Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-16 / 211. szám

mmt^mm^mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmssmammmmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmammmm^ Csütörtök, 1957. szept. 16. Politikai napilap XIII. évfolyam 211. sz. Őrségváltás a vármegyékben Kezdődött Csanád vármegyében az 'érdemes, a tisztamultu, a közmegbecsülés piedesztálján magasra emelkedett alispán nyugdíjazásával, — akkor azt lehetett hinni, hogy amint valamikor purifikáltak, most purglyfikálnak e vármegyében s ezért kell szinte percek alatt otthagyni az alispánnak azt az Íróasztalt, mellyel negyvenhárom évi munka s negyvenhárom év alatt szerzett érdemek nem babérkoszorúja, de babérerdeje fűzte össze. De azután a esanádi példa után jött Csongrád megye s himes szavakból szőtt — utolaput kötöttek a kitűnő Csergő Károly talpára is, jött Heves, jött Győrmegye és jött Pestmegye is, melynek országos tekintélyű alispánja, akinek éppen olyan lassú a mozgása, mint amilyen gyors az eszejárása, másodpercek alatt vált aktiv vezetőből nyugdíjazott öregúr. Egyikmásik alispán gyorsabban került nyugdíjba, mint ahogy valamikor a sikkasztó árvapénztárnok eljuthatott a felfüggesztéshez. Ennyi példa láttára még sem lehet meg nem sejteni a központi irányítottságot. Azt már még sem lehet feltételezni, hogy egyszerre telik ki a szolgálati ideje az öreg, hűséges cselédeknek, akik diszei voltak az udvarházának, melyek meg sem lehettek szolgálatuk nélkül. Egyszerre még sem halványodhatott el fejük körül a hódolók festette glória, egyszerre még sem fagyott volna a magasztalok és hízelgők torkára az ünneplő szó. Persze, nem volt mindenki olyan szerencsés, mint Tolnamegye alispánja, hogy éppen kerület üresedett meg a gondjára bízott vármegyében. Az alispán urak legnagyobb része a nyugdíjazás elől nem — emigrálhatott a törvényhozásba, hiába voltak disze megyéjüknek, hiába személyesítették meg a tiszta, független és gerinces önkormányzatot s hasztalan váltak annyira eggyé vármegyéjükkel, hogy nélkülük el nem lehet képzelni a vármegyei szolgálatot, •— a hivek és hivők, akik eddig pozícióhoz jutottak tapssal és cljenzéssel, egyetlen pillanat alatt másoknak tartogatják torkuk rivalgását és tenyerük csattanó hűségét. Mi szükség van erre a központilag irányított, megszervezett őrségváltásra? Mi indokolja például azt, hogy Pest vármegye a hosszabb szolgálatú főjegyzőt visszatarthatja hivatalában, hogy a rövidebb szolgálati idővel rendelkező alispán — világreko r d alatt tehesse meg a távolságot az aktiv szolgálat és 8 nyugdíjas állapot között ? ^ A fiatalság álláshoz juttatása lenne a cél? Jelszónak példátlanul szimpatikus ez a követelés, de ha megnézzük, hogy gyakorlatban a fiatalság álláshózjuttatását nem jobban tudná-e szolgálni a tapasztalt, a közigazgatás ezer csínját-bínját ismerő s a tekintélyével harcolni tudó alispán, mint amennyire azt egyetlen főtisztviselő nyugdíjazása szolgálja, akkor aligha jutna helyesléshez ez a magyarázat. Először jött, — szent Isten, már nvolcadik éve ül a nyakunkon I — az 1929 : XXX. törvénycikk, amelyik a közigazgatás reformi á t igérte és a közigazgatás deformját hozta. Jött ez a törvény, — az Úristen legyen Scitovszkv Bélához irgalmas, — és tönkreverte az önkormányzat maradékát. Az ö nkormányzati jogból szinte csak annyi maradt, amennyit a magyar önkormányzati közigazgatás kiválóságai a maguk kikezdhetetlen tekintélyével, jogtiszteletével és alkotmányos érzésével a törvény rendelkezései mellett meg tudtak őrizni az élet és az önkormányzat számára. S most menniök kell nekik is, a régi önkormányzat utolsó strázsáinak. Mennyi meghatódottsággal olvassuk néha a gyászjelentésekben, hogy az elszakított vármegyék utolsó magyar alispánja, elrabolt városok utolsó magyar polgármestere költözött el az élők sorából, — van valami hasonlatos abban a gyászban, amit most érzünk, mert hiszen ezekben a gyászjelentésekben nemcsak a halottat, hanem a halott vármegyét is siratni kell s ezek az őrségváltások nemcsak a régi strázsákat