Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-27 / 118. szám

DtCMA'GyARORSZXG Csütörtök, 193.T mifus 37? wlasztmány tartott ülést, majd megtartották a közgyűlést, mehen dr. Ihrók József, az egyesület titkára számolt bc a gazdasági életben előforduló mozzanatokról. Dr. Darók József titkár előadásában elsősorban a baromfittínyésztő és értékesítő szövetkezet létesítését tárgyalták. A titkár referádája szerint a kormány hajlandó az intézményt támogatni, de mint mondotta a miniszterelnök, csak —• a Hangija utján. A közgyűlésen megjelent tagok élénken tiltakoztak cz ellett s azt kívántak, hogy ez a szövetkezet teljesen önálló legyen, mert csak így képes a gazdaközönség érdekeit szolgálni. A kérdésben felszólalt a közgyűlésen vitéz dr. Márky Barna alispán is s a vármegy© részéről kilátásba helyezte a szövetkezet támogatását, elsősorban a hűtőház problémáját kell megoldani. Abban a kérdésben, hogy hol legyen a szövetkezet központja, a közgyűlési tagok Békéscsabát tartottak legalkalmasabb helynek. férfi és női kerékpárok. ** 76,50 ™ Hitelképes egyéneknek 12 havi rész'etiizetés. Nagy vólaszlclt! Eredeti „MOLL" spéciéi versenykerékp&rok egyedórusUéJd Marknvics Szilárd oki, gépészmérnök ^^^l^&^SrSLíl PÁRISI PILLANATOK Paris, május 26. ALL1TÓLAG SZAJÖTVEN BEPOBTER vette körül Caudé kastélyát, amelynek falii között rejtőzködik egy mesébe való szerelmi regény két főszereplője. Néhány nap előtt repült sact a világ fővárosaiba a hir, hogy junius 1-én fogja W i u d s o r hercege feleségül venni (a hivatalos szöveg szerint) , i néhai Taekle Wallis Wurfield-bázaspár leányát, "Wall is Warfieldet, Marylandból..." Az esküvő rendesen u bezáró pont egy szereimi regény végén. S a legvüágruszólóbb szenzáció is megszűnik egy napon szenzáció lenni. Itt azonban más az eset: ez a pár mindig a nyilvánosság fényszórójának sugárkévéjében fog állani. Nem csupán azért, mert történetük egy hatalmas ország, egy Európa életében vezető szerepet vivő nemzet történetébe fog bcleillcsztödni, bancm — főleg azért —, mert életük ez intim eseménye millió, meg millió szív álmát valósítja meg az egész világon lázas izgalommal követte millió meg millió lélek szerelmük történetének fázisait... Egy király eldobja koronáját, elhagyja azt a szédítően magas helyet, amelyre a sors helyezte, hogy feleségül vehesse „a nőt, akit szeret." Tündérmeséje, a nagy gyermekeknek, györ.yöril tüudérmcse, amelyet már elnémítottunk, r.iert szégyel'ük, mert túlharsogta suttogását az életharc durva ordítása, mert azt mondottuk, hogy eltűnt, elveszett a háboru forgatagában... S évszázadok múlva, leányok, fiuk dobogó szivve.l fogják olvasni Dávid, Windsor hercegének cs a Marylandi Wallísnak történetét... Most azonban legendás alakjuk még valóság, itt élnek közöttünk s a megkötendő házassággal nem szűntek meg az általános érdeklődés tárgyai, az éhes nyilvánosság prédái lenni. (Itt meg kell álIPARTESTÜLETI VENDÉGLŐ Uj vezetés alatt! Az ipari vásár idején az árnyas udvari teraszon. Kitűnő konyha, Ii ütött italok, polgári árak. Állandó cigányzene. Szíves pártfogást kér az uj bérlő: Pálvölgyi Lajos vendéglős. lani egy perere: a nyilvánosságban mindig van valami