Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-04 / 124. szám

Péntek, 1937. Junius 4 Politikai napilap A baráti kapcsolatok kiépitését sürgette Eckhardt Tibor a képviselőház megaiánlási vitáiéban Egy beszéd margójára Bethlen István, a hat év előtt leköszönt miniszterelnök, akit a „reformkorszak" el akart távolítani a parlamentből és debreceni mandátuma elvesztése után szinte csak véletlenül jutott Nagykanizsa mandátumához, beszámolót tartott választóinak. A beszéd elhangzott és beigazolódott, hogy ez a beszéd nemcsak a kanizsai közönségnek szólt, hanem ez országnak, mert csakugyan országos jelentőségű volt a nagykanizsai beszéd. Bethlen, akiről a kisgazdapárti Sulyok Dezső azt mondotta, hogy „Magyarországot ő építette fel a két forradalom romjaiból", — következményeiben is fontos beszédet mondott. A minden indulattól ment másfélórás beszéd jelentős politikai események bekövetkezését jelzi. A volt miniszterelnök a koncentrációt állította első feltételül a demokratikus fejlődés biztositékának. A polgári pártok összefogását követelte — a viharsarok, az egyéni célú, antiszemitizmus és a diktatórikus törekvések hirdetőivel szemben. Ebben az összefogásban azonban nem egyedül a konzervatív alapon álló pártoknak, hanem mindazoknak az értékeknek helyet kell biztosítani, akiket valódi értékeknek ismernek és akiknek személye és politikája garancia a demokratikus fejlődés f e 1 é a parancsuralmi törekvésekkel szemben. Bethlen István azt mondta, hogy a nagy hűhóval hirdetett reformpolitika mögött tulajdonképen a parancsuralom megvalósításáról, a parancsuralom módszereinek hazai talajba való átültetéséről volt szó. Kétségtelen, hogy Darányi személye garancia arra, hogy a diktatúra bevezetésének veszélye elmúlt. Viszont az is köztudomásu, hogy egyes nagyon is jól ismert helyeken a diktatórikus kísérletezések még nem értek véget, bizonyos urak még mindig szervezkedéssel próbálkoznak, egyesek német mintára kopirozottan egyenruhás alakulatokat próbálnak organizálni maguk köré. A magyar aikotmányosság, alkotmányos érzés és felfogás akkor áll helyre teljes valójában, ha ezeket az összes egyenruhás szervezeteket mind feloszlatják, amire előbb-utóbb sort kell keríteni, mert az ország biztonságát és a társadalom békéjét ezek az alakulatok garantálják, hanem a nemzeti hadsereg és a legális közbiztonsági tényezők. Ha majd a kormány komolyan elszánja magát arra, hogy feloszlatja ezeket ez alakulatokat, akkor nemcsak az alkotmányosság szelleme él! helyre teljesen, hanem a lelkek megzavart békéje is. Mindannyiunk számára áll az axióma: a legfőbb törvény mindannyiunk számára a törvények tisztelete és betartása legyen. Nincs lehetőség arra, hogy a társadalmat első és másodosztályú állampolgárokra parcellázzák és hogy minden alkotmányosan érző és gondoíko lő polgár háta mögé egy műkedvelő álcsendőrt állítsanak. Ez Bethlen nagykanizsai beszédének legelső és egyik leglényegesebb tanulsága. A beszéd — nem kétséges — fontos politikai események bekövetkezését jelzi, — olyan eseményeket, amelyek visszaállítják nemcsak a maga teljességében az alkotmányosság szellemét, de visszaszerzik ennek a nehéz élettel küzdő országnak a ' e 1 k e k békéiét is. Budapest, junius 3. A képviselőház csütörtökön befejezte a budget-vitát. Ezután megkezdődött a költségvetési felhatalmazási törvény tárgyalása. Korniss Gyula alelnök nyitotta meg a képviselőház ülését. A pénzügyi tárca részletes költségvetésének tárgyalásával kezdődött az ülés. Gróf Károlyi Viktor az adómorálról beszélt és Felln-er Pál tegnapi felszólalásával polemizált. Drobny Lajos az agrártársadalom bajairól beszélt. Szanálni kell a városi polgárságot is. Temesváry Imre a borfogyasztási adóról és az italmérési engedélyekről beszélt. Ezután a Ház a pénzügyi tárca költségvetését részleteiben is elfogadta és áttért a megajánlás! javaslat tárgyalására. Zsindely Ferenc ismertette a javaslatot Dulin Jenő szólott elsőnek a javaslathoz, — Fel akarom hivni a kormányzat figyelmét — mondotta —, hogy még mindig olyan fertőző gócok jelentkeznek, amelyek a nyugodt, békéa fejlődést akadályozzák az országban. Függetleníteni ke'l a tisztviselőtársadalmat a politikától. Ne lehessen aktív köztisztviselő népgyűlési vezérszónok, ne táncoljon