Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-26 / 117. szám

Szerda, 1937. május 26 Politikai napilap A szegedi ipar ünnepe Zászlódiszben várja Szeged város az ipari kiállítás megnyitását. Zászlók lobognak a házakon és sziveken. A város közéletének minden kitűnősége részt kér magának az iparosság ünnepéből, — valóban nincs senki, aki nem ismerné el annak a munkának nagyszerűségét, amivel a szegedi iparosság a város életét gazdagítja. A szegedi iparosság e tekintetben példaként állitható az ország elé. Amikor senki nem mert alkotni, a szegedi iparosság alkotott akkor is. Amikor az egész ország gazdasági élete megbénult s úrrá lett a lelkek felett a szegénység takarékosságának jelszava, amikor kihalt minden kedv és leállt minden élet, a szegedi iparosság akkor is épített, akkor is intézményeket hivott életre, terheket vállalt, lekötötte magát, kötelezettségek terheit vette magára,*— de alkotott és ment előre. Nehéz viszonyok között építette fel székházát, de nem ijesztette el az építkezés terhe az iparosságot, megalkotta és fenntartja az öreg iparosok otthonát s amikor látta, hogy székházának helyiségeiből a vásár méretei kinőnek, nem habozott: megszerezte a szomszédház tulajdonát is és felépítette az iparcsarnokot. Mennyi fáradhatatlanság, mennyi áldozatKészség, mennyi bölcs bátorság kellett mindehhez a nagyszerű erőfeszitéshez. A szegedi iparosság egyetemét illeti dicséret és elismerés érte. Volt helyzet, amikor nem bátorság, de vakmerőség kellett terhek vállalásához s a szegedi iparosság nem riadt vissza. S ezzel példát adott minden tudósnak és minden tekintélynek — az alkotás példáját és az alkotás bizonyítékát. Nem elméletek és nem rendszerek kellenek ahhoz, hogy munka folyjon s hogy az élet parancsainak engedelmeskedni tudjanak. Nem beszédek kellenek hozzá és politikai csatározások. Csak dolgozni kell, bátorság kell csak a terhek vállalásához és a felelősség viseléséhez. A szegedi iparosság nem várta azt, bogy mások segítsenek rajta, — várhatná még most az első segítő kezet, — a szegedi iparosság maga akart sorsán javítani. S életre hivta és naggyá fejlesztette 0 vásárt s ezzel nemcsak alkalmat, de intézményt teremtett arra, hogy a fogyasztó közönséggel kapcsolatot találjon az eldugott műhelyekben végzett kitűnő munka is. A szegedi iparosság a vásáron feltárja kiváló szakismereteit, mesterségbeli tudását és bebizonyítja, bogy minden iparágban versenyképes árban, minőségben egyaránt. A városi kulturát nemcsak a szellem munkásai fejlesztik, hanem a kézműipar tehetséges munkásai is s a város hírét nemcsak az irók és tudósok, nemcsak nz épületek és alkotások szépségei hirdetik, hanem az itt folyó ipari munka kiválósága isA mi nyilvánosságunk Makótól Gyuláig terjed el s Délmagyarország szavát meghallják már valóban az egész Délmagyarországon. Három vármegye népét hivjuk most szeretettel és barátsággal a szegedi ipari vásár megtekintésére. Becsüljük meg azt a nagyszerű munkát, amit a szegcdi iparosság évről-évre végez és évrőlévre magasabb színvonalra emel. Kzekbe az ájult napokba ez a vásár varázsol élénkséget, pezsdülést, mozgalmat, érdekességeket, és a látnivalók szépségeit. A szellemnek és köznek munkája fogott össze ennek a vásárnak megrendezésére s a vásár anyagának megalkotására. Ne legyen senki, aki közömbösen megy el ennyi imponáló munka, ilyen lenyűgöző kezdeményezés előtt. Az ipar ünnepe legyen a város ünnepe s a város minden polgára vegye ki részét az ipari vásár sikeréből, látogassuk a kiállítást, vásároljunk a kiállított remekekből s legyünk propagálói az ipari vásárnak. S az ipari és kereskedelmi miniszter képviselőjét arra kérjük: ne engedje azt, hogy ennyi munka és ilyen siker csak a szavak elismeréséig jusson el. A szegedi kézmüiparosságnak sok panasza és nem kevés kérése van s ha a tapasztalatok arra a szerénységre is szoktatták, bogy csak teljesíthető kérésekkel álljon is elő, ez csak arra legyen ok, hogy a jóakaratnak és segitő szári* déknak teljességével fogadja az ipari kormányzat a szegedi iparosságnak — nem is kéréseit, hanem fohászait. Íme a bizonyság : érdemes segiteni azokon az iparosokon, akik ezt a kiállítást meg tudják rendezni minden évben s akik annál több lelkesedéssel és kötelességtudással vesznek részt ebben a közérdekű munkában, minél több