Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-17 / 135. szám

Politikai napilap XIII. évfolyam. 135. sz. mint amennyit a borpince adhat érte. A borközpincébe olyan borokat fognak behozni, amelyeket javítani kell, de nem olyanokat, amelyekkel javítani lehet. Az export érdekében tiltani kell azoknak a boroknak kivitelét, amiket majd ide beadnak. Minthogy nem vihetik ki a merkantil-paprikát, éppúgy nem exportálhatják majd u borközpincék borait sem. S a vége az lesz, hogy a borközpincék borai fogják nyomni a piacot. Lehet segíteni a bortermelőkön !s s talán nem is a kismenük mellé kiszolgáltatott kis fröccsökkel, van módja annak, hogy a bortermelés válságát legyőzzek, csak a s::eszk a r t e 11 e 1 szemben legyen a kormánynak elég ereje. Ha a kormány akar segíteni, segíthet is. Nincs arra szükség, hogy szövetkezetek zavarják meg a borkereskedelmet s szövetkezetek részére igényeljen a városoktól az eredménnyel aránytalan áldozatokat. Attól tartunk, hogy a szövetkezetek bevonása olyan helyzetet fog teremteni a borértékesítés terén, mint amilyent a Hangya produkált 6 paprikacrtékcsités frontján. Itt az eredmény, a termelők maguk f e 1 h á b o r o d v a tiltakoznak annak a rendszernek fenntartása ellen, amelyik — állítólag — az ő megsegítésükre lett volna hivatott. Elhangyásodott a paprikánk, vigyázzunk, hogy ne hangyasod jori el a borunk is. A szövetkezeteket eddig csak az állom támogatta kivételes szabályokkal és kivételes szubvenciókkal. A kormány kénytelen csökkenteni ezt. a tevékenységét s ugy látszik, hogy amit m a g a m e g a d n i nem tud, azt a törvényhatóságoktól igyekszik m e g s z e rezni. Érdemes-e áldozatot hozni azért, hogy az történjek a borral is, ami a paprikát elszerencsetlenitette. Az idei francia export megmutatta, hogy milyen katasztrófát tud felidézni, ha szakavatatlan sgykézre van bizva FIZ; amit eddig a szakavatott ezerkéz végzett Azért csak nem hoznak a törvényhatóságok anyagi áldozatokat, hogy a magyar bor * n a k ez, a Szedánja állandósuljon ? Csütörtökön találkozik Hodzsa, Tatarescu és Sztojadinovics „4 három kisantant állam között szorosabbra kell fiizni a gazdasági kötelékekel" — mondja a bukaresti nyilatkozat Csütörtök, 1937. Junius 17. „Slhangyásodik" a borunk is A bor eddig legfeljebb ecetesedett, esetleg „felfordult", most attól kell tartanunk, hogy r,h angyásodik" is. A földművelésügyi kormány ugyanis leiratot intézett a borvidékek központjaihoz, — igy a szegedi törvényhatósághoz is, — amelyben közli, hogy bor közpincéket óhajt felállítani az ország bortermő vidékein. A borközpincéknek az lesz a feladatuk, hogy segítsenek a hordóhiányon s emellett, vegyék meg a piacot nyomó s a normális ár kialakulásót lehetetlenné tevő bormennyiséget. A borközpincék ezen felül k ö 1 c s ö n t is fognak nyújtani a gazdák behozott boraira. Ezzel szemben az egyes városok adjanak forgalmas helyen értékes két hold földet, építsék ki a hozzávaló utakat, lássák el vízvezetékkel és villanyvilágítással, adjanak tiz-huszezer pengőt az építési költséghez s adjanak lakást a borpincemesternek és kedves családjának. Ezenkívül napi husz hektóliter — v i z e t is igényelnek a borközpince részére, — mintha nem volna úgyis több bor, mint amennyit cl lehet adni. » Mindezt a földmüvelésügyi minisztérium kéri. A célzat világos. A kormánykör, mert a szövetkezet hiába kérne. Senki nem hiszi a kormányról azt, hogy maga fog borral foglalkozni s miután az egységes pártot a nemzet tagjaiból egységesen megalakítani mégsem lehetett, most a kormány létrehozza legalább az egységes b o 11. Azt se hisszük, hogy nyugalombayonuló miniszteri tisztviselők számára tartják fent „a borközpince bormestere" hangzatos és tekintélyes állását. Nem a kormány fogja megvenni a felajánlott bort és nem a kormány fog előleget nyújtani a gazdáknak, hanem az a szövetség, amelyikre a kormány az egész borközpincét szőröstől-bőröstől át fogja adni. A kormány tekintélyére és méltóságára