Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-15 / 133. szám

Kedd, 1937 junius 13, OErMAGVARORSZKO A KözponU borpincc megvalósításával nem lehet elősegíteni az egyhez rendszer hilerfeszíéséí Tiltakozások a szegedi kisgyüiesen a kereskedelemellenes kísértelek ellen — Hogyan maradt adós Szegednek egy nemei hentesiparos nyolcezer pengővel (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn délután négy órakor ülést tartott a szegedi törvényhatósági kisgyűlés dr. vitéz lmecs György főispán elnökletével. A földmivelésügyi miniszter-* oek a szegcdi borköspince felállítására vonatkozó leiratát dr. Ördögli Lajos tb. tanácsnok ismer-* tette. A leiratból kiderült, hogy a pinceépités előfeltételei sokkal súlyosabbak, mint ahogyan eddig tudták. A miniszter a kctholdas területen, a 10.000 pengős hozzájáruláson, a vizén és a villanyon kivül a telek feltöltését, a pincéhez vezető bekötő ut megépítését is kéri, ezeken kivül azt is, hogy a város építtessen a pincemester számára egy 2 szoba-konyhás lakást. A szakbizottságok 800 négyszögöles terület felajánlását javasolja a »szolgálmányok«-on kivül. A terület értéke 12.600 pengő, a viz bevezetése 1800 pengő, tartály építése a viz tárolására 180 pengő, csatorna építése 2835; a telek feltöltése 6400, az összekötő ut építése 15.750 pengő. Ez összesen közel 40.000 pengő értéket jelent. A polgármester a szakbizottságok meghallgatása után 800 négyszögöl terület, az ut, a feltöltés és a lakás felajánlását javasolja. Dr. Griiner István szerint a tervezett pince 5000 hektoliteres befogadóképessége olyan csekély, hogy az nem áll arányban a kivánt áldozat nagyságával. Tiltakozott az ellen, hogy a borközpince felépítésével az egykéz-rendszer kiterjesztésének cé'ját szolgálják. Dr. Tóth Imre is aránytalannak tartja a kivánt áldozatot az ötezer hektoliteres borpincével szemben. Kifogásolta, hogy a miniszteri leirat nem közli a pincében való tárolás feltételeit. Attól tart. hogy az adminisztrációs költségeket a termelő nem bírná ki. Dr. Kertész Béla a javaslatot elvileg elfogadja, de attól tart, hogy ez az intézmény a kereskedelem rovására öncélúvá \álna. Az ellen senkinek sem lehet kifogása, ha a borpince a borexport megteremtéséért dolgozna, ds a belföldi piacon nem konkurrálhat a magyar kereskedelemmel. Dr. Dettre János szólalt fel ezután. Abban mindenki egyetért — mondotta —, hogy az intézményre szükség van, de gondolni kell arra, hogy minden helytelen megoldás útjában áll a helyes megoldásnak. A szegedi borvidék évi termés© körülbelül 150.000 hektoliter, tehát a termelés három százalékának befogadására méretezett pince nem lehet megfelelő intézmény, írjon fel a város, hogy hajlandó áldozatra, de csak a szegedi termelési viszonyokhoz méretezeit pince megépítése esetén. Ezért vegye le a kérdést1 a kisgyűlés most a napirendről és irjon fel ilyen értelemben a kormányhoz. Dr, vitéz Shvoy Kálmán Dettre indítványát; nem tartja keresztülvihetönek. mert a kormány nemcsak Szegeden, hanem 10—12 helyen akar ilyen pincét felállítani és igy a merev magatartás könnyen azzal a kockázattal jár. hogy Szegedi Tiem kap borpincét. Javasolta, hogy a város Belvárosi Mozi Keddtől csütörtökig Az államügyész Bünügyi történet. Főszereplők: LEWIS STONE, FRANCHOT TONE. ajánlja fel az egész két holdat és a többi szolgáltatmányt is, de kérje, hogy 20—25.000 hektcs pincét építtessenek. Dr. Tóth Béla polgármesterhelyettes válaszolt, a felszólalásokra,' ma;d arra kért, felhatalmazást,; hogy az ügyben folytassa a tárgyalásokat a minisztériummal. Dr. Turóczy Mihály srcint ezt a kérdést a minisztérium nem készítette elő kellőképen. — Az utolsó pillanatban csinálták — szólt közbe Shvoy Kálmán —, attól félek, hogy ebből is paprika lesz. A kisgyűlés ezután elfogadta a polgármesterhelyettes módosított javaslatát. Ezután kisebb ügyek következtek, majd egy érdekes bejelentés. Néhány évvel