Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-06 / 150. szám

Felsőváros közegészségügyi és uccarendezési Intézkedéseket kér (A Délmagyarország munkatársától.) Felsővá­ros, amely eddig csak befejezetlen városrendezési programokat kapott, uj mozgalomra készül, hogy kiemelkedhessen mai elhanyagolt állapotából. Eb­ben a mozgalomban résztvesz az egész érdekelt lakosság, amely ugy érzi, hogy további mellőzése komoly veszéllyel járhat. Feltünp és közegészségügyi szempontból is ag­gasztó, hogy az úgynevezett Névtelen uceáből, amely Felsőváros kellős közepén fekszik, szemét­telep lett. Valósággal ijesztő példa ez arra, hogy milyen mellékkérdés lehet a város előtt egy tá­volabb fekvő városrész baja. Sok eredménytelen kísérlet után most a tiszti főorvostól remét radi­kális intézkedést a környék lakossága, amely par­kírozott uccát szeretne látni a mai névtelen-uccai szeméttelep helyén. — Nekünk most két évig nem szabad szólni egy szót sem. — hangzanak el a keserű panaszok, inert ez az az idő, amelynek leteltével remélni lehet a Szent István-téri program megvalósítását. A város talán ugy véli, hogy ezzel a hosszuléleg­ze'.ü ígérettel egyelőre elintézte Felsőváros min­Budapest, julius 5. A felsőház közjogi bizott­sága hétfőo tárgyalta a kormányzói javaslatot. Tomcsányi Móric előadó ismertette a törvény­javaslatot. Hangoztatta, hogy kevés javaslat van, amelynek előkészítésében a kormány annyi gon­dosságot, elmélyedést, annyi tapintattal párosult energiát, a különböző szempontok összeegyezteté­sére irányuló annyi alkotmányos törekvést és buz­galmat tanusitott volna, mint ennek a javaslat­nak az előkészítése során. József föhcrcej Volt az első felszólaló. — Ugy érzem — mondotta —, mindnyájunk lelkét az a szándék és gondolat tölti el, hogy méltóságteljes és szép volna, ha a felsőház, akár esak a képviselőház, felszólalás nélkül fogadná el a javaslatot. A legapróbb részletekig a leg­alaposabban átgondoltam a javaslatot, megfontol­tam a javaslat ininden lehető következményét és a köve.kezö meggyőződésre jutottam: a koronás király jogait, a Szent Korona jogait cs tanát, amelyet minden körülménnyek között érintetlenül fenn kell tartanunk, ez a törvényjavaslat nem érinti, mégkevésbé csökkenti. — A főkegyúri jogok fentartatnak a koronás király szamara. Ezt igen fontos passzusnak tartom cs örömmel üdvözlöm. Igen szcp vonása a tör­vényjavaslatnak az, hogy meleg bizalmat jelent a magyar ijlamfővel szemben a hosszú kormány­zás után. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot magamévá teszem. Báró Prúnay György volt a következő felszó­laló. Helyesli, hogy a javaslat megszünteti a kor­mányzó felelősségre vonását, mert államfőt csak köztársaságban lehet felelősségre vonni. A maga részéről a kormányzónak nem szuszpenziv, hanem abszolút vétójogot adott volna, vistont a kormány­zó utódajánlási jogát nem tartja szerencsésnek, mert a koronás kird'.y sem rendelkezett, utód­ajánlási joggal. Abszolút elvi alaoon áll, a jelen­legi helyzettől elvonatkoztatva lehetségesnek tart­ja, hogy később egy más alkalommal politikai csoportosulások keletkeznek az egyes jelöltek kö­rül. ami alkalmas alkotmányos életünk nyugalmá­nak ír egbolygatására. A kormányzói tekintélynek s« 11 szolgál juvára — folytatta —, ha a kormáxiy­den baját. De gondolni kell arra, milyen veszély tűzfészke lehet ez a szeméttelep egy esetleges járványnak. Szinte egyöntetű a panasz az egész környé­ken, amelynek lakossága előtt rejtély marad az is, vájjon miért szüntette be a város az idén az Osztrovszky-ucca és Lengyel-ucm öntözését. A múltban mind a két uccát portalanították a köztisztasági telep locsolói, ma pedig sürü por­fellegek szállnak fel minden jármű nyomán. Rengeteg a tennivaló és ha tekintetbe vesszük, hogy Felsővárosnak a körutonbelüli része is meny­nyire elhanyagolt állapotban van, jogosnak kell tekinteni, hogy a lakosság, amely nélkülözi a városias jelleget, követelésekkel lép fel a város­sal szemben. Felsövárosnak nincsennek kimon­dottan költséges passziói. Ha van valami, ami meglepő, az csak az eddig tapasztalt közöny lehet. i !"