azért van szükség, hogy a borközpincéknek nevezett üzleti vállalkozások minél több segítséget kapjanak a magyar, városoktól. A hang n szelid Jákobé, de a kéz, az egy kéz, a szőrös Ézsau-szövetkezeté. Vegyük csali a szegedi példát. A szegedi borvidék évi átlagos termése eléri a. 160— 170.000 hektolitert. Most valamelyik szövetkezet részére a város súlyos anyagi megterhelésével ötezer hektós borpincét akarnak létesifHiti. E tervezett borpincének befogadóképessege nem haladja meg a s z e g e d i borvidék átlagos terméshozamának —• három százalékát. Azt akarják elhitetni, hogy ezzel a három százalékos befogadóképességű borpincével le tudják győzni a hordóhiányt s tudnak az export szempontjából számbajövő tipusbort előállítani ? (Természetesen a pince részére kivánt napi husz hektoliter vizet most nem vesszük számításba.) Mit jelent ez az export szempontjából ? A semminél nem sokkal — kevesebbet. S nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy csak a 1 e g g y ö n g é b b k ezek leggyöngébb borai kerülnek be a borpincébe. A tizenhárom maligáno^.- nemes borait egy termelő sem fogja összekeverésre beadni a borpincébe, mert art mindenki el fogja tudni adni legalább olvan áron, Bukarest, junius 16. Hodzsa cseh miniszterelnök szerdán Tatarescu román miniszterelnökkel és A n t o n e s c u külügyminiszterrel tanácskozott, majd éjfélkor mindhárman Turnu-Scverinbc utaztak, ahol hajóra szálltak és Sztojadinovics miniszterelnök elé utaztak. Este a következő közleményt lőtték közzé: — A két miniszterelnök tanácskozásai Csehország és Románia gazdasági viszonyai körül Budapest, junius 16. Izgalmas, érdekes ülést tartott szerdán a képviselőház. Először az öntözési javaslat vitáját folytatták, Gyömörey Sándor, Ku n Béla, Vára d y László és Be nk ő Gábor felszólalása után Darányi Kálmán miniszterelnök válaszolt a felszólalásokra. A magyar nemzet köztudatába is átment már az öntözési törvény szükségessége — mondotta. Az átokcsatornávul kapcsolatban a gazdaközönség nagy csalódásának oka az, hogy a gazdaközönség többet várt a csatornától, mint ami várható lett volna. Azt várták, hogy ináról-holnapra megváltoztatja a csatorna a szikes talajt. Az öntözőgazdálkodáshoz sem szabad túlzott reményeket fűzni, hangyamunkávat és hozzáértéssel kell a gazdaközönségnek az. öntözéssel foglalkoznia. Ez a javaslat olyan, mint a Lingel-féle könyvszekrény. bármikor hozzá tehető egy ujabb rész anélkül, hogy az eredetin valami sérelem esne. . — Nem állíthatom azt — folytatta —, liogy forogtak. A két kormányfő megerősítette felfogásának közösségét és megállapították, hogy szükség van az árucsereforgaloin fejlesztésére és további elmélyítésére, szorosabbra kell fiizni a gazdasági kötelékeket a három kisantantál. lam között. A áront kisanlantminiszlerclnök csütörtökön, találkozik. a törvényjavaslat korszakalkotó lenne, dc rendkivüli nagvfontosságu az Alföld magyarságának jövője szempontjából. Tudom, hogy nehezségek fognak bekövetkezni, különösen n részletkérdések megoldása terén, bizom azonban ai magyarság kitartásában és józanságában cs ha az öntözőgazdá 1 kodáshoz. rutinját is megszerzi a magyar gazda, akkor a külfölddel is fel tudja majd venni a versenyt. Ezután a többség elfogadta a javaslatot é$ áttértek az interpellációkra. Meizlér Károly interpellált Bakács T.ij<>»kálváriája tárgyában. Bakács polgári iskolai tanár volt Székesfehérvárott, ugyanekkor egjí helyi lapnak szerkesztője, \mikor Rakács elsőnek leleplezte Zavaros polgármester panamáit, a kultuszminiszter megvonta tőle az engedélytRakács nem hagvta magát, mire felfüggesztették állásától, Megindították ellen? a sajtópere-: ket, de csak ot ev múlva derült ki, hogy Rakárs Lajosnak teljesen igaza volt, Rakács LaV Izgalmas interpellációs ülés a képviselőházban A Zavaros-lián ts a panamát leleplező ujságiró kálváriája — Az ujságpapírhartel TO százalékos drágítása Darányi miniszterelnök záróbeszédé az Öntözési javaslatról