Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-04 / 100. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1937. május 4. Politikai napilap XIII. évfolyam. 100. sz. Nem szabad koldulni X mult hct vége fele bejött a kiadóhivatalba egy ráncos kepü, sovány, alacsony, öregedő ember és megállt a várakozók mögött. Nem lehetett róla megállapítani, hogy ipari vagy földmunkás, kisiparos vagy tisztviselő volt-e valamikor. Magatartása és ruházata a nyomor és magárahagyatottség kínjairól és megaláztatásairól beszélt. Türelmesen várakozott s amikor sorra került, azzal fordult a pénztáros kisasszonyhoz, hogy szegényember, hetek óta gyalogolt, segítsen rajta néhány fillérrel. A kisasszony tiz fillért annak a megjegyzésnek kíséretében adott át, hogy ugy látszik, nem tudja bácsikám, hogy koldulni nem szabad. Azokra a szavakra, hogy koldulni nem szabad, az alacsony, sovány és öregedő kéregető a tiz fillért a pulton hagyta, körülnézett, térden alul érő kopott és rongyos kabátja néhány gombját kigombolta, a pusztulásnak indult szövetet oldalra rántotta és sebektől eléktelenített testét megmutatva igy beszélt: — A háború négy esztendejét vagy kint töltöttem a harctéren vagy kórházban. Négyszer szaggatták fel a testemet srapnelek, nyomaikat most is viselem, de nekem akkor senkise mondta kisasszony, hogy megsebesülni, szenvedni és elvérezni nem szabad. Egy-két pillanat még s a sovány, alacsony es felizgult ember már nem is volt benn a kiadóhivatalban. Fáradtan őgyelgett a Klauzál-tér felé, amikor az egyik kiadóhivatali kisasszony és a küldönc utolérték és visszahívták. — Mit akarnak tőlem? — kérdezte a sovány, szikár, öregedő ember. Nem tettem semmi rosszat. Nem Ijántottam senkit. Amikor megnyugtatták, hogy nem akarják bántani, hanem segíteni akarnak rajta, viszszament a kiadóhivatalba. A nevét és a lakáscímét nem mondta meg, de másnap délelőtt, ugy, ahogy megígérte, tiz órakor bekopogtatott. Kapott ruhát, fehérneműt, ételt, pénzt. Öregedő szemei ragyogtak, amikor elköszönt. A gazdag rakomány minden darabját magához szorítva sietett el. Idegességtől és örök szükölködéstől remegve várhata azt a pillanatot, amikor megint lesz rajta fehérnemű és amikor foszladozó nadrágja helyett „ujat" vehet fel. A' kiadóhivatali lányok nézték az ajtót, amelyen uj kis vagyonkájával az alacsony, szikár, öregedő ember kisietett. Azt mondta az egyik; . ~ Láttátok? Csak nadrág 'és tavaszi kabát van rajta. •— Se kabát', se ing, se mellény — monHta a másik.' A szikár, alacsony, öregedő ember szombaton megint bejött a kiadóhivatalba. Valamivel jobban nézett ki. Az utóbbi napokban bizonyára kiadósan táplálkozott és meg volt beretválkozva. Volt rajta ing és lehetetlen volt meg nem látni a régi felöltő alatt az„uj" nadrágot. Azért jött be, mondta, hogy megköszönje a sok támogatást. Azután leült és várt, amig a pénztáros kisasszony szabad nem lett. -- hány? — kérdezte, — lány vagyok. . — De testvérei vannak? — Hála Istennek. — Tetszik tudni, mondta a szikár, alacsony, öregedő ember az oldalába, bökve, a heten megmutattam, hogy a srapnelek mát müveitek itt. Én tudom, mi a háború és azt mondom, Isten óvja az emberiséget attól, hogy még egy háború legyen. Minden ember gondoljon, kisasszony, a testvéreire. Akinek van, a gyerekeire. Az uj háborúban halálra vagy nyomorékká szaggatnának mindenkit. Én tudom, kisasszony, mi a háború. Nem maradna az uj háború után épkézláb ember. A szikár, alacsony, örogedő ember elment. Azt hittük, nem látjuk többet. Vasárnap azonban megint találkoztunk vele. Ment az állomás felé. Kényelmesen lépegetett és a hóna alatt kis batyut szorongatott. Vizsgálgatta a házakat, fölpislantott az égre, a templom előtt keresztet vetett s utána mintha meggyorsította volna a lépteit. Nem mentem utána, de azt hiszem, elindult ki a városból, más városok felé. Ugy hatott, mintha eszméknek lenne ügyetlen és nyers megtestesitése- Regények és színdarabok jutottak 'eszembe, melyekhez egyik kitűnő modell lehetne. Talán mór volt is- Nyomban utána, nem lehetetlen, hogy