Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-10 / 129. szám

Csütörtök, 1937. Junius 10. Politikai napilap XIII. évfolyam. 129. sz. A kormányzóválasztás szabályozása A kereszténypárt foglalkozva a kormányzói jogkör kiterjesztéséről kés-zitett javaslattal, kimondotta, hogy „Magyarország jelenlegi kormányzójának személye iránt a legnagyobb tiszteletet, becsülést és az országnak tett történelmi szolgálataiért hálát éreznek, pusztán a személytelen jogi álláspont készteti a kereszténypártot arre, hogy a törvényjavaslattal foglalkozzon." A törvényjavaslattal c s a k i g y szabad foglalkozni mindannyiunknak, de igy foglalkozni vele nemcsak állampolgári jog, hanem állampolgári kötelesség is. A kereszténypártot az az aggodalom foglalkoztatja, hogy ha a kormányzó a törvényadta jogával élve, csak egy jelöltet fog ajánlani utódának, miután a törvényjavaslat 200 törvényhozónak adja meg a jelölés jogát, a kormány a pártja tagjainak kiadott egyszerű tilalommal megakadályozhatja azt, hogy más is jelölhető legyen a kormányzói tisztségre. A kereszténypárt tehát azt tartja szükségesnek, hogy az országgyűlés tagja i ne csak jelölhessenek, hanem jelölni kötelesek is "legyenek. A törvényjavaslat bírálatát a — bírálat bírálatával kezdhetjük meg. Teljesen abszurd kívánság az, hogy azok jelöljenek, akik választhatnak. Mi értelme volna annak, hogy a törvényhozás jelölni köteles legyen, ha a törvényhozás választhat? A törvényhozás kinek a számára jelöl ? A saját számára ? Erre semmi szükség nincs, hiszen jelölés helyett mingyárt választhatna is. A kormányzó jelölhet, niert a képviselőház és felsőház tagjai választanak, de a képviselőház és felsőház nem jelölhet, mert módjában áll a választás is. Bármilyen komolv ez az aggodalom, a tervezett megoldást elfogadni nem lehet. Ennek az aggodalomnak a komolyságát minden megfontolás csak mélyebbé teheti. Ha a kormányzó gyakorolja az ajánlás jogát, csupán egy jelöltet ajánl megválasztásra, 1 e s z-e annyi bátorsága és várható-e annyi függetlensége a törvényhozás tagjainak, hogy a prezumptív államfővel szemben m ás jelöltet ajánljanak az államfői tisztségre? Ha a kormányzó egyet fog ajánlani, a kormányzó egyedüli jelöltje magát — a trónörökös tényleges helyzetében érezheti. Állást Foglalni és pártot szervezni a prezumptív államfővel szemben annyi bátorságot, függetlenséget és áldozatkészséget követel, amennyit nem igényelhetünk azoktól, akik közéleti aktivitásukat a politikai száműzetés emigrációjával felcserélni nem akarják. De azután: a törvényhozás tagjai titkosan szavazhatnak a kormányzójelöltekre, — ha mindenki leadhatja titkosan szavazatát, lehet-e arra kényszeríteni kétszáz törvényhozót, hogy titkos szavazás helyett nyíltan ajánljanak. S elméletileg nincs kizárva az sem, hogy nemcsak egy, hanem két kétszázas csoport fog ajánlani kormányzót, — mi lesz a titkos szavazásból, ha a törvényhozás valamennyi tagja n y i 11 ajánlásban lesz kénytelen részt venni. A politikailag érett nemzet nem fogadhat el olyan megoldást, amelyik 0 választás idején éppen hatalmon levő kormánynak olyan befolyást biztosit az államfő választásában, mint amennyit e javaslat alapján a hivatalban levő kormány gyakorolhat. Ha a javaslat az ország első zászlós uraiból, & hercegprímásnak és a kuria elnökének részvételével Országos tanácsot alakit, akkor az interregnum idejére azi ni ézkedés jogát az Országos Tanácsnak kell megadni és nem a kormánynak. A javaslat szerint az Országos Tanácsot a kormány csak meghallgatni köteles, de az Országos Tanács véleményétől függetlenül intézkedhetik a kormány. Az Országos Tanácsnak intézkedési joga csak egyetlen egy esetben lehet, akkor, ha a kormány nem hívja kellő időben össze a törvényhozás tagjait. Nem lehet megnyugtatónak tartani azt a megoldást, amelyik a hivatalba lépő kormányra bizza annak meghatározását is egyes esetekben, hogy kik válasszák meg az államfőt. Ha a törvényhozás tagjai m á s t is választhatnak államfőnek s nemcsak azt, akit a közvetlenül megelőző kormányzó ajánlott, akkor mi szükség van arra, hogy a törvényhozás tagjainak egy meghatározott csoportja jelöljön ? Államfő az lesz, akit a törvényhozás tagjainak többsége megválaszt. A javaslat ugyan nem mondja, de a törvény bizonyáré meg fogja követelni, hogy államfő megválasztásához a szavazatok abszolút többségére van szükség. Akit a törvényhozás tagjainak abszolút többsége államfővé meg fog választani, annak miért van arro szüksége, hogy az abszolút többséget el nem érő számban jelöljék is? A kétszáz törvényhozó jelölésének megkivánása azzal jár, hogy az lesz k o r m á n y z ó, a k i t a hivatalban levő kormány támogat. Már pedig főispán lehet az, aki a kormány b:zalmát bírja, de ne az legyen az államfő, aki a kormány bizalmát bírja, amikor ez alkotmány ennek a fordítottját követeli meg s az lehet csak kormányon, aki az államfő bizalmával rendelkezik. Azok a komoly aggodalmak tehát, melyeket a kormány nyilvánosságra került javaslatával szemben a kereszténypárt hangoztatott, csak akkor oszlathatók el, ha a törvényhozás a közvetlenül megelőző kormányzó ajánlásától függetlenül választhatja meg az államfőt s ha a törvény n e m fogja megkövetelni azt, hogy a titkosan választó törvényhozók nyíltan jslölni legyei nek kénytelenek. Ha a törvényhozás az ajánlási rendszert kiirtotta a képviselőválasztás rendjéből, akkor mi szükség volna arra, hogy • ezt az ajánlási rendszert sokkal ünnepélyesebb és sokkal nagyobb jelentőségű aktusnál, az államfő megválasztásánál az alkotmányba visszaállítsa ? Mindenki beláthatja annak helyességet, hogy az interregnum idejére Országos Tanácsot kell szervezni. Az uj kormányzó eskütételéig azonban a halaszthatatlanul sürgős államfői jogokat ne a minisztertanács, hanem az Országos Tanácsnak kellene gyakorolni s ne a minisztertanács legyen köteles meghallgatni az Országos Tanácsot, hanem az Országos Tanács hallgassa meg a kormányt. Vagy legalább is: a minisztertanács kormányzati intézkedéseket az Országos Tanács hozzájárulásával tehessen csak meg. Az Országos Tanács közjogi méltóságait nem lehet fejbólintó Jánosokk á degradálni azzal, hogy a minisztertanács csak meghallgatni, de követni nem köteles véleményüket. S nem lehet annak a kormánynak, mely minden alkotmányos iHerr szerint az uj államfő eskütétele után beadja lemondását, olyan jogkört biztosítani, hogy az általa megválasztandónak tartott államfő megválasztásának biztosításával esetleg évtizedekre megszabja az ország politikájának irányát s a nemzet sorsát. Ennyi jogot az interregnum idején politikai hatalomra bízni nem lehet. Ezért van szükség tfrra, hogy ezt a jogot nem politikai, hanem az ország legelső közjogi méltóságaiból alakult testület gyakorolhassa. S az alkotmányos gondolkodás nem tud egyetérteni azzal sem, hogy a megszűnt, vagy feloszlatott törvényhozás tagjai választhassák meg az államfőt, ha az államfői tisztséget akkor kellene betölteni, amikor a törvényhozás akár megbízatásának ideje lejárván, akár feloszlatás folytán nincs együtt. A választóI polgárság a törvényben megszabott időre ad mandátumot a törvényhozás tagjainak. Ha ez ! a mandátum megszűnt akár az idő lejárta, I akár feloszlatás következtében, ha a törvényhozás egy tiz pengős érdekű ügyben nem hozhat határozatot és nem tehet intézkedést, akkor a legnagyobb jelentőségű s legsúlyosabb horderejű kérdésben >em dönthet. A z államfő tekintélyét sérthetné az a tény, hogy kibukott képviselők választották meg. Lehet, hogy a választópolgárság el fogja söpörni a törvényhozás tagjait, mert elvesztették a választók bizalmát, lehet, hogy az államfő azért oszlatta fel a törvényhozást, mert hivatásának megfelelni nem tudott s elképzelhető-o akkor, hogy ilyen törvényhozás megszűnt tagjai adjanak államfőt az országnak? S rendelkezni fog-e nz állandó, a közrend fenntartásához s a nemzeni érdekek érvényesítéséhez szükséges tekintéllyel, ha olyanok választották meg, akiket a választópolgárok közvetlenül az államfő választása után kisöpörnek a törvényhozásból? S megadható-í? a kormánynak az a jog, hogy esetleg az Országos Tanács véleménye ellenére n megszűnt országgyűlés tagjaira bizza az államfő megválasztását ? A kormányzó ajánlási jogának gyakorlását ünnepélyes formaságokhoz köti a törvényjavaslat. Kétségtelen, hogy ezek a formaságok nemcsak az ünnepélyesség tényezői, hanem garanciális jelentőségük is von. Nem volna arra szükség, hogy a törvényhozás törvénybeiktassa az álla nrw fő megválasztását? Az ország nyugalma azt követeli meg, hogy az államfő választásának jogszerűségét senki ne vitathassa, senki, — még a meg nem választott ajanlottak sem, ne • foglalhasson el olvan álláspontot, hogy formasértések a vá«