbirkóznia a magyar gyáriparnak, amely nem egyszer kényszerült már arra, hogy idegen országból hozasson és alkalmazzon olyan szakembert, a ki külföldi egyetemen szerezte meg diplomáját, A magyar egyetemeket mégis a tilalomfák sűrű, áttörhetetlen erdejébe rejtette el a meggondolatlanság, az egyetemek kapuit mégis értelmetlenné vált korlátokkal barikádozzák el egy egész tévesen értelmezett cél rosszul felfogott érdekében. A háború utáni zűrzavarban talán jogos önvédelmének látszott ennek a szörnyű erdőnek az elültetése. Trianonban szétszabdalták az országot, hurokraszoritották a batárokat és aki csak tudott, igyekezett belülkerülni ezen a burkon. Sok volt a menekült, az elszakított országrészek kiüldözött magyarja, aki feláldozott minden, állást, kenyeret, hajlékot, bogy bű maradhasson a magyar állameszméhez és aki teljes joggal kívánhatta, bogy az állam kenvérrel. életlehetőséggel jutalmazza ezt a hűséget. Vjg-yázni kellett, bogy a háború után felcseperedő. generáció minél kisebb mértékben jelenthesse bc igényét ugyanarra a kenyérre. . Ezekben a szörnyű években óriási zsúfoltság volt minden pályán. De azóta közel két évtized telt el, a régebbi generációk sorai megritkultak, lassankint aztán kiderült, bogy a nagy védekezés nagyarányú hiányt i ' ézett elő. Nem az emberanyao-ban, mert hiszen ember bőven van, hanem képesített, a szakképzett emberekben, akiknek hiányát máról-holn apra most már lehetetlen pótolni. A hiány meg van, ezt ma már mindenkinek éreznie kell, de a tilalomfák erdeje nem ritkul, sőt! talán sűrűsödik is. Pedig minden erdész tudja, bogy az irtás legalább olyan fontos tényezője az okszerű erdőgazdálkodásnak, mint az ültetés. Csak a tilalomfák erdészei nem akarnak tudni az irtás megkezdéséről, csak a tilalomfák erdészei ragaszkodjak ahhoz, bogy az általuk te ültetett erdő áthatolhatatlan r e n g et e g g é sűrűsödjön, inkább nőjje be a bozót a kis erdei ösvényeket is, de fürészt, baltát senki se fogjon erre az ültetvényre. Az egyetem kapuiban gyakran felbukkan egy-egy sápadtarcu fiatalember. Összeszorult kezében gombóccá gyűrődik a friss érettségi bizonyítvány és szeme tétován mered a hivatalos értesítésre, amely szerint miniszter által megállapított létszám betelt, felvételi kérelme igy nem volt teljesitbető. Megáll az egyetem kapujában, amely könyörtelenül becsapódik mögötte és aztán tanácstalanul bámul bele a tilalomfák szörnyű erdejébe. Mit csináljon, mihez kezdjen? Nyolc esztendeig tanult, dolgozott, nyolc évig költötte apjának, anyjának vérveritékkel szerzett filléreit, nyolc éven keresztül szőtt szép, szines álmokat valami mugasabbrendü pályáról. Képzeletében talán hidakat, templomokat, bérpalotákat épitett, talán embereket gyógyitott. talán fölfedezte a rák vagy a tuberkulózis biztos szérumát, talán korszakalkotó találmányával milliók ós milliók életét könnyítette meg. Most pedig gombóccá gyűrődik kezében az érettségi bizonyítvány és ráhulló könnyei elmossák a hazug, irást, bogy hát az érettségi vizsgálaton jól, vagy jelesen megfelelvén tanulmányait az egyetemen folytathatja. Reszkető térdekkel áll meg a kapuban és tehetetlenül bámul a szörnyű erdőbe, amely fenyegető némasággal felel csak kétségbeesett kérdésére: mit csináljon, merre induljon, mihez kezdjen, hogy produktiv polgára lehessen