képzettársítás" révén, figyelmünk a gyakorlati élet szinterére terelődött.. A koldusadóra és az éhezőre, akinek pőrén maradt aszott testéig nem ér el a segítés. A frontharcos apóteozisára, a frontharcos szövetségre és némely magara hagyott frontharcosra, akinek lefogyott testére nem jut se ing, se kabát, aki rojtos nadrágban, rongyos felöltőben járja a csillagos egek alatt a tavaszi magyar éjszakát, minden szövetségi köteléken kivüí hordozva halálai napjáig a testét egykor felszaggató sebesülések emlékét s eszméket az emberiségről cs emberiességről... A kormányzó és Miklas elnök beszéde a magyar-osztrák barátságról, a két ország függetlenségétől, békés politikájáról és a és a római jegyzőkönyvről Zászlódlsszel és ünnepi pompával fogadta Budapest az osztrák államfőt Budapest. május 3. Budapest fejedelmi ünnepélyes külsőségek között fogadta hétfőn délelőtt Mikles osztrák elnököt. Fellobogózott házak, ezrekremenő tömeg várta Miklast. A pályaudvart is pompásan fellobogózták, zászlóerdő és a két állam címere díszelgett a reflektorok fényében. A gyülekezés már délelőtt 9 yrakor megkezdődött; először a diszsisakos readörök kordona sorakozott fel, A fogadáson megjelent az egész kormány Darányi Kálmán miniszterelnökkel az élen, megjelentek az osztrák követség tagjai, akiken kivül csak a díszszázad állt a perronon. A kormányzót Darányi Kálmán miniszterelnök fogadta. A díszszázad zenekara a Himnuszt játszotta. Miklas elnök különvonata az osztrák Himnusz hangjai mellett gördült be a pályaudvarra. A két államfő meleg kézszorítással üdvözölte egymást, Horthy Miklós kormányzó orehitieaesokrot nyújtott át Miklas feleségének. A kormányzó és Miklas ezután ellépett a díszszázad előtt, közben a zenekar a Himnuszt játszotta. Amikor az államfők kiléptek a pályaudvar főbejáratán, megjelent az üvegcsarnokban Schuschnigg osztrák kancellár Schmidt külügyi államtitkár társaságában, akiket szintén melegen üdvözöltek. A Baross-téren elhelyezkedett tömeg lelkesen ünnepelte a két államfőt, • akik kocsijukon a katonák sorfala között vonultak el a közönség slőtt. Budapest főváros a Mussolini-téren fogadta Miklas elnököt, akinek tiszteletére, amikor elindult a pályaudvarról, megszólaltak a Citadellán elhelyezett ágyuk. Szendij Károly polgármester díszes ezüst tokba foglalt üdvözlöiratot nyújtott át Miklas elnöknek. — Biztos voltam benne — mondotta Miklas az üdvözlésre —. hogy szép fogadásban lesz részem Budapesten, erre a meleg cs lelkes üdvözlésre azonban nem voltam előkészülve. A Vár is ünnepi diszbe öltözött Miklas elnck tiszteletére. A katonák vigyázzba merevedted, megdördültek az ágyuk, felhangzott az osztrák Himnusz, amikor Miklas a kormányzó társasága* ban megérkezett a Várba. Délben a kormányzó kihallgatáson fogadta Schuschnigg kancellárt, aki azután József főhercegnél, valamint Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnál leadta névjegyét. Később hosszabb sétát tett a Halászbástyán, majd gyalog átment a miniszterelnökségre, ahol Darányi Kálmán miniszterelnök által adott villásreggelin vett részt. A kancellárt felismerték az uccákon a jjárclkelők és szívélyesen üdvözölték. Délben az osztrák szövetségi elnök megkoszorúzta a Hősök emlékmüvét, majd félkeítőkor « kormányzó és felesége szükkörü családi villásreggelit adott, amelyen az államfőkön és feleségükön kivül csak a kormányzó két fia vett részt. Délután Darányi miniszterelnök tisztelgő látogatást tett Kánya Kálmán külügyminiszter-kíséretében Miklas elnöknél, aki ezalkalommal átadta a miniszterelnöknek a legnagyobb osztrák kitüntetést, az osztrák érdemrendnek a sassal diszitett nagykeresztjét, Miklas elnök délután 5 órakor látogatást tett Serédi Jusztinián hercegprímásnál,, aki ezt a látogatást 6 órakor viszonozta az osztrák szövetségi elnöknél. A kormányzó és felesége este a királyi palota fehér márványtermében díszebédet adott Miklas elnök és felesége tiszteletére. A várpalota fényárban pompázó udvarába meghivotlf előkelőségek autói díszruhás lovasrendörök között cördültek a diplcmatabejárat elé. A meg1