a demagógia és izgatás között. A gödöllői főszolgabíró legutóbb programot adott, tizenkét pontban jelöli meg a programját és felszólítja a lakosságot, hogy álljanak mögéje. Ezt megteheti a gödöllői főszolgabíró, ha nyugalomba vonul. Addig azonban, amig aktiv szolgálatot teljesít, összeférhetetlen az ilyen programadás. — Mi, akik támogatni kívánjuk a rendet, attól félünk, hogy az ilyen irányzat rendetlenségbe sodorja az országot. Mi azonban nem engedjük meg, hogy az országot felgyújtsák, akár jobbról, akár balról kívánják is a fáklyát alátenni. Egyilk diákvezér egyik nap a keresztény ifjúságot akarja vezetni, másnap megjelenik a pogányok gyűlésén. Az egyik pogány-gyülés vezető diszszónoka Kémeri Nagy Imre volt. A mi becsületes, derék magyar diákságunk élére ilyen exiszteneiálcat akarnak állítani? Dulin azzal folytatta, hogy Vjságirókamara felállítását tartja szükségesnek, abból a célból, hogy az újságírók maguk állapítsák meg, kit tekintenek újságírónak és akit nem tartanak újságírónak, annak a legszigorúbb büntetés terhe mellett ne lehessen újságot megjelentetni. Bud János volt a következő felszólaló, aki szerint az egész magyar közvélemény örömmel látja a politikai élet egészséges fejlődését• A költségvetés tárgyilagos és magas színvonalú vitája tanúságtétel a parlamentarizmus életereje mellett, bármit is mondanak a siratóasszonyok. Kívánatosnak tartja, hogy a nyugodtabb gondolatvilág átmenjen az egész társadalomba. — A miniszterelnök helyes uton jár — folytatta —, amikor félreérthetetlenül kimondotta, hogy reánk nézve a világnézetek harca eldőlt a keresztény nemzeti népies politfta jegyében. Nem szolgálják a nemzet érdekeit azok, akik meg nem érett és meg nem emészteti idetíen tanok átültetésében keresik a nemzet boldogulását. >— Ennek a századnak legnagyobb hivatása nem lehet más, mint az, hogy a józan szocializmust összeegyeztesse a morális alapon álfó kapitalizmussal. Nemzet idegen köntösben még sohasem lett naggyá. Bud János azután arról beszélt, hogy olyan gazdaságpolitikát kell. folytatni, amely nagyobb népsűrűséget és magasabb életnívót eredményez. Ne szidjuk mindig a tőkét, mert enélkül nincsen élet. Az intellektuális középosztály mellé meg kell teremteni a gazdasági középosztályt is. Eckhardt Tibor beszélt ezután főkép külpolitikai kérdésekrőL — A külügyminiszter helyesen mondta — kezdte —, hogy Magyarország külpolitikai célkitűzése a béke és ezt a politikát békés eszközökkel akarja szolgálni. Ő ugy fogalmazza meg ezt a mondatot, hogy Magyarország külpolitikájának célja az igaz* ságos béke, amely Magyarországnak' is megadja jogát a nap alatt és ezt a békés célt az európai népekkel való együttműködésben nemcsak maga, de Európa érdekében is akarja szolgálni. A roszszul megcsinált béke az oka az európai nyugtalanságnak és meg kell állapítania, hogy a legrosszabbul éppen a magyar kérdést oldották meg. — A világ a megcsonkított és lefegyverzett Magyarországnak még azokat a jogokat sem adta meg, amelyeket a békeszerződés formailag biz-« tositott. A főcél elérése érdekében nem tartja célravezetőnek a katonai szövetségek politikáját. A' Dunamedeneében a kisantant iparkodik a maga katonai túlsúlyát érvényesíteni és Magyarország a világ rokonszenvét csak akkor tudja biztosítani, ha nem lép rá erre az útra. Magyarország abban a helyzetben van, hogy egye':len nagyhatalommal sincs ma közvetlen érdekellentétben. Ha teljes eréllyel állást foglal a szövetségi poli-« tika ellen, ugyanilyen eréllyel helyesli a baráti szerződések kiépítését, mert ezeknek nincsen éle senki ellen. Hibát nem követünk el, ha z magunk utián járunk és kalandos orientációkba nem bocsátkozunk. i i A fegyverkezési versenyt eldőltnek látja abbaft a pillanatban, mihelyt Anglia elhatározza magát a korlátlan fegyverkezésre. Orientáció szempontjából ez sem jelent számunkra változást. Nem az a kérdés számunkra, hogy pillanatnyilag melyik fél az erösebb, hanem hogy geopolitikailag hova tartozunk. — A kisantant-államok közül a legs'k<>resebb Jugoszlávia politikája volt, amely arra törekedett, hogy valamennyi szomszédjáixil megjavítja viszonyát. A kisantanttal ellentétben a római paktum szignatárius hatalmai még soha egyetlen fenueuetést sem tettek tiz év alatt, söt minden al-