Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-06 / 126. szám

Vasárnap, 1937. junius 6. Politikai kultura A" költségvetési vitát, amelyik végelért s a felajánlási vitát, amelyik most folyik, nem szabad s egyre kevésbé lehet is pártpolitikai elfogultsággal hallgatni. Mintha be is alkonyulna a pártpolitikai elfogultságok konjunktúrájának. Milyen örökre eltűnt messzeségben halványul el a 67 és 48 nagy ellentéte. S nemcsak a történelem törte szét ennek az ellentétnek közjogi és alkotmányjogi alapjait, — a lélek maga nagy változáson ment keresztül. A homo politicus egyre távolodik a kortes színvonalától és egyre közelebb jön az államférfi szellemi magaslatáig. A koalíció ideje alatt Szegeden a függetlenségi és negyvennyolcas párt fáklyásmenetet rendezett az — önálló bank mellett. Ma már sokkal érettebb a gondolkozás, sokkal tisztultabbak az ismeretek, semhogy ilyen módon lehetne tüntetni gazdasági kérdések megoldásának egy, vagy más irányban követelt megoldása mellett. Ma már komikus volna, ha például fáklyásmenettel akarnánk tüntetni a tüzifaegykéz, hagymaszindikátus, vagy a paprikamonopólium ellen. A ma élő, felnőtt generáció lépten-nyomon láthatja, hogy a politikai műveltség terén milyen nagy előrehaladást tettünk az utolsó évtizedek alatt, — talán éppen a világháború nagy külpolitikai szemináriumában. Nem állítjuk azt, bogy a politikai műveletlenség ideje véget ért- Amig jelszavakkel lehet tömegre hatni, addig mindig lesznek politikailag műveletlen vezetők és politikailag műveletlen tömegek. Amig a türelmetlenségre és gyűlölködésre intonálnak felnőtt polgárok, addig a közéleti nevelés számára mindig lesz felvállalandó feladat és elvégzendő kötelesség. Az antiszemitizmus a politikai műveletlenség illemkódexe. S amikor azt látjuk, hojry a katolikus egyház buzgó hivei között olyanok is vannak, akik lélekben nyilaskeresztes, vagy horogkeresztes irányzatoknak hódolnak, addig mindig fogunk találkozni a politikai tájékozatlanság és műveletlenség jelenségeivel. És mégis azt mondjuk, bogy a haladás kétségtelen. Csak nézzük a magyar parlament vitáját, — mennyi tanultság és men.nyi emelkedettség nyilatkozik meg benne. S minden kiejtett szón és minden vallott meggyőződésen a nemzet szolgálatának bizonysága ragyog. Ne nézzük most a sarkokat és zugokat, ne nézzük, hogy a politika szurdokjaiban kik várakoznak s ne keressük azt seni, hogy mire, — nézzük az egészet a részek nélkül, az összecsendülő szavakat a lármás közbeszólások diszharmóniája nélkül, a pártok fegyelmezettségét a párttagok fegyelmezetlensége nélkül. És meg kell látnunk, hogy minden komoly állásfoglalás, minden nemes aggodalom, minden terv és minden szándék a nemzet szolgálatára áll s a politika, amelyik az uralom megszerzésének és megtartásának tudománya volt, átalakul megnemesedve s a történelmi felelősség terhét vállalva a nemzetvezetés művészetévé. S a politikai műveltség gyökeressé válik és átalakul politikai kultúrává. Van zenei kultura és van irodalmi kultura, van kulturája a szellemnek és a földnek s most I Politikai napilap beszélhetünk politikai kulturáról is. Amikor feláll az ellenzék vezére és a kormány támogatására hivja fel a polgárságot, mert az országnak nem a kormány megbuktatására, hanem a kormány megerősödésére van szüksége, akkor ennek a politikai kulturának megnyilatkozását látjuk. Amikor az ellenzéknek egy másik vezető tekintélye a maga egész politikai presztízsét és államférfiúi népszerűségét a kormány külpolitikája mellett veti latba, akkor is a politikai kulturának bizonyságával találkozunk. Amikor feláll a magyar parlament mindenki által tisztelt papképviselője és a pap s a kereszténypárt vezetője Leon B1 u m politikája számára talál elismerő és méltató szavakat, akkor azt kell látnunk, hogy közéleti érettségben, politikai elfogulatlanságban, nemzetközi tájékozódottságban, tisztult gondolkodásban, tehát mindabban, ami a politikai kultura feltétele, magasan az európai politika színvonala fölé emelkedett ez a kis ország. A parlamenti rendszert nem védik meg a törvények és szuronyok. Vagy kell a Budapest, junius 