Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-11 / 155. szám

2 DÉL'MAGYAR ORSZÁG Vasárnap, 1937. julius TT. nmmmmaemammmmmmmmKKmmmam bizottságban *lőadott feltételeit julius 13-ig nemi fogadják el. " I A francia kormány reméli, hogy mindenkit kielégítő megoldást találnak és nem akarja, hogy a francia nagykövet kijelentéseit az érdekelt hatalmakra gyakorolt nyomásnak tekintsék. A Tenps azt irja, hogy a különféle álláspontok fCejyenlitésének lehetősége továbbra is meg van. Té az a felfogás, mintha Franciaország képvi: elője Londonban ultimátumszerű. bejelentést le t volná. Ncin felel meg a tényeknek az az értelmezés sem, mintha Anglia a közvetítő biró s:e epét vállalta volna egyfelől Franciaország, más.elöl Németország és Olaszország között. Olasz válasz Milánó, julius 10. A Stampa a benemavatkozási bizottság pén •'.i üléséről ezeket irja: Ha Franciaország hivataio an is megengedi azt, hogy a szárazföldi határon át fegyvereket és önkéntesekot szállítsanak a spanyol köztársasági seregnek, ezzel magára vállalja a felelősséget a benem-1 avatkozást rendszer teljes csődjéért. Ha pedig ezj bekövetkezik, akkor Olaszország is visszanyeri teljes cselekvési szabadságát és fegyvereket küld a nemzeti spanyol hadseregnek, a f-egyverszáJJitHiányokat pedig hadihajók fogják kisérni. Eden tanácskozik London, julius 10. A Presse Assotlation jelentése szerint Eden külügyminiszter és tanácsadói' megkezdték munkájukat, amelynek célja a spanyolországi semlegesség lassanként lemorzsolódó homlokzatának megmentése. Munkájukat a hétvégi szünet alatt is folytatják. London, julius 10. Tekintettel arra a rövid Idő * amely az angol kormánynak rendelkezésére *áll a : e n'egességi bizottság tegnapi megbízatásához, hogy kidolgozza a n egegyezés formuláját,/ bizonyos politikai körökleí azt javasolják, hogy he'yes tenne, ha ideiglenesen helyreállítanák a szár'tzjö'di ós fe ígcrl ellenőrzést a végleges reni'e és elintézéséig. E megoldás szerint haladéktalanul alkalmazni l.e'l a francia—angol ellenőrzést tervet azzal a fentartással hogy a két nagyhatalom hajóin rencsak semleges megbízottak, hare n német és olasz megfigyelők is lehessenek. Ujabb kormánysikereket jelent Madrid A spanyol polgárháború frontjáról érkezett szombati angol jelentés arról számol be, hogy az »Almirante Cervera* spanyol felkelő gőzös! visszatérésre kényszeritette az angolok sCordonia« nevű gőzösét. Madrid ujabb kormánysikereket jelentett a fővárostól nyugatra indított offenzíva során Brune.ától délre uj állásokat foglaltak el a köztársasági csapatok, amelyek körülzárták Villa Nueva de Pardillot. A felkelők az aragonlai fronton — a madridiak jelentése szerint — a spanyolokat marokkóiakkal és olaszokkal cserélték fel. A madridi hadszintérre repülőgépeket vezényeltek. Belgrád, julius 10. Kánya Kálmán külügyminiszter fogadta a belgrádi Vreme munkatársát és előtte a következőket mondotta: — A külpolitikában Magyarország teljes határozottsággal csak az általános békét szolgálja. Ezt a célját nemzetközi téren szoros együttműködésben barátaival képviseli, akikhez mindig hü marad. Azok a baráti kötelékek, amelyek bennünket Olaszországgal és Ausztriával, mint a római jegyzökönyveket aláíró hatalmakkal egybefüznek, nemcsak változatlanul íennállanak, hanem az utóbhi időben még jobban megszilárdultak. Ugyanez áll a német birodalomhoz való barátságunkra, amelv a két állam közös érdekein nyugszik. Éppen ugy, mint az érdekelt államok külpolitikáját, a Duna nW^nicéjére vonatkozó politikánkat is, ugyani'a szivélves alaphangulat vezeti és mi őszintén normális kapcsolatokat óhajtunk közöttünk és szomszédaink