Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-28 / 196. szám

Szomtiat, 1937: augusztus 28, delmagyarország 9 A kamarazene olimpiásza Nyolc nemzet lobogói a póznákon ... — Nyolc ország küldte el a maga muzsikájának mestereit Trencsénteplicre a kamarazene nemzetközi ünnepére Trencsénteplic, augusztus. A legfinomabb muzsikának, a kamarazenének az olimpiászán, itf, a Kárpátok gyöngyében, Trencsénteplicen, nyolc nemzet lobogóját lengetik a késő nyár enyhe fuvallatja a park bejárata elött földbeásott karcsú póznákon. Azok a triók cs kvartettek, amelyek Rómából, Athénből, Szófiából, Budapestről, Becsből, Berlinből, Brüsszelből, Prágából és Karlsbadból jöttek el, nagyrészt diadallal járják évek óta a világ metropolisait és a művészek, akikkel esténként szenibeülünk, egyformán ismertek Ncwyorkban, Londonban, Sydneyben ós Tunisban. A kamarazene első ünnepe, — amelyet ezentúl évről-évre követ majd a folytatás — voltaképpen mégis olimpiász: a zene olimpiásza, nemzetek fiai kelnek itt nemes versenyre, a baj csak az, hogy a tudást, a művészet tökélyét e fesztivál szereplőinél összehasonlítani nem lehet. Mindegyik a maga országának muzsikáját hozza el és ezek az igazgyöngyök a reflektorok világában csiénként egyformán ragy ognak, csillognak ... Modern Bah*!. A bolgártól a flammandig Európának minden nyelvét hallgathatjuk itt. A franciának annyi változatát, hogy született párisinak kell lenni ahhoz, hogy a dialektusból következtethessünk a beszélő nemzetiségére. Az egyik pincér, akit hirtelenében telefonkezelőnek léptettek elő, ötpercenként szalad valamelyikére a terraszoknak, a bárba és a borpincébe és jelzi Rómát, Brüsszelt, Szófiát, Berlint, Bécset, vagy Budapestet. Badacsony gyöngye és Bordeaux bora gyöngyözik, a metszett kristálypoharakban, a hangulat estéről eslére emelkedett, művészek, újságírók és közönség összeforranak, eleinte mindenki a konoertek álomszerüen szép műsorszámairól mesél, ünneplik a résztvevőket, azután franciául, németül, olaszul és itt-ott angolul más és más témákba csap át a beszéd fonala, valahogyan azonban alapzsinórnak megmarad mindig az, ami elhozta ide az embereket, a zene. A sarokban üresen áll még egy asztal, tiz percenként idevonulok félre azzal, akit éppen sikerül karonfognom, hogy rövid interjút csináljak vele. Különböző nemzetek muzsikájának reprezentánsai kerülnek sorra. Kezdem a munkát Jean Abs i 1-lel, aki a brüsszeli zenekonzervatórium professzora és a d'Etterbeek akadémia igazgatója. Végtelenül rokonszenves muzsikus. Ismert komponista. Megjelenése fordulópontot jelent a belga muzsikában. Nemzetközileg is jócsengésü neve van. „La Sí re ne" néven zenei egyesülelet alapított és maga köré gyűjtötte a modern balga muzsika mestereit. Tiz zeneszerző tartozik az egyesülethez, amelynek Jean Absil az elnöke és ez az egyesület programjául tűzte ki, hogy a külfölddel megismertesse a belga zenét, hazájával pedig a külföldi muzsikát. A Quator de Bruxel1 e s Jean Absil kompozíciói mellett Dcsclin, Delver.ne, Roy es vau Sehcpdael előadásában a modern belga muzsika legszebb darabjait játsza és 'Absil csillogó szemekkel meséli el, hogy a következő év januárjának első napján szerkesztésében megindult a „Revue internationale de Musique", a zene nagy nemzetközi újságja, mutatja munkatársainak névsorát és alig van országa a földnek, amely ebben a valóban diszes névsorban ne szerepelne. A zenei világ nagy problémáiról, a zenei eseményekről közöl majd cikkeket ez a revü, de — amint Jean Absil nekem mondja — előre lefektetett programmal kivánja megvédeni a zenét széles e világon mindenfelé. A kamarazene első kottái. Az olaszok, a Quartctto di Roma művészei hatan vannak. A négy mester és két elegáns bőJfiy a társaságukban. Két közreműködő felesége. A vezetőjük L u i g i S i 1 v a a gordonka tanára a velencei zeneművészeti főiskolán. A kvartett, amely világviszonylatban is első helyen áll, felhivatalos állami együttes, Itália muzsikáját reprezentálja a külföldön. Negyedóráig tart, amig Silva elmondja, hogy milyen program lebonyolítása vár a vonósnégyesre. — Az első eset — meséli —, hogy nyáron koncertezünk. Az idén szeptemberben és októberben következik a munka, utána turnéra megyek Tunisba, Svájcba, Belgiumba, Németországba, Magyarországra, Romániába, Csehszlovákiába, Ausztriába és Bulgáriába, utána pedig megkezdődik a Quartetto di Roma nagy világ/urnéja, amelynek stációi felölelik az egész földtekét. Indián át Japánba megyünk, onnan a holland szigetekre, azután Amerikába és magam sem tudom, hol fog 1939. végén az utunk végződni. A római vonósnégyes műsorára kerül diskurzus közben a sor és Luigi Silva olyan dolgokat mesél el, amelyek a zeneművészet oknyomozó történetének lapjaira valók. — Cambininek az a müve, amelyet előadtunk — mondja — abból az időből való, amikor Boccherini a kamarazenét tulajdonképen megalapította. Firenzében szervezte meg a