Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-30 / 120. szám

Vasárnap, 1937 május 80. OECMSG7ARORSZ AO 13 TORONTÁLI FAMETSZETEK Nem érdemes épiteni! Kulturétlan területen! A kőits^ ugyanaz; az értéke nem! Balaíonföldváron vásárolhat legolcsóbban villatelket a strand közelében, fel­töltve, villany, vízvezeték, fásitva, 5 éve3 kedvező részle're, előleg nélkül! A saját érdekében kérjen dljla- < lan tájékoztatót megbízottunktól: . Mézer Dezsöné, Szeqed, Horthy Miklós ucca 2. Telefon 26—72. | tevéi postamesternő barátnőmhöz Kedves „tiszaháti kis barna," közlöm veled, régi barátnőmmel, hogy meghalt a Laci bácsi, párté jött róla. Azt hiszem, ó volt a legöregebb póstamester, nyolcvanhat éves mindössze, nem láttam egy emibörölto óta. de olyan volt, mint a többi brancsbeli. Hatalmas *estalkaiu, leg­inkább kvietáit tiszt, (lásd: A kauciórój szóló régi szépirodalmat), vagy végzett földesúr és csibukozolt az urasága korából megőrzött csi­buliból. A nadrágban szerette a harmonika­formájúi, amit a cipője sarkába srófolt acél­gomb tartott fenn, továbbá tiszti sapkát viseli, azt recipi$z-irás közben feltolta a feje búbjá­ra s gyermekei a postabélyegző körül pajzán­kodtak, nyakon pecsételhetve egymást. Néha sikkasztott, de ezt nem vette senki komolyan. Te nem emlékezhetsz a régi időkre, hiszen Sokkal fiatalabb vagv nálamnál, azonkívül is növekszik esztendőnkint az éveink távolsága, — kétségtelenül a javadra. De szeretem mult tarka összevisszaságait, apró 5z.inf0ltiP.it, amint pedáns rendszer nélkül felmerülnek. Te­szem azt akkor még öt forintjával számítolták a járásbíróságon a pofont, Lambcrt borbély pedig franciakulccsal buzla a fogat. Alacsony zsámolyra kellett ülnünk, két kézzel átkai oh a a mester lábaszárát, miközben ő maga len­dülettel távolította el a haszontalan foggal együtt állkapcsunk felesleges részeit ís. (Egy­szer egy ilyen foghúzás kerek tizenöt forint­jába került az apámnak, aki azért, megfizette a műtét diját is. Lamhert ur ugvank két fo­gat veszteit francia kulcs nélkül.-) Időnkint a vérmes emberek szerelték köpülyöztetni 1111­gukat, szédülések alkalmával niócát helyeztek tarkóiukra, hogy azok kiszívják a feketés ár­nvalatu rossz anyagot. Az érvágás mindenna­pos szórakozás volt. ugv hallom, megint di­vatba iött. F"varánt orvosi és hnrjk-körökben­Valamire való gyerek; csak Sehwarcz néni közreműködésével jöhetett a világra, a finom uii bábát társsaim! téren is megbecsülték, a szerkesztők pedig abban a hitben él'ek. hosrv a ..Bekülrlelett" (Eingesendet) cim alatt kö­zölt góromhaságokért nem tartoznak sajtójogi felelősséggel.) öreg asszonyok állandóan kötöttek valamit, féli harisnyát, vagv hosszú csonfnálcikáVkal berliner-kendőt, élményeik elmondása közWn ezekkel a pálcikákkal vakargatták meg a ifin­ket. Ha a balszemük viszketett, erkölcsi köte­lességüknek tartották, hoav még aznap sn iá­nak valarniért, eavmás süteményét csak óva­tos mértékben dicsérték meg, becsületsértés voll. ha valaki o1e«óM>an vette a csirkét, mint ők, lefekvés előtt feltétlenül az ágv nlá n^zh.k. hoTv