Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-30 / 120. szám

DCLMAGYAkORSZAG Legújabb külföldi és belföldi kerékpárok a 'ege'finyösebb részletfizetésre. Alkatrészek, varrógépek, gyermekkocsik, rádlök, gramofonok és !«mesek nagy vá_ S^ttS. Déry Gépáruház PAA'IJÓB RIPORTSOROZATA ftruKJÓistf**S(hniltHatulfn regénye Egy csendes villa hallgat az Ischl pariján A traunparti kedves nyaralóhely társadalmi életinek élő krónikása és minden eseményének tudója: tíerkovits ur, az isehli fürdőigazgató imigyen meséli el nekem a Felicitas-villa történetét: — Ez a villa valamikor egyszerű parasztház volt és sohasem szerepelt a te'ekkönyvben Schratt Katalin nevén. Még Jóval a háború előtt Ischl akkori polgármestere, Koch Ferenc vásárolta meg, ő alakíttatta át, ö építtetett erkélyeket az enwleli szobákra és ö vetette meg a inai d'síeó kwt alapjait is. Koch polgármestertől bérelte ki a villát elsőlzben Kissné-Schratt Katalin, ugy tudom, békében ezerkétszáz korona bért fizetett érte, ugy az akkori tulajdonossal, mint a későbbiekkel gyakrabban tárgyalt a ház megvételét illetően, de az árban sohasem tudtak megegyezni. Schratt az ilyen dolgokban takarékos asszony volt és kiszámította, hogy az évi bér lényegeren kevesebb, mint a villa vetelarúnak a kamata. Kochtól a villát a leánya örökölte, aki aztán eladta azt egy lundenburgi, AVeigl nevű gabonakereskedőnek, aki magi akart a villába költözni, de közbejött az infláció és a húszas évek táján Weígl teljesen tönkrement. Lbbeu az időben már uem Schratt Katalin lakott a villában, a művésznő másutt bérelt lakást magának és a Felicitasba az Infláció idejének színházi csillaga, Mimi Kőth költözött, ő vette meg a nyaralót és pazar pompával rendezte be. Léda és a hattyú gyönyörű képe csüngött a hálószobában, a baldachinos ágy felett, ez az ágyolyan volt. hogy csak a francia Lajosok kastélyaiban akadhatunk párjára. Akárcsak Weiglnek, Mimi Köthnek sem hozott szerencsét a Felicitas, a színpad csillaga tudvalevően megmérgezte magát, szerelmi históriája annakidején sokat foglalkoztatta a nyilvánosságot és tőle sz osztrák irodalomnak egyik kitűnő reprezentánsa, dr. BedaLöchner Frigyes, Kálmán Imre diadalmas operettjeinek brilliáns librettistája vásárolta meg a házat, illetve jutott csere utján annak birtokéba. Ugy tudom, hogy dr. Beda-Löchner a Traunquai partján, az Esplanade-al szemben levő villáját adta cserébe a Felicitasért. Kálmán Imre librettistájától, aki csak a nyári hónapokban dolgozik a villában és egyébként Bécsben él, telefonon kérek engedélyt arra, hogy a Fclicitas tmegtekintsem. A házmester — uj cmter ez ls — telefonon kap ugyancsak utasítást, hogy mutasson meg nekeiu mindent, sajnos, azonban a nagyszerű izléssol berendezett nyári lakban nom találok már egyetlen cailéket secu Schratt idejéből. A földszinten, ott, ahol egykor a Bauernstűberl állott, az a szoba, amelynek meghitt szögletében •ita meg teáját minden reggel a császár és amelyet Schratt az alpesi parasztházak tipikus bútoraival tett stílusossá a környezethez, most modern konyha van. A falépcső, barnára vannak politúrozva szélei fokai, felvisz az emeletre, ahol Schratt hálószobája volt, da már ez a lépcső is uj, a rézkarcok, amelyek körülötte a falat ekesitetik, ac c nclet szobáinak modern bútorai, bárszekrénnyel kombjnált könyvespolca, a dolgozószoba szélas Íróasztala és a pasztellek, meg az olajfestmények a falon részben Mimi Kőth gavallérjainak bőkezűségét, részben pedig az iró finom Ízlését dicsérik. Az udvarban eltűnt az egykori istálló is, amelynek vályúja riőtt Ferenc József lova kapott abrakot, helyette garázs van már, hiszen a ma emberei lovak helyett autóval járnak. Egyetlen kedves emlékre akadtam a kastélyban és örülök neki, hogy ezt az emléket a kitűnő iró rendelkezésemre boesájtotta. Egy levelezőlap pihen kristályos poharak között a sarokba állított biedermeier szekrény csiszolt üveglapja alatt. Ezt a levelezőlapot — a postabélyegző árulja el — 1912 augusztus 22-én adták fel Ischlben, egy amatőr fényképfelvétele után készült és az öreg császárt a számára épitett, úgynevezett Franz Josef-Stieg túlsó oldalán ábrázolja, amint meggörnyedt háttal, kezében botot és keztyüt tartva, egyedül indul hazafelé a Felicitas-villából. ...Talán ez volt utolsó isehli látogatása a barátnőjénél... Sürülombu, terebélyes, öreg fák váltakoznak a villa körül örökzöld fenyőkkel és zárják el a kíváncsiak indiszkrét tekintetét a villa kertjétől. Oda, ahol a Irissan átfestett szalettli emelkedik, nem lehet ellátni. Az egykori