Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-17 / 161. szám

DÉLMAGYARORSZÁG —————__—_—__ — Szombat, 1937. julius 17. »A vasúiért áldozta az életét...« — Mikor megkaptam az indulásra szóló jelt é« a gőzszelepet kinyitom, mindig Istenhez száll a lelkem egy pillanatra. Azután azokra gondolok, akik a hátam mögött levő kocsisorokban az én kezemre s éberségemre bízták életüket. S másodsorban azokra, kik %iárnak engemet haza szeretettel..! Kék volt a zubbonya annak az embernek ?s kormos; kezét átfogta a barna olaj, aki igy nyilatkozott egyszer, mikor kíváncsi volt a mí csodálkozó és csodáló gyereklelkünk. S feltettük a kérdést annak, aki vezeti a mozdonyt. Most a szegedi személyvonat szörnyű katasztrófája után, idéznünk kell ezeket a szavakat. Hiszen nem kell ahhoz gyereklélek, hogy csodálja azt a hatalmas erőt, amit a vasszörnyeteg kifejt. A kocsisort,, amelyik mint csillogó gyöngysugár rohan a vas után a legsötétebb éjszakában is. — Nem kell gyermeki lélek. Felnőttek is megállanak a mezőkön, ha robogása hallatszik a vonatnak. Felegyenesednek. Kisérik a tekintetükkel addig, amíg a füstszalagot el nem nyeli valamelyik facsoport. A kényelem, a gyorsaság, a biztonság, — ezek jellemzik a vasutat. Az utas, mikor beszáll és a sötét éjszakába belefúrja fehér szemeit a mozdony; amikor tárgyak villanva maradnak el a kocsisor mellett s a távírópóznákat csak ugy dobálja maga mögé a rohanás, nem gondol senki arra, bogy ott száguld vele párhuzamosan a halál is .. Hogy ott leselkedik mindig ezer rémével az elmúlás. Hogy egy másodpercnek a tizedrésze s recsegve, ropogva omlik össze minden. Kogy a kényelmet adó vaspántok mind nyársakká változnak és a szelíd deszkából szuronyt hasit az akadály ... Nem fut eszébe senkinek, mert biztos kézben van a vezetés: Ebben a sötét éjszakában, amikor a szegedi vonat összeütközött, szakadt az eső, mintha öntötték volna. A lámpák már elmaradoztak messzire. Látni alig lehetett előre. "Minden vasutas megállt mégis a maga helyén. Mindenki tudta, mi a kötelessége. De a katasztrófát emberi erő már nem állíthatta meg. Vakéjszaka, de a vasutas akkor is a helyén állt. Az, aki a vonatot vezette, most töltötte volna be szolgálatának kitelt idejét. Talán 30 esztendő óta járt ezen nz útvonalon. Ismert minden fát. Ismerte a lámpák jelzéseit. Látta a kivilágított ablakokat sokszor, vagy a derengést az éjszakában, ahol szunynyadnnk "békésen az emberek. Ugy, mint az ő gyermekei otthon, a szegedi kis hajlékban. Sokszor végigszáguldott a homokos __ rónán vonatával a vak éjszakában. Most is hazakészült. Talán gondolata gyorsabban járt, nvnt a 70 kilométeres vonat. Talán időzött még egy kicsit otthon, a szegedi házban. Egy árnyas fa alatt ott van egy asztal, délben ott ebédel az egész család ... Talán hazagondolt, mikor egyszerre fekete tömeg állt a vonat útjában. Látta a mozdonyvezető. Emezt csak érezte. Egy pillanatnak a századrésze elég ahhoz, hogy átrepüljön a gondolat a lelek kapuián. Ezer ember szunnyad a vonatban. — Ráerszthetné arra a fekete tömegre az acél energiát. Belefúródna az erő. Ó talán megmaradna, társa is, aki öt méterre a paklikocsiban van, de elveszhetne száz más. Azok a kocsik száguldva rÖDÜlnének egymás Politikai napilap h'egyére-Kátára, le a töltés tövére." — Száz halál, vagy egy-kettő. Nem volt más választás. És a mozdonyvezető választott. Testének egész súlyával nehezedett a Wesstinghusefékre. Leszegezte az egész vonatot. Égy kis rázkódtatás, ő megmaradt, de a társa halálra XIII. évfolyam. 