csodálatos varázs, amelynek alá vannak vetve a legnagyobbak is.) Dc lehet ezt csodálni? Gondolják1 meg, ba egyszerre megelevenednének a kgeadás, a históriai szerelmek szereplői, ha Piomcu és Júlia itt járkálna a korzón karöltve, ha Antonius és Kleopatra a Kárász-uccai üzletekbe járnának délidőn „sljoping"-ra, hu Hero és Leander a margitszigeti étkezőkb'ti vacsoráznának... ha Hrrkutes a téli sporthelyeken mutatkozna és Omphale barátnője horgolná a pull< overjeit... Igen furcsa, izgitó, különös dolog: egy világ, történeti szerelem szereplőit elevenen e földtekén látni s éjért gondolom, hogy a NVindsor hercegi pár esküvője után is mindig és mindenütt az éri deklödés tárgyai lesznek. Nem tudom, bogyatí érez az, aki tudja, bogy személye és élete íuilliö meg millió embert érdekel, üsmeretlenekct, akikhez semmi köze nincs; bosszúságot vált-e ki ö gondolat, vagy némi örömet? Mert a nyilvános* ságban van valami varázs, valami különös vonzás, mint mnidenben oly dologban, amelyben csodálatosan, rejtélyesen keveredik a jó és a rossz.., PABIS LEGELEGÁNSABB AVENUEJE, az avenue des Chams Elysées mozgalmas és festői látványosság színhelye'lesz vasárnap. Abból az alkalomból, hogy a hires diadalív, amelyet Napolcon az auslerlitzi ütközet után kezdett építtetni és amelyet 1836 julius 30-án avattak fel, azaz most századik évfordulóját erte meg, histórián hfl kosztümökben fognak a köztársasági elnök jc-lenlétében elvonulni a diadalív előtt s végig a2 avenuen az utolsó század francia hadseregének katonái. A hatalmas diadalív alatt (ötven méter a magassága, negyvenöt a szélessége, buszonkét méteresek az oldalai s a nagy tv huszonkilenc méter magas) nyugszik az ismeretlen katona, testülelok'és egyesületek élesztik az örök lángot a sir fölött. A Párisba érkező államférfiak pedig nem mulasztják el, hogy koszorút ne helyezzenek az ismeretlen hős sírjára, akinek tulajdon-' kép nincs nemzetisége... »*gy jelkép, jelképezve az egész világ ismeretlen katonáit, akik' csendesen, panasz nélkül adták oda életük a hazáért... Magyar haza? Francia haza? Angol haza? Az érzés egy és sokszor nem a nagy generálisok, hanem az ismeretlen katonák hordják vállukon a diadalt. Francia? Angol? Magyar? Olasz? Mindenütt egy formán siratta őket egy anya.., F- Barta Irén. Rend a lelkemindennek Irta FARKAS ANTAG 'A tekintetes ur éppen a villája előtti kertet locsolgatta a reggeli órákban. Hogy ki, mi volt a tekintetes ur, azt a faluban senki sem tudta bizonyosan. Idegenből vetődött ide, de: azt mondhatott magáról, amit akart; viszont a falubeliek is azt hihették róla, amit akartak. Az az egy bizonyos, hogy nem szegény ember a tekintetes ur, mert anélkül is megél, hogy valamit dolgoznék. Az is lehet, bogy nincs neki semmi tanult mestersége, csak pénze, ami mindig jobb, mint akármelyik mesterség, nem számitván azt, hogy a pénznek mindig tobb tisztelet jár, mint akármelyik mesterségnek. Annyit tudtak' csak' a tekintetes úrról, bogy •nem olyan kényes, mint a többi tekintetes ur. Hogy miért nem olyan kényes, astt már ő maga tudta A kcrflocsolgatő tekintetes ur villája előtt cgy Szegény asszony haladt el kosárral a karján. — Jó reggelt, tekintetes