Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-06 / 178. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG Péntek, 1937 augusztus 6. A vérmegyei kényszernyugdijazások problémája (A Délmagyarország makói szerkesztőségétől.) Juliusban ismertették röviden a napilapok Széli József belügyminiszternek egyik intézkedését, amellyel kölelezte az önkormányzatokat arra, liogy szolgálali idejüket kitöltött tisztviselőket nyugdíjazzák. A belügyminiszter ugyan utal a 7000—1Ö25. számú kormányrendeletre s erre ala­pdíja rendelkezését, bár ez a régebbi kormányren­delet módot nyújt arra, hogy a törvényhalóságok érdemben foglalkozzanak ezzel a kérdéssel és egyes tisztviselőket, akiknek maradása közérdek, visszatarthassanak. Hét vármegyét érint egészen közelről, alispán­jának személyén keresztül ennek az ujabb bel­ügyminiszteri rendeletnek a végrehajtása, amely­hez tudomásunk szerint egyik törvényhatóság sem nyúlt még hozzá, az egyetlen Csanádmeayét kivéve, ahol azonban már — amint azt a Dél­magyarország tegnap jelezte — a vármegyei kis­gyűlés a főispán parancsára szombaton már konkrét nvugdijazásokkal is foglalkozik. Ezt az egyedülálló és páratlan sietséget a főispán részé­ről a vármegye érdemes és régi alispánjával szemben legalább is olyan feltűnőnek találják he­lyi körökben, mint amilyen illoiálisnak a várme­gye közönségével szemben. Az önkormányzat hí­veinek felfogása szerint ugyanis nem lehet nvue­dijazás iránti javaslatot előterjeszteni, mielőtt maga a közönség nem nvilvánitott arranézve vé­leményt, óhajtja-e az érintett tisztviselő nyuja­lonihahelvczését, vagv sem? Nagy feltűnést kellett a megyében, hogy cso­portosan felrendelték a megyebizottsásl tagokat és belügyminiszterré, főispánra való hivatkozás­sal igyekeztek e kérdésben befolyásolni. Pedig nem szabadna figyelmen kivül hagyni, hogy a vármegyékben az alispáni állás nem olvan, mint más vezető tisztviselői állás. Egy törvényhatóság életét évtizedekre béníthatja meg, ha rosszul vá­lasztja meg alispániát. Szükséges és kívánatos, hogy gerinces, önálló gondolkozású, törvénytisz­telő és a maga nézetéért helytálló férfin álljon vár­megyéié élén, különösen a mostani időkben, ami­kor tulteng a főispáni hatalom, igen sokszor ke­resztezi a közigazgatás útjait, gvakran rsakis po­litikai szempontok érvényesüléséért —t»Oo­Polgoznak a betörők (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka két betörést is elkö­vettek ismeretlen tettesek Szegeden. Az egyik be­törés a Csaha-uceában történt dr. Arnold Gyula járásbiró lakásában. A járáshiró Görömbölytaool­eán nyaral családjával és lakását erre az időre lezárta. A lezsaluzott ablakú lakás ugv látszik fel­keltette a betörők érdeklődését, mert az elmúlt éjszaka látogatást tettek benne. Az ablakot törték he és azon keresztül másztak a szobákba, ahol rengeteg holmit csomagollak össze. A • betörést reggel vették észre a házbeliek, akik azután érte­sítették a rendőrséget. Miután megállapítani nem tudták, hogv mi hiányzik, táviratilag értesítették dn Arnold jórásbirót, aki azonnal vonatra ült és hazajött. Megállapította, hogv a betörők tetemes kárt okoztak. Elvittek eqy ériékes gramofont, egy rsnmó lemezt, töbh öltöny ruhát, egu várost bun­dát. ágy női bundát, egy filmvetitőgévet és más értékés holmit, mintegy kétezer penaA értékben. A rendőrség megindította a nyomozást és reméli, hnrtv hamarosan kfzrckerifi a téttest, vagv tettc­séket. Az elmúlt éjszaka még egy betörés történt. Tfáuer I.a'ps gahonakereskedő Gsongrádi-sUgárut 9 szám