Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-11 / 130. szám
Péntek, 1937. junius 11 Politikai napilap Uz egykéz bukása Erre igazán nem számítottunk. Azt tudjuk, hogy a szegedi paprika-érdekeltek nincsenek elragadtatva a monopoliumos rendszertől, amely arra lett volna hivatva, hogy boldogítsa őket, akár tetszik nekik, akár nem, dc azt mégse mertük volna remélni, hogy az értekezleten, amelyet földmivelésügyi miniszteri minőségében a miniszterelnök hivatott össze, hogy az igazi hangulatot megismerje, — ismételjük: nem mertük volna hinni —, bogy a szegedi érdekeltek sorából egy mondat, egy mellékmondat, egyetlen jó szó ne hangozzék el az egykezes rendszer védelmére. A kalocsaiak köréből még csak elhangzott egy-két felszólamlás a monopolium mellett. Helyesnek tartotta a monopoliumot egy nagytermelő, akit nem kólintottak főbe a malomkorlátozíással, helyesnek tartotta a monopoliumot egy malmos, aki úgynevezett szövetkezeti malmának tőkéjét a Hangyától k&pía és volt rajtuk kivül egy-két bátortalan és bizonytalan felszólamlás, amely azt próbálta bizonyítani, hogy az egykezes rendszer nem olyan rossz, mint ahogy a szegediek látják és ha teljesen denaturálnák, talán lehetne még rajta segíteni, de a tudósítások szerint a szegedi érdekeltek körében, ismételjük: a szegedi érdekeltek körében nem volt senki, aki a monopoliumot jónak és elfogadhatónak találta volna. Sőt még tovább megyünk: senki se akadt a szegcdi érdekeltek körében, aki esetleg változtatósok árán, a tömérdek felsorolt panasz orvoslása árun is hajlandó lett volna tárgyalni a monopoliumnak megfejtett formában való fenntartásóról. Egyértelmen voltak a szegedi érdekeltek abban a tekintetben, hogy nekik nem a részletek, hanem a rendszer ellen van kifogásuk. Az értekezletnek a földművelésügyi minisztérium volt a színhelye és az elnöklő államtitkár bevezető beszédében nyomatékosan hangoztatta, hogy minden vélemény megismerése végett a minisztérium az értekezletre meghívta usvan a kikészitőket, malmosokat és kereskedőket is, de a dolog természetéből folvólag a földmivelésügyi minisztériumban n döntő szó csakis a termelőket illetheti meg. Nos, hát a termelők döntöttek is. A döntésük olvan meglepő formában történt, hogy az sokáig egyedülálló marad a miniszteriális ülések és ankétok történetében. Az első szó jogán annak a mezőgazdasági kamarának nz elnöke beszélt, amelynek területe magába foglalia ugy a kalocsai, mint a szegedi paprikavidékeket. Görgette maga előtt a nagy szavakat és a viszonyok teljes ismeretére, a paprikatermelők száz százalékosan egyöntetű állásfoglalásár a hivatkozva tört lándzsát a monopoliumos rendszer fenntartása mellett. És erre jött a meglepetés. Papn József, a szegedi paprikaszövetkezet elnöke kertelés nélküli nyiltsággal szegezte szembe a jól értesültségére büszke elnökkel, bogy a szegedi paprikatermelők állásfoglalása száz százalékig ellentétes a Duna— Tisza közi me'zőgazlasági kamara elnökének bejelentésével. Nekik nem kell a monopolium semmiféle formájában. Ha a minisztérium a termelők kívánságát akarja teljesíteni, állítsa vissza a szabad forgalmat. Ahogy a tudósításokból kiderül, a termelők vezérszónoka és a többi termelőérdekeltek mellett a kikészitőknek, malmosoknak és kereskedőknek nem ís nagyon kellett bizonyítani a rendszer bajait és káros következményeit. Ha a földmivelésügyi minisztérium tisztán csak a termelők meghallgatására szorítkozott volna is, ebben az esetben száz százalékosan megalkothatta volna a maga véleményét. A Délmagyarország szomorú elégtétellel hivatkozhatik arra, hogy amit hónapokon keresztül irt, amit hónapokon keresztül figyelmébe ajánlott az illetékes köröknek s amit indokoltan kifogásolt az egykéz-balkéz működésében, az most az ankéton mind igazolódott és tömérdek panasz kirobbanó elégületlenség formájában került most a minisztérium elé. A csaléteknek talán tetszetős, de be nem váltott igeretek hosszú sora volt az, ami a termelőket teljesen a monopolium ellen fordította. Két pengős beváltási árat csillogtattak meg előttük, de nem kapták meg. ígéretet kaptak, hogy a monopolium minden őrölt paprikát átvesz, de a malomkorlátozással zsilipet állítottak a beváltás lehetőségének útjába és gondoskodtak, hogy a beváltan' k i v á nt paprikát ne lehessen megőrölni. ígérték, hogy prémiumokkal javítják fel a magyar paprika minőségét és helyette intézményesítették a csempészétet és a minőség leront ás á t. leérték, hogy világpiacot szereznek a szegedi márkának és a szegedi márka eltűnt még a magyar piacról is A raktárak tele vannak gyenge minőségű áruvei, de legszebb lég száraz füzérek őröletlenül várnak az értékesítésre és az önmagával nagyon megelégedett és páratlan eredményekkel dicsekvő központi szervnek nincsen szegedi csemege paprikája. A szegedi márka szőrénszálán elveszett. Ez a monopoliumos rendszer első szezonjának az eredménye. És ezzel az eredménnyel szemben idéznünk kell Szeged polgármesterének a monopolium Budapest, junius 10. A képviselőház csütörtökön folytatta a 33-as bizottságról és a rémhirter^ jesztésről szóló javaslat tárgyalását. Az első szónok Dulin Jenő volt. — 1931-ben — mondotta —, amikor a törvényhozás ezt a felhatalmazást megadta a kormánynak, illetve a 33-as bizottságnak, a szónokok kivétel nélkül elismerték, hogy ez közjogi abnormalitás és Apponi/i Albert közjogi anomáliának nevezte. Most, hat év után akadnak, akik azt mondják, hogy ez a felhatalmazás nem közjogi sérelem. Nem tudni, hogy ezek a kijelentések tiem-e előzetes alátámasztásai-e annak a tendenciánalt. hogy ez a kivételes felhatalmazás az álbevezetése alkalmával tett kijelentését, hogy nincs az az öntudatos polgára Szegednek, aki egy pillanatig is támogathatna egy olyan rendszert, amely a szegedi polgárok által világhírre emelt szegedi jelzést elsikkasztja. De nemcsak a márka veszett el. Elveszett még más is. Elveszett a szegedi termelők bizalma azzal a rendszerrel szemben, amely bőkezű volt az ígéretekben, de szörnyen fukar az ígéretek beváltásában. Ezért volt nz, hogy mikor ismételten tették fel a szegedi termelőknek a kérdést, hogy mit szólnának, ha visszaállítanák a szabad őrlést, ha felemelnék az árakat és ha orvosolnák a panaszokat, elfogdnák-e akkor az sgvkezes rendszert, egyhangú volt a válasz, hogy a bizalom veszett el és nekik az egy kezes rendszer semmiféle módosítással nem kell. Akármilyen formában tették fel a kérdést, Ábrahám Imre, Masa Miklós és Deák János gerinces őszinteséggel tartottak ki a Papp József által hangoztatott álláspont mellett. És az eseményeknek logikus egymásba kapcsolásával önérzetesen tiltakoztak az olyan beállítás ellen,) mintha őket bárki is izgatta volna az egykezes rendszer ellen. A rendszer volt az, amely izgatott, az a rendszer,! amely premizálja a rossz paprikát és hagyja megromlani a legszebb árut, amely igazán becsületet tudna szerezni a szegedi márkának. A termelők kiküldöttei az egyes körökherf ma este számolnak be megbízóiknak kiküldetésük eredményéről. Véglegeset természetesen nem mondhatnak, mert az értekezletert nem szavaztak és az elnök csak referál ft hallottakról a földmivelésügvi miniszternek* De egyet a szegedi termelők kiküldöttei meg" bizóiknak mindenesetre máris elmondhatnak; Az egykezes rendszer morálisan megbukott) A védelmezői Canossát jártok, elismerték al tömérdek hibát és töredelmes javulást ígér-* tek. A rendszer mégis megbukott. Megbukott azért, mert akikre támaszkodni kívánt, a leghatározottabban nem kérnek belőle. landó állapot stádiumába menjen át. — Különösen óvatosnak kel'l lenni ebben az időben, amikor a parlainentárizmust nap-nap után súlyos támadások érik és egyes képviselők a parlament tagjait hernyóknak nevezik. A végrehajtóhatalom e javaslat alapján akkor sujt le, amikor tetszik. A fejünk nyaktiló alatt van. — A rémhirszakaszra vonatkozólag elfogadjuk azt, amit Rassay mondott, hogy az eddigi törvényes intézkedésekkel már eléggé meg van védve a közrend és a köznyugalom. Csupán a jóhiszemű tudatlan emberek lesznek áldozatai ennek a szakasznak. \ A közrendet azokkal szemben kell B közrendet azokkal szemben kell elsősorban megvédeni, akik álfandó izgatást folytatnak az országban A rémhírterjesztésről szóló javaslatot elfogadta a Ház A paprika és a hagyma is szerepelt a vitában