ennek a megzavart társadalomnak. Amerre néz, könyörtelen tilalomfák néznek vissza rá. Az egyetemre nem mehet, mert a létszám betelt. Ipari pályára nem mehet, mert a szakmák féltékenyen védekeznek a betolakodók ellen. Kereskedelmi pályára nem mehet, mert hiszen itt sincs remény a boldogulásra, azután meg tőkéje sincs hozzá. Élni viszont kellene. Még a fülébe cseng a gimnáziumi igazgató búcsúbeszédének refrénje, bogy ők, a most maturáltak, most indulnak el a komoly felelősségteljes élet utján. Debol van ez az ut? Ki mutatja meg? Ki tárja föl a tilalomfák rengetegében? Itt valami hiba van, itt valamit rosszul csináltak és nincs senki, aki korrigálná a közel két évtizedes hibát. Pedig, ba másra nem, ha az uj generációk szörnyű helyzetére sem, de arra gondolni kellene, bogy egyszer mégis észretérnek a vfilág hatalmasságai és elszánják magukat a legszebb, legjogosabb magyar álmok valóraváltésára. És mi lesz akkor, ba megszűnik egyszer e» a halálos megcsonkitottság, ha visszacsatolják egyszer az elrabolt területeket? Utánozni fogjuk mi is a román példát? Analfabéta stréberekkel töltjük be az annyira fontos állami és közigazgatási tisztségeket, elzüllött, kicsapott preparendistákat nevezünk ki egyetemi tanárokká ? Rettenetes még csak elgondolni is ... Végre meg kellene kezdeni az okos, előrelátó ritkítást a tilalomfák megsűrűsödött erdejében. Levegős, napsugaras tisztásokat kellene vágni benne, különben soha meg nem edződhetünk, föl nem készülhetünk arra ni szabadságra, amelyért az elszakított országrészek kisebbségi sorsra kárhoztatott magyarjai imádkoznak. A nyoni hatalmak pénteken kiegészítő megállapodást irtak alá Részletezték a kereskedelmi halók nemzetközi védelmét -- Feszült helyzet Olaszország miatt — A spanyol partvidéken Páris és London beszünteti az ellenőrzést Róma, szeptember 17. Az angolellenes támadások kiújultak az olasz lapokban. Éles hangon irnak Eden angol külügyminiszter ellen. A Corriera dclla Sera azt irja, Angliának és Franciaországnak haladéktalanul el kell szánniok magukat arra, hogy minden külön olasz felszólítás nélkül megváltoztassák a nyoni egyezményt és olyan tervezetet dolgozzanak ki, amelv minden tekintetben biztosítja Olaszország teljes egyenjogúságát a Földközitengeren. Áz olasz kereskedelmi és hadihajók, beleértve a tengeralattjárókat is, nem fogják tűrni, hogy bárki beleavatkozzék abba, milyen utvonalat választanak a tengeren. Genfi jelentés arról számol be, hogy a nyoni értekezleten résztvevő hatalmak kiegészítő megállapolást kötöttek. Az u j megállapodás a nyoni egyezmény alapján 13 olyan tengeri utat jelöl ki, amelyen a két spanyol félhez, vagy más államokhoz tartozó kereskedelmi hajók védelemben részesülnek a nemzetközi jogba ütköző támadások ellen. Ezeknek a tengeri utaknak egyik végpontja Marseille, a másik Gibraltár. Aláirták a pótmegállapodást Genf, szeptember 17. A nyoni egyezményt aláiró hatalmak megbízottai déli fél 1 órakor Delbos francia külügyminiszter meghívására újból összeültek, hogy aláírják a nyoni egyezményhez fűzött póimegállapodásokat. Az ülésen, mint a genfi jelentés mondja, nehézségek merültek fel. Egyes küldöttségek azt kívánták. hogy az értekezlet bizza meg Fran • ciaország és Anglia képviselőit, hogy kezdjenek tárgyalásokat Olaszországgal és lehetőleg