5. Éles ellenzéki felszólalások hangzottak el a képviselőházban a megajánlási vita szombati napján. Dinnyés Lajos volt az első felszólaló. A választójogi rendszer az oka annak, hogy a mai parlament nőin fejezi ki hü tükrét az ország közhangulatának. Ismertette az elmúlt idők politikai helyzetét. Azok, akik Károlyi Gyula alatt a lassú, biztos haladást hirdették, a sofort-program hivei lettek Gömbös Gyula kormányelnöksége alatt. Ekkor kezdték hirdetni az egy okos ember elvét is. Hertelendy Miklós: Ma is hirdetjük! Dinnyés Lajos (Hertelendy felé fordulva): Ki legyen az az okos ember? Remélem, képviselőtársam szerény lesz e kérdés tekintetében. A viharsarok, amely hanggal próbált lehengerelni bennünket, ma már elcsendesült. A viharsarokból kritikasarok lett. Ott ült a viharsarok közelében Kenyeres-Kaufmann Miklós is, aki csak azért jutott el előkelő pozíciójába, mert kitűnően tudott zsidózni. Időközben azonban megjelent a »Sémigótha« is és ebből kiderült, hogy a leghangosabb antiszemitáknál baj van a nagymamákkal. (Derültség.) Komikus dolog az. hogy negyvenezer holdas grófok szélsőséges népvezéreknek csapnak fel. Dinnyés ezután követelte, törvénybe kell iktatni, hogy országgyűlési képviselők az államkincstártól csak egyféle cimen vegyenek fel fizetést. XIII. évfolyam. 126. sz. nemzetnek s akkor nem kell őrt állítani melléje, vagy nem kell s akkor hiába védik törvények kötetei és csendőrök ezredei. S minél több tudást, minél mélyebb bölcseséget, minél komolyabb és érettebb vezetésre hivatottságot, minél gyökeresebb politikai kulturát reprezentál egy nemzet parlamentje, annál több erő és annál több tekintély védi államrendszerét időt nem álló támadásokkal szemben. S minél inkább lesz úrrá másutt a politikai műveletlenség, a tudomány és felvilágosodottság felett minél inkább lesz győző másutt a jelszavak politikája, minél több türelmetlenség és elfogultság zavarja másutt a .lélek békéjét s a társadalom rendjét, annál nagyobb öröm s annál tisztultabb vigasztalás látni nálunk a kivirágzó parlamentet, a parlament egy-« re emelkedő színvonalát s azt a képességét, hogy történelmi feladatok számára minden párt és minden társadalmi szemlélet hivét egyesíteni tudja közös munkára. Ez a parla< ment a maga nagyságával és tekintélyével fogja visszaverni a törpék lázadását. Pá'.fy-Daun József gróf Gömböst idézte, majd ezeket mondotta: Szerbiában drákói intézkedéssel huszonnégy óra alatt feloszlatták a karteleket, nálunk egyetlen nagybanknak, kartelr.ek a hajaszála sem görbült meg eddig. Kun Béla: Ha a titkos választójogot a háború alatt megvalósították volna, az összeomlás nem lett volna ilyen nagyméretű. Tiltakozott a tűzifamonopólium meghosszabbítása ellen. — A hullámok már szinte elnyeléssel fenyegetik a gazdasági életet — folytatta. A kormány tagjai maholnap az árvizi hajós szerepét töltik be. Az országban nincs elegendő munkaalkalom, ezért hangzik el oly sok támadás a kapitalizmus ellen. Mi neiu vagyunk tőkeellenesek, de mindenkor bíráljuk a töke kinövéseit. Nem vagyunk iparellenesek, de lehetetlennek tartjuk, hogy egyes iparvállalatok vezetőinek oly horribilis jövedelmei legyenek. Ezután a kartelárakról beszélt. Rassay Károly: Vagy vannak visszaélések, vagy nincsenek! Lapítani azonban nem szabad még a miniszteri székből sem. Kun Béla: Hozzá kell nyúlni mielőbb a társulati adó felemeléséhez. A tőkét a maga kötelességeinek teljesítésére akarja rászorítani. Mi nem vagyunk iparellenesek, nein vagyunk tőkeellenesek, de nem hajtunk fejet sem Biró Pál, sem Fellner Pál dialektikája előtt. Nem beszélünk mi vagyonelkobzásról, nem beszélünk a magántulajdon ellen, de követeljük a kisemberek érdekeinek védelmét. Ké!h!u Anna beszélt ezután. Az alacsony mezú- ' \ pénzügyminiszter bejelentései után befelezlek a megajánlás! lovastól tárgyalását Dinnyés Laios, Kun Béla, Kéftily Anna, Noízes János éles ellenzéki beszédei — „Komikus doloa, hogy 49 ezer holdas grOfok szélsőséges nlpvezéreknek csapnak fel" — Ropert Rezső a szabad gazdasági rendszerért \ nyári szünet előtt benyújtják a magántisztviselői és a tűzharcos javaslatot