Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-15 / 109. szám

DÉLMAGYARORSZAG Szombat, 1937. május 15. Politikai napilap XIII. évfolyam. 109. sz. A városi zárszámadások A szombati közgyűlés elé terjeszti a polgármester az 195Ö. év zárszámadásait. Voltaképen halott számok gyűjteménye ez a zárszámadás, az elmúlt év gazdálkodásának eredményei mutatkoznak benne, számjegyekben. A közgyűlés egyetlen fillér sorsán sem változtathat már s mégis van. jelentősége a zárszámadásoknak, nemcsak azért, mert az önkormányzat szerve egyik leglényegesebb ellenőrzési jogát gyakorolta . általa, hanem azért is, mert a multak ismerete nélkül hozzá sem foghatunk a jövő szolgálatához. A mult évi zárszámadások adatai valami kevés izelitőt tartalmaznak már a jobb gazdasági helyzet reményéből.. De már a — reménytől is messze vagyunk. Ám itt is, ott is, a számadásokban már legalább annak az útnak kontúrjai bontakoznak ki, amelyen a város gazdálkodása ki fog tudni lépni az inségévek inséggazdálkodásának bilincsei közül. A zárszámadás egybeveti a város cselekvő és szenvedő hátralékait s megállapítja, hogy amig a cselekvő hátralékok összege meghaladja az öt és félmillió pengőt, addig a szenvedő hátralékok összege az ötmillió pengőt sem éri el s igy a mérleg, mintegy hétszázezer pengős felesleggel egyensúlyban van. Hogy ez könyvviteli és államszámviteli szempontból igy van, afelett vitát sem lehet kezdeni- De igy van-e ez a gazdasági élet számára? Mit jelent a cselekvő hátralék? Azoknak a követeléseknek öszszegét, melyeket a város polgáraitól igényeibet. És mit jelent a szenvedő hátralék ? Azokat a követeléseket, melyeket a várossal szemben támaszthatnak. Az egyik esetben csak formai hitelező s a másik esetben tsak formai adós a város, mert ugy a cselekvő, mint a szenvedő hátralékok igazi adósa a város p o 1 g á r s óg a m aga s annak, akinek fizetni kell, merőben közömbös, hogy a varos cselekvő, vagy szenvedő hátralékát fogja-e csökkenteni az eltranszferált borjúnak, varrógépnek, vagy fényezett szekrénynek árverési vételára. A cselekvő és szenvedő hátralékoknak ez a megnyugtató egyenlege annak a nyugtalanító aggodalomnak ad teret, hogy a v áros polgársága tízmillió pengővel tartozik — csak hátralékok címén a városnak, vagy a város hitelezőinek. S ebben a tiz és félmillióban nincs benne egyetlen fillérrel sem a város huszonnégy millió pengős adóssága. A zárszámadás elárulja, bogy a város községi pótadóban mintegy 80.000 pengővel többet vett be annál az összegnél, amit költségvetésében előirányzott. A százalékos kereseti adó kirovása az előirányzatot 77.000 pengővel haladta tul s a tényleg befolyt adó is több, mint ötvenezer pengővel lett több, mint előirányzata volt. S emellett háraléka ís csökkent. Az alkalmazotti kereseti adó is mintegy tiz százalékkal mutat előirányzatánál kedvezőbb eredményt. A piaci helypénz viszont lénvegesen csökkent. A piaci helypénz a piacok forgalmát, látogatottságát. népességét mutatja s ba a piac forgalmának csökkentése mellett a város valamennyi jotrcimü adóbevételei emelkedtek, akkor ezekben a bevételi többletekben nem a eazdasári élet megjavuló sót, nem a konjunktura visszatértének első jeleit, hanem az adókivető és adóbehajtó hatóságok fokozott buzgalmát ós eredményesebb fáradozását lehet csak látn i. Nem mondjuk azt, hogy a mult év aratás utáni szaka gazdaságilag is lényegesen kedvezőbb volt a mult év első felénél, de ezekben az adatokban, melyek a forgalom csökkenése mellett mutatják az adóbevételek emelkedését, senki vigasztaló momentumot ne lásson. Nem az élet lett jobb, nem a munka lett több, nem a kereset lett biztosabb, csak az adóbehajtások voltak szigorúbbak és