kvartettjét és ennek Cambini, a brácsás is tagja volt. A kották veszendőbe mentek, Torrefranca, a római egyetemen a zene történelmének tanára találta meg ezeket a milánói muzeumban, amelynek igazgatója volt. Cambini kétfajta kamaramunsikát iit: a „kis" muzsikát, ezek a darabjai tiz-tizenkét percig tartanak és a nagyobb müveket. E müveket azelőtt senki sem ismerte, mi játszuk őket először. Érdekes különben, hogy Firenzében, ahol Boccherini az első kvartettet megalakította, alakult meg száz évvel ennek előtte a világ első kamarazene-egyesülete is. Egy Guidi nevü firenzei alakította ezt és a tagok névjegyzékét ott látjuk Mayerbeer, Mendelsobn, Aubcr, Rossini, Donizetti és Bellini neveit is. Guidi nyomdász volt és a barátait egész különleges ajándékkal lepte meg. Minden hangverseny alkalmával zsebnotesz nagyságban kiadta az előadásra kerüiö müvek teljes partitúráját és e partitúrák — Beethoven, Haydn, Mozart, Boccherini, Cambini és mások remekei — megmaradtak számunkra. E zsebpartiturák csak az egyesület tagjai számára készültek és annyi példányban nyomták őket, ahány fagja a firenzei egyesületnek volt. A kis könyvek utolsó oldalán felsorolta Guidi az egyesület tagjainak névsorát is és e névsorokból megállapítható, hogy évről-évre hogyan fejlődött az egyesület. Minden cvjien tiz-tizenkét uj munkát játszottak, e munkák kottáit átmentette számunkra az emlékként őrzött sok zsebpartitura. Heljas a világ meghódítására induí. A görögök, akár csak a trencsénteplici kamarazene-ünnepen szereplő szófiai kvartett, nem játszottak eddig Középeurópában. Két ur — Farandatos és Voioninis —, valamint egy bájos hölgy, Léda Gourocoiis tagjai a triónak, mindhárman taKitűnő flekken esték minden szombaton a régi hírneves Janik vendéglőben (Szent Islván tér.) Egyetlen székely tlekkenező hely. A híres marosvásárhelyi módra készült flekken és vargabéles. Uri közönség által látogatott hűvös, íás kerlhelyiség wt-.ir.-„.i-i<- »• •)» -mm™™ Elsőrendű fajborok. Szivespártfogást kér Marosvásárhelyi Barabás Sándor vendéglős nárok az athéni zenekonzervatóriumban, amelynek érdekes történeiét igy meséli el Spiros Farandatos: — Cephallonia szigetén élt egy nagyon gazdag kereskedő, hajói mindenfelé szelték az óceánokat Fantasztikus vagyont hagyott az özvegyére, aki igaz barátja volt a zenének. A kereskedőt Stathatosnak hivták és amikor az özvegy meghalt/ zenei célokra olyan összeget hagyott, mint talán még senki e világon: kereken százezer font sterlinget. Ebből a hagyatékból építették meg az athéni zenekonzervatóriumot és azt a hatalmas koncerttermet, amely méltó versenytársa a metropolisok hangversenytermeinek. Két irisik kiváló honfitársam, Averoph és Phsghes jelentős alapítványokat hagytak azután arra a célra, hogy eme alapítványok kamataiból fiatal görög muzsikusok tanuljanak külföldön és megismerjék az idegen muzsikát. Én magam már koncerteztem Parisban, a Trio d'Athénesnek azonban ez az első külföldi hangversenye és kimondhatatlanul boldogok vagyunk, hogy itteni sikereink után szerződtetteik: le bennünket a most következő szezonra több Jiülföldi metropolisba, igy Bécsbe, Budapesti© és Prágába. — A kamarazene trencsénteplici ünnepén nemcsak a mi sikerünknek örülünk, hanem hallatlanul imponál nekünk a közönség mélyben gyökeredző zenei tudása. Hiszen itt mindent ismernek az emberek. Ilyen zenei tudást mi el sem tudtunk képzelni... A bolgárokat a Letscheff-Quartett és a Bécsben élő Slavko Popoff, a bécsi zeneakadémia tanára képviselik a kamarazene festivialján. Popoff professzor tizenöt év óta járja a világot és hazájárak muzsikájával ő ismertette meg a zene barátait. A Letscheff-Quartett Bulgárián kivül eddig csak Belgrádban és Zágrábban koncertezett, A trencsénteplici nagy siker azonban megnyitja most Bulgária e fiatal és tehetséges kamarazeneegyüttese számára egész Európát. Az ő érdemük, hogy megismertettek itt a zenei világgal a modern bolgár zenét, amely a népi muzsikában gyökeredzik. Popoff informálta a zenei élet reprezentánsait arról, hogy Bulgáriának fejlett zene! kulturája vasn, a szófiai állami Opera éppen ugy telt házak mellett játszik, mint ahogyan zsúfolt a nézőtér a szófiai filharmonikusok magasnivóju koncertjein. A trencsénteplici vendégszetreplés során Arseni Letscheff, a kvartett vezetője érdekes tárgyalásokat folyta ott és a tárgyalások Bulgária zenei életére kétségkívül fontosak lesznek. Bécset az Asf-leányok képviselik. Három szőke és egy fekete. Anita Ast, aki karrierjét Amerikában kezdte, a bécsi Rawag zenei igazgatójának, az ismert komponistának a leánya. A fekete hölgy: Lili Sieber magyar, Győrben született, a többi három tipikus bécsi. A kvartettnek nagy sikere van, a tagjainak nemkevésbé... Padi Jób. Holnap apróhirdetési verseny Vasárnap rejtjük el az apróhirdetések közölt az uj szólagof. Aki megtalálja és beküldi egy apróhirdetéssel, részt vesz a nagy iutalomakciókan