ezslött egy Auspacher Hermann nevü német állampolgár baconvágásokat rendezett Szegeden és adós maradt 8292 pengő vágóhídi díjjal. Ebből a közgyűlés annak-" ide'én 6000 pengőt elengedett, a többit a város r.em tudta behajtani, mert Auspacher hazájába távozott és itt. semmiféle lefoglalható vagyont! r.em hagyott. A polgármester igy a 2292 pengő behajthatatlanná vált hátralék törlését javasolja. A javaslatot nagy zajjal fogadta a kisgyűlés.. — Óvatosabban kellene az ilyen ügyeket kezelni, hogy maradhat valaki adós a vágóhídon/• — szóltak közbe minden oldalról. Mivel azonban a kisgyűlés már nem változtató hatott a ténjen, végül is kénytelenek voltak tudo-í másul venni a polgármester bejelentését. A kisgyűlés ezután sommásan intézte eí a betegszabadságolásokat és az ülés ezzel véget ér*Légitámadás í... Hétfőn éjszaka megtartották az elsötétitési gyakorlat szegedi premierjét (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn éjszaka rendezték Szegetlen az első elsötélitési gyakorlatot, amelynek megrendezését napok óta hirdette a hátóság. A baj csak az, hogy a közönség nem igen szokta elolvasni az ilyen hivatalos hirdetményeket, különösen £,kkor nem, ha tulhosszuak. A hivatalos stilus darabossága sohasem voll olvasáöra csábi tó momentum. Ezért bizony a közönségnek azt a kis részét, amely ébren érte :neg a gyakorlat kezdetéül kitűzött 11 óra 10 percet és azt a nagyobb részét, amely felriadt első álmából a leadott légi riadó-jelek lavinájától, váratlan meglepetésként érte a szokatlan produkció. A hétfő szerencsére elég h-dolt napja a hétnek, különösen éjszaka. A vix-zik rilkás közönsége tizenegy óra után már hazaér, a kávéházak terraszán is csak néhány csökönyös törzsvendég viaskodik az álmossággal, az uceák néptelenek, az ablakok legnagyobb része vaksötét. Tizenegy óra tiz perckor megszólaltak a Karangolí és fölsikoltottak a szirénák. Sikoltásuk betöltötte az éjszaka csöndjét. De a lármának egyáltalán nem volt riasztó hatása, ez a hatás inkább álmosító, zenei volt. Álmosító hatását fokozta, hogy öt perc múlva lassan halványodni kezdtek a ^ Illanykörték és az egész városra olvan hajnali bárlíangulatféle borult. öt percig tartott ez a misztikus félhomály, akkor hirtelen kihunyt minden fény és elhalt minden lárma; megszüli' a Knrangbugás is, a szirénabugás is. Az autók reflektorai is behunyták a szemüket és elbújtak a földre parancsolt árnvékba. Csak néhánv cigaretta vörös parazsa derengett ál a sötétségen. Dc fönn az égen, a csillagok nem tartották be a icu« dclctct. Szabályszerűen kihágtak. Nyugodtan, vagy nyugtalanul — melyiknek milyen a természete —, szórták tovább is fényüket a sötétségbe bújó föld felé. Lassankint ezl a gyönge csillagfény rajzolta ki a földi tárgyak, a lombik, a házak, az uccák és a mély árnyékban egymáshoz bújó boldog, felszabadult párok kontúrjait. — Dc jő ez az elsötélitési gyakorlat... —, suttogta egy bájos hang a Széchenyi-tér platánjai alatt. — Sajnos, csak tíz perc a világ... — felelt rá egy meleg baritonA vendéglő terraszán vidám társaságot vacsorázás közben talált a sötétség. A tárgysorozaton halászlé szerepelt, amiből arra lehetett következetni, liogy a társaság tagjai idegenek voltak. Mire aztán ismét fölvillantak a fények, kiderüli, hogy mindenki zavartalanul táplálkozott tovább. A finom harcsafalatokat senki sem rakla szája helyett a fülébe és a halszálka sem akadt meg senkinek sem a — dobhártyáján. A tiz fénytelen és hangtalan perc lclelt, 23 óra 30 perckor ismét fölbúgtak' a barangolt, jelezték az elképzeli légi veszély elmultát, azlán izzani kezdtek ismét a lámpák, előbb bátortalanul, közben a cigány, hogy stílszerű legven az alkalomhoz, liuzni kezdte a légi nótái: Sötét van, nem látok. Gyere babám, gyújtsál világol... Huszonhárom óra 51 perckor leljes fénnyel églek ismét a lámpák. Öt perc múlva pedig már senki sem gondolt az elsötétitési gyakorlatra.