Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-21 / 113. szám

Péntek, 1937. május 21. Politikai napilap XIII. évfolyam. 113. sz. Májusi gondok megkozmásodott jóslásokat Mindezeknek a jelenségeknek láttára aka­ratlanul Ieszürődik a nagy igazság: szeren­cséje a gazdasági életnek, hogy a paraszt nem olvassa az államtitkárok, bankvezérek és közgazdasági tudósok bölcseségeit, ha­nem termeli a gabonát, neveli a lovat és hiz­lalja a disznót. Mindennek eljön egyszer a maga ideje. Előbb vagy utóbb Liverpool és Chicago megint csak emelkedő tendenciá­val fogja jegyezni a búzát, fogják még ke­resni a lovat és talán a Hangya is keres raj­ta és fogják még szidni a hentesek a vállal­kozót, aki olcsón meri forgalomba hozni a disznóhúst cs szalonnát. A konjunktúrának vannak hullámvölgyei és hullámhegyei. Egy­ezer alacsonyak az árak, másszor magasok. Egyszer a fogyasztó örvendezik, másszor a termelő. Az utólagos bölcseség azt igazolja, %ki véletlenül ráhibázott arra, hogy minek kell következni. Ezúttal pedig megint a pa-< rasztnak lett igaza. Az idén közeledünk a terméshez, "de nemi mondjuk, mint tavaly, hogy veszedel­mesen közeledünk. Elpárologtak a tavalyi aggodalmak. A bevetett terület három-, vagy négyszázezer katasztrális holddal kevesebb, mert ősszel és tavasszal a mezei munkákat a sok viz nagyon hátráltatta. Még nagy ter­mésátlagok esetén is kevesebb lesz gaboná­ban a termés, mint az elmúlt esztendőben. Az árak is magasak. Az idén nem lesz bo­lettára szükség, de pedig költséges értéke­sítő apparátusok felállítására. A gabona meg fogja találni útját oda, ahol szükség van reá. Csak egyet ne csináljanak- Mesterséges aka­dályokat ne gördítsenek se nálunk' se má­sutt a gabona értékesítésének útjába. Káprázatos fénnyel ünnepli Budapest az olasz királyt A honvédség diszfelvenuiása a királyi ven­dégek előtt - Estély a Várpalotában Vissza tud-e valaki még emlékezni az egy esztendő előtti időkre, mikor a gabonaérté­kesítés gondjai nehezedtek az egész ország­ra? A gabonaértékesítés legfontosabb prog­rampont gyanánt szerepelt az egymást köve­tő minisztertanácsok napirendjén, miniszte­rek és más kormánymegbízottak utazgattak Rómába, Bécsbe, Bernbe, Berlinbe és Brüsz­szelbe, gazdagyülések egyébbel se foglalkoz­tak, hogy miként lehetne a buza árát a tény­leges piaci árnál magasabb színvonalra fel­tornászni és a sajtó buzgón hangoztatta, hogy a gabona értékesítésével áll vagy bukik a magyar közgazdaság, mindent el kell tehát követni, hogy egy szem gabona se marad­jon a termelő nyakán, vagy raktárában. Hol vagyunk ma ezektől a gondoktól és hol va­gyunk a tizenöt pengős buza- és tizenkét pengős rozsároktól? A bzua is, rozs is fe­lülemelkedett a husz pengőn és ahogy a szakértők mondják, termés után se lehet az áraknak lényeges mérséklődésére számitarii. A szakértők szakvéleményét sze­retnénk ugyan illő óvatossággal fogadni, mert az utolsó tiz esztendő tapasztalatai al­kalmasok voltak arra, hogy jobbról is, balról is némileg megingassák a szakvélemények­be vetett bizalmat. Mert ugyebár ki lehet hivatottnbb, hogy szakavatott tanácsokkal lássa el a gazdákat, mint a földniivelésügyi minisztérium államtitkára? Nos, mi emléke­zünk arra az államtitkárra, aki melegen ajánlotta a gazdáknak, hogy könnyelműen ne vesztegessék el gabonájukat és ne en­gedjék, hogy más fölözze le az áremelkedés­ből várható hasznukat. De emlékezzünk arra is, hogy jóformán a jóslás másnapján kezdő­dött a gabonának olyan katasztrofális és esz­tendőkig tartó árzuhanása, aminőt csak rit­kán jegyzett fel évkönyveiben a gazdaság­történelem. Do az osztó igazság nevében a másik oldalon nem hagyhatjuk említés nél­kül azt a budapesti nagytekintélyű bankve­zért sem, aki viszont arra biztatta a közvé­leményt, hogy értékálló tőzsdei papí­rokban helyezze el, amit földjéből, iparából, vagy kereskedelmi üzletéből haszon formá­jában kitermelt. Lehet, hogy vannak még ma is, akik ennek a jótanácsnak a gazdasági hadirokkantjai. Ami azt illeti, a tudomány se nagyon dicsekedhetik, hogv a valóság csúfosan nem cáfolt rá megcáfolhatatlan igazságai­ro. A bolettás időkben, mikor se nálunk, se a többi termelő országokban nem volt ára a gabonának, emlékszünk jiagyképu és súlyra is elég tekintélyes professzori értekezésekre, amelyek a napnál is világosabban bebizonyí­tották, hogy a búzának, de általában az egész szemtermelésnek mindenfelé befelleg­zett. Megváltozott