közöli. — Tudatában vagyunk azonban, hogy ennek a közeledésnek ínég bizonyos akadályai vannak és hogy csak ezeknek az akadályoknak az eltávolítása után következik be ez a közeledés azokhoz az államokhoz, amelyektől még nagyobb, vagy kisebb akadályok választanak el. Ehhez még időre van szükség, de némi jóakarattol és kölcsönös engedékenységgel eí lehet majd jutni az óhajtott békéig. Egyébként elegendő, ha utalok, az önök országa és a mj országunk közötti kapcsolatok kedvező fejlődésére, amit Slojadinovtes miniszterelnök ur Sevillában Queipo de Llano tábornok rádióbeszédet mondott és megcáfolta a kormánycsapa® tok sikereiről érkezett jelentéseket. Salamanca ezt a jc'antést adta ki: Az a nagy® arányú támadás, amely a polgárháború évfordulója alkalmából Madrid körül megindult, mag® hiusultnak tekinthető. A vörösök több .mint 1® ezer halottat, 34 repülőgépet és 7 hareikocsit vesztettek. A támadás eredménye mindössze annyi volt, hogy egy helyen sikertilt behatolni a nemzetiek állásába• dc az ellentámadás során innen visszaverték őket. legutóbbi költségvetési beszéde alkalmával emiitett. — Ami minket illet, a megoldásra megvan a lehetőség és arra is, liogv a helyzet hasznos eredményekre vezessen, annál is inkább, mert már rokonszenv mutatkozik a magyarokban a jugoszlávok iránt és a jugoszlávokban a magyarok iránt. A jugoszláviai magyar kisebbseg helyzete két év óta fokozatosan javult. Uj légkör jutott érvényre a vajdasági kisebbségekkel szemben. Sokat jelent már az is, hogy az uj kormányzat óta jelentősen enyhítettek a gyakorolt szigorúságon és reméljük, hogy ez folytatódni fog. Arra a kérdésre, hogy mi a magyar felfogás az egyenjogúság tekintetében, hogy azt tárgyalások utján, vagy pedig a katonai záradékok felmondásával oldják meg, Kánya miniszter igv válaszolt: — Magától érlelődő, hogy Magyarországnak legjobban megfelelne, ha ezt a kérdést barátságos tárgyalásokkal lehetne megoldani. Azonban e tárgyalások jelenleg szünetelnek és nenl szeretnék részletekbe bocsátkozni, mert a kisanlantnak és Magyarországnak is meg vannak a követelései. Magyarországtól megnemtámadási egyezményeket kívánnak, én azonban az egvezinénycknek Magyarország számára semmiféle gyakorlati hasznát sem látom. Magyarország önálló állam és önálló politikát akar folytatni, épp ugy, mint az ön országa. Kanya külügyminiszter nyilatkozata egy belgrádi lapban a jugoszláv-magyar közeledésről, a béke politikájáról, a kisaníaníról és az egyenjogúságról Játszani jó Irta TOROK SÁNDOR Az ember tisztán és rendesen állt a szoba sarkában és várt. Amolyan szegényember-tisztaság volt rajta. Minden kopott, elvékonyodott — cipője is foldott a talpán s az orránál összevarva ügyesen, de fényes, — kabátja ujjának a szegélye megnyírva s bestoppolva — asszonymunka, látszik az. .löve valami virágüzlet előtt, ahogy az aszfaltot locsolta egy kislány, csepp viz a cipőjére freccsent — a kezét felemelte s azt mondta: nana — most lehajolt, a papírkosárból darab-ujságot kotrott ki s letörölte. Sokáig állott, aztán rendre sétálni kezdett alá-fei. Nem voltak s°kan előtte, de az igazgató valami nagy tárgyalásban van — mondotta a titkár hat bizony várni kelj. Sétáit alá-fel. Meg-megállott az ablak előtt. Ez az ablak az udvarra nyílott, homályos üvegből volt — lent gépek dübörögtek —. az üvegen mindenféle ábrák és belük belekarcolva ceruzával, azokat nézte, kis ideig. Rendre elfáradt s kissé megtámaszkodott az íróasztal sarkára — nem ült előte senki — s kalapját, keztyüjét letette. Nem türelmetlenkedett. Megszokta már az ilyen állingálást. Haj, ha az embert a szerencsétlenség elkapja, évekig is