> | ' A Délmagyarország, amelyhez a paneszok egész áradata jutott el, véget kiván vetni ennek a kö­zönynek, amely minndezideig erősebbnek bizo­nyult minden felsővárosi megmozdulásnál. ző három eg- én* jelöl és akkor jön az országgyű­lés azzal, hogy. én pedig három másikat aján­lok. Ha már k, ártunk az utódajánlás mellett, akkor célszerűbb lett volna ugy megoldani ezt a kérdést, hogy előbb az országgyűlés jelöl és azután bontja;, fel a kormányzói ajánlást. Akkor azután választanak a hat jelölt közüL Ezután Glatlfelder Gyula püspök mondott beszédet. Azzal kezdte, hogy elfogadja a javaslatot és örülne, ha a felsőházban is egy­hangúlag emelkednék az törvényerőre. Az egész ügynek rendkívülivé válása valamiféle melankoliá­val történik és sokan ugy gondolják, hogy a mai államfő személye a legnagyobb garancia és sokan vannak, talán az egész közvélemény, akik azt remélik, hogy a kormányzó, amikor a provi­zórium megszűnik, helyén lesz és amikor be­fejezi történelmi hivatását, helyreállít ja az alkot­mány integritását. A törvényjavaslatot megsza­vazza, de rá kell mutatnia az indokolásban je­lentkező néhány aggályos momentumra. — Nem osztozik az indokolásnak a törvényszen­tesitési jog illuzoriussága mellett felhozott analó­giáival. Nem vette volna bele az indokolásba, mint ahogyan tulhangsulyozottan kívánta volna, hogy a király szentesitési joga az alkotmányos korszak idején talán nem lesz időszerű- Jó vi­gyázni a közjogi romantikákra — mondotta —, amelyek sehoL a világon nem virágzanak ugy, mint nálunk. A Szent Korona tana mindenki előtt kegyeletes és szent alkotmányos érték, de köz­jogászok, irók, még inkább újságírók, olyféie­képen exponálták, hogy lassanként ugy ment át a közvéleménybe, hogy király primns inter pares. Nem érzi és nem tudná bebizonyítani, hogy minő közjogi hátrányok rejlenek a főkegyúri jog mai szünetelésében. A főkegyúri jog eredete a magyar király egyházvédő tiszte és onnan származik, hogy Szent Istvántól a magyar királyok, mint egyházrédök szerepe'fek. Az egyház ennélfogva olyan kiváltságokkal ruházta fel őket, amelyeket sehol a világon nem engedélyezett egyetlen ural­kodónak sem. Amikor Szent István egyházé* meg­alapította és II. Szilveszter pápának bejelentette azt, amit mint király tért, II. Szilveszter papa ezzel a kifejezéssel élt: >Én apostoli király vagyok, de a ti királyotok valóságos apostok és felruházta Szent lstvágf királyt az apostoli követség jogával. Ettől kezdve külön ezzel a jogforrással szervezte meg a ma­gyar egyházat, amelyből századok során a szokás­jog folytán a főkegyúri jog kialakult. — Nem következik — folytatta —, nogy aa egyházvédői szerep betöltése nélkül a főkegyúri jog létrejöhetett. Ha a helyzet változott és aa egyház hozzájárulása nélkül előállott az a tény, hogy alkotmányos étetünk folytonosságában törés állott e'-ő, az egyház ezért nem felelős. A katolikus egyház nem detroni* zált cs ezért az uj jogrend, amely mint elkerülhetetlen szükségesség jelentkezik, a katolikus egyházzal szemben nem állithat fel igényt. — Ezt az uj jogrendet a katolikus egyház a legnagyobb készséggel támogatja, de illetéktelen igényeket nem honorálhatna. Helytelen volna, hogy a főkegyúri jog, amelyben az egyház legelemen­tárisabb érdekeiről van sző, a parlamenti kor­mányzat