Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-09 / 104. szám

Vasárnap, 1937. május 9. D6CMSG7ARORSZKO 13 A vármegye larlsa tiszteletben a város autonómiáját lltf lön meghezdih a maKói régi rendtirsegl épület lebontását (A Délmagyarország makói szerkesztőségétől) Csanádmegve kisgyülóse szombaton délelőtt dr. Kászonyi Richárd főispán elnöklésével rendkívüli iiiést tartott, amelyen két városi képviselőtestületi határozat ellen beadott fellebbezésekkel foglalkoztak. Az első határozat a városi bérpalota egyik lakásának bérbeadására vonatkozott, mely határozatot a képviselőtestületi szavazásnál kisebbségtx'ii maradt lakásigénylő fellebbezte meg. A fellebbező mellett dr. Kovács Károly emelt szót. A kisgyűlés azonban azzal az indokolással, bogy a ráros szabályszerűen kinyilvánított akaratát, amikor az a város anyagi érdekeit komolyan nem érinti, a vármegyének megváltoztatnia nem szabad, mert az a város autonómiájába való beavatkozás volna, — elutasította a fellebbezést. A másik határozat a régi rendőrségi épület lebontására és helyén egy városi bérház építésére vonatkozó versenytárgyalás eredményét s a szükséges munkák vállalatba adását tartalmazta. Ezt a határozatot hárman fellebbezték meg többek között azon a cimen, hogy a város nem a legolcfíóbb ajánlatokat fogadia cl A kisgyülésben dr. Galambos Emil állott fel a fellebbezők mellett. Xikclszky polgármester azonban kifejtette, hogy a város döntése szabályszerű volt akkor is, ami' kor nem a legolcsóbb ajánlatot fogadta el, minthogy ez az ajánlat nem volt szabályszerű s elfogadása zavarokat és nehézségeket is támaszthatott volna. A célszerűségi szempont is a határozat sürgős jóváhagyását kivánja. mert csak a munka azonnali megkezdése esetén tudják őszre az épületet rendeltetésének átadni. Végül arra való utalással, hogy a képviselőtestület szabályszerű határozatát 39 szavazattal t szó ellenében hozta meg, a város autonómiájának tisztelete szempontjából is a fellcbbczétsck elutasítását kérte. Tarnay alispán az ő elutasító javaslatával szemben megnyilvánult ellenvetésekre kifejtette, hogy érzelmi szempontok egy ilyen természetű ügyben döntőek lehetnek egyesek állásfoglalását illetőleg, de csak az el^ő fórumon, a képviselőtestületben. A második fórum, a vármegye nent tekinthet érzelmi szempontokat s a kisgyűlés a maga kötelessége ellen vétene, ha egy különben szabályszerű és nagy szótöbbséggel hozott városi határozatot, az autonómia kétségtelen sérelmével, megváltoztatna. • A polgármester és ai alispán felszólalása után a kisgyűlés elfogadta az alispáni javcislatot s ennek alapján hétfőn megkezdődik a bontási, illelve építési munka a volt rendőrségi épületen. A B B A Z I A HOTEL PALACK BELLEVIE a fürdőhely vezető háza! a tenger partján. Előkelő nemzetközi társaság. — A legtökéletesebb k'oníort. — Mindennap ötórai tea, soiréö daneante, reunionok, előkelő és kedélyes bár. Előnyös arrangementek. — Budapesti iroda: Budapest, VF., Andréssy ut 5. Telefon: tl—73—53. TORONTÁLI FAMETSZETEK Szenfjóbiné uío'só kívánsága Szentjóbi ur közéleti, férfin volt és fejjel alacsonyabb a feleségénél. Azonfelül rabbiátus egyéniség, aki akárhányszor cigánnyal kísérletté haza magát, mikor is feldúlt áll aJ

iotban válogatottan goromba kifejezésekkel vetette az asszony szemére, hogy udvaroltat magának. Pedig csak páratlan korlátoltság, •vagy rosszindulat gyanúsíthatta meg. hiszen alig volt szórakozása, sehová se vitték. Azonfelül hozzátartozott egy időben néma bámu-. latom megtestesült tárgyaihoz s én bizonyára megéreztem volna, hogy érdemtelenre pazarolom lángomatTöbbnyire egyedül vacsorázott is, mert Szentjóbi ur, ha nepi duhajkodott, mindig talált hivatali kiszállásokra alkalmat s hol itt szállt ki. hol másfelé, de állandóan szálldogált. Igy aztán azzal a tbzta judiciummal állapítottam meg amely tizenhatesztendős úriemberekben a legerősebb, hogy a nő mártír, a férfi maga a kárhozat. Ámbár, ha angval valaki lélekben .akkor mosolvog a szenvedésekben s' lelke magasztos régiókban szárnyal. (Ezt egyébként igen sikerült költeményben kifejezésre is juttattam.) Akkor történt, hogv elhervadt a nvár minden rózsája s a halál bekopogtatott Szcnljobiékhoz. Az én ragvogó szőkeségem, akivel életében szót nem váltottam, egyszerre öszszelört. Sosem tudtam meg, mi voll a baia, szentségtörésnek tartottam volna az érdeklődést is. De a ravütal mellé immár szabad volt lépnem s néma fájdalommal bámulhattam olyan közelből, amilyen közel vosem férkőztem hozzá az életben. Felhasználva a részvétlátogatók tömegét, sokat tartózkodtam a halottas szobában, néztem a klasszikus metszésű kis csiga-száját, a finom vonalú orrát, a esodálatos puhasáru aranyhaját, — iaj, csak a sremét nem láthattam. Bogdánné, -AZ egyetlen jóbarátnő, igen mély gyászban beszélt róla. Amint jötték a látogatók, elismételte a részleteket, hisz Szentjóbi ur szörnyű fájdalmában az italhoz menekült. — Én fogtam le a szemét, velem közölte az utolsó kívánságát. A részvéttel teli asszonyok", miközben sűrűen használták a zsebkendőjüket, bizonyára csak az illem kedvéért. — oh, feltétlenül odavetőleg és koránlsem kíváncsiságból, — megkérdezték— Mi volt szegénykének az utolsó kívánsága? — Tudnotok kell. hogv egy angyal volt. aki rendkívül sokat szenvedett az ura mellett, nyilván kinyílt tenne is a megértés virága, azt hiszem,, volt édes titka, gondolt valakire. Csak tiszta lehetett ez a szerelem, nem szabad benne kételkedni. Az asszonyok egymásra néztek", némelyik bólintgatott. a másik szeme borotvaéles aliá-t kiáltott. Bogdánné azonban sürü szipogással folytatta: — Mikor hirtelen elfogta meggyötört szivét az a végzetes roham, belekapaszkodott a karomba s azt súgta: Majd mondd meg neki, hogy nagyon szerettem s ha emlékszik még boldog, .ritka napjainkra, ő dobja koporsómra az utol. só rögöt. Megkérdeztem tőle, — cihilletitek", tisztán csak azért, hogy teljesithcsspiu a kívánságát, — bogy kinek mondjam meg? De akkor már a szeme fennakadt s hamarosan megszűnt dobogni a szive. A páratlan 'óságu Bogdánné szava síró csuklósban végződött, nem tudln. folytatni. De az elbeszélés nagv hatással volt a jelenlevőkre, akiket u>ak váltottak fel,,mikor ís az egyetlen barátnő kézdte e.lőlrül n részleteket s csrxlák csodá'ára minden alkalommal ugyanannál a résznél érzéVnyedett el. Az iskolában azt hazudtam, hogv rokonom temetésére kell mennem, ntlhon viszont arról regéltem. hogv főigazgatói látogatás lesz. köSzerdán^ kezdődik az C osztály sorslcgvek II. húzása. Hiva'alos árak osztályonként Nyolcad P3'50 Hegyed Fél 14 Még nem késő sorsjegyet venni löárustiónál Szelted, Széchenyi tér vetkezőleg illendő feketébe öltöznöm. Mire megebédeltünk, a történetemben meghalt a főigazgató ur nagynénje s ez elég ok volt arra, hogy flórt kössek a kalapomra. Mondhatom, nem dicsértek meg érte, hiszen strébernek mutatkoztam. Annyi embert, amennyi Szentjóbinét kisérte utolsó útjára csak akkor láttam, mikor a főispánok szoktak meghalni. Rózsikát mégis szebben temettük, habár itt nem cipeltek karvastagságú gyertyát a jegyzők s nem vittek festett címert. Elkísértük egész a temetőbe, az utcasarkokon nem szökött meg senki. Külön szekér hozta a koszorúkat, — az én három szál rózsám a koporsóba került, — a vezető pap püspöksüveggel jelent meg. Aztán elhangzott az utolsó gyászdal is, a koporsót sirba eresztették. Néhány néni imádkozott, az asszonyok a szemüket törölgették, az urak igen komorak voltak. _ Akkor pedig nagy elégtétellel látta az ért tiszta gyermeki szivem, bogy mennyire szerelte ezt a szent asszonyt mindenki, hogy oda volt ő nőve a társadalomhoz, melynek szinejava eljött búcsúzni tőle. Mikor ugyanis a sirásók' l>c akarták a sirf földelni, a főszolgabirő ur fölvett egy kis göröngyöt és a koporsó után küldte. Példáját nyomban követte a járáshirósági jegyző, akinek a csipős szél vörösre marta a szemét. Erre fellobbant a kegyelet a gyógyszerészünkben s ő is lerótla a kegyelet adóját egy marék Middel. Épp ugv telt az állomásfőnök, aki lovaglónadrágot viselt és sarkantyút. Az egészet magába mélyedve nézte végig a Krisztus szakállú bankigazgató, majd utat tört magának a tömegbe s szintén göröngy után nyúlt. Erre a főszolgabíró hajolt le másodszor s hogy a fájdalmas bucsu minden ürömcsöppét kiigya, még egv görönggvel adózott az én bálványom emlékének. Minthogy pedig ő igy cselekedett, csakhamar ujabb göröngyöt szorongatott markában a járáshirósági jegyző, akinek szemét egyre vörösebbre hántotta a szél, továbbá a: gyógyszerész, az állomásfőnök • s maga a helyi bank illusztris vezetője. A koporsóból már semmi sem látszott, <le a göröngyök még egyre hulllak — végtelen fá jdalmas lehetett a bucsu a legszebb, a legjobb asszonytól. A főszolgabíró már valósággal dobálózott, látnivaló, hogy szokatlanul meg volt hatva. A gyógyszerész, akinek kevésbé jó hely jutóit a sir mellett, most eltolta a főbirót és ujabb bizonyságát adta kegyeielének. Egész ránk esteledelt, az őszi szürkületben alig ismerték meg egymást az emberek. Valaki karon fogta a támolygó Szentjóbit s azt mondta: — Gyere, majd elkísérünk1. Met* is indultak mindnyájan, én maradtam egyedül a síron. S akkor a távozók felől felém rÖDÜlt valami. Göröngy voll. a fejemen mállott szét. Az én találékony szivem megérezte, hogy e? is Szentjóbinét illeti. Isten tudja, ki akart minden áron a legutolsó lenni. Torontáli