Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-04 / 100. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1937. május 4. Politikai napilap XIII. évfolyam. 100. sz. Nem szabad koldulni X mult hct vége fele bejött a kiadóhiva­talba egy ráncos kepü, sovány, alacsony, öregedő ember és megállt a várakozók mö­gött. Nem lehetett róla megállapítani, hogy ipari vagy földmunkás, kisiparos vagy tiszt­viselő volt-e valamikor. Magatartása és ru­házata a nyomor és magárahagyatottség kín­jairól és megaláztatásairól beszélt. Türelme­sen várakozott s amikor sorra került, azzal fordult a pénztáros kisasszonyhoz, hogy sze­gényember, hetek óta gyalogolt, segítsen rajta néhány fillérrel. A kisasszony tiz fil­lért annak a megjegyzésnek kíséretében adott át, hogy ugy látszik, nem tudja bácsi­kám, hogy koldulni nem szabad. Azokra a szavakra, hogy koldulni nem sza­bad, az alacsony, sovány és öregedő kére­gető a tiz fillért a pulton hagyta, körülnézett, térden alul érő kopott és rongyos kabátja néhány gombját kigombolta, a pusztulásnak indult szövetet oldalra rántotta és sebektől eléktelenített testét megmutatva igy beszélt: — A háború négy esztendejét vagy kint töltöttem a harctéren vagy kórházban. Négy­szer szaggatták fel a testemet srapnelek, nyomaikat most is viselem, de nekem akkor senkise mondta kisasszony, hogy megsebe­sülni, szenvedni és elvérezni nem szabad. Egy-két pillanat még s a sovány, alacsony es felizgult ember már nem is volt benn a kiadóhivatalban. Fáradtan őgyelgett a Klau­zál-tér felé, amikor az egyik kiadóhivatali kisasszony és a küldönc utolérték és vissza­hívták. — Mit akarnak tőlem? — kérdezte a so­vány, szikár, öregedő ember. Nem tettem semmi rosszat. Nem Ijántottam senkit. Amikor megnyugtatták, hogy nem akarják bántani, hanem segíteni akarnak rajta, visz­szament a kiadóhivatalba. A nevét és a la­káscímét nem mondta meg, de másnap dél­előtt, ugy, ahogy megígérte, tiz órakor be­kopogtatott. Kapott ruhát, fehérneműt, ételt, pénzt. Öregedő szemei ragyogtak, amikor el­köszönt. A gazdag rakomány minden da­rabját magához szorítva sietett el. Ideges­ségtől és örök szükölködéstől remegve vár­hata azt a pillanatot, amikor megint lesz rajta fehérnemű és amikor foszladozó nad­rágja helyett „ujat" vehet fel. A' kiadóhivatali lányok nézték az ajtót, amelyen uj kis vagyonkájával az alacsony, szikár, öregedő ember kisietett. Azt mondta az egyik; . ~ Láttátok? Csak nadrág 'és tavaszi ka­bát van rajta. •— Se kabát', se ing, se mellény — monH­ta a másik.' A szikár, alacsony, öregedő ember szom­baton megint bejött a kiadóhivatalba. Vala­mivel jobban nézett ki. Az utóbbi napokban bizonyára kiadósan táplálkozott és meg volt beretválkozva. Volt rajta ing és lehetetlen volt meg nem látni a régi felöltő alatt az„uj" nadrágot. Azért jött be, mondta, hogy meg­köszönje a sok támogatást. Azután leült és várt, amig a pénztáros kisasszony szabad nem lett. -- hány? — kérdezte, — lány vagyok. . — De testvérei vannak? — Hála Istennek. — Tetszik tudni, mondta a szikár, ala­csony, öregedő ember az oldalába, bökve, a heten megmutattam, hogy a srapnelek mát müveitek itt. Én tudom, mi a háború és azt mondom, Isten óvja az emberiséget attól, hogy még egy háború legyen. Minden em­ber gondoljon, kisasszony, a testvéreire. Akinek van, a gyerekeire. Az uj háborúban halálra vagy nyomorékká szaggatnának min­denkit. Én tudom, kisasszony, mi a háború. Nem maradna az uj háború után épkézláb ember. A szikár, alacsony, örogedő ember elment. Azt hittük, nem látjuk többet. Vasárnap azonban megint találkoztunk vele. Ment az állomás felé. Kényelmesen lépegetett és a hóna alatt kis batyut szorongatott. Vizsgál­gatta a házakat, fölpislantott az égre, a templom előtt keresztet vetett s utána mint­ha meggyorsította volna a lépteit. Nem men­tem utána, de azt hiszem, elindult ki a vá­rosból, más városok felé. Ugy hatott, mintha eszméknek lenne ügyetlen és nyers megtes­tesitése- Regények és színdarabok jutottak 'eszembe, melyekhez egyik kitűnő modell lehetne. Talán mór volt is- Nyomban utána, nem lehetetlen, hogy