Bauernstűberl ablakai is az iKharra nézuek, ezek az ablakok nyitva voltak mindig és Ferenc József nem fordult mtsr soha a villa többi szobájában. Schratt Katalin itt is korán kelt és Ischlben élő egykori alkalmazottai — a művésznő mindig Ischlből, a császárhű és Aojális traunparti nyaralóból vitt szobaleányokat magával Bécsbe — pontosan emlékeznek mée az Ischlben töltött nyári hónapokra. Régi alkalmazottainak egyike, Frau Eitenpichler — szobaleány volt egykor a Felicitas-villában —, meséli nekem: — A villa valamennyi bútorát Bécsből szállították ide és amikor Frau Schratt elköltözött Ischlből, a bútorok egy részét itt adta el, más részét magával vitte külön vagonban. A nagyságos aszszony rettenetesen pedáns volt. Reggel négykor kelt és alighogy elkészült a toilettejével, végigjárta a villa valamennyi szobáját. Fehérayelü fogkefe volt a kezében és ezzel nézte meg, nincs-e por a szekrények tetején, vagy a széliek lábain. Pedáns volt, de jó volt a szive, ő járta kl, hogy mi, az alkalmazottai »Kaisergeldet« kapjunk, nekem huszonöt forint járt ki ezen a elmen és ez Vasárnap, 1937 mátus 30. rettenetes nagy pénz volt abban az időben. Bécs* ban fekete ruhában és fehér kötényben szolgáltunk fel, Ischlben egész nyáron át nem járhattunk, csak dirndliben, tarka dirndliben járt a nagyságos aszszony is, a császár gyakran zöld vadászruhában, zergeszakállal a kalapja mellett jött el a villába és a rendeletére kizárólag fiatal leányoknak volt szabad az ételeket felszolgálni. A nagyságos aszszony kammerdienerje, a Táubl is zöld ruhában járt és szarvasaggancsból készült gombok voltak a kabátján. Volt egy fiatal, feketehajú szobaleány, a Lizi, azt nagyon szerette a császár és többször megcsipkedte az arcát. Mindent odahaza főztünk, csak a süteményeket hordtuk rendszerint a Zaunertól,. olyankor, ha sok vendég volt A nagy* ságos asszony maga is ki szokott jönni a konyhába, utánanézett mindennek, hogy rend van-e, felügyelt a terítésnél, ssie war sehr hauslicht. fschlt, mint a művészek és irók fürdőhelyét ismeri a világ, a Traun partjának jobboldalán — a hálás Ischl ezt az útját Lehárquai-nak nevezte cl — áll a Vigözvegy komponistájának csendes villája és a Zaarsteiner-féle nyári lakban Kálmán Imre álmodik muzsikát. Az operett konjunktúrájának nem volt olyan komponistája, szövegírója, primadonnája és tenoristája, aki julius elején ne Ischlbe váltott volna jegyet és hogy a Habsburgok régebben olyan előkelően csendes nyaralóhelye a művészet centrumává vált, azt Ischl elsősorban Schratt Katalinnak köszönheti. A Burgtheater művésznője hietzíngi villájának vendégei ide is követték a házigazdát és a gloriettegassei fesztelán összejövetelek még kedélyesebben folytak a Villa Felicitasban tovább. Amig a schönbrunnl kastély szomszédságába elért még az ettiket hideg szele, addig — Montenuovo rendesen szabadságon volt olyankor, ha az udvar Ischlba költözött. Gyakran előfordult, hogy Ferenc József elfáradva a nyári melegben a Kaiservilla Íróasztala mellett, szó nélkül felállt és bejelentés nélkül toppant be Schratthoz olyankor, mikor a kerti szalettli hangos volt a bécsi bohémek kacajátóL Előfordult egyszer, hogy a császár a nevető színészek és irók tár* saságába lépve, maga is e társaság tagjává lett és nevetve kérdezte Bécs egyik legtöbb sikert arató komikusától, Tewele-töl, aki ijedtében resz-, ketve el akart* szaladni, miért és hova siet, rnira Tewele igy felelt: ..Felség! Bocsásson meg nekem, ha alázattal megkérdezem, mit tenne Felséged, ha az én helyemb* lenne és egyszerre csak Ausztria császárával találná szemben magát...« A császár megjelenése természetesen mindi* véget vetett a kedélyes és bohém társaság együttletének, Schratt vendégei üyenkor diszkréten távoztak, Girardi maradt egyszer csak ott, erőszakkal beszélgetést szeretett volna kezdeni Ferenc Józseffel és mivel hirtelen nem lutott az eszébe más^ megkérdezte tőle: >Szokott Felséged biciklizni??* A császár meglepődött rajta, hogy kérdést intéznek hozzá, hiszen ezt tiltja az ettiket, de azért mosolyogva válaszolta: »Én nem, de az öcsém biciklizik.* Schratt villámló tekintetet szórt Girardi felé, mire ez lassan hátrálva, megjegyezte még: »Kár^ hogy Felséged nem biciklizik... a biciklizés nagyon egészséges... ha Felséged parancsolja, én szivesen megtanítom...* Persze sohasem került sot arra, hogy Alexander Girardi biciklizni tanitsa meg Ferenc Józsefet. FÉLÁRU UTAZÁSI IGAZOLVÁNYOK a szegedi ipari vásárra a DÉLMAGYARORSZÁG szegedi, békéscsabai, cyulai és makói kiadóhivatalában