u táplálkozás iránya, liszt helyett C vitamint kosztolnak az emberek, a lovuk helyét világszerte elfoglalja R traktor és az automobil, nincs szükség zabra-, — bölcsen teszi tehát a srazda, ha minél hama­rább csókát, feketegyökeret és articsókát ter­mel a néhai szántóföldek helyén.' Ne szé­gyeljék magukat azért a mi tudósaink, Né­metországban és Amerikában is bebizonyí­tották, hogy a régi magas gabonaárakra töb­bé már nem lehet számítani. X tanulmányo­kat egyelőre, huszonöt-harminc esztendőre talán, el lehet raktározni. Hátha jönnek me­gint olyan idők, hosrv fel lehet melesiteni a Budapest, május 20. Az a káprázatos pom­áju ünnepség, amellyel Budapest népe az olasz irályi párt fogadta, csütörtökön tovább foly­tatódott és a pompa talán még nagyobb volt, mint az első nap. Már hajnalban talpon volt a főváros lakossága, hogv szemtanúja legyen a honvédség diszfelvonulásának, amelynél fénye­sebb parádéra nem igen emlékeznek Magyaror­szágon. A Mussolini-téren és a Köröndön állították fel a dísztribünöket, de tribünök és széksorok húzódtak az Andrássy-uton is. majdnem nz Aréna-ulig. Sokan már szerdán este elfoglal­ták helyeiket: itt vacsoráztak és itt fogyasztot­ták el reggelijüket is. Egy kis izelitől kapott Budapest az angol koronázási ünnepségből... A rendőrség már reggel 6 órakor permanen­c.iába lénett és zökkenő nélkül teljesítette ne­héz feladatát. Fél 10 órakor zárta le a rendőrség a forgalmat. Ebben az idő­pontban néhány centiméteres távolságban vo­nultak fel az autók az utvonalakon. A házak ablakai és erkélyei zsúfoltak voltak, mindenütt magyar és olasz nemzetiszínű zászlókat lobog­tatott a szél. A Várban is nagy volt az élénkség már a ko­ra reggeli órákban. III. Viktor Emánuel reggel 7 órakor elhagyta lakosztályát és a budapesti koronázó főtemplomba ment. Kíséretében csak két szárnysegéde és Scholz Andor folyamőrkapitánv tartózko­dott. A főtemplom bejáratánál Kátav Béla plébános, a papság élén fogadta a királyt. Ami­kor a király belépett a templomba, a karnagy az olasz Himnuszt játszotta, majd a király imába mélyedt. Ezután megtekintette a tör­ténelmi nevezetességű templomot. A magyar Himnusz hangiai melleit távozott cl a főtem­plomból a király. A katonai díszszemle délelőtt 10 órakor kezdődött. "A honvédcsapa­tok a virágdíszben pompázó Városligetben so­rakoztak fel. Egy perccel 10 óra titán érkezett meg Yiklor Emánuel és Horthv Miklós, aki tel­jes tengernagyi diszt öltött magára. Az olasz király tábornagyi ruhában volt, fején roham­sisak fehér kócsagtollat díszítve. A városligeti korcsolyapálya előtt az államférfiak kiszálltak! autójukból, lóra ültek kíséretükkel együtt. A' két államfőnél először Rőder Vilmos honvé­delmi miniszter jelentkezett, majd csatlakozott több magasrangu katona liszttel együtt az ál-' lamfók kiséretébez, A színpompás csoport ez­után elindult a csapatok megszemlélésért-. A kormányzó a király balján lovagolt a ken­deresi ménesből való saját nevelésű arabsnari­pá ján. A lovaskiséret 62 főből állott. A két ál­lamfő megérkezésekor a zenekarok a Fanfaré Tíealet, a Giovinezzát és a magyar Himnuszt játszották. Az első csapat, amely az olasz király előtt tisztelgett, a Nagy Lajos 6. honvédgyalogezre<Í díszszázada volt. Ennek az ezrednek a tulajdo­nosa az olasz királv. Amikor az államfők a lo­vascsapalok elé értek, felharsantak a diszjelek. A városligeti csapalszemle 50 percig tartott. Ezután a két államfő visszalovagolt a müjés­nálya csarnoka elé, leszállt lováról, autóba ült és :t Köröndre hajtatott. Itt nagy lelkesedéssel fogadták nz államfőket. A lér csodálatosan szépen volt fel­virágozva és fel lobogózva: ezer. meg ezer em­ber szorongott a kiielölt helyeken, a tribünök roskadásig meűtellck. A díszpáholyt meggypi­ros drapériával borították be és narancssárga­szinnel díszítették fel. Homlokzatán n magyar és az olasz cimer díszelgett. Az első sorban helvezték el az aranvozolt brokátszékek M. Kgvmásután érkeztek a kormánv tagiak A disznáholv két oldalán fe«Uíi egyenruháinkban álllak diszőrsésret a testőrök. Nagy ünneplésbon volt része sróf C i a n on a k, aki szürke egyen­ruhában lépett ki kocsiiából. A gyermekek százai ütemesen kiáltották Ciano nevét és a Giovinezzát énekelték. Felharsant nz ola«z Himnusz, amikor Elena királyné Horthy Miklósné társaságában meg­érkezett a térre. A tömeg evvivázott. Háromnegyed 11 órakor tűnt fel a kormánv -

Next

/
Thumbnails
Contents