a'atti raktárát látogatták meg ismet-etlen tettjesCk és az ajtóról leverve a lakatot, behatol­tak a belvi«éghe, ahol azután a házikasszót löriék fel. \ kasszában azonban csak anrónénzt tglMtak, de niég i.ev ts 150 neneő volt a zsákmány. A betö­rök r-enkivül felforgattak mindent a raktárban, nneyobb nénzösszeg után kutattak, de sikertele­nül. Ezt a betörést is reggel vették észre, ami­kor a betörő már tul volt árkon-bokron. Ennek a betörésnek a gyanúsítottja máris a rendőrsé­gen van, egyelőre azonban még tagad. SIEMENS'PHONOPHOR nagyothallókészülék szakértője a lesközelebbi napokban Szegeden tartóz- C{|l|[|g[j|g műszerész, Széchenyi té. kodik. Az érdeklődőket felkeresi; — Cimeket kérjük 17. Tel. 22—01. közölni REMÉNY - HARMINCÉRT . Ténfergés a bucsu forgatagában, ameíy sohasem változik (A Délmagyarorszdg munkatársától) Hogy niegcsinosodott Elvira, a jósnőt . . . mikor utol­jára itt járt az alsóvárosi bucsun, meglettkoru, éjfekete liaju, gárdistatermetü hajadon volt, most pedig alacsony, barna és nem trombitahangu, mint a régi. De azért 6 is „mindent megmond", becsületesen, ahogy hirdeti a sátor felírása. Ö vonzza leginkább a bucsu közönségét. Bánatos szívű özvegyek, pártában maradt hajadonok, kun­kori lányok, molett elvált asszonyok keresik fel éá tudakolják tőle sorsukat és — „Elvira mindent megmond". Beszélik, hogy az egyik gazdának tö­kéletesen elárulta a jövendő sorsát, sőt azt Is megmondta, hogy mégegyszer operálni fogják, miután egyszer már operálták, de csak hagyja magát, mert azután fog tökéletesen meggyógyul­ni! Az ilyen hirek futótűzként terjednek a bucsu hívó tömegében. Egy szőke, elvált asszonynak azt jósolta, hogy 1938-ban boldog családi életet fog élni . . . Ez Elvira, a javíthatatlan optimista, aki hisz még ma is és reményt csepegtet a hervadt szivek­be — harmincért . . . A régi ismerős, a félkarú koldus ismét elfog­lalta helvét a gázlámpa tövében. Kissé meghí­zott tavaly óta és mégis panaszkodik. — Mi érezzük a legjobban a válságot, — mond­ja szakszerű hangon. Áldozna a nép, szó se róla, de nincs miből . . .1 Kifordítja a zsiros sapkát, hull belőle a réz­pénz, mint az átdás. — Ni csak! — mondja megvetőleg — esupa réz és semmi nikkel . . . Messzire visz a hangja. — Kegyelmes Úristen áldja meg . . . Kegyel­mes Ur . . . S itt vannak mind a régi ismerősök", nem is tavalyról, hanem boldog gyermekkorunkból. Itt a Kutyaszinház sátra, a bolhák legolcsóbb beszerzé­si forrása. Vakarózva jön ki a tömeg „a nagy esti díszelőadásról", zeng az egyetlen trombita, táncol a dobogtin a kikiáltó és csókolgatja a sep­rőmenyasszonyát. Velők szemben ott áll a másik szinház. amelv a büszke „Variette" nevet viseli ponyvahomlokzatán . . . — Itt látható nagyérderml közönség az egyet­len hiteles abesszin néger, aki a nvegusnak volt a testőre . . . Bemutatja a híres íegyvertáncot, nemkülönben az oroszlánytáncot, amit csak egye­dül itt láthatnak. Itt a legnagyobb világcsoda, a magyar anyaszülte kéz és lábnélküli csoda, aki­nek gyermekteste van és mégis 40 éves és feie helyén egv madár feie van. Az orvosok Vizsgál­ják és azt mondják, hogv cz is nem is lehetséges. Nézzék meg urraim és hölgyeim és ha nem azt látják, amit mondottam, a pénztár a 10 filléreket visszaadja . . . Hát lehet urraim, csak folyvást... ó, nem pusztult el a céllövősátor sem. Ma is gőgösen áll előtte a lövészbojtos honvéd, félkéz­zel célozza a tánroló tojást és amikor husead­szor hibázza el, fejét csóválva kacsint bele a Pus­kacsőbe. .. A sverekek illő tisztelettel