eljárogathat előszobázni, mig munkába állhat megint ebben a mai világban. Ezt a dolgot hogy itt tán lehetne valamit csinálni —, ugy hallotta véletlenül s gondolta megpróbálja. Tegnap meg éppen egy mérnökkel találkozott — Volt iskolatársa — s az is mondta, igen, a Gépgyár keres ügynököt, ő szólhat is az igazgatónak. Hát várt. Néha meghuzogatta a kabátját, megigazította a nyakkendőjét és köhintett. Egyszerre a levélluXasztóval kezdett játszani. Az ott feküdt az elhagyott poros Íróasztalon. Kézbevette s forgatta. A kosárból elhajított papirosokat szedett elé, egyet beletett s kilukasztotta. Aztán még egyet. Kicsit aláfeisétált, s visszament megint a lukasztóhoz. Nem voltak benne nagy szorongások, — bogy vájjon sikerül-e, vagy nem? — Hiszen az ember eltörődik. Csak . . , otthon ezt már nagyon várták. Az asszony. A mérnők is, ugv-e mondta, hát talán . . . mégis . . . mégis csak lenéz az Úristen. De ez a hazagondolás se volt különösebb, állandóan benne volt munka után jártában-keltében s már nem fájlalta ugy. Azért később már, ugy délután hat óra felé — mégis elévette magában, hogy hát ha felveszik, hogysmint adja elé maid otthon » « . az asszony . . . a két gyerek . . . ahogy állnak s hallgatják, incg mi . . . hát ezen elengedte magát kissé, de vissza is kapta, _ nem jó nagyon bizni, nem jó. Lukasztgatta a papírokat. X kis szerkezet csattogott a keze alatt s rakta bele a papírt egyre gyorsabban, egyre többet, mintha . . . már mintha valami nagy munkában volna. Mondjuk, ha akkordban lukasztaná! Egészen elmelegedett egy pillanatra, mikor eszébe jutott: hátba elvinné a lukasztót! Hazavinné! Eh! .... miket nem gondol az ember! Ide tenné a kesztyűjét, kalapját s azlán azzal együtt . . . elemelné szépen. Nna. Fogta a kalapot, kesztyűt s sétálni kezdett. Nem nézett a lukasztóra. Félhét tájon szólították. A kesztyűt, kalapot Tetette az asztalra a lukasztó mellé mégis . . . Aztán egy hirtelen mozdulattal még meg is igaziloi'a hogy egészen alatta legyen S bement. Az igazgató szivesen fogaita. — Igen — mondla —, szólt a mérnök, a mérnök, a barátja, hogy ügyes, megbízható ember, debát egyelőre . . . nem kell. Mindenesetre hagyja itt a címét, majd a tavasszal aztán esetleg hivni fogják, há javulnak a viszonyok, ugyebár, igenis. Nahát ... ez is eltelt. Köszönt. Kinn a titkár a külső ajtóban állt s kifelé beszélt valakivel. Ment az asztalhoz. Háttal állt meg az ajtónak, eltakarva a holmiját. Fogta a kalapot, kesztyűt. A lukasztót — kicsit ugy a válla felett hátranézett, a titkár éppen benyitott, még mindig beszélve — a lukasztót a nadrágzsebébe csúsztatta. Elindult egyenesen hazafelé. Aztán mégis... levágott a Dunapartra. Mint régen. Mikor ilyen eredménytelen utak után kiszaladta magából a keserűséget, tolván az időt, bogy ne kelljen még hazamenni s mondani: háút . . . nem. Szertelődűrgött a pesti parton s végül Is a Lánchídon átment Budára. A lukasztó húzta a zsebét. Nekivágott a Várnak, de félutról visszafordult s gondolta, visszaviszi a lukasztót, miféle szamárság ez! Ismét átjött a liidon, egy kapu alá bement, elévette a zsebél>61 s nézegette, nyomogatta. Majd . . . majd holnap felmegy, igenis felmegy, hogv valamit ittfelejtett s visszateszi a lukasztót a helyére. Á, majd meglátjuk. S ment haza, mind lassabban . . . mind lassabban. A lépcsőn már csak ugy mászott felfelé s min. ien emeletnél megállott. De végtére is bc kellett menjen az ajtón. Az asszony nem is kérdezte, csak' a szemével, ahogv szokta. Az ember leült az asztalhoz. Mondta csendes szóval, bogy mi van. — Hát ... — intett az asszony magát ís erősítgetve — valahogy majd csak lesz. •