Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)
1937-07-22 / 165. szám
Csütörtök, 1937. julius 22 Politikai napilap A kisemberek ellen Ha a szegény ember elküldi majd a gyérélét a fakereskedésbe azzal az üzenettel, hogy tiz kiló fát vigyenek haza, ha úgyis arra mennek, a kereskedő, ha aprított bükkfái küld, akkor ötvenkilenc egész és öttized fillért, ha cserfát küld, akkor ötvenhat egész egytized fillért, ha pedig lombfahasábot küld aprítva, akkod ötven egész és héttized fillért számithat fel az áruért. A szegény embernek nemcsak azért lesz nehéz kifizetni a fa árát, mert nincs pénze, hanem azért is, mert honnan veszi elő azokat az öttized, hattized és egytized filléreket, amelyek tiz kiló, vagy husz kiló, vagy ötven kiló fa kifizetéséhez szükségesek? Öt fillér híjával hat pengőbe kerül a fogyasztónak a házhoz szállított felvágott bükkfa s a kereskedő egy métermázsa bükkfán a rendelet szerint nem égészen tizenkét fillért kereshet a faárakat maximáló miniszteri rendelet szerint. Ha elengedi ezeket a tört filléreket, akkor a 2 százalékos hasznából vészit, ha fél fillér helyett egész fillért számit fel, akkor összeütközik az árdrágító törvény krudélis rendelkezéseível. A kiskereskedő két fából faragott malomkő közé kerül s még szerencse, hogy csak a fa ára yan makszimálva, de a súlya nincs: Ha a jólét, a gazdasági élet konjunktúrája fefyan hatalmas ugrásokkal haladna a boldogság Jóreménység foka felé, mint ahogy a fa ára emelkedik, helyesebben: mintahogy a fa árát emeli a kormány, akkor nem volna ok a panaszra s szívesen megfizetnénk az erdőbirtokosoknak és a fából faragott egykezeknek akár a hat pengős faárat is. De azokat a faárakat, melyeket a kormány, — nem tudni miért, nem tudni mivégre, — mint maximális árakat engedélyezni jónak látott, csak a fogyasztók rászorultsága indokolja, más semmi. Ha a fa ugy tudna felgyulladni, mint ahogy a faárak az elégedetlenséget gyújtják fel, már akkor is kisebb volna a panasz. A gazdasági élet nem tudja okát adni annak a mérhetetlen drágulásnak, ami a tűzifával történik'. Ennek az országnak egy évi szükséglete kitesz vagy 100—200 ezer vagon tűzifát, most számítsa ki valaki, hogy a nemzeti ajándék, ami a faárat ilyen világrikordszerü magasságba tornázta fel, mit jelent a magyarországi faéraekeltségnek? A lüzifával való fűtés ilyen faárak mellett 1 u k s z u s-számba megy. S a szegény ember a maga kis tűzhelyén, vagy nyomorúságos kis dobkályháián nem is tud mással tüzelni, csak fával. A porosz szén és a németországi koksz sokkal olcsóbb tüzelő anyaggá vált, mint akár az akácfa, de a szegény ember a maga kis tűzhelyén nem tüzelhet se porosz szénnel, se gázgyári koksszal. Minél szegényebb az ember, annál inkább kénytelen fával tüzelni s annál inkább képtelen védekezni azzal a szörnyű árdrágítással szemben, ami a tűzifa piacán végbemegy. Mi nem va"vunk árelemző bizottság és nem tudjuk", fogy ezek a páratlan fillérekkel kikalkulált -J-'árak hogyan álltak elő, bátran hangot adnctmk Kát annak a kívánságnak, hogy teriesszék a nvilváno ság elé a tűzifa kalkulációs adatait. Nézzük meg, ki akar olyan összegeket keresni ezen a legelsőrendü szükségleti cikken, amit nem tud már megfizetni a fogyasztó. Miért kell korlátozni a tüzifabehozatalt, ha ilyen árakat véd a behozatal kontingentálása ? És ki állította oda a fogyasztók mellé a kiskereskedőt is, aki, ha tűzifával foglalkozik, nem tudja elkerülni a paragrafusok útvesztőit. Két százalékos hasznot enged a rendelet a kiskereskedőknek azon a tűzifán, amelyen a beszáradás több sulyveszteséget okozhat két százaléknál. A tüzifakereskedők nem akarnak csalni sem a súlyon, sem az áron, de akkor tegyék számukra lehetővé exisztenciájuknak minden büntetőjogi kockázat nélküli fenntartását. A termelő, a gőzfavágó, a nagykereskedő finanszírozói s mindazok, akik a fa forgalmának utján kétoldalt állnak, egész tisztes jövedelemhez, árhoz, vagy munkadíjhoz jutnak, — nem kell őket félteni attól, hogy a világpiaci ár fölé szárnyaló tüzifaárból nem veszik ki a maguk soha nem remélt