161. sz. volt ítélve. A vonatvezető a következő pillanatban emberroncssá lett. Fekete koporsó indult el tegnap az alsóvárosi temető fele. „A vasutért áldozta életét..." A vasutas hős volt most is ezen a fekete, záporos, végzetei éjszakán. A londoni értekezlet elvben elfogadta az angol közvetítő javaslatot, a megoldás részleteiről kedden albizottság tárgyal Páris elfogadta a lervef azzal, hogy csak az önkéntesek elszállítása után lehet tárgyalni a hadviselési jogról — Portugália hajlandó viszszaálliíani az ellenőrzést, Anglia érintkezésbe lép mindkét spanyol féllel London, julius 16. Pénteken délelőtt a külügvi hivatal Locarno-termében a semlegességi bizottság megkezdte tanácskozását az Edenféle tervről. Egy órai tanácskozás után a bizottság Corbin francia nagykövet kérésére délután 4 órára halasztotta ülcsét. A bizottság ülését lord Plyraoutb elnök rövi dbeszéddel nyitotta meg. Ismertette az angol javaslatot. Ribbentrap német és Grandi olasz nagykövet kijelentette, hogy hajlandó a javaslatot tárgyalás alapjául elfogadni. A német és az olasz nagykövet kijelentésével szemben Corbin francia nagykövet halasztást kért, Majszki szovjetnagykövet a délelőtti ülésen nem szólalt fel. A bizottság délutáni ülésén valamennyi nagyhatalom, beleértve Franciaországot és Szovjetoroszországot is. elfogadta az angol javaslatokat a tárgyalás alapjául. A javaslatokat elnöki albizottság eíé Utalják, amely valószínűleg kedden ül össze, midőn valamennyi megbízott részletesen ismerteti nézetét. Az ülésen a holland, lett, cszt és litván képviselők helyeselték az angol javaslatot. A francia nagykövet annak fontosságát kiemelve, hogy az önkéntesek elszállítása szorosan összefügg a hadviselői jog megadásával, az angol javaslatot elfogadta a tárgyalás alapjáiil. A szovjet nagykövet, miután bejelentette, hogy kormánya bizonyos fenntartásokkal él, szintén pártolta az angol tervet. A portugál követ ki jelentette, hogy k'ormánva kész visszaállítani a megfigyelők munkáját a portugál határon, a pireneusi határok ellenőrzésének visszaállításával és a tengeri őrjárat megszüntetésével egyidejűleg. Ezután az osztrák, belga, magyar és albán kénviselő közölte hozzájárulását a javaslathoz. Lord Plymoulh végül ki ielentette, hogy az angol kormányt örömmel tölti el az nz elismerés, amellyel a bizottság erőfeszítéseit fogadja. Az albizottság kedden 'délelőtt tartia ülését. Eddig a bizottságban nem volt szó arról, bogv megbízzák An"IWf. h«"v lén len érintkezésbe mindkét spanvol küzdő féllel. A Reuter Iroda szerint angol körökben ugv vélik, hogv az albizottság munkája kedvező kilátással indul. Meglehet, hogy a keddi tanácskozást a legkevésbé vitás ponttal kezdik", a megfigyelőknek a spanyol klki-. tőkben való elhelyezésével. Az amerikai kormány nem hajlandó békét közvetíteni > Római jelenlés szerint Leon Blum francia helyettes miniszterelnök felkérte az amerikai kormányt a spanyol polgárháború hadviselői közötti békeközvetitésre. Az amerikai kormány visszautasította Leon Blum kérését, Franeo az olasz lapok munkatársai elől! kijelentette, a francia helyettes miniszterelnök békeközvctilése azt bizonyítja, hogy a valenciai kormány helyzete, há nem is kétségbeejtő, de legalább is rendkívül súlyos, A párisi határozat Páris, julius 16. A francia kormány több tanácskozás után végül is elhatározta, hogy elvben elfogad ja az angol kompromisszumos tervezetet és hajlandó ezen az alapon tárgyalásokat kezdeni a benemavatkozási rendszer válságának megoldásáról. A minisztertarács D e 1bos külügyminiszter jelentésének meghallgatása után ugv határozott, hogy Franciaország minden aggodalom nélkül magáévá teheti az angol tervezetet, sőt a tervezetnek azt a részét is, amely a Franco-kormánv hadviselést jogának elismerésére irányul, tekintette' ana. hogy ez az elismerés csak akkor következhet be. ha maguk a hadviselő felek, — tehát a valenciai kormány is — hozzá járulnak az angot tervezethez és kötelezik magukat a soraikban harcoló önkéntesek elbocsátására. A francia kormány azt az álláspontot fogja képviselni az értekezlet további tárgyalásai során, hogy mielőtt még bármilyen lépest tennének. fel kril szólítani a salamancai és a valenciai kormánvt az angol tervezet elfogadására, mert ettől függ. hogy sor kerülhet-e egyáltalán a kompromisszumos tervezetben foglalt angol javaslatok megvalósítására. 100 repülőgép a madridi légi harcokban Madrid, julius 16. Pénteken kiujultak" a légi harcoka spanyol főváros fölött. A légi harcban mintegy 100 repülő vett részt. Pénteken délig a kormányrepülők hat felkelőgépet lőttek le. A. kormánv nemcsak a légiharcokról adott