keményebbek, mint máskor. A forgalom csökkenése mellett mutatkozó adóbevételek emelkedése más értelmezést nem is tűr meg. Az 1936- év háztartásának zárszámadása az 1935. évi gazdálkodásnál mintegy százhetvenezer pengővel kedvezőbb. Ha azt vesszük tekintetbe, hogy az 1933. év gazdasági katasztrófái, a viz, a jég a fagy, a városi bevételeket valósággal összezsugorították, akkor ebben a 170.000 pengős javulásban, mely nem a gazadsági helyzetnek, hanem az adóbehajtásnak eredménye, lényeges előrehaladást látni nem lehet. És mégis bizni kell abban, hogy egyszer mégis csak eljön a javulás ideje s ha a földi és égi hatalom öszszefog s ha a földi kormányzat nem rontja el az égi kormányzat ajándékait, egyszer mégis csak könnyebb lesz az élet és fehérebb lesz a kenyér is ezen a földön is. De b ü n volna arra gondolni, hogy a könnyű költekezés. ideje már elérkezett s szabad már szakítani azzal a gazdasági puritánizmussal, amit eléggé el sem sajátítottunk soha. Óvatosság és okos takarékosság jellemezze a város gazdálkodását, ha a polgárainak több segítséget akar nyújtani, mint amennyi terhet hárít rájuk. A költségvetés csak a zárszámadások fundamentumán épül« bet fel s ez a fundamentum csak takarékos, körültekintő, szociális és emberi gazdálkodás felülépitményét tudja megtartani: Darányi miniszterelnök az olasz király budapesti látogatásáról, a kisebbségi kérdésről és a sajtó jelentőségéről „Magyarországon semmiféle hátránya nincs abból senkinek, hogy kisebbséghez tartozik" — Állásfoglalás a gyűlölködő és izgaió zugsajtó ellen « A honvédelmi miniszter a katonai egyenjogúságról és a politikamentes hadseregről — Shvoy Kálmán beszéde a honvédség szelleméről Budapest, május 14. Pénteken a honvédelmi j tárca költségvetését tárgyalta a képviselőház. Farkas Elemér előadó ismertette a lionvé- ' delmi tárca költségvetését és rámutatott arra, hogy a katonai egyenjogúság kérdése a mi szempontunkból nem az ildomosság. hanem az élet-halál kérdése. Amilyen mértékben nyomul előre a nemzetközi politikában az ököljog, ugyanilyen mértékben kell szem elolt tartanunk az egyenjogúság kérdését. Shvoy Kálmán volt az első felszólaló. Bevezetőben a katonai diszfelvonulás tanulságaival foglalkozott. A diszfelvonulás azl mulalta, hogy óriási munka folyik :i honvédségben és a díszfelvonuláson az egyöntetűségből kiáradó önérzetes szellem voll a legimponálóbb. Méltatta Gömbös Gyulának a honvédség szervezést- körül szerzett érdemeit. Kérte h minisztert, hogy fejlessze tovább :t honvédség kitűnő szellemét és felhívja a figyelmet arra, hogv a honvédséget ne csak a pártpolitikától, hanem minden külső behatástól is óvja meg, mert a fegyveres erőre mindenkinek tisztelettel és nagyrabecsüléssel kell felnéznie. — Méltóztassék megengedni — mondotta •Shvoy Kálmán —, hogv mint szakértő, aki végignéztem n katonai díszszemlét. — még pedig közismerten igen erős kritikus szemmel, vr 1 tömény! nyilvánítsak, hogv mit mulalott meg a honvédség belső értékéből és mi az a külső, amit láttunk. Teljes mértékben tisztázva van az, liogy egy hadsereg igazi ériékét harcképessége adja meg, de hogy milyen a hadsereg fegyelme, milyen a szelleme, felszerelése" és külseje, annak vizsgája a katonai díszszemle. Én. aki ismerem a honvédségnek majdnem minden részét, nyugodtan merem mardani, hogy nemcsak a budapesti helyőrség néz igy ki és nemcsak a budapesti helyőrség olyan, amilyennek reprezentálta u;sgál, hanem egész honvédségünk ilyen. — De mit láttunk? Jellegzetes, egyöntetű, nem túlzottan feszes, nem erőszakos drillt, hanem öntudatos, önérzetes fellépést eláruló egyenletes lépésket és az emberek bátor, nvilt tekintetét, amellyel belenéztek az államfők fi zeniébe. Ez mