Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-17 / 212. szám

Péntek, 1937. szept. 17. Politikai napilap XIII. évfolyam 212. sz. ÖEL M AGYAKORSZfl A magánalkalmazolí Hosszú időkön keresztül a magánalkalma­zott volt a dolgozó magyar társadalomnak legjobban elhanyagolt rétege. Az állam gon­doskodott saját tisztviselőiről és ügyelt, hogy tulmynkával munkaerejüket ne veszé­lyeztessék. Az állami normát alkalmazták saját tisztviselőikre az autonómiák, amelyek különös virtuozitást fejtettek ki a weekendek kihasználásában és eljutottak egyes esetek­ben a heti tizenkilenc órás mun­kaidőig. Csak a m&gápalkalmnzottakkal nem törődött senki. A magánalkalmazottak számára nem volt pragmatika, nem volt mi­nimális fizetés és maximális munkaidő, nem volt biztosított szabadság és általában hiány­zott a magánalkalmazott és munkaadója kö­zötti jognak bárminemű kodifikálása. Kodi­fikálva a magánalkalmazottak joga nem volt, ellenben egy hamis fikcióból kiindulva fize­tésüket az állam megterhelte olyan adók tömegével, amelyek alól saját tisztviselőit nagylelkűen mentesítette. Tarthatatlan volt ez a helyzet a magánalkalmazottak szem­pontjából, de veszedelmet rejtett magában az államra nézve is, mert hiszen a magánal­kalmazott munkaereje egyik számokban ki nem fejezhető, értékében alá nem becsülhe­tő, mindenesetre azonban védelemre cs megőrzésre szoruló része a nemzeti vagyon­nak. Az idei huszonegyedik törvénycikk első Tdscrlet a magánalkalmazottak szociális hely­zetének rendezésére. Nem m a g n a ch a r ta vagy aranyhulla ez a törvény, nem is terjeszkedik ki a magánalkalmazottak jogvi­szonyának minden részletére, messze van attól is, hogv a magyar törvénytárba a nyu­gati országok törvényhozásának idevásró in­tézkedéseit egész terjedelmükben átültesse, de nyomjelzés annak az útnak az irányában, melyet más államok már előttünk megtettek. A törvény, melyet az országgyűlés közvetle­nül a nyári szünet előtt szavazott meg, dek­larációs jellegű kerettörvény. Nem in­tézkedik, hanem jogot ad az illetékes mi­niszternek, hogy az érdekeltekkel való tár­gyalás alapján gondoskodhassék három kér­dés rendezéséről. Ez a három kérdés a maximális munkaidő, a minimális munkabér és az alkalmazottakat éven­ként megillető fizetéses szabad­ság. Igaz, a magánalkalmazottak sze­rették volna megkapni különadóik eltör­lését is. Eery félénk lépés történt ebben az irányban, de azután az állam'ráeszmélt, hogy olcsóbb, ha egy olyan törvénnyel ajándékoz­za meg őket, amely neki pénzébe nem ke­rül. jött létre az a deklarációs jellegű tör­vény, melyet a végrehajtási rende­letek fognak átültetni a gyakorlati életbe." A törvény olyan, mint a ruhának az anyaga? ruhát amelyet viselni lehet, a végrehaitási rendeletek csinálnak belőle. Az első ilyen végrehajtási rendelet tervezetét az iparügvi miniszter most tette közzé az évenkénti fi­zetéses szabadságról. A miniszter az érde­keltségektől záros határidő alatt kér véle­ményt, mert a rendelet rövidesen életbe akarja lébtetni. Rövid egymásutánban jönni kell a többi rendeleteknek is. Ha szabad ugy kifejezni magunkat, most kezd a dolog komolyra fordulni, ugy a munkaadók, mint az alkalmazottak szempontjából. Előre be kell rendezkedni, hogy a törvény egyes részeinek várható életbeléptetése minél ki­sebb zökkenőket idézzen elő a vállalatok, üzemek és intézetek belső életében. Azért is kell ez az előzetes felkészülés, mert a magán­alkalmazottak társadalmának reménykedése­it a hosszas várakozás már túlontúl felcsi­gázta és méltán számit sorsának megjavulá­sára. Botorság volna olyan rendelkezéseket kibo­csájtani, amelyek meghaladnák a vállalatok, üzemek és intézetek teherbíró képességét. Ez a magánalkalmazottak érdekeit sem szolgálná. De a józanság és méltányossáig által megadott kereten belül a munkaadóknak annál is in­kább érdekük, hogy igyekezzenek a törvény intencióinak megfelelően berendezkedni, mert a birói és közigazgatási gyakorlat két­ségtelenül a szociális követelmé­nyek teljesítésének irányvonalá­ban halad. Amig például néhány