képzettársítás" révén, figyelmünk a gyakorlati élet szinterére tere­lődött.. A koldusadóra és az éhezőre, akinek pőrén maradt aszott testéig nem ér el a se­gítés. A frontharcos apóteozisára, a fronthar­cos szövetségre és némely magara hagyott frontharcosra, akinek lefogyott testére nem jut se ing, se kabát, aki rojtos nadrágban, rongyos felöltőben járja a csillagos egek alatt a tavaszi magyar éjszakát, minden szö­vetségi köteléken kivüí hordozva halálai napjáig a testét egykor felszaggató sebesülé­sek emlékét s eszméket az emberiségről cs emberiességről... A kormányzó és Miklas elnök beszéde a magyar-osztrák barátságról, a két ország függetlenségétől, békés politikájáról és a és a római jegyzőkönyvről Zászlódlsszel és ünnepi pompával fogadta Budapest az osztrák ál­lamfőt Budapest. május 3. Budapest fejedelmi ünnepé­lyes külsőségek között fogadta hétfőn délelőtt Mik­les osztrák elnököt. Fellobogózott házak, ezrekre­menő tömeg várta Miklast. A pályaudvart is pom­pásan fellobogózták, zászlóerdő és a két állam cí­mere díszelgett a reflektorok fényében. A gyü­lekezés már délelőtt 9 yrakor megkezdődött; elő­ször a diszsisakos readörök kordona sorakozott fel, A fogadáson megjelent az egész kormány Darányi Kálmán miniszterelnökkel az élen, megjelentek az osztrák követség tagjai, akiken kivül csak a dísz­század állt a perronon. A kormányzót Darányi Kálmán miniszterelnök fogadta. A díszszázad ze­nekara a Himnuszt játszotta. Miklas elnök különvonata az osztrák Himnusz hangjai mellett gördült be a pályaudvarra. A két államfő meleg kézszorítással üdvözölte egymást, Horthy Miklós kormányzó orehitieaesokrot nyújtott át Miklas feleségének. A kormányzó és Miklas ez­után ellépett a díszszázad előtt, közben a zene­kar a Himnuszt játszotta. Amikor az államfők kiléptek a pályaudvar főbejáratán, megjelent az üvegcsarnokban Schuschnigg osztrák kancellár Schmidt külügyi államtitkár társaságában, akiket szintén melegen üdvözöltek. A Baross-téren elhelyezkedett tömeg lelkesen ünnepelte a két államfőt, • akik kocsijukon a kato­nák sorfala között vonultak el a közönség slőtt. Budapest főváros a Mussolini-téren fogadta Miklas elnököt, akinek tiszteletére, amikor elin­dult a pályaudvarról, megszólaltak a Citadellán el­helyezett ágyuk. Szendij Károly polgármester dí­szes ezüst tokba foglalt üdvözlöiratot nyújtott át Miklas elnöknek. — Biztos voltam benne — mondotta Miklas az üdvözlésre —. hogy szép fogadásban lesz részem Budapesten, erre a meleg cs lelkes üdvözlésre azonban nem voltam előkészülve. A Vár is ünnepi diszbe öltözött Miklas elnck tiszteletére. A katonák vigyázzba merevedted, megdördültek az ágyuk, felhangzott az osztrák Himnusz, amikor Miklas a kormányzó társasága* ban megérkezett a Várba. Délben a kormányzó kihallgatáson fogadta Schuschnigg kancellárt, aki azután József főher­cegnél, valamint Serédi Jusztinián bíboros herceg­prímásnál leadta névjegyét. Később hosszabb sé­tát tett a Halászbástyán, majd gyalog átment a miniszterelnökségre, ahol Darányi Kálmán minisz­terelnök által adott villásreggelin vett részt. A kancellárt felismerték az uccákon a jjárclkelők és szívélyesen üdvözölték. Délben az osztrák szövetségi elnök megkoszo­rúzta a Hősök emlékmüvét, majd félkeítőkor « kormányzó és felesége szükkörü családi villásreg­gelit adott, amelyen az államfőkön és feleségükön kivül csak a kormányzó két fia vett részt. Délután Darányi miniszterelnök tisztelgő látogatást tett Ká­nya Kálmán külügyminiszter-kíséretében Miklas el­nöknél, aki ezalkalommal átadta a miniszterelnök­nek a legnagyobb osztrák kitüntetést, az osztrák érdemrendnek a sassal diszitett nagykeresztjét, Miklas elnök délután 5 órakor látogatást tett Serédi Jusztinián hercegprímásnál,, aki ezt a lá­togatást 6 órakor viszonozta az osztrák szövetségi elnöknél. A kormányzó és felesége este a királyi palota fehér márványtermében díszebédet adott Miklas elnök és felesége tiszteletére. A vár­palota fényárban pompázó udvarába meghivotlf előkelőségek autói díszruhás lovasrendörök kö­zött cördültek a diplcmatabejárat elé. A meg­1

Next

/
Thumbnails
Contents