Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-16 / 160. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Péntek, 1937. julius 16. Poimkai napilap XIII. évfolyam. 160. sz. Hivatalnok urak Tegyük" Fel, — vannak ugyanis "dolgok, amelyeknél jobb, ha nem történnek meg, hanem csak feltételezzük őket —, hogy valaki bemegy a postánál abba az ügyosztályba, osztályba, vagy alosztályba, ahol o telefonok áthelyezésének ügyeit intézik. Az illető nem is ügyvéd, orvos, iparos, vagy kereskedő, hanem egyik félnek, aki nem er rá személyesen eljönni, a felesége, tehát hölgy, akivel szemben a civilizált Európában a fokozott udvariasság szabályai kötelezők. A telefon áthelyezését kérni szándékozó félnek a felesége kopogtat a tikkasztó levegő miatt nyitva hagyott ajtón, köszön és előadja jövetelének célját. Tegyük fel, ho'gy négy kőszobor ül a szobában. Se viszs/aköszönés, se válasz. Csak ismételt instanciázásra kapja meg a kegyes választ, hogy az ötödik kőszobor, aki az áthelyezések ügyét intézi, jelenleg nincs a szobában. A fél neje tehát várakozzék; Ismételten kérjük, a cikk olvasója ne fogja fel ezt a történetet megtörtént esetnek, hanem csupán példázatnak, mert a nagy általánosság és az általunk képviselt elvek szempontjából igazán nem az a fontos, ami egyik vagy másik hivatalban történik, hanem egy olyan közszellemnek a kialakítása, amely alkalmas arra, hogy a megértés légkörét teremti meg a hivatal és közönség között. Ebből a szempontból mondhatnánk telefon-áthelyező ügyosztály helyett adóhivatal, mérnökséget, vasuti pénztárat, vagy akár sóhivalt is, anélkül, hogy bármely tisztviselőt, aki nem érzi magát találva az elmondottakkal, a legcsekélyebb mértékben is érinteni akarnánk. Viszont általán os ságban foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, mert a hivatal és a felek közötti viszonv nemcsak kettejükre tartozik, hanem az állami igazgatásnak is egyik legfontosabb problémája. A j ő hivatal, — már pedig csak az a jó hivatal, amely tudja, ho'gy neki a közönség kiszolgálása a feludata és kenyere, — az államnak, vagv bármely fenntartó szervnek nemcsak büszkesége, hanem egyúttal legnagyobb érdek e: K kérdéssel általánosságban Foglalkozunk, rTe a kérdést a hivatalnokok szempontjából általánosítani nem akarjuk. Éppen azért ismét csak elbeszélő formában idézzük a szegedi egyetem egyik volt kiváló professzorának, Imre Sándornak egy kis gyerekkori történetét, amelyben elmondja, hogy akkor rendült meg először a bizalma az állam i'gazsáöosságában, mikor először egy postahivatalban gorombán fogadták, utána pedig egy városi hivatalban ugyanilven fogadtatásban volt része, de ez a gorombaság és megalázó hang nvomban túláradó kedvességre változott. mihelyt nz illető tisztviselő ur megtudta, hogy a háborgatás olyan ember megbízásából történik, akinek az 6 sorsára befolyása lehet. Ekkor győződött meg róla, hogy a gorombaság nem feltétlen kelléke a hivatalnak, hanem ez csak azoknak szokott a rossz tisztviselő részéről kijárni, akik gyengeségükben fokozottan szorulnának" rá jóindulatú megértésre és támogatásra. „Nekem ez hasznomra volt, —• írja Imre professzor —. mikor emberek sorsát kellett intéznem. Szorongó lelkű emberekkel, — már pedig a legtöbb ember ilyen, mikor a hivatallal áll szemben —, igyekeztem ugy beszélni, hogyha nem segíthettem is, legalább megnyugtassam őket."1 Nagyon szeretnénk, ha ezeket a bölcs és emelkedett szavakat minden hivatalnok, akinek érintkezni keli a közönséggel, mélyen a lelkébe vésné. Nehéz elemezni azt a komplex viszonyt, amely a közönség és a hivatal között fennáll, de az a mód, ahogy az embert fogadják, meghallgatás, ahogy a tisztviselő érdeklődést mutat, vagy a leplezetlen unalom ül ki az arcóra, a hang, ahogyan válaszol, része egy lelki alukolásnnk, amely nem közömbös az egész társadalomra nézve. Jó tisztviselő nem keltheti a félben azt az' érzést, hogy nem bánom, akármi lesz is az ügyemmel, csak kerülhessek ki végre a szaba levegőre és megszabadulhassak az öntelt fölényeskedéstől, udvariatlanságtól, érdeklődés hiányától, vagy egyenesen a közönyösség tüntetésétől. Tisztviselő, aki féllel áll szemben, sohase felejtse, hogy a legkülönbözőbb érzések között, amelyek a