esztendő­vel ezelőtt még vitázni lehetett arról, hogy a zárórára vonatkozó rendelkezéseknek mi az értelme és buzgó fiskálisok igyekeztek ugy magyarázni, hogy nem követ el kihágást A Nemzetek Szövetsége mellett akkreditált újságírók egyesülete csütörtökön délben vil­lásrcggelit adott a népszövetségi közgyűlés el­nöke és a népszövetségi tanács tagjai tisztele­tére. A reggelire ezúttal is Kelen és Dezső, a két magyar karikaturista készítette el művé­az a munkaadó, aki alkalmazottait lezárt re­dőnyök mögött foglalkoztatja, ma már vi­tán felül áll, hogy ilyen játékot űzni nem le­het, mert a zárórára vonatkozó rendelkezé­sek elsősorban az alkalmazott mun­kaerejének védelmét szolgálják. Kétségtelen, hogy ez a gyakorlat fokozott mértékbeír fog érvényesülni a leghosszabb munkaidőre vonatkozó törvényszakaszok életbeléptetése ulán. A munkaadónak itt há­rom eshetőség között kell választani. Vagy racionalizálja üzemét és lecsökkenti a fe­lesleges munkaidőt, vagy uj alkalmazot­takat állit be üzemébe, vagy pedig megfizeti a túlórák diját. Mindezek a jelen pillanatban csak eshető­ségek, de olyan eshetőségek, amelyekkel két-három hónap múlva már valóság gya­nánt kell számolni. Szerencse a munkaadók szempontjából, hogy a szociális terheknek ez az emelkedése egy javuló konjunktúrának' a hullámvonalába történik. Reméljük, hogy a javulás tartós lesz és még erősödni fog, hogy a munkaadók könnyen és jó szívvel adhassák azt, ami munkavállalóikat, akik nekik egyben munkatársaik is, méltán megilleti. Genf, szeptember 16. Kánya Kálmán kül­ügyminiszter csütörtökön megbeszélést foly­tatott Schmidt Guidó osztrák külügyi ál­lamtitkárral, majd sir Róbert Vansittard angol külügyi államtitkárral. A Népszövetség ircghczdtc a Iapán—ftlnal konfliktus tárgyalását Erősen csöhhen! oz érdeklődés o népszövetségi ülések iránt Genf, szeptember 16. Lázas tanácskozások folynak Genfben a nyoni egyezmény körül tá­madt ujabb események és izgalmak ügyében. A tanácskozások elsősorban akörül forognak, bogy Olaszországot bevonják az egyezménybe. Az angol lapoknak az a véleménye, hogy a kérdést meg lehet oldani, mert Olaszország nem mondta ki az utolsó szót a nyoni egyez­ményhez való csatlakozása ügyében és hogy követelése teljesíthető. Hasonló a vélemény Párisban is. a francia közvélemény kívánatos­nak tart in, hogy Olaszország is résztvegyen az ellenőrzésben. Fe'szótofók hfánvában e'mararit a Népszövelsen csütörtök délelőtti ülése Genf, szeptember 16. A Népszövetség közgyű­lésének csütörtök délelőttre kitűzött közgyűlése jp'szólalók hiányában ehna-aclf. Népszövetségi kö­rökben azonban remélik, hogy a Népszövetség fő­titkárának jelentéséről megkezdett általános vi­tát pénteken folytatják és a nagyhatalmak képvi­selői felszólalásukkal lehetővé teszik az ülés meg­tartását. Hozzáteszi a genfi jelentés, hogy ugyanilyen jelenségek mutatkoznak a népszövetségi bizottsá­gokban is. Igy a jogügyi bizottság ülését felszó­lalók hiányában színtér meg kellett szüntetni. Általában a Népszövetség tanácskozásai iránt az utóbbi időben kevés érdek! dés mutatkozik. I szi étlapját, amely Aga kán versenyistállójára célozva, a Tanács tagjait mint vágtató lova­kat tünteti fel. » Tanácsadó bizottság a kinai ügyben Genf, szeptember 16. A Népszövetség Taná­csa csütörtökön délután fél 5 órakor N e g r i n elnöklésével zárt ülést tartott, amelyen a ki­nai kérdés került sorra. Wellington Koo, Kina képviselője kérte, hogy a Tanács most foglaljon állást ebben a kérdésben. Az elnök indítványozta, hogy az ügyben vagy a Tanács, vagy a közgyűlés, vagy az 1933. februárjában elvben elhatározott és most külön is kik ii klen­dő tanácsadó bizottság foglalkozzék. Ameny­nyiben Kina képviselője ehhez hozzájárul, ajánlja, hogy alakítsák meg a tanácsadó bi­zottságot. Wellington Koo Kina nevében elfogadta az indítványt. A határozat értelmében a Nemze­tek Szövetsége főtitkára intézkedett a bizott­ság összeállítására. A bizottságban Magyar­ország is helyei foglal. Kónya külügyminiszter tanácskozásai

Next

/
Thumbnails
Contents