nem buit-e el ott gonosz szándékú emher s ba számmal, vagy jelesebb eseménnvel nl­moiVsk. azt m*ff tették lutrin.. Vrwsuth Laiost péMAul a 4* «zám "elképezte. Deák Ferencet n 67.. bár néha tréfából a 49-, vasv éppen a iött ki. Hogv feledésbe ne menien az álom, a lényeget ceruzával nvomban felírlak a falra, gvertvát se gvu»tot'»k borrő. Ezért meszelték olvan sürun a fehérfalu hálószobát. A nadrág, meg a fürdés szót kimondani bizonyos fokig szemérmetlen<.é?r-számha ment, az elvált asz­szonvokat kiközösite'ték a társadalombtSl, ma­gam se lát.t.tm soha ílvent). a harminc évesek csak gardírozási célzattal íelentek meg a bá'r>Von s ha valamelyik iíkn-'k kisegítőül kel­lelt belépnie a francia négyesbe, azi véget nem érő nirulá««al és vonakodó mentegetőzéssel baitot'a véffre. Volnék csak szolgabíró! — hallottam slvárhá"vszor. ba megütlek valamely társa­dalmi ki'en'Té«en az anyák. A szolgabi rákról már szóltam, pompásan gördült a vármegye kereke, ámbátor senkiről rém tudok, aki megszakadt volna a munká­ban. Kevesebb akla. Ivtékonvabb intézkedés A munkánk ugv alm"y. meg volna fizet­ve, mondta a kóztisztvüelö, dc nines megfizet­ve az Hőnk! A fo1u velőiét ("oedíg bánv kiskirály volt köztük**) c«al< közséaí jegvaőnek hívták, amint azi a törvény is tudja. Főíegyzcie a városnak van. Épp ugy a főbíró a főszolgabíró rövidi'-é­se, nem a falusi potentáté, akinek nyilván meg­nőtt azóta a rangkórsága. Volíak azért tulten­gések, hogy ne lettek volna! Spalár Valér szentjánosi igazgató-tanító állapította meg, hogy a jólét tönkreteszi az emberi szerénysé­get Lám, az ő iskolaszolgája valósággal „dő­zsöl", mióta havi tiz forint mellékkeresete van takarításért a szövetkezettől. A svábok jelentős lökével vándoroltak ki Amerikába s vagyonnal tértek haza. Hogy ki járt künn, azt egész egyszerű jelenségekből lehe­'ctt megállapítani. Családi kiruccanásokon eb­ben az eselben imn «• az asszony ment elül. a féri mögötte cipelte a gyereket. Az „Ulacker­Vercín" pedig, ahogy az egyesületeket gúnyo­san tisztelték, már rükábban látta ilyenkor a férfin«pet. ...Hát igy éltünk „magányos gyöngéd lé­lek", mélyen tisztelt barátnőm s társadal­munknak'szerelelt tagji volt a postamester, aki több holdat bérelt a zágrábi káptalantól,a delizsáncoS legényének adva ki azt albérletbe. Szerette az anekdotákat, amik távolról sem voltak olyan füszire^ck, mint a mai divaluak s naponta megitta — két részletben — a két li­ter borát. Szent István napján, esetleg már Pé­ter Pálkor, a reslis előre közhírré lelte, hogy hordó sört csapol, akkor az egész közvélemény hozzá tódult s a postamester ur sört alkalma­zóit a bor helyet!. Ismerte az egész vármegyét, hiszen közöt­tük élt gazdag-ur korában, tegeződött min­denkivel s mikor a megyeszékhelyre készült valamely ügyben (a jámbor parasztok ugy me­sélték, hogv most vásárolja be jutányos áron a bélyegeket), — erről napokkal előbb sok szó eselt. — A postamester a városba megy, mit szól­tok hozzá? Ilyenkor száz komissiót kapott. A nők' ru­hakellékeket hozattak vele. gyöngvházgnmbot, selyemszalagot, hajsütővasat,- friss gróii saj tot, érdeklődnie kellett, ki most a divatos susz­ter és mennyiért csinál kivágott cipőt, érzé­keny lábu ma'rón.ik everlaszting n'án áhítoz­tak (amit nem minden boltos inrt), nz urak­nak részint száraz kassai ötös kubát. részint fe­kete virzsini.it keresett, a gyerekeknek flóbert­golvót, mellékesen eitse mód iát, hogy az osz­tályfőnök úrral beszéljen, tanul a fiu szorgal­masan a pótvizsgára: diszkréten tudja meg. a köznonti hetilapban ki vezeli a vers-rovatot (erre lánvok lázították fel). — mondom, száz megbízatása volt, amint azt te is tudod, .,bá­ralos nefelejts", tisztelt barátnőm. — Istenem, a városba megy! — mondták a népek elmerengve s abban a pillanatban az öreg ur képviselte a nagyvilágot, a kulturát, az egész nyugati fejlődest. . Engedd meg, kérlek, hogy előtted bámul­jam ki magam, amikor tudomásul kell ven­nem, hogy egyáltalában van még postamester, mert kiválasztott falvaimban, amelyekben éle­tem nyári részleteit töltöttem, többnyire höl­gyet állítottak ez^n intézmény élére. Azt hi­szem. a 1101 munkaerő olcsóbb volt.. Veled bizalmasan beszélhetek, ugy tekinle-' lek, mint jó testvéremet, aki tudta minden titkomat, bár tudta másokét is. Szóval hiába­való itt a póz, le kell lennem a fegyvert el öt-' ted. aki beláttál egyaránt a vesémbe és a le­veleimbe. Azokon a véget nem érő ozsonnákon. ame­lyek bivalytejjel készült kávéval kezdődtek/ meieg rántott csirkével folytatódlak és köztem, nemkülönben a segédjegyző, meg a kántorta­nító között támadt visaáljvkodással végződtek, — nézd, „intenzív szerelem", mii okoskodunk, beszéljünk nyíltan, —- te hintetted el a kon­koly magvát. Giziről vau szó, a számtartó leá­nyáról, a két jeles ífju versengett érte. ám te­diszkrét célzást tettél rá. ho«y a leánvka kel>l« másért lángol. Igv mondtad, ezekkel a sza­vakkal. akárcsak koszorús nagyunk. Lauk.t Gusztáv. * — Ki lehet az! — bámult a lársaság, amely,• megbocsá jthatatlannak tartotta, hogy valami­ben tájékozatlan. '' — Ki lehet az? — hördült fel bennem a lé-i' lek, akit épp a n-apokhati biztosított halovány­kék levélpapíron Gizi. liogv vagv én, vagy 3, halál. (Idézet Komócsy Józsefből.) A tejfölös szamóca, a túrós lepény és a tur­kesztán dinnye között cllibbenlél mellettem, es a fülembe súgtad. — Vagy ön, vagy a halál! Egyszerűen. megdermedtem. Hit honnan' ludja ezt a „pajkos szemű kis ördög"? tfiszenl a levelet, mely a szcirl szavakit tarjajmazta« «,n kaptam és akkor se mutattam volvia me4 bárkinek, ha kínpadra feszítenek —hát liogy} jön most egy idegen hozzá? Tálán Gizi bizal-r maskodott volna? Nem találtam megoldást,', aliogy ti szerettétek akkoriban mondani, paií; voltam. Te azonban mindenkinek ismerted ft; rejtegetni valóját, ám nem lartollud magad-; ban, ezért környékezett meg o gyanú, hogy amolyan cenzurafélét vezettél be hivatalodul shortok, fürdősapkák, szandálok és egyéb íüidőcikkek nagy választékban és olcsón Pollák Testvérek Széche^fí«Sér Csek onics-ucca (Uniű-lag) (Kalász-tag) GFB harisnyák egyedüli Serakata

Next

/
Thumbnails
Contents