Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-16 / 110. szám

14 DgCSTA'GyXgQRSgXG A arsrnap, i38r míjur J(f, DNlO-hönuvecskére vegyen, Károlyi ucca l. mmmmwmmmmmmmmmmmmmmmmmm—mmmm Ólmos botok hazájában (Egy régi választás ©rnléke) Pr.Salőó cs Társa ccéiiél vászonáru! ö i Készpénz ár'on 6 havi hitelre. Választás volt Nagykárolyban. Az 1902. éM ál­lalanos választásokat bonyolították le ezen a szep­tcmbereleji gyönyörű napon. A szomszédos fal­vak lakói bosszú kocsisorokban vonultak véjág a Náros uccuin. A kocsikon, vagy helyesebben sze­kereken négyenként foglaltak helyet, a lóhajtó mellett ült} hosszunyelü zászlót lobogtatott, azon jelöltjük nevének felírásával világosan fejezve ki pártállásukat. A kalapok mellé illesztett kortes­tollak színei nem kevésbé halkan fejezték ki a csoport állásfoglalását. Az akkori választási törvény jogosnak ismerte él a választók fuvarpénzét, négy szavazó számára biztosítva egy-egy szekér fuvardíját, elismerje továbbá a választónak egy választási pörkölt állat csillapítható éhségét, valamint az elfogyasztandó félliler bornak a jelölt terhére való felszámítását. Mindez tehát ükkor alkotmányos volt, igy nem lett volna értelme négynél ís többen szoronganj egy szekérben. Volt azonban egy falu, melynek népe sohasem jött kocsin, vagy szekereken, hanem mindig g.va­log és mindig együtt, énekelve fegyelmezetten. Ez a falu választásról választásra ingyen tartott ki nézete mellett. Er » falu Kossuth Lajos W-o« pártjától soha cl nem tánlorodott. Ez » falu Genes község volt. Pedig milyen rossz hire volt ennek "a falunak országszerte! Két másik társával együtt nevét vertbe foglalva énekelték: Here, Gebe, Gencs f Isten tőle ments! * * / gencsiek a téglagyárak mellett be?rte£ a városba, ahol ekkorra már feketéllett az ucca mindkét oldala a várakozóktól. A város közönsé­ge mindig a gencsiekkel érzett, ilyenkor már a város szélén várta őket és velük együtt rázendí­tettek a nótára. Sámy Zsiga 00 év körüli, magas szikár ember volt. arcán kemény tekintet éles kifejezésével. Pár alakja nem volt kifogástalan, miután régi lábté­rese következtében el nem titkolható biceentés je­lentkezett járásában, ez azonban seni méreteinrlf, «em tekintélyének nem voltak ártalmára, mert Sámy ezek ellenére is mindig az élen járt s ennek megfelelően adta a tempót, mely mindig „utánam'' év sohasem "előttem* jelszóban nyert kife'ezést. Sámy Zsiga szokatlan, sőt hihetetlen tekintélynek örvendett a gencsiek között. Most ís elől ment k'V-tuk, kezében az ólmosbottal, vezetve az <51­mosbotos hadat Ai ólmosbot végénél gömbalaku Ólommal vas­iadon bevont kézi eszköz, amely nélkül a nyírségi magyar el sem képzelhető. Az ólmosbot nyilt és férfias harcieszköz, működése tág teret, nyílt har­cot igényel Férfi férfi elleni párviadalra készült, nem mint az alattomos gyilok, mellyel csak suty­lyoniban odaszurnok és akkor szúrnak, mikor az ellenfél legkevésbé várja. A választás Szatj»arban 100 "éven át nem Je­lentett egyebet, mint a néphangulat küzdelmét a "hatalom* mai, sragy inkább annak" eszközeivel Mig a többi fal­vakat mézes madzaggal; vagy valami helyi előnv­nvp] olykor-olykor meglehetett tántorítani: addig 'leneset soha, oz állott elvei mellett, mint Síon he­g\e és ha küzdelmét letörték fs az általános ered­ménnyel.. Gencsen az nem fogott ki, megmaradt . hite mellett rendületlenül. E<t a tántorithatatlanságot és megveszlegetlie­tetlenséget bele ts illesztette számításaiba a kor­mánypárti kortézki. és arra irányult minden tevé­kenysége, hogy a gencsiek hát — ne szavazhassa­nak, miért is minden uton beléjök kötni, őket valami jogtalanságba keverni, volt minden törek­vése. Voltak választások, raiW nerjj fs engedtek be őket még a Nagypiac-térre se, ahol pedig a vidékiek pártok szerint elosztva szoktak elhelyez­kedni, hanem egy megrendelt verekedést kiter­vezve a rendet fenntartó katonasággal mindjárt a város határain kivülrc irányították a gencsi vá­lasztókat. Ezért nem engedte meg a Sámy Zsiga bölcs taktikája, hogy a városiak belevegyüljenek a népé­be, mert igen jól tudta, hogyha kilencvenkilenc igaz örvendező köpött csak egyetlen métely is be­furakodik nyájába. akkor az ő szavazásuknak már régen befellegzett. Mig azonban idá'g érkeztek, merülhetett és merült is fel hívei között «gyik­nuisiknak halaszthatatlan teendője, aminek el­végzésére Sámy nem térhetett ki az enge.dély megadása alól. így bizony Kiss Ferenc uram is kimaradt a sorból a AVetzák-liáz