mértékét. S a kiskereskedőnek a rendelet kétszázalékos haszon szedését engedi csak meg olvqn haszonkulcs ez, ami mellett Sanghai, julius 21. A japánok és a kinaiak között tovább tombol a harc Peking körül; szerdára .virradóra egész éjszaka dörögtek az ágyuk a körülzárt város körül. A japánok koncentrikus támadásra készülnek. A kedd óta tartó harcoik jelentős emberáldozatot követeltek, a japán tüzérség rommá lőtte a laktanyát és a Wang-pingi várfal bástyáit. Tiencsinben erősen készülnek a harcokra. A háztetőkön géppuskákat állítanak fel, az épületek előtt homokzsáktorlaszokat emeltek. A kinai lakosság körében nagy a nyugtalanság, sokan a külföldiek városrészébe költöztek abban a reményben, hogy ott nagyobb ^Íí^onságban lesznek. Berlin arról adott kijelentést, hogy tulajdonképen japán—szovjet viszály, előkészületeiről van szó. A »Völkischer Beobachter* szerint a kinai nép izgalma egyre nő és Hirota japán miniszterelnök kitűzött célja, a kinai—japán együttműködés eszméje mindinkább eltávolodik a lehetőségek köréből japánbarátsága miatt. Londoni jelentés ellentétes híreket hoz a japán—kinai helyzetről. A jelentés azt hangoztatja, hogy tulaj donképen még nincsen tisztázva a helyzet: Tokió álláspontját még nem lehet tisztán látni. Vannak olyan hirek is, amelyek egyes kinai tábornokoknak a japánokkal történt megegyezéséről szólnak• A Daily Tclegraph tudósítója arról ércsak a veszteség, a ráfizetés, a kár biztos s ennél talán csak egy biztosabb, az elkerülhetetlen büntető eljárás. Akár fogyasztók, akár kereskedők, a kisemberek nem kapnak védelmet s amikor a faárak birnámi erdeje megindult, — faártól nem látjuk már az erdőt, — a fogyasztók és a kiskereskedők védtelenül állnak cz áradattal szemben. Levenni a terheket a kisemberek válláról s azokra tenni, akik jobban elbírják a terheket, — hirdetik a programot a leghivatottabb ajkak s amikor cselekedni kell, itt a tűzifa ármeximálésa, — van-e olyan ebben az országban, aki ebben a rendeletben is a kisemberek védelmét tudr.á megtalálni? Ez az a szociális program, amit hirdetni eleget hallunk, ez az a n é p í e s politika, amelyet minden politikai táborozás alkalmával inaugurálnak, ezzel védik meg a kisembert ,a gazdaságilag erősebbekkel • szemben? A legrosszabb tűzifa után nem marad annyi Kamu, mint amennyi a gyujtóhatásu programok után cselekedetekben maradt vissza. tesült, hogy Szung-Cse-Juan kinai tábornok a legnagyobb titokban uj egyezményt irt alá, amely teljesiti a japánok valamennyi követelését. A tábornok megígérte, hogy a további vérontás elkerülése végett visszavonja a 37. kinai hadosztályt. »A helyzet percről-percre javul. Peking, julius 21. A távolke'eti helyzetben ugy látszik nagyjelentőségű fordulat áll küszöbön. A hadműveletek szerdán reggel mindkét részről szünete'tek. Egyes hirek szerint nem lehetetlen, hogy Japán és Kina között megegyezés jön létre. Hirota japán külügyminiszter kijelentette, hogy a helyzet percről-percre javul. Kinai politikai körökben is bizakodóan itélik meg a helyzetet. Pekingből érkező hirek megerősítik az ellenségeskedések szünetelését. Nankingból érkező jelentések szerint a Kuomintang főtanácsa ülést tartott, amelyen Csang-Kei-Sek tábornagy is résztvett. Az ülésen a hadügyminiszter és a külügyminiszter jelentést tett a helyzetről. A helyzet enyhülésére lehet következtetni abból a hirből is, hogy a 37. kinai hadosztály csapatai több álásukat kiürítették. A csapatokat csendőrosztagok váltották le. A katonaság elvonulásából arra következtetnek, hogy ezeken a frontszakasroken nem kerül többé sor komoly harcra. Bár a külföldiek élete és vagyona egyelőrt biztonságban van, mégis megtették a nagyobb biztonságra a szükséges intézkedéseket. A helyzet javul, — de továbbra Is farkasszemet néznek a japán és kinai csapatok Szerdón szünetellek a nagyobb harcok — Egyezmény! írlak aló, amelynek értelmében visszavonják a csapatokat, de a hadtestek nem akarnak visszavonulni — Csang-Kai-Sek megerősíti a hadi készenlétet és diplomócial lépéseket tesz Londonban, Washingtonban és Moszkvában