gond nyugtalanítja őket s minél nehezebb életfeltételekkel kell harcolniok. Ha igaz az, bogy segits magadon s az Isten is megsegít, akkor a szegedi iparosság régen kiérdemelte már a felsőbb hatalmak segítségét. S ezek a felsőbb hatalmak jelentkezzenek egyelőre a kormányzat képében, adjon munkát, juttasson megrendeléseket és részeltesse az ipari hitel támogatásában a szegedi iparosságot. Az ipari vásár mindennél jobhan bizonyítja, hogy ezt a segítséget megérdemli a város és megérdemli az iparossága. — Amikor ezt a felénktörő áramlatot látom éí látom azt, hogy a felelőtlen és meggondolatlan emberek a tűzzel játszva jönnek ezekkel a gondolatokkal ide, aggódva nézek Nyugat felé és meg vagyok győződve, hogy a belügyminiszternek ezekkel a mozgalmakkal Magyarországon még sok baja lesz. Nekünk fel kell világosítanunk a né« pet ugy a keleti, mint a nyugati veszedelemről. Féltjük a nemzetet ezektől az infekcióktól. % — liogy kautálékról akarunk gondoskodni a választójognál, az egészen természetes, mert md a magyar néprétegben a különféle eszmeáramlatok állal megzavart lelkek hajlamosak a szélsőségeikre. A faluk között dühöng a demagógia. Ila a nemzet a mai sulvos időkben meghasonlik önmagával, a hatalom az arra hivatottak kezéből az alacsonyabbrcndü emberek kezébe kerül, csak katasztrófa hárulhat ebből a nemzetre. L á n g Boldizsár a tüdövész elleni küzdelem* ről beszélt. Kertész Miklós a várható uj választójogról beszélt, amely — reméli — jogkiterjesztést fog hozni. A privilégiumok keskeny vágányáról át kell térni az egyetemes társadalom érdekeinek széles vágányára. A falu egészségügyi viszonyainak rendezését sürgette, majd arról beszélt, hogy a szociális biztosítást ki kell terjeszteni a munkanélküliség esetére is. Schandl Károly a közigazgatási reform szükségességét fejtegette. Gróf Apponyi György beszélt ezután. — Meg kell állapítani —• mondotta —, hogy valóban óriási az elégedetlenség a mezőgazdasági proletariátus széles rétegeiben. Ennek a néprétegnek az lélletnivója alatta áll nagyon sok tekintet„Az ország rendjét és nyugalmai minden törvényes eszközzel meg fogjuk óvni bármilyen oldalról Jövő kísérletekkel szemben" Széli József beszéde a belügyi tárca költségvetési vitájában - „Helyes szociális politikával lehet leszerelni o demagógia apostolait1 Itaszár Mihály állásioglalása a nuugaü veszedelem el?en — Apponyi György a pártatlan és terrorízálhataflan közigazgatásról Budapest, május 25. A képviselőház kedden a belügyi tárca költségvetését tárgyalta. Sol- j tész János volt az első felszólaló. Minden kormányzatnak arra kell törekednie, bogy a fegyve- I res erők rendjén kivül a polgárság lelkében' is rend legyen. De rendnek kell lenni a büntető igazságszolgáltatásban is. Sajnos, számtalanszor tapasztaltuk, hogy a közigazgatás a rendőri büntetőbiiáskodásban nem tudja mentesíteni magát a politikai befolyástól. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy ha a titkos választójog végrehajtására sor kerül, a közigazgatási tisztviselőket kapcsolják ki a választás minden aktusából. Vitéz Árpád után Huszár Mihály volt a következő felszólaló. — Ha az általános titkos választójog bevezetése készületlenül találná a nemzetet — mondotta —, ebből katasztrófa származhat. Nehéz belpolitikai és külpolitikai helyzetben kerül sor a választójogi törvény benyújtására. Szertelen emberek felelőtlen izgatásai következtében a vallási féltékenység is fellobbant az országban. Ez az ország a Keletről jövő veszedelmet még nem vészelte át teljesen. T)e nem kisebb veszedelem az, amely a Nyugatról árad felénk. — Amint Rousseau készítette elő a nagy francia forradalmat, tagadhatatlan, bogy a német politikai mozgalomnak az előkészítője Nietzsche filozófiája volt. Ha most nézem a mai német állapotokat, azt látom, bogv nagyjai tüntetőleg Nietzsche szobra mellett vétették le magukat és ez a kéi>. amely egyenlő a vallomással, forog százezer példánvokban közkézen. A nácimozgalom vezetői őrzik Nietzsche kéziratait, mint szent relikviákat. Mindig csodálkoztam afelett, hogy mi volt a náci-nolitika alanforrása? Egyszerű hivei honnan merítették politikai dogmájukat? Most meffvan: Nietzsche evangéliuma valósult meg tulajdonképen és amiket Nietzsche mint pinnir előkészített, azokat az eszméket hajtja végre az uj rendszer.