Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-04 / 176. szám

Szerda, 1037 augusztus H. DÉLMAGYARORSZÁG s iiMliiiítkiiiitáliiilfifiíi ^frrtfMi a takarékos háziasszony mindenes«, mert olcsó, ü y o r s, 1 l s z t o, kényelmes. ügyeljen a lángbetüs védjegyre! Vételkényszer nélkül bemutatja a i M4DAR4S ZSIGMOND Báró Jóslka ucca 43. szóm. sm Sötét pinceoduban nyomorog a volt 32-es őrmester, akinek husz évvel a háború után amputálták elfagvott lábát Kétszer sebesült, négy kitüntetést kapott és most havi 15 pengő közsegélyból él Fülöp Mihályné titokzatos pénzösszege (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy a rendőrség a mult heten őrizetbevette Fülöp Mihályné"alsólanyai asszonyt, aki különös módon került a rendőrség kezére. Fülöpné álnéven jelentkezett a rendőrségen és bejelentette, hogy a Valéria-téren ismeretlen tettes apósától ellopott 1270 pengőt és egv 2400 pengőről szóló takarékkönyvet. A rendőrség csakhamar megállapította, hogy a panaszos asszonv álnevet használ és az is kiderült, hogy az apóstól sohasem loptak e! semmit. Amikor Fülöpnét megmotozták, az elveszettnek mondott pénzt néhány pengő hijján megtalálták nála. Fülöpné ekkor azzal a mesével állott elő, hogy a pénzt a tehenei eladásából szerezte. A férje azonhan ezt az állítását megcáfolta, mire az asszony ujabb mesével állott elő és most már azt állította, hogy a tekintélyes összeget apránként gyűjtötte össze. A rendőrségen nem hitték el ezt a mesél, mert kinyomozták, hogy Fülőpék maroknyi földön gazdálkodnak és ölen élnek a fámából. lehetetlenség tehát, hogv ilven tekintélyes summát félre tudjanak tenni. Arra a kérdésre, hogv miért ielentette be. hogy a pénzt ellopták, azt felelte, hogy nem volt észnél. Hiába volt a detektívek minden erőlködése, hiába nyomoztak napokon keresztül a tanválton a pénz eredete után, nem sikerült világosságot deríteni az ügyre. Fülöpné makacsul megmaradt amellett, hogv a pénz a saiátia. Viszont a rendőrségen meg voltak győződve arról, hocv az asszonv nem mond igazat és hogv a háltérben valamilyen reilélves történet húzódik nw". Az asszonv azonban nem vallott és a rendőrség kénvtelen volt elengedni Fül onnét az őrizetből. A íjénzl azonban nem adták neki vissza, hanem egyelőre birói letétbe helyezték. Kedden délelőtt megjelent a rendőrségen Fű'önné és kijelentette, hosv a pénzéért iötl. Azért r> nén'ért — mondotta keservesen megszenvedett. követeli hát a jussát. A bírósághoz utasították. í»t>nl maid döntenek az öszszeg sorsa felett. Biztosan kíadiák az asszonvnnk. mert mást nem is tehetnek, miután bizonviték nincs arra, hogy ne mrendes uton jutott hozzá. MŰFOGAT WIPLA fémből csináltasson Hounálholósága •gyenérlólcfl a nemesfémekével (or°nZ» piaiina) Tartósságukért garanciát vállalunk Délmagyararsságl képviseleti Szegett Kálloy Albert a. I Kárzet! lerakótok: Makán, Hódmezővásárhelyen,' Csillárt, rádiót Szegeden a legnagyobb választékban és legelőnyösebben szerelhet be FONYO Villamossági Vállalat üzleteiben. Kdlcsei-u. 4. Kárási-u. 3. Gyermekkocsit, sportkocsit csok a készítőnél vegyen, ott a legolcsóbb. Szegeden kizárólag v. Kállay vasLuforuxein gyártja. Kálvária u. 44 — Állandó raktár gyermekkocsikbál, — - • = sportkocsikból, kerti bútorokból. .- • 1 Ha jól és olcsón akar vásárolni, keresse (el bizalommal Döme Vince kárpitosmestert Dugonics.tér 10 (Trafik melleit.) Kéllil elsőrendű kivitelben etil- ét modern kérpitéiett bútorokat. t'lt ' o k t é r folol, rokomior és péméiott bútorokban. (A Délmagyarország munkatársától) A Yitézucca 9. számú liáz pincelukásában sínylődik egy esztendeje Herczog Jenő szegedi kereskedelmi ügynök. Az ismert szegedi családból való Herczog Jenőnek egy esztendővel ezelőtt a klinikán amputálták a jobb lábát és most készülnek a másik lába levágására is. A szerencsétlen ember, aki éveken keresztül sürgött-forgott a városban, dolgozott agilisán, most ágyhozszegzelt nyomorék. aki a legnagvobb nélkülözések közölt tölti szomorú napjait. A pincclakás ablakain csak néha nini,;.-, kandikál be a nansugár, de hamar tovább is áll. mert a kép. amely elébetárul, minden. csak nem gyönyörködtető . . . Harczog Jenő most 10 esztendős, de az a sok nyomorúság, amin keresztülment, megöregitette vonásait, barázdáit elmélyítette és szemét meetörte. Naphosszat ül egy ütött-kopott sezlon sarkában és azon gondolkozik. hogy miképen végezzen magával . . . ? Mert nem akar tovább élni. Herczog Jenő ismert alakja volt Szegednek, alig van valaki, aki ne ismerné. Foglalkozott a világon mindennel, csakhogy kenyerét megkeresse. 1933-ban a világháborúban szerzeit lábfagyása kiujult és ettől kezdve csak botra támaszkodva tudott járni. Állapota egyre súlyosbodott, két évre rá bekerült a klinikára, tavaly augusztusban pedig jobb lábát amputálni kellett a háborús fagyás miatt . . . Térd fölött husz centiméternyire vágták lc a lábát. Azóla ül ott a sezlon sarkában és szívszorongva figyeli a dagadt másik lábát, amelyre, rövidesen — ha csak csoda nem történik — szintén sor kertit. A világháború kitörésekor Herczog Jenő önként vonult be katonának. \ harminckettesekhez került, majd egy évvel később a 3-as bosnvákezredhez osztották be, a bosnyákokkal küzdölte végig a világháborút és őrmesteri rangot szerzett. Vitézi"]] küzdött, .amit sereg kitüntetése igazol. Megszerezte a nagyezüst, kisezüsf és kétszer a bronz vitézségi érmei, ezenfelül kétizben is súlyosan megsebesüli, etsö alkalommal a lábába, másodszorra a mellébe, kapott golyót cs srapnrllszilánkot, összesen M hónapot töltőit a tűzvonalban. volt az orosz, a sz.crb. a román és az olasz frontokon és 1918 november 3-án tért vissza az olasz frontról az utolsó vonattal, az utolsó ütközetből... A Monté Asaltnén szerezte mostani szörnyű baját, 17 napig állt több bajtársával együtt a nyaklgérö jeges vízben és ilt fagyolt el mindkét lába. , Hazatérése után nemsobáig volt civil. 1919ben belépett a nemzeti hadseregbe, szintén önkéntesen és 1921-ig szolgált a vámőrségnél, ahol minden végkielégítés nélkül leszereltek. Ezek az előzményei Herczog Jenő mai tragédiájának. Elmondani pedig azért kellett, hogy mindenki megérthesse a most következendőket. Azt kellene hinni, hogy az ilyen vitézül verekedő, jcötelességét mindig teljesítő katonának, ha ilyen szerencséden sorsba jutott, legalább anyagi gondjai nincsenek. Aki igy gondolja, alaposan téved. Herczog Jenő éhezik, ez a rideg és letagadhatatlan valóság. A szomszédjai hívták fel a szerencsétlen emberre figyelmünket, 6 maga talán so* husem jelentkezett volna. — Itt ülök a sezlon sarkában egy- teljes esztendő óta és még senki sem nyitotta rám az ajtót .. . Két lépésnyire van tőlem az udvar, ahol mégis van egy kis levegő, de nincs senki, aki oda kivinne . . . Feleségem elment szolgálni, hajnaltól késő estig dolgozik, de amit keres, abból megélni nem lehet. Kapok a várostól havonta 10.50 pengő segélyt, a hitközségtől pedig 5 pengőt. Ebből kell megélni, lakbért fizetni, télen fűteni, gyógyszer? vásárolni . . . Könnycseppet törül ki a szeméből. — Egyetlen nadrágom van, ez az egész ruhatáram. Amim volt, mind az őcskapiaera került. Még fehérneműm sincs, tessék nézni, most is a feleségem hálóinge van rajtam ... A pinceablakon leszólnak az ismerősök* — Hogy érzi magát Herczog ur . . .? — Köszönöm, jól, — feleli keserűen. Elmondja ezután, bogy márciusban kérte a „rokkant" cim használatát s minden reményű még van arra, bogy meg is kapja, hiszen igazolásai rendben vannak. — Nem akarok fenyegetőzni — mondja csendesen —, de nem kívánok tovább cini. Feleségem mellettem áll, dc nem akarok neki se a terhére tenni. Amikor levágták a lábamat négy' és félórás JEGYEKa szabadtéri előadásokra a Délmagyarország kiadóhivatalában (Aradi-ucca) a szinház nappali pénztárában és a Dóm-téri pénztáraknál kaphatók.