váltják le, hanem — attól félünk, a régi bástyafokokat is. Az enjber a szemét dörzsöli: milyen gyors tud lenni a közigazgatás. Az akta olykor két nap alatt nem jut el az előadójához s most a nyugdijkérvény beadásának órájában már kész az elintézés. Olykor a türelmetlen hivek nem várják a nyugdíjazás iránti kérvény beadását sem, mintha az öregség fertőző betegség volna s az önkormányzattól el kellene küiönileni a végelbánás járványkórházába utalva azt, aki kitöltötte már szolgálati idejét. Ha a halottaknak kijáró kegyelet egy töredékét előlegeznék csak az öregek számára, nem tudnák magukat erre a nyugdíjazási gyorshajtásra elszánni. Dehát a halottat lehet ünnepelni, a derék halott nem foglalja már el a mások által áhitott helyet, a derék halott inkább helyet csinál másoknak. S ámbár, mint szegény Kószó István emlegette, vannak emberek, akik felebarátjuktól még azt is irigylik, hogy szép időben temetik el, az uralkodó felfogás szerint a halott halálával levezekli azt a bünt, hogy amig élt, olyan helyet foglalt el, amire mások magukat alkalmasoknak tartották. Ám, amit meg tudnak bocsátani a halottnak, arra nincs pardon az élő számára. A magyar közigazgatás s az önkormányzatban felnőtt öntudatos polgárság mély megilletődöttséggel búcsúzik el a magyar közigazgatás díszeitől. A polgárság tudja, hogy mit vészit s nehéz lélekkel néz azok után, akiknek szolgálati idejük letelt, de nem kopott meg erejük, nem tört meg tudásuk és nem fáradt el alkotó szeretetük. S amikor látjuk a díszleten őrségváltást, nem a leváltott strázsát, de az őrzött kincseket féltjük. Az angol-francia megkezdte a kalózok üldözését a Földközi-tengeren Szerdán életbelépett a nyoni egyezmény — Kiegészítő szakasz Olaszország számára London, szeptember 15. A nyoni egyezmény szerdán életbelépett és az angol hajóhad mar ki is futott a Földközi-tengerre. Az angol hajóhad megjelenése a Földközi-tengeren, nagy izgalmat keltett Olaszországban. Rómában izgalmas diplomáciai tárgyalások folynak a helyzet lisztázása érdekében. Az olasz lapok jelentéseiből az vehető ki, hogy a szakítás a Földközi-tengeri kérdésben Olaszország és a nagyhatalmak között véglegesnek látszik. Párisban az a véleménv, hogv Olaszország önmagát zárfa ki a nvoni egyezményből cs az ellenőrzés nélküle lép clctbc, IflidroDiánok fómofattaif a csatabalófcaf London, szeptember 15. Jól értesült köiökben uav tudták, hogy a Földközi-tengerre vezényelt hadihaiókon kivül katonai vizirepiilőgéprket is útnak indítanak a Földközi-tengerre, hogv iámogassák a hadihajók portvázását a Vnlózhajók támadásának megakadályozására. Olasrország ? London, szeptember 15. A Reuter Iroda értesülése szerint Londonban cáfol iák azokat a híreket, mintha az angol kormány gyakorlati* I lag kivihetetlennek tekintené azt a javaslatit, | hogy Olaszország vegye át a kalózellenes őrjáratszolgálat jelentékeny részét. Hangsúlyozzák Londonban, hogy Anglia és Franciaország haladéktalanul végrehajtja a nyoni egyezményt mostani alakjában és ha Olaszország később részt akarna venni az egyezményben, akkor módosítani lehet a tervet, ugy, hogy észszerű részt juttatnának Olaszországnak. Genfben folytatják a tengeri megbeszéléseket Genf, szeptember 15. Népszövetségi körökből származó értesülés szerint a Nvonban megkezdett tanácskozásokat a még függőben levő kérdések tekintetében a jövő héten Genfben folytatják. Ezeken a tanácskozásokon megvitatják a kereskedelmi hajók ellen intézett tcpülőtámadásokat, valamint a hadihajók által intézett támadásokat is. Hozzáteszi a genfi jelentés, hogy a nyoni tanácskozások folytatását, főleg a szovjetmegbizottak sürgetik, más küldöttségek azonban nem látják oly sürgősnek a további tanácskozásokat. Litvinov 1 áthatóan azt hiszi, hogy Genfben nagyobb előnyöket és eredményeket érhet el, mint Nvonban és keresztül tudja vinni, hogy a genfi tanácskozásokba a valenciai kormány megbízottait is bevonják. Szovjet részről ugyanis minden áron rá akarják venni a hatalmakat, hogy a tnanvol hajókat is védelemben részesítsék.