Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-23 / 166. szám

Péntek, 1937. julius 23 Sárgák háborúja Mikor negyvenhárom esztendővel ezelőtt Japán megüzente a háborút Kínának, a távolkeleti zivatar valahogyan exotikumnak számított a nagy politikában. A Pei-ho torkolatánál partra szállott japán csapatok sötétkék egyenruhát viseltek cs a lovasságnak olyan piros csik volt a nadrágján, mintha valamennyi közember legalább is tábornok lett volna. Az akkori kinai hadseregről jobb nem is beszélni. Hadtörténelmi muzeumot lehetne berendezni a legkülönbözőbb előtöltő és gyutacsos puskákból, szablyákból, fringiákból cs alabárdokból, amelyekkel egyes csapatok fel voltak szerelve. A modernséget ebben a hadseregben a kevésszámú, nyugatot is megjárt tiszt képviselte, aki szakítani mert az ősi hagyományokkal és — levágatta a copfját. Idehaza, a papir- és könyvkereskedések kirakatai megteltek a japán-kínai háborúból vett szines ábrázolásokkal, amelyeken felkelő napos és sárkányos lobogók alatt nekibőszült ábrázatú harcosok küzdöttek egymással. Furcsa volt ezeken oz ábrázolásokon, bogy a primitív erődöknek csak az eleje volt megépítve, hátul az erődöknek nem volt fala és mégis, az ellenségnek sohasem jutott eszébe, hogy bekerítő mozdulattal hátulról támadjon, hanem mindig elölről, létrák segítségével akart feliutni a vár fokára. Nem g i 11 a hátulról való támadás, — szinte ezt lehetett elképzelni e rajzok alapján. Nos, negyvenhárom esztendő alatt a vífág alaposan megváltozott. Kina és Japán nem távoli misztikumok többé, hanem aktív. vagy passzív módon részesei a világ politikai és gazdasági életének. Mindkét oldalon a csapatok olyan modernül vannak felszerelve, hogy a felszerelés milyenségéért egyetlen európai országnak se kellene szégyenkezni. Gyorstüzelő ágyuk, mozsarak, golyószórók, gépfegyverek, gázálarcok, romboló tunkok a földön és bombavető gépmadarak a levegőben és mellettük a hírszolgálatnak cs a hirek közvetítésének mindazok az eszközei, amelyekkel a világ nagy életmentője, akinek római ravatalát most az egész olasz nemzet állja körül, ajándékozta meg az emberiséget. De mégis van valami, ami ebben a hadüzenet nélküli lappangó háborúban az elmúlt időket, a hagyományt képviseli. A kinai fal, a maga kétezer esztendőnél hosszabb időre visszatekintő ősiségében, érzéketlenül és értelmetlenül állja az idők viszontagságait és az emberek apró harci játékait. Ez a fal Attilánál is régebbi időkben látta a hiung-nu néven ismert hunokat, látta a mongolokat, látta a mandzsukat, látta a fehér ördögöket és látta negyvenhárom esztendővel ezelőtt egy izhen már a japánokat is, de éppen ugy nem változott, mint ahogy alapjában véve, minden modernizálódás ellenére nem változott meg Kina sem, amelynek most ujabb darabokat akar a japán hatalom a testéről leszakítani. Évezredes történelmének folyamán Kina számtalanszor prédája volt idegen hőditóknak, de végezetül minden hóditőt felszívott és asszimilált. Kina megmaradt Kínának'.' Nem a mi feladatunk. Kogy "gazságot tegyünk Jaüán és Kina immár félévszázados és minduntalan újra meg újra kiujuló pőrében. Japán, akárcsuk Európában Olaszország és Németország, n föld n é 1 k ü 1 i nemzetek közé tartozik. Valahol el akarja helyezni fantasztikus arányokban szaporodó népének fölöslegét, valamerre piacot akar keresni ipara szamára. Expanziója egyelőre a legkisebb ellenállás volna, a belső zavaroktól megszaggatott Kina északi tartományai felé irányul. Ahogy lesz&kitotta valamikor Kina testéről F ormosa szigetét, ahogy magához kapcsolta Korea hűbéres országát, ahogy elszedte Kinától Port Arthurt és a Liaotung félszigetet és ahogy a mandzsúriai árnyékcsászárságot saját fennhatósága alá helyezte, ugy akarja most elszakítani a nankingi kormánytól a Csili öböl egész vidékét. A japán katonai párt a hatalom politikáját követi cs nem lebet megvádolni, hogy a morális megfontolások nagyon korlátozzák eljárásában. Európa újkori történelmének legszebb hagyományaira emlékeztet például, hogy japán csapatok szállnak partra kinai területen, harci formációkban nyomulnak előre és o japán Kormány ultimátumot intéz Kínához, bogy a kínai csapatok hagyják abba provokáló magatartásukat. Ha nem egy nagy háború körvonalai rajzolódnának az események kárpitjára, idézhetnénk oz egyszeri gyerek esetét, aki a veszekedés kezdetéről ugy számolt be, hogy visszarúgott a Pista. Az pedig egyenesen beleillik az utolsó esztendők politikai és diplomáciai tanulságainak sorozatába, mikor minden közvetítő javaslatot elutasitva kijelenti Japán, hogy ami a nagy fal lábánál történik, oz tisztán kettejük dolga és az elintézés, történjék az békés uton, vagv fegyveres erővel, csak kettejükre tartozik. És mégis, azt hisszük, ez az a pont, ahol a japánok tévednek. Ma nincsen háború és nincsen béke, amely csak két országot érdekelne. A világ kicsiny tett, a világ összezsugorodott, ma minden mindnyájunkat érint és érdekel. Európában ezt keservesen megtanultuk. A tanulságot ma már az idegen földrészek sem utasíthatják el maguktól. Béke-remények a iávoíkeíeii fronton A hadmüveleiek megkezdése elölt az utolsó pillanatban mégis van lehetőség a háború elkerülésére? — Nankingi ultimátumra Japán is hozzákezdett a csapatok visszavonásához — "Peking a támadás és a nyugalom kétségei között London, julius 22. A japán-kinaí konfliktus az ulolso huszonnégy órában fordulóponthoz erkezett. Szerdán ugy látszott, hogy mégis enyhül a háborús feszültség, mert az északkinai tartományi kormányzóság és a japán parancsnokság között megegyezés jölt létre. A kinaiak a megegyezésnek eleget tellek, azonban a japánok' a kinai katonaság elvo« nulását arra használták fel, hogy befejezzék Peking körülkerítését. Sikerült a régi fővárost teljesen elvágniok" a világtól, tüzérségüket kedvezőbb hadállásokba vonultatták. A nankingi kormánv. amelynek engedelme nélkül kötött megegyezést az északkinai kormányzóság, a iapán parancsnoksághoz ultimátumot intézett, amelyben követeli, bogy csütörtök délig legyenek eleget a megegyezésnek. ba ez nem történik meg. minden felelősség Japánt terheli a következményekért. Tokió magatartása arra a fenyegetésre, hogy északkinai büntetőhadjárat beavatkozást válthat ki az angol* szász nagyhatalmakból, megváltozott és most azt a Tiirt terjeszti világszerte, hogv lemond ..a rendcsináló hadjáratról". A valóság azonban más. Japán csak" az eliárás módján változtatott, de liirek szerint feltétlenül elérkezettnek látja az időt arra. hogv végleg birtokába vegye az őt északkinai tartományt. A japánok további előkészületet tesznek arra nézve, hogy Tiencsint és az északi tartoniá. lkokat saját ellenőrzésük alá vonják minél előbb. X katonai hatóságok este már megkezdték a tisztogatási hadjáratot a „gyanús" idegen elemek ellen, akik állítólag öszszeesküvést szőttek Japán ellen. Peking és Sanghai közöt szerda óta nincs sem légipostajárat, sem távirati összeköttetés és minthogy a vasút már régóta nem közlekedik és az országutakon japán katonaság tanyázik. a hatalmas város tökéletesen el van zárva a világtól. A Reuter Iroda reggeli jelentése szerint minden pillanatban várható, liogf a japánok rohamot intéznek a főváros ellen. A nemzetközi diplomácia minden figvelmél az északkinai eseménvek foglalják le. Eden külügyminiszter szerdán tanácskozott a kinai é.s a japán követtel, valamint a francia nagykövettel és a tanácskozások során az a nézet jutott kifejezésre, hogy a helvzct nagyon aggasztó. Éppen erre való tekintettel Eden ismét érintkezésbe lép Anic« rikával. Támadás ? Peking, julius 22! Az 'északkinai helyzet újból feszültté vált. A Reuter Iroda szerint minden pillanatban várható a japán csapatok táraadása a pekingi kinai hadállások ellen.