Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-22 / 165. szám

Csütörtök, 1937. julius 22 Politikai napilap A kisemberek ellen Ha a szegény ember elküldi majd a gyéré­lét a fakereskedésbe azzal az üzenettel, hogy tiz kiló fát vigyenek haza, ha úgyis arra mennek, a kereskedő, ha aprított bükkfái küld, akkor ötvenkilenc egész és öttized fillért, ha cserfát küld, akkor ötvenhat egész egytized fillért, ha pedig lombfahasábot küld aprítva, akkod ötven egész és hétti­zed fillért számithat fel az áruért. A szegény embernek nemcsak azért lesz nehéz kifizetni a fa árát, mert nincs pénze, hanem azért is, mert honnan veszi elő azokat az öttized, hattized és egytized filléreket, ame­lyek tiz kiló, vagy husz kiló, vagy ötven kiló fa kifizetéséhez szükségesek? Öt fillér híjá­val hat pengőbe kerül a fogyasztónak a házhoz szállított felvágott bükkfa s a keres­kedő egy métermázsa bükkfán a rendelet szerint nem égészen tizenkét fil­lért kereshet a faárakat maximáló minisz­teri rendelet szerint. Ha elengedi ezeket a tört filléreket, akkor a 2 százalékos haszná­ból vészit, ha fél fillér helyett egész fillért számit fel, akkor összeütközik az árdrágító törvény krudélis rendelkezéseível. A kiske­reskedő két fából faragott malomkő közé ke­rül s még szerencse, hogy csak a fa ára yan makszimálva, de a súlya nincs: Ha a jólét, a gazdasági élet konjunktúrája fefyan hatalmas ugrásokkal haladna a bol­dogság Jóreménység foka felé, mint ahogy a fa ára emelkedik, helyesebben: mintahogy a fa árát emeli a kormány, akkor nem volna ok a panaszra s szívesen megfizetnénk az er­dőbirtokosoknak és a fából faragott egyke­zeknek akár a hat pengős faárat is. De azo­kat a faárakat, melyeket a kormány, — nem tudni miért, nem tudni mivégre, — mint ma­ximális árakat engedélyezni jónak látott, csak a fogyasztók rászorultsága indokolja, más semmi. Ha a fa ugy tudna felgyulladni, mint ahogy a faárak az elégedetlenséget gyújtják fel, már akkor is kisebb volna a panasz. A gazdasági élet nem tudja okát adni annak a mérhetetlen drágulásnak, ami a tűzifával történik'. Ennek az országnak egy évi szükséglete kitesz vagy 100—200 ezer vagon tűzifát, most számítsa ki valaki, hogy a nemzeti ajándék, ami a faárat ilyen világrikordszerü magasságba tornázta fel, mit jelent a magyarországi faéraekeltségnek? A lüzifával való fűtés ilyen faárak mellett 1 u k s z u s-számba megy. S a szegény em­ber a maga kis tűzhelyén, vagy nyomorúsá­gos kis dobkályháián nem is tud mással tü­zelni, csak fával. A porosz szén és a német­országi koksz sokkal olcsóbb tüzelő anyaggá vált, mint akár az akácfa, de a szegény ember a maga kis tűzhelyén nem tüzelhet se po­rosz szénnel, se gázgyári koksszal. Minél sze­gényebb az ember, annál inkább kénytelen fával tüzelni s annál inkább képtelen véde­kezni azzal a szörnyű árdrágítással szemben, ami a tűzifa piacán végbemegy. Mi nem va­"vunk árelemző bizottság és nem tudjuk", fogy ezek a páratlan fillérekkel kikalkulált -J-'árak hogyan álltak elő, bátran hangot ad­nctmk Kát annak a kívánságnak, hogy ter­iesszék a nvilváno ság elé a tűzi­fa kalkulációs adatait. Nézzük meg, ki akar olyan összegeket keresni ezen a leg­elsőrendü szükségleti cikken, amit nem tud már megfizetni a fogyasztó. Miért kell kor­látozni a tüzifabehozatalt, ha ilyen árakat véd a behozatal kontingentálása ? És ki állította oda a fogyasztók mellé a kiskereskedőt is, aki, ha tűzifával foglalkozik, nem tudja elkerülni a paragrafusok útvesztőit. Két százalékos hasznot enged a rendelet a kiskereskedőknek azon a tűzifán, amelyen a beszáradás több sulyvesz­teséget okozhat két százaléknál. A tüzifake­reskedők nem akarnak csalni sem a súlyon, sem az áron, de akkor tegyék számukra le­hetővé exisztenciájuknak minden büntetőjogi kockázat nélküli fenntartását. A termelő, a gőzfavágó, a nagykereskedő finanszírozói s mindazok, akik a fa forgalmának utján kétoldalt állnak, egész tisztes jövedelemhez, árhoz, vagy munkadíjhoz jutnak, — nem kell őket félteni attól, hogy a világpiaci ár fölé szárnyaló tü­zifaárból nem veszik ki a maguk soha nem remélt mértékét. S a kiskereskedőnek a ren­delet kétszázalékos haszon szedését engedi csak meg olvqn haszonkulcs ez, ami mellett Sanghai, julius 21. A japánok és a kinaiak kö­zött tovább tombol a harc Peking körül; szer­dára .virradóra egész éjszaka dörögtek az ágyuk a körülzárt város körül. A japánok koncentrikus támadásra készülnek. A kedd óta tartó harcoik jelentős emberáldozatot követeltek, a japán tüzér­ség rommá lőtte a laktanyát és a Wang-pingi vár­fal bástyáit. Tiencsinben erősen készülnek a harcokra. A háztetőkön géppuskákat állítanak fel, az épületek előtt homokzsáktorlaszokat emeltek. A kinai la­kosság körében nagy a nyugtalanság, sokan a kül­földiek városrészébe költöztek abban a remény­ben, hogy ott nagyobb ^Íí^onságban lesznek. Berlin arról adott kijelentést, hogy tulajdon­képen japán—szovjet viszály, előkészületeiről van szó. A »Völkischer Beobachter* szerint a kinai nép izgalma egyre nő és Hirota japán miniszter­elnök kitűzött célja, a kinai—japán együttműködés eszméje mindinkább eltávolodik a lehetőségek kö­réből japánbarátsága miatt. Londoni jelentés ellentétes híreket hoz a ja­pán—kinai helyzetről. A jelentés azt hangoztatja, hogy tulaj donképen még nincsen tisztázva a hely­zet: Tokió álláspontját még nem lehet tisztán látni. Vannak olyan hirek is, amelyek egyes kinai tá­bornokoknak a japánokkal történt megegyezéséről szólnak• A Daily Tclegraph tudósítója arról ér­csak a veszteség, a ráfizetés, a kár biztos s ennél talán csak egy biztosabb, az elkerülhe­tetlen büntető eljárás. Akár fogyasztók, akár kereskedők, a kis­emberek nem kapnak védelmet s amikor a faárak birnámi erdeje megindult, — faártól nem látjuk már az erdőt, — a fogyasz­tók és a kiskereskedők védtelenül állnak cz áradattal szemben. Levenni a terheket a kis­emberek válláról s azokra tenni, akik job­ban elbírják a terheket, — hirdetik a progra­mot a leghivatottabb ajkak s amikor csele­kedni kell, itt a tűzifa ármeximálésa, — van-e olyan ebben az országban, aki ebben a ren­deletben is a kisemberek védelmét tudr.á megtalálni? Ez az a szociális program, amit hirdetni eleget hallunk, ez az a n é p í e s politika, amelyet minden politikai táborozás alkalmával inaugurálnak, ezzel védik meg a kisembert ,a gazdaságilag erősebbekkel • szemben? A legrosszabb tűzifa után nem marad annyi Kamu, mint amennyi a gyujtó­hatásu programok után cselekedetekben ma­radt vissza. tesült, hogy Szung-Cse-Juan kinai tábornok a leg­nagyobb titokban uj egyezményt irt alá, amely teljesiti a japánok valamennyi követelését. A tá­bornok megígérte, hogy a további vérontás elkerü­lése végett visszavonja a 37. kinai hadosztályt. »A helyzet percről-percre javul. Peking, julius 21. A távolke'eti helyzetben ugy látszik nagyjelentőségű fordulat áll küszöbön. A hadműveletek szerdán reggel mindkét részről szü­nete'tek. Egyes hirek szerint nem lehetetlen, hogy Japán és Kina között megegyezés jön létre. Hirota japán külügyminiszter kijelentette, hogy a helyzet percről-percre javul. Kinai politikai kö­rökben is bizakodóan itélik meg a helyzetet. Pekingből érkező hirek megerősítik az ellen­ségeskedések szünetelését. Nankingból érkező je­lentések szerint a Kuomintang főtanácsa ülést tartott, amelyen Csang-Kei-Sek tábornagy is részt­vett. Az ülésen a hadügyminiszter és a külügy­miniszter jelentést tett a helyzetről. A helyzet enyhülésére lehet következtetni abból a hirből is, hogy a 37. kinai hadosztály csapatai több álásukat kiürítették. A csapatokat csendőr­osztagok váltották le. A katonaság elvonulásából arra következtetnek, hogy ezeken a frontszakasro­ken nem kerül többé sor komoly harcra. Bár a külföldiek élete és vagyona egyelőrt biztonságban van, mégis megtették a nagyobb biztonságra a szükséges intézkedéseket. A helyzet javul, — de továbbra Is farkasszemet néznek a japán és kinai csapatok Szerdón szünetellek a nagyobb harcok — Egyezmény! írlak aló, amelynek értelmében visszavonják a csapatokat, de a hadtestek nem akarnak visszavonulni — Csang-Kai-Sek megerősíti a hadi készenlé­tet és diplomócial lépéseket tesz Londonban, Washingtonban és Moszkvában

Next

/
Thumbnails
Contents