előtt és ott rö­videsen a körtvélyesiekkel összeverekedve egyike volt azoknak, akik a kormánypárt jelölte nagy­bátyját két lábánál kétfelé húzgálva nem kíván­ták többé egy egészben, meghagyni, az ellenzék' között osztogatott bőkezű vesztegetése miatt. Ahova keveredett a kormánvpárti főkortes ur és ahol őt a huszárattak nélkül csaknem örökre elintézték, az nem a gencsiek esoportja volt; <Jc Kiss Ferenc személyében mégis egy gencsit iga­zoltak le a vakmerrf támadók közül, ami elég o"ku1 szolgált a gencsiek meggyanusitására. Kü­lönféle támadások indultak tehát szokás szerint a gencsi szavazatok érvénytelenítése érdekében, amit azonban a Sámy türelmes" és fántori(hatatlan elgondolása mégis elegyengetett «igy, «K>gy népét leszavaztatván, a Polgári Kaszinó éttermeibe ve­zette őket. Itt még mindig velük volt Sámy. Mig nem párolgott minden híve előtt a portóit illata és nem díszelgett a mirségi vinkó zuldes üvege, addig ő maga nem foelalta el helyét az asztalnál. Ekkor lépett a terembe Kiss Ferenc, kl ő "iselt dolga nem volt már titok a vezér eló.'t, elég ag­godalmat kellelt kiállania, mégis minlija m'i sem tudna, vonta felelősségre: — Hol voltál idáig? — Dolgom intéztem Z&igí bácsi! _ Nem lehetett volna azt a dolgot elEerftby^ Az igazság nem ismer akadálvt Zi'ga bá­csit — volt rá a felekt. Sámy azonban nem birta tovább ezt a szósza­porítás t, nem váratta tovább határozatát, amely egy-kettőre ott égett Kiss Ferenc arcának mindkét oldalán. Irtózatos volt ez a jelenet! ügy gencsct megütni még Sáncnak is életveszélyes feladat volt ami­nek súlyát maguk a gencsiek érezték legjobban, miért is óvólag vették rögtön Sámy Zsigát körül. Kiss Ferenc azonban csat állt összeszorított ököllel, lelki tusája gyöngyöket csavart izzó üs­tökére. A pillanatok ólomlábakon cammoglak és kétségtelenül kínosan teltek, miután még mindig nem lebetelt tudni azt a hatást, ami Suny ezen el­hamarkodott cselekvése idézett elö. Tűzzel ját­szott és félő volt, hogy megég valakinek a keze... Kiss Ferenc uagysokára mégis megszólalt éa Összesizoritott ajkaiból inkább sziszegte, mint mondotta v Maválat: — Miért tette v?lem ezt a szégyent Zsiga bá­csi?­Nagy megkönnyebbülést hoztak' ezek a szavalj a körülállókra. A választás változatlan izgalommal zajlott. Jj széles ucca közepét egy huszárezred sorfala választotta szét, ezen belül pedig mindkét oldalon gyalogosok táboroztak cs ügyeltek őrségeik ál­tal a rendre. Ez a hely a 18-asok tábora volt! Nagyobbrészt leszavazott szavazók álldogáltak és szórakoztak itt már az ünnepi ebéd utáni meleg hangulatban. Ebben az ünnepi hangulatban senki sem törődött a másikkal. Senki sem figyelte külön K»5S Ferenc mozdulatait és még a huszárok kürtősének riadó­rq hívó éles kürtjete sem keltett különösebb figyel* roet; csak mikor a váratlan vezényszavakra lóra pattant huszárok hátra arcban a kaszárnya Md furdalva kardit rántottak és vádul 'ágaskodó lovakon a közönségnek rohantuk, váltotta it at ijedelem rémülete: mámorból a tömeg hangulatai, előre vetve 'ozon ismeretlen okok beláthatatlan következményeinek szomorú árnyékát. Kis^ Ferenc ugyanis az ő szégyenérzfl viharos lelkiállapotában nem tudott társaival szó­rakozni, nem tudta az örömök élvezésében bána­tit levezetni, de amikor az egvík buszarőrmes" terben régi, _ katonakori abrichtolójái feüsmerte 3 emlékezetében leiidézte a tőle szenvedett sok-solí sérelmet, talán ^szóváltásba is keveredett vele, aminek hevében ólmos pálcájával feléje sújtott és a gömb annak izgékony lovát találta el. A 14 ágaskodni, az őrmester káromkodui kezdett s a vihar pillanatok alatt a parancsnokig jutott, aki pedig riadót, majd attakot vezényelt. A huszárok kardjai kiröpültek hüvelyükből, 1 lovak ágaskodtak és táncolva indultak a közön­ségre. melyből ezer meg ezer sikoly és jajgatás hördült. Mindenki art nézte, merre meneküljön. Minden­ki a legközelebb eső. egyedül biztosnak vélt, do zárt kaszárnyakapu felé furakodott és a rettene­tes erős kaszárnyakapu volt kénytelen engedni és a beláthatatlan tömeg nyomásától tövestől be­szakadva nyitóit utat az észvesztett menekülésnek. Ember ember hátán, borda- és lábtörések árán, káromkodások és imádkozások közepette tolon­gott befelé; mert gencsi embert az „ólmoslwjtok hazájábaiv' még Sámy Zsigának sem lehetett büntetlenül megbántani Szabó Kálmán, Plaggar Kender-, Len- is Jutaipar Rt l)f szeged-Budapest Sürgönyeim; Vulpes, Sima Telefonszámon: 10-19,11-55.

Next

/
Thumbnails
Contents