uram! — köszöntötte a szegény asszony. — Aggyonistrn! "A" piacra Igyekszik? — kérdfvte a tekintetes ur, mert éppen hetipiacos nap volt é1- --zóbaelegyedni is szeretett. — Oda én. de nem venni, liánom eladni. Brteg fl* uram, aztán patikára kell ennek a tyúknak az ára. amit itt viszek a kosaramban. A legkedvesebb toiótynkom. a magam keltetése. Vétek levágni, de mit csináljunk? A tyúk kidugta a fejet a kosár fölemelt födele níöl és a tekintetes úrra nézett, aki letette a iossolókannát. — Kár, bogy a feleségem már elment a piacra. Mennyiért adná? — öt pengő, tekintetes uram. — No, a piacon bajosan kapna érte annyit. — De a tekintetes uramnak nem kell a piacra fáradnia. — Négyet adok érte. — Csak ne tessék már a szegénytől elkívánni azt az egy pengőt. A tekintetes ur jobban megnézte az asszonyt. Csak most vette észre, hogy cigauyasszonnya} alkudozik. — Nem adok érte én négyet sé jó asszony — és már föl is kapta a locsolót. Az asszony nem tágított — Ilát legyen négy pengő. Csak nc tessék' levágni- Vétkezik, aki levágja. Vut a tyúkomat szerettem a legjobban. Aki Ie^gja, megveri az Isten. . A tekintetes ur azon vette őszre, hogy az aszszony már bent ís van a portán, eleresztette a tvukot és tartja a markát. Ilogy lerázza a nyakáról a vendéget, kifizette •5 négy pengőt, kituszkolta a látogatóját és becsukta ,i kaput. A tyijk riadt rertyogással bevette magát a bokrok közé. — De bolondot tettem most! — kaparta a fejit 1 tekintetes ur. de már későn volt. — Julcsa, jöi.tón cs3k* — kiáltott a szolgálónak, amikor az a tekintetes asszonnyal hazajött a piacról. Fogjuk meg azt a tyúkot. Itt bogarászik u ktrtben. Valamelyik szomszédból idetévedt. Kardos menyecske ripakodott a villa verandájáról ,i tyúkot hajhászókra. — Mit csináltok ti2 — Valami idegen tyúk idetévedt — füllentett a tekintetes ur, aki dehogy merte volna most már bevallani, bogy ő a tekintetes asszony távollétében holmi cigányasszonytól tyúkot vett. Az ám, a fáját neki! Voltaképpen ez lopott tyúk' is lehet. Még majd orgazdaság miatt meggyülik' a baja nemcsak a tekintetes asszonnyal, hanem a törvénnyel is. Fclorai hajsza után a kutya segítségével sikerült a tyúkot elfogni. Julcsa a hóna alá kapta és megindult vele házalni a szomszédokhoz. — Nem innen veszett el ez a fyuk? Nem akadt annak gazdája a környékén. Háf most már mi- lesz? A tekiutetes ur pár órai kinos töprengés után megoldotta a kérdést. — Julcsa fiam, vigye a tyúkot a törvénybirő úrhoz, hogy tisztelem, ez a gazdátlan jószág az udvarunkban találtatott: vegye bitangságba. A községházán kisbíró bitangságba vette a bíró parancsára, dc magában megjegyezte: — Akkurátus ember ez az uj tekintetes ur. Bízonvosan már cgvszer megégette a kása a száját'... Félóra múlva jött az a 1 végi Cshribókni jajveszékelve. hogy az éjszaka ellopták a legjobban tojó tyúkját. — Hát mirevalók a bakterelc, biro uram? Ilyen jó, meg olyan jó volt az a tyúk, meg ilyen meg olyan szinti. A biró a bitangéihoz vezette Csimbökn'éf? — Ne jártassa a száját: itt van a tyúkja! Tuffja meg, hogy a mi falunkban rend van, amióts -én vagvok a biró. a kutyafáját? No, vigye! Csimbókné mégtán most is bámulja azt a lenenagy rendet-.