Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-18 / 162. szám

Vasárnap, 1937 julius 18. DÉLM A G.YARORSZÁG 163 4 lakosság ezreinek egészségéi veszélyezleli az elhanyagol! Szenl Islván-lér (A Délmagyarország munkatársától) Részletese/J foglalkozott a Délmagyarország azokkal a felsővárosi városrendezési és közigazgatási kérdésekkel, amelyeknek gyors megoldása érdekében széleskörű mozgalom indult meg. Kocsis Ferenc, aki mandátum szerint a Belvárost van hivatva képviselni a közgyűlésen, a következőket mondotta az ügyben: — Jóleső érzéssel olvastuk a Délmagyarország felsővárosi cikkeit, amelyektől azt várjuk, hogy a közfigyelem erre a nagyon elhanyagolt városrész * felé fordul és égető problémái ezzel végre elintézést nyernek. Szerintem és ebben azt hiszem mindnyájan egyetértünk, a Szent István-tér rendezése nem für halasztási. Ila a Város egészségügyi hatósága szükségét látta annak, hogy a mágánkocsibeállókaf megszüntesse, ami feltétlenül indokolt, lássa be azt is. hogy a Szent Istvántéren van a legkártékonyabb, legvisszataszitóbb ..kocsibeálló", ahol állandóan 30-10 fuvaroskorsi rostokol. Ennél veszedelmesebb járványjáfzket ebben a városban aligha találhatott volna a tiszti főorvosi hivatal. Kövezeténél fogva azt tisztán tartani lehetetlenség. Az egész környék szenved a kibírhatatlan szagtól, amit az amónákkal telitett burkolat áraszt el. — Hetipiac alkalmával százával állanak az etető szekerek a téren, amely részben burkolatlan lévén, példaképét adja annak, liogv milyen teret ntm szabad megtűrni c városban, amelynek központjától alig egy ucca választja el ezt a mocsár és szennyel boritott részt. — Ezt a kérdést nem lehet évekre terjedő Ígérettel levenni a napirendről, mert nincs még egy ilyen fertőző fészke Szegednek és nincs még egy hasonló sürgős tennivalója a város hatóságának. A téren van a város vizeloszló tornya, amely idegenforgalmi látnivaló lehetne, ehelyett azonban restelni kell mindenki előtt a teret. Felsőváros kö'örrépe érthető érdeklődéssel várja az ügy további fejleményeit és hiszi, hogy a közvéleménynek egyöntetű állásfoglalása mellett végre komoly lépésekre szánja rá magát a város, hogy megszabadítsa nz évtizedes ragályfésznktől a körnvek lakosságát Hogy lesz az életből történelem? Irta TO.N'E'LLI SÁNDOR Azok a gyerekek, akik az idén tettek érettségit, már a világháború után születtek. Azok a gyerekek, akik a világháború kitörésének esztendejében születtek, jövőre lesznek nagykorúak. A mi életünknek a világháború volt a nagy eseménytömege, jól emlékszünk arra, is ami" elótte történt, de közönségesen ugy szoktuk tenni a megkülönböztetéseinket, bogy előtte történt-e valami, vagy utána. A most érettségizetteknek és nagykorúság előtt állóknak a világháború már nem élmény, hanem történelem. A méretek sokkalta nagyobbak, de alapjában véve ugy vannak ezek a fiajalok a világháborúval, mint abogv mi voltunk a francia-német háborúval és a boszniai okkupációval. Akik a világháborúban résztvettek-, vagy a világháborút átélték, egyre fogynak, a fiatalok pedig, akiknek személyes emlékei nem terjednek a galíciai harcmezőkig, az Isonzóig, a kukoricakenyérig és a vörös sapkarózsáig, egyre szaporodnak. Abból, amit személycsen átéltünk, igy lesz lassankint történelem. Egyelőre még élünk és mi vagyunk a nagv idők Tanúi. Nem akarom idézni oz újvidéki vendéglőst, aki utolsó látogatásom alkalmával. 1919-ben. mikor már franciák és szerbek /voltak a Bácskában, felsóhajtott, hogv bárcsak a fene ette volna meg a nagv időkot. Mindig haj volt vele, lia sokat emlegették. . E közbevető megjegyzés után visszatérek oda, ahonnét „1 akarok indulni: miként lesz belőlünk történelem? Mekkora az az időtartam, am"1- * az egyes ember kortársi minőségben átfoghat és amit féh'g-meddig személyes elbeszé'és formájában örökölhet másoktól? Kezdiük néhákv óban Ttéldán. anielv nagyon közel áll hozzánk s arm-lvre joggal mondhat ia bárki az ötven, sőt a negyvenesztendősök generációía közül, bogv még az 5 életében történt . . . Ouorum nars mag na tni. Azt. hiszem, azok közül, akik ezeket a sorokat olvassák, senkinek se kell mondanom, ki volt Rudolf. Intelligens emberek tudják a bislöriáíát. ismerik tragédiájának történetét, a nén körében még mindig él a legenda, hogy nem halt ine«. esak el kellett neki reitózni oz udvari intrikák miatt. Lajosmizsén három vagv né"v esztende-e fogott le a csendőrség egv öreg patkánvirtót, aki' adományok gvüitése mellett adta értésükre 3 népeknek. hogv ő Ruáol és ba visszaül a tróriára, meg foria hálálni, ami jót vele leltek a nélkülözések idején. Nos, Rudolfot kétségtelenül még nem felejtettük el. sőt az •lakja ugy él az idősebb generáció emlékezetében, ahogy elment közölünk. De gondol-e valaki arra, bogy mi volna Rudolf, ba nem lelt volna öngyilkos és nem omlott volna össze a monarchia? Hetvenkilenc esztendős öregúr volna, nem sokkal fiatalabb, mint az a Ferenc József, akinek az alakja ugy él az emlékezetünkFrunkhahn fl szegedi izraelita noegylei ganlen ParM 24-én este az ujszegedi Viráarbban. Kedvezőtlen idő esetén egv '.léttel később. Gavden-paviyva «zép loalei'ek P. Reich Erzsinél pcrsitayucvr izövetei küTAféthm. a gycuröci IV. PQOHASZKA OTTOKAB-U. 8. VI.TERÉZ-KÖBUT 8. VIDÉKBE MÉG MA KÉRJE SZÖVETMINTÁINKAT/ Qyárte.ep PIPAPEST, XI., LENKE UT III. ben, mint az ötkoronáson kivert portréja. A'együnk egy másik példát. A most élő nemzedék tagjai közül kétségtelenül nagyon sokaknak kortársa volt még Viktória királynő, aki lSOUig uralkodott. De hányan gondolnak arra, hogy pont az idén van száz esztendeje, hogy ez a kortárs Nagy Britannia trónját elfoglalta. A mi számunkra Viklória még valóság vpjt, a gyerekeink számára olyan históriai messzeség, mint aminőből mi láttuk például Napoleon és a szent sz.öveíség idejét. A kilencvenes évek végén Angliában mindenfelé nagyon el veit terjedve egy dinasztikus kép: Four gencrations. A kép közepén ül -egy töoörödölt öreg anyóka, Viklória királynő, baloldalt a walesi herceg, a későbbi VII. Edvard királv, jobboldalt a walesi herceg fia. n későbbi V. Gvörgv királv, Viklória Ö'ében egy kis baba.- oki most már szintén csak volt királya Naey Britanniának, a jelenlegi windsori herceg.' Ezt a négygenerációt egymásután láttuk letűnni a világ leghatalmasabb birodabnának trónjáról; Nekünk valamennyien kortársaink voltak, közben azonban [ már átléptek a történelembe. Mellesleg fnégje- I jegyezve a kép eí'x nagv felségsértési per Tévén tett szert még nagyobb nevezetességre. Egv liuskivonatgváros Four gencrations névvel szintén forgalomba hozott egy képet, nmelv négy. különböző nagyságú és korú ökröt ábrázolt. A kén reklámnak volt szánva, de a loyális Angolorszáaban a felháborodás irtózatos viharát váltotta ki. Hogv mi lett a pernek a vége, nem tudom, de mindkét kép máig megvan a .kuriozipn-gyüjteményembcn. Egész pontosan nem tudom meghatározni, de ugy vélem, hogy az élő ember számára akkor válik valami történelemmé, mikor már nincs senki, aki azt mondhatná, hogy szemtanuja volt az illető eseménynek. Az esemény, melynek ntár nincsenek tanúi, elveszti realitását és vagy ködképszerüen foszlik szét, vagy fekete sorok tömege lesz belőle az ólombetűk szérűjén. Vegyük például 1848-at. A mi számunkra még realitás volt, mert gyerekkorunkban élt Kossuth, sőt sokan közülünk látták a temetését is. Élt Klapka és élt a szabadságharcnak nagyon sok szereplő egyénisége. Görgcit magam is láttáin, 1896-ban, a milleniumi kiállítás alkalmával. A legszemélyesebb ismerőseim közé tartozott Zboray Béla bácsi, aki néhány hónapig kadét volt a Nagyváradon 1849 legelején felállított honvéd-tüzérségi nevelőintézetben. Nagykőrösön kisdiákoromban a március 15-iki ünnepélyeken első sorba ültették a negyvennyolcas honvédokat, közöttük volt Szalav bácsi, akit esunyán összevagdaltak a muszkák valahol Zemplén megye felső részén. Nekünk, gyerekeknek realitás-volt, mikor elmesélte az ütközetet és megmutatta a balkezét, anielven három ujja hiányzott. A mi gyerekeink élő negyvennyolcast már nem láthatnak. Az ő számukra negyvennvoic már történelem. Pedig hogy alapjában véve szá,z-százötven esztendő milyen rövid idő, azt egy családi példával is illusztrálhatom. Nem akarom -elkopogni, dc amennyire tudom, az apám családjában divatos volt a hosszú élet. Az édesapám 1843-ban született és nyolcvanhárom évet élt. Az apai nagyapám, akit nem ismertem, szintén felül volt a nyolcvan esztendőn, mikor meghalt. Az apám résztveit a custozzai csatában; az 1866-os hadjáratról irott naplóját ma is őrzöm. Ahogy 6 mesélt nekünk gyerekkorunkban Custozzáról, valószínűleg ugyanugy mesélt neki a nagyapám a napoleoni időkről. Egy arasz, két arasz és benne vagyunk a világtörténelemben És fordított viszonylatban ugyanígy vagyunk azokkai a dolgokkal, amelyeket mi már megszoktunk, a gyerekeink pedig egészen természeteseknek találnak, noha alig néhány évtizede forradalmositolták a világot. A'isszafelé haladva igy él tudnlunkban a rádió, a repülőgép, a mozi. Röntgen sugár, a drótnélküli távíró,, az automobil, a gőzmozdony és a gőzhajó. Nekünk mindez jelen, amint jelen lesz a>gyerekeinknek a sztratoszférarcnülés. a villamos energiának drótnélküli továbbítása. a nap sugárzó energiájának felhasználása és a. gondolatoknak látható fizikai segédeszközök igénybevétele nélkül történő • közvetítése. Mindehhez nem is kell valami távoli jövő. Nem adok neki nyolcvan-száz esztendőm® többet és mindebből élő valóság lesz. De azok számára, akik akkor élnek, mi már történelem' leszünk. Tartás ondotátást énffeslésf, mantlcíirt csuk FELDMANN ICA foerdsszalor/dboo tégeí/esse n Gondos, felelőség-teljes munka. Olcsó bérlet árak. • Széchenyi tér '8. (Udvarban.