nézik a nagy lövészt, aki vééül szánakozó mosollyal lete­szi a „haszontalan játékot" és odébb áll . . . S a gvorsrénvképész, a sátor oldalára ralcőtt kirakattal! Emlékszik-e még valaki ezekre a ké­pekre? A nagubaitiszn vártüzérre, aki féllábát előrerak ia és kezét csípőjén nyugtatva a messzi távolba kémlel; a hnrnahaiu kii mindenesre, ke­zében a cs'pkezsebkendővel és nyakán az arany amulettel: hát arra a kettős kénre emlékszik-e valaki, ahol a mieisinkás gavallér a széken úté lánv vállára teszi kezét és fogsorát villogtatva mosolvog. miközben a lány ifivekszik hátra- és felnézni reá? Ttt vannak mind, nem öregedtek semmit, csat-- kicsit megfakultak és mccporosod­tak, de egvébként vidámak ma is. a kövér eza­kdcsnéval egvütt . . . A gyorsfényképész rezesen csillogó ágyuja, amellyel megcélozza a modeltt, szorgalmasan kattog és néhány pillanat múlva ott repked a vi­zes és hólyagos kép a boldog tulajdonos ^kezé­ben ... i Nem, nem változott itt semmi, hála Istennek. A körhintán ott ül a kiscseléd és mellette a hű­séges vitéz, aki félkézzel nagyokat lendit a bubá­ján és közbe mással kacsalódik. Bizony mondom, ugyanaz a vitéz ez, akit ezelőtt huszonöt eszten­dővel láttam a kolozsvári ligetben . . .! S a lány is ugyanaz, csak a ruhája változott. Nem slingelt nadrág kandikál ki a szoknya alól, hanem mű­selyem holmi, kis gyári hibával . . . Mi ez. káprázat, vagy Valóság? Itt az öreg kintornás lengő szakállával, gyermekkorom mu­musa . . . Ugyanazt a valcert játsza, ugyanazzal a tűzzel, falába sem nőtt ki azóta . . . Hisz min­denki kedves ismerős! A papagályos néni az életunt Lórival és a szines cédulákkal. Nosza hú­zassunk egyet . . . — Önnek a sorsa a közeljövőben meg fog változni. Van a társaságában egy asz­szony, aki irigy önre. De ön győzedelmes­kedni fog ellensége fölött . . , Szavamra mondom, 6 éves koromban ugyan­ezt a cédulát húzta ki nekem Lóri s mennyi fej­törést okozott nekem a „társaságomban lévő ir'gy asszony"-nval ... De most is megnyugtat, mint akkor is, hogy sorsom a közeljövőben meg fog változni . . . A mézeskalácsos sátrak előtt szivdobogva ál­lok meg. Vájjon van-e még debreceni mézesle­pénv, mandulás puszerli, szines nyakbavető, tük­rös sziv és daliás huszár . . .? Van bizony, szinte roskadoznak a pultok, sőt a sátor mélyén a ma­szatos, álmos Inassal is csakúgy pöröl a mjasztram, mint régen. Mint régen. Amikor lacikonyhák füstölögtek és 3 feltűrt kötényü asszonyság kétágú villával for­gatta a pirps hurkát a sistergő serpenvőben . . . Hisz itt a lacikonyha is, szenlséges Isten! Sőt, ahogy érzem, a hurka is ugyanaz. Meg a fehér cipó . . . S ugyanaz a tömeg Is, elámuló, elbámuló, lel­kesülő, bizakodó . . . Megváltozott a világ? Nem változott itt semmi, Csak azt hísszüfc - . , Klamár Gyula. PASZOMANY! Oszt ruháira és gyermekei részére Iskolai kikötések továbbá függőr.yrojtok, zsinórok, gombok, sző­nyegrojt a legnagyobb választékban a legolcsób­ban nálam szerezheti be. Filléres elönyomda FRANKÉI TERI Jól és olcsón reggelizhet O Filléres Kávézóban Püsp&kbazárral szemben. Középső sátor. Kis adaq tejeskávé 12 fill. Közép 16 fill. Vs liter 20 fill. Azonkivü! kávé és kpkóó. Garantáltan tiszta kiszolgálás Abananrakat •l'ocadok. KQLAUCH KAROLY Kertgasdasága C7FPFI1 Petőfi s.-ut 84 és faiskolája öCLULU Telefon 30-11 Távirati cim : KOLAUCH FAISKOLA. Csemete­kertek: ÚJSZEGED, Alsótiszaparton és Oszent­ivánon. Postacsekkszámla sz.: 11.906. Folyószámla a Pesti Magyar Keresk. Bank szegedi fiókjánál.

Next

/
Thumbnails
Contents