névtelen adófizető lelkében hullámzanak, mindig ott lebeg annak tudata; bogy az ügynek elintézésére illetékes tisztviselő fizetésének és majdani nyugdijának egy töredéke az ő adójából kerül elő és azt se felejtse, hogy annak az illetéknek bizonyos hányada, amelyet a telefonok áthelyezésééit szed a posta, szintén a postai a 1 k o 1 m nzottak jóléti intéz m é n y e i n e k gyarapítását szolgálja. E sorok írójának több esetben volt alkalma eszmecserét folytatni Tersztyúnszky államtitkár úrral, a magyar póstá vezérigazgatójával a legkülönbözőbb postai- vonatkozású kérdésekről. E sorok írója nem egy esetben tolmácsolta a közönség elismerését a magyar posta nagyszerű teljesítményeiért és nagyon szeretné, ha a z udvariasság és a közönséggel való h á n á s m ó d cimén is méghaithatná az elismerés lobogóját a magyar államnak e kiváló intézménye és egyben valamennyi magyar hivatal és valamennyi magyar tisztviselő előtt. Elutasítják az Eden-tervet ? Franciaország szerint először helyre kell állilani a teljes ellenőrzést és el kell távolítani Spanyolországból az önkénteseket, csak azután lehetne tárgyalni Franeo hadviselési jogáról Pénteken: államtanács Párisban, a semlegességi bizottság döntő ülése Londonban London, julius 15. Az Eden-fele tervezetet az angol baloldali pártok határtalan felháborodással fogadták. A baloldali sajtó éles hangon bírálja a kompromisszumos tervezetet és azzal vádolja az angol kormánvt, hogv Franeoek érdekek tartja szem előtt és háttérbe szorítja a valenciai kormányt. A baloldali lapok szerint az angol munkásság semmi körülmények között nem fog hozzá járulni ahhoz, hogy az angol kormány elismerje a Franeo-kormányt. A polgári sajtó tartózkodással ír a tervezetről. A sorok közölt mégis pesszimizmus érezhető. M ás lapok hangsúlyozzák, hogy elérkezett az utolsó óra. Most még biztosítani lehet a benemavatkozási rendszer fennmaradását, holnap azonhan már késő lesz. Parisból az a jelentés érkezett, Kogy a francia kormány feltétlenül fccK, nikai ellenvetésekkel fog élni. mert az angol tervezet felépítését nem tekinti olyannak, amely gyakorlatilag biztosítja a szárazföldi, a tengeri és a légi ellenőrzés hatályossabbá tételét. A lapok kilátástalannak tartják a kompromisszumos terv sikerét. A íervezef az alsóház előli London, julius 15. Az angol kormány tervezete szóba került csütörtökön az alsóház ülésén is. Atlee őrnagy, a munkáspárt vezére megkérdezte a külügyminisztertől, hogy hajlandó-e v'szszavonni azt a javaslatát, hogy Franeo tábornoknak adják meg a hadviselési jogot. '» Eden külügyminiszter válaszában hangoztatta, hogy a tervezet pénteken kerül a benemavatkozási bizottság elé és hogy az angol iavaslat módosításáról szó sem tehet. Edém még hangoztatta, hogy a hadviselő jog megadása még nem je'enti az egyik vagy másik jél álláspontjának helyességét, mert ezeket a jogokat a történelemben csak példátlan korlátozás* sal adnák csak meg. Atlee őrnagy ezután napirendi vitát kezdett a tervezetről. Chamberlain miniszterelnök bejelentette, hogy az alsóház hétfőn külpolitikai vitát rendez, amelyen a spanyol kérdés is szerepek Államtanács Párisban Páris, julius 15. A francia fővárosban pénteken délelőtt 10 órakor Lcbrun köztársasági elnök elnökletevel éllamtnnáes lesz. Az államtanácson megvitatják az angol kormány tegnap este közzélett közvetítő javaslatát. Délután minisztertanács volt, amely mintegy két óra hosszat tartott. Egyetlen tárgya Delbos külügyminiszter jelentése volt az angol javaslatról. Ezután élénk eszmecsere fejlődött ki, határozat csak holnap lesz. A francia kormány állásfoglalása Páris. julius 15. A délutáni minisztertanács után' szerzett értesülés szerint a francia kormány álláspontja a következő: — A francia kormány elfogadja a nemzetközi tengeri és szárazföldi ellenőrzés visszaállításáról és az önkéntesek visszavonásáról szóló angol terveket, de .megállapítja, hogy ezt a két javaslatot csak akkor lehet végrehajtani, ha a két küzdő jél abba beleegyezik. Különösen a semleges megfigyelők elhelyezése az Ibériai félsziget kikötőiben függ a valenciai és a salainancai kormány beleegyezésétől. Elsősorban tehát a hozzájárulás szükséges a külföldi önkéntesek visszahívásához. Ilyen ú