eshetőségeinek legyen kiszolgáltatva. Ar­ról alig lehet szó, hogy ha újból helyreáll a régi integritásában őst alkotmányunk, a Szent Koronát viselő apostoli király vonakodnék helyreállítani a jogfolytonosságot. Amig azonban ez a törés al­kotmányunkban megvan, ezt az egészen speciális jogot, hatalmat, a legkellőképen ki ne fejezhesse és ne definiálhassa, a közvélemény számára igény nem lehet. A kormány és minden törvényelőké­szítő tényező akkor jár el bölcsen, ha felhasznál­ja azt a készséget, amelyet a katolikus egyháa mindig tanusitott a jogos nemzeti állami érde­kekkel szemben és nem vindikál olyasmit, amik­nek egyházjogi előfeltételei lehetnek, — Nem tudom — fejezte be beszédét GlattfeU der püspök — milyen tárgyalások folynak és van­nak e:etleg folyamatban erről a kérdésről. Ki­jelenti, hogy nem megbízásból szólalt fel• hanem tisztán saját elgondolásait mondotta eL A Szent-4 szék a kérdés tárgyalásánál a legnagyobb előzé­kenységgel és lojalitással járt el Magyarország­gal szemben. A javaslatot elfogadja és a kor­mánynak mérsékletéért, bölcsességéért elismerését nyilvánítja. Darányi Kálmán miniszterelnök válaszolt ezután a felszólalásokra. — Politikai szempontból — mondotta —eS­ben a testületben nem kell bővebben kifejtenem, hogy mind a külföld megítélése, mind pedig az or­szág belső közvéleménye szempontjából rendkivül nagy jelentősége van annak, ha ebben a a formá­ban jöhet létre a felsőház határozata. Ez kétség­kívül bizonvitja, hogy ilyen fontos alkotmányjogi kérdésben, ahol annyi mindenféle szempont me­rülhet fel, általában a kardinális kérdésekben a nemzet tökéletes egyseget mutat. — A kormányzói intézmény élptrehlvása nem jelent végleges megoldást — folytatta — bár hang­súlyoznom kell, hogy maga az intézmény nem nó­vum, mert hiszen többizben volt kormányzója aa országnak. — Ami a főkegyúri joggal kapcsolatos kijelen­tését illeti Glftttfelder őexcellenciájánál,, nagy mértékben megnyugtat, hogv helyesli a tör­vény rendelkező részét, mert hiszen tulajdonkép őexcellenciája nagyon érdekes felszólalásából azt vontam le, bogy szükségesnek tartaná, ha a jelen törvényjavaslat a főkegyúri jog tekintetében olvan elvi kijelentést tenne, amelyből világosan kitüniW a magyar törvényhozásnak az az álláspontja, ameJv szerint az a körülmény, hogy czidőszeriní a főkegyúri jogot a kormányzó nem gyakorolja, semmiben scni érinti a magyar főkegyúri jog fenn­állását és tartamát. Lázár 'Andor igazságügy-miniszter szólalt fel végül. Kétségtelen — mondotta s-. hogy Magvarország kormányzója iránt személyileg mindannyian olyan mélységes tiszteletet és hálát érzünk, hogy az a szubjektív érzés csakugyan maga után vonhatta azt, hogy esetleg tárgyilago­san fulnienjünk azon a kereten, amelyet az alkot­mányosság tisztelete számunkra megszabott. Végül arról szólt az igazságügyminiszter, hogy a javaslat miért nem tartotta szükségesnek a ki. rályság elvi fennállását külön kihangsúlyozni. Az 1918—19. év eseményei után — mondotta —* amikor köztársasági és szovjetkormányzat volt, feltétlenül szükség volt arra. hogy a magyar nem­zet ragaszkodása a király sás? évszázados intéz­ményeihez törvényileg is kifejezést nyerjen. De ilyen eseménvek nem történtek, akkor ezeknek a gondolatoknak ujabb hangsúlyozása talán azt a hitet ébreszthetné, mintha nem volna erő* a lel­kekben a királyság intézményének gondolata. A bizoUsáií. czulún a javaslatot elfogadta. * Glattfelder püspök beszéde a kormányzói javaslat vitájában a felsőház közjogi bizottságában A főkegyúri jog, a magyar királyok szerepe és a megszüníeletf ag­godalmak — „A katolikus egyház nem detronizált" — A felsőház is vita nélkül fogadta el a javaslatol

Next

/
Thumbnails
Contents