Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-03 / 175. szám

I Kedd. 1937 nuijusztus 3. DÉLMA G Y A R O R S Z Á G 5 Szombaton és vasárnap két előadás zajlott le az idei jáiékokból és kritikák jelentek meg ugy a Tragédiáról, mint a János vitézről, de nem hallatszott szó azokról, akik szintén része ei voltak az idei nagy előkészítő munkának. Tulajdonképen a legszebb kritika velők kapcsolatban az, ha egyáltalán nem hallani róluk. Az adminisztrációs iroda vezetőiről beszélünk, akik páratlan buzgalommal és szeretettel dolgoztak és dolgoznak továbbra is a játékok sikere érdekében. Az adminisztráció ebben az esztendőben uj kézbe került. Dr. vitéz Szabó Géza tanácsnok vette át a vezetést, aki teljesen uj ember ezen a téren és aki mégis elismerésreméltó nagyszerű teljesítményt nyújtott. Agilitásával, tapintatosságával és fáradhatatlanságáva! oroszlánrésze volt abban, hogy az iroda o ly kitűnően működött és működik. Aki esak egyszer is megfordult az irodában, az jól tudja, hogy micsoda iramú munka folyik ott és hogy dr. vitéz Szabó Géza mennyire lelke az egész kitűnően dolgozó szervezetnek. Ez a siker azonban nem véletlen. Dr. Páljg József polgármester szerencsés kézzel választotta ki Szabó Géza munkatársait és az sem véletlen, hogy éppen újságírókat választott, akik mindenütt megállják a helyüket, bárhová kerüljenek is. Az adminisztrációs irodában három kitűnő ujságiró dolgozik éjt-napot eggyétéve: Erdős Árpád, Vér György és Puskás Jenő. Az ő tudásuk, lelkességük mozgatják azt a hatalmas gépezetet, amely a játékok irányítását végzi. Az adminisztrációs iroda mellé csatlakozik az Idegenforgalmi Hivatal, ahol ugyancsak egy szegedi újságíró, Gerö Dezső végez értékes munkát. A szabadtéri játékok adminisztrációs eredményének kiépítésében része van dr. Pá'jy György tb. tanácsnoknak is, aki a közigazgatási ügykört látta el kifogás'a'ai proelzí'ással és meleg ügyszeretettel. János vitéz a szabadtéren Szeged, ünnepi napjainak eseménysorozatában vasárnap este eljutott a második premierig. A János vitéz örökszép dallamai szálltak ég felé a Dóm-tér csodálatos panorámájában. S ezen az estén Szeged újból megtudhatta, mit jelent az igazi művészetért és szépért való önzetlen lelkesedés, amelynek megható példáját nyújtotta az összes férőhelyeket megtöltő közönség. Az időjárás ugyanis, amely szombaton még hagyományosan kitűnő volt. Vasárnap délután hirtelen borúsra változott és megremegtette a sziveket a fenyegető cső lehetősége. S valóban este nyolc órakor, amikor a közönség zöme már elhelyezkedett, eleredt az eső is. Egy pillanat alatt, — minlha óriási gombák nőttek volna a ter talajából —, az esernyők százai bomlottak ki a nézők feje fölé, dc egy lélek sem hagyta el helvét, sőt erős tapssal követelték az előadás megkezdését. Az eső azúfán hol megállt, hol újra kezdte, de mindvégig fenyegetően a tér fölött lógott s amig Kacsóh Pongrácz örökéletű zenéje töltötte he a letel és a lelkeket, minduntalan föl-föl hangzott a halk, de szenvedélyes kiáltás: „le az ernyőkkel, nem látunk!" Az esernyők erre rendre eltünedeztek, a nézők az esőről minlha megfeledkeztek volna, mindenki szilárdan és tánlorithalatlanul helyén maradt az utolsó taktusig. * A János vitéz idei rendezője Sziklai Jenő volt, akiről dicsérettel kell megemlékeznünk. Sziklainak van ugyanis egy olyan tulajdonsága, amely az ujabb rendezőkből igen sokszor hiányzik és ez: a rendezői szerénység. Ez a rendezői szerénység abban nyilatkozik meg, hegy a rendező nem saját ötletével akarja szórakoztatni a közönséget, hanem egész munkáját alárendeli az előadott mii szellemének. Sziklai mindvégig megmaradt ez elv mellett s ez legfőbb érdeme. Nem kísérletezik uj megoldási formákkal, minden skrupulus nélkül kihozza a színpadot a szabadtérre és fölállítja a maga kulisszáit. S noha ezzel a stilszerüllenség vádjának is kiteszi magát, két igen fontos eredményt ér el: ragaszkodik a János vitéz már kialakult előadási forma-hagyományaihoz, tehát nem ad uj problémát a nézőnek, továbbá megőrzi az egyetlen magyar népi dalmű legfőbb kincsét: a naiv mcseszerüséget. MEGJELENT . Károly FEKETE MÁRIA cimü szabadféri misztériuma, t Ara <4 p e n g ő. Kapható : a Délmagyarország kiadóhivatalában a színház nappali pénztárában, Neu Ernő utazási irodájában s az előadás napján az esti pénztáraknál és a jegyszedőknél. Sziklai rendezői elgondolásának középponljában a tabló, állóképcsoporlozat áll, amely sokszor a revü hangulatába csap át. Az első szin derűs verőfényes alföldi tája, a francia kastély népiesen elképzelt dekadens pompája* de mindenek fölött a tündérország magyaros motívumokból felépített üde szinpada, amely a legszebb matyó-hímzés szinpompájára emlékeztet, — mindezt a lablószerüséget. a szép képi hatásra való törekvést mutatják. A hatásosan elhelyezett és könnyen mozgó tömegek még csak erősítik ezt a benyomást. Igen ügyes ötlete Sziklainak az, amellyel a franciajelenetben. úgyszólván az egész teret az akció színhelyévé teszi s ezzel az előadás mozgalmasságát erősen felfokozza. De kifogásolnunk kell néhány olyan ötletét, amelyek a történet meseszerüségét és naiv logikáját veszélyeztetik. Hogy csak egyet említsünk: ilyen az a naLuralista fogás, amellyel egy kötélen vonszolja keresztül a színpad fölött a gonosz mostohát, holott elég lett volna, ha egyszerűen eltünteti a színpadról, mert ez a stilizált előadás-módnak jobban megfelelt volna. Még ennél is határozottabban keil tiltakoznunk a szellemeskedő betoldások alkalmazása ellen. A francia király például römizni hivja udvartartását. Az egységes hálós lerontására semmi sem alkalmasabb, mint az ilyen szellemeskedő, de alapjában szellemtelen tréfák betoldása és Sziklai nagyon helyesen lenné, ha a következő előadásokban mellőzné őket. A szereplők mindvégig magasszinvonaln művészetet nyújtottak. Palló Imre délceg és diadalmasan szárnyaló hangú Kukorica Jancsija. Orosz Júlia liraian megalkotott bájos Puskáin, Gózon Gvula bohóckodástól csak iiimmvwmmfmmmmifnmmmmmmmmfmmw' JEGYE Ka szabadtéri előadásokra a Délmagyarország kiadóhivatalában (Aradi-ucca) a szinház nappali pénztárában és a Dóm-téri pénztáraknál kaDhatÓk.