Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-09 / 104. szám

DÍCMXG7AEORSZXG Vasárnap, 1937. május 9. Jol borotválkozva ]o a hangulat ! V ."v''i v-'..:." • • • C. Dmsberg, Budopest IV, Kossuth La^os ufrq |j az utasok" baleset ellcní biztosítása összesen 2 millió 450 ezer márka, halál esetére és ugyan­ennyi rokkantság esetére, mig a legénység bal­eset elleni biztosítása 1.060.000 márkát tesz ki halál esetére, 2,120.000 birodalmi márkát rok­kantság esetére. X^ondoni jelentés szerint al léghajó 500 ezer fontra volt biztosítva. A washingtoni szenátus a szerencsétlenség hatása alatt megengedte • héliumgáz kellő mennyiségű kivitelét. Az Egye­sült-Államok kereskedelmi minisztere vizs­gálatot indított annak a megállapítása érdeké­ben, liogv- nem merénylet, vagy szabotázs idézte-e elő a katasztrófát. j Áldozásra gyermek fehér cipők! •Zsurkó Színes női- és gyermek szandalettek! Férfi weekend cipők! Olcsó gyári árak! Óriási választék! Kalász iag! ABC iag! ^ cipöüzief. szeged. Kossuth lalos sugarút 6. Viro*! altlrtnr éivényeb 3000 ezer pengővel több volt Szeged bevétele az elmúlt évben az előirányzott összegnél Érdekes számok az üzemek gazdálkodósáról (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged város háztartásának mult évi zárszámadását nemrégen állította össze a számvevőség. A zár­számadást u város kinyomatta és azt most kéz­besítették ki a törvényhatósági bizottság tag­jainak. A zárszámadásból kiderül, hogy a va­ros a mult évben elég jól gazdálkodott, a be­vételek közel háromszázezer pengővel, a ki­adások csaknem egészen százhúszezer pengő­vel haladták meg a költségvetésben előirány­zott összeget. A költségvetés bevételi előirányzata a mult évre 6,825.998 pengő volt, a .tényleges bevétel ezzel szemben 7,116.517.63 pengő, a többletbe­vétel tehát 290,519.63 pengő volt. A költségve­tésileg előiránvzott kiadás 6,825.998. a tényle­ges kiadás 6,945.461.11, a kiadási többlet tehát 119.463.11 pengő volt. A végeredmény igy ked­vezőbb a költségvetésnél, 171.055.53 pengővel. Vz év végéit 54.024.21 pengő pénzlármarad­ványt könvvellek át erre az esztendőre. Az év végén a város követelése 5,664.862.92 pengő volt, a tartozása 4,994.925.36 pengő, a kö­vetelés tehát 669.937.56 pengővel haladja meg a tartozást. A közgyűlés az év utolsó hónapjá­ban megszavazott pótköltségvetésben 296-845 pengő pótbitelt engedélyezett. Érdekes változások történtek a város vagyon­leltárában. A zárszámadásba foglalt vagyon­mérleg szerint az év végén a tiszta vagyon ér­téke 84.010.650.32 pengő volt, 2,064.050 18 pen­gővel több, mint amennyit 1935. végén mula­tott ki a vagyonmérleg. A mosl összeállított vagyonmérleg szerint a földek értéke 17,549.29, az épületeké 11,962, a kövezeteké 139.204, a csa­tornáké, az áteresztőké 12.700, a vízmüveké és közkutaké 110.192, a törvényhatósági utaké 352.066. az állatállományé 14.610, az erdei anvagoké, áruké és termesztményeké 215.452, a haszonvételi jogoké 192.780, a cselekvő tőkéké, értékpapíroké 196.424, a cselekvő hátralékoké 9.753 742. a készpénz 111.473 pengővel növeke­dett, — az cnitmenyek értéke 33.601, az emlék­szobroké 467.100, a bútoroké, szereké cszkö­A bogár , Irta FARKAS ANTAL'. t Az egyszeri embernek valami bogár mászott a fülén keresztül a fejébe és cz egy kissé, niegkólya­gositotta. Azzal a furcsa fogadalommal kelt fel az ágyá­ból, hogy most veszi a tarisznyáját, botját, világ­gá megy, ámde jártában-keltében mindenkinek csak igazat mond, ha mingyárt beleszakad is a nyaka. Azért cl is várja, hogy mindenki, aki vele szóbaered, csak az igazat mondja, mert ha szokás szerint, vagy a formaság kedviért haragudni talál, bizony a szemébe mondja, hogy nem ugy van az , békás! Esetleg el is tángálja a botjával, hogy máskor eszébe jusson: hazudni nem illik 1 ' Egyszeri emberünk alig ér az uccára, szembe­találkozik a bakterrel, akivel már egyszer ten­gelyvéget akasztott, mert észrevette, hogy a meg­dézsmált gv ümölcsöskcrtben mindig a bakter ter­dcsarku csizmájának a nyoma maradt hátra. Nem is köszöntötte liát a sunyi baktert, aki meg­billentette a kalapja szélét a mi egyszeri embe­• t ünk előtt. — Jó reggelt, Islván! István, az cg\ szeri ember megállt, visszafor­dult: — Mit mondott kend nekem? — Azt mondtam, hogy jó reggelt, Istvánt — Aztán miért mondta ezt nekem? — De furcsa! Hűt köszöntöttem kendet. — Engem? Mi az ördögnek? — Mert ugy szoktam. — Lássa, milven gyalázatos ember kend! Csalt Ogy szokásból billenteti n kalapja szélit előliem és ncin tiszta szívből. t>u ha mondaná, se hinném, hogy kend nekem tiszta szívből jó reggelt kíván­jon, hiszen tudom én, hogy kend * pokolba kíván enüom, amióta észre\ettem, hogy ki mit oriz, ab­ból lop. A bakter ániult-bániult. Mi baja ennek az em­bernek. Nem Is tudott hirtelenében mit válaszolni neki, csnk ennviti — No, István, kend ballábbal kelt föl, hogy jyen zöldeket beszél. — Nem zöld ennek egy szava sem! .— Akkor meg nagyou furcsa ember kend. — Nem furcsa, csak igazságos. Ha kend nekem azt mondjji, hogy jó reggelt kíván, akkor kend haszontalan képmutató ember, mert voltaképen fenét kiván nekem, nem jó reggelt. — No, ezért bepörölöm kendet, mert ebben be­csületsértés van. — Van a kórság! Már hogyan tudnám én a kend becsületét megsérteni, amikor nincs kend­nek egy garasáru becsülete se, vén zsivány! A bakter mérges lett: — Ezt nem viszi el kend szárazon, István! — Hát én inár azt se bánom! — hagyja rá az egyszeri ember és megindul a bakter társasá­gában. Mennek, mendegélnek és (útközben beköszön a bakter a jegyző uramhoz, aki már a tornácon tö­mögeti a pipáját. Tréfáskedvü ember a jegyző uram, aki sohasem haragszik meg a jókívánsá­gokért. Nem csoda hát, ha a bakién ugy köszön, ahotívan már nem egyszer telte és nem esett bán­tódása: — Pálinkás jóreggelt tekintetes jegyző uram­nak! — Kendnek is! Mi újság? Nem történt a falu­ban semmi? — Semmi a viláöon, üegyző uram. — Jól van. Mihálv. Istennek a'ánlom! Az. egvszeri ember erre megint kiiön a sodrá­ból és haladtában azt mondia a bakternek: — Lássa. milven képmutató, ravasz ember vVnfl! A jepvzőnek" kiván pálinkás jóreegelt. ami­kor tudja, hofv n^lci a kend klvánsáca nélkül ís vr\n'*v>n a mn«> T»áUnká« ióreaffeV mert neki van riMÜnVíia. dc kendnek nincs. r«ak kiv^ncíffa Vf<n ,-á. M*r» nem »atot kivin rtA"nV*s lő­Viaitv r>c<,«nVc az é?lek*. hanem •t i* aTihan is füllentett Vond hoov a f:»1>-1\9n nines *»mrn1 uUá?. h«űv az nem történt semmi. H'«zen ezt kend nem tudhatla, mert kend eűész éjszaka a Bartáék szahnakazlában aludt. Kendtől a felfalni ís ellon"­zöké 273.936, a pénzintézeti betéteké 470.799 pengővel csökkent. A zárszámadás ismerteti az üzemek gazdái* kodásának eredményét is. A fehértói halgazda­ság 14.218 pengővel üzemi felesleget, a zálog­ház 10.521 pengő üzemi felesleget, a gőzfürdő és a városi strand együttesen 20.796 pengő hasz* not, a mezőgazdasági üzem 41.915, az autóbusz­üzem 24.539. a köztisztasági üzem 9824 peng-S hasznot, illetve üzemi felesleget mulat ki, "a kisvasút ellenben 155.733 pengő veszteséget produkált. A zárszámadás rövidesen a pénzügyi bizott-< ság, majd a tavaszi közgyűlés elé kerül. ^••••••••••••••••••MHWi II szegedi egyetem énekkara Schuschnigg kancellárnál Bécs. május 8. Scliuscnigg szövetségi kancellár szombaton délben hivatali szobájá­ban fogadia a szegedi •egyetem diákküldötisé­gét, amelyet Kertész Lajos, az egyelem? énekkar vezetője és dr. Magvary Gvula, a Páztnáneun^i^ FIGYELEM! A mai napon megnyitottam nyári helyiségemet, Harcsái halászlé és frissen csapolt sör vájja ked­ves vendégeimet. PUSZTASZERI (PUZSIN) MI Ki LOS vendéglős, Szentháromság ucca 3. szám. —. Telefon: 21-87. hatták. De a jegyzőur Is kendhez hasonló gyalá­zatos ember, mert hogyan mondhatja azt, hogy Istennek ajánlja. Ilát ilyen ravasz, vén zsiványt ajánlgat ő Úristen őszentségének? A bakter csak ennyit mondott az egyszeri enh bernek: ' — No, majd ha a jegyző uram is beszél a Een$ fejével, nemcsak a biró. — Magam is ott leszek! — nyugtázza Istváű a fenyegetést. Beérnek a birő uramhoz, akinek elpanaszolja; a bakter, hogy milyen becsületbevágó szavakkal illette őt István. '' A biró megcsóválta a fejét és Gízlftez hiten ezt mó dja nekik: — Tárgyalás előtt felhívom a feleket, bogy bé­küljenek ki, mert nincs cs'myább. mint az egye­nellenkedés. Fölpattan erre az egyszeri ember: — Már hogy mondhat nekem ilyet, birő urain? Hátha olyan nagyon csúnya az az egyenetlenke­dés, akkor mért veszekedik kigyelmed minden nap a feleségével? A biró uram dühös lett. — Adta-tcremtette! Majd igazságot szolgálla­tok kendnek mingyárt őfelsége, a király nevé­ben! István még dühösebb lett — Hogy' mer kelmed őfelsége nevében itélcz­ni, amikor a király azt sem tudja, hogy él-e ken? a világon, vagy sem, mert ha tudná, bajosan kér­ne belőle: — Én ugy látom, hogy kend bolond. István az asztalra csap: r- Aki engem, az igazságost, bolondnaS néz, hát annak annvi esze sincs, mint az eszeveszett' neki Bizony, hűvösre került az egyszeri ember. Ott mászott ki a másik fülén keresztül az a bizonyos bogár. Tustént megfogadta, hogyha kiszabadul, inkább törjön le a dereka, mintsem egy szó igá­sat ís mondjon, amikor nem muszáj, hanem. ha­zudik, ugjymínt a többi rendes ember. Ugv is lett. És azóta egv hajaszála sem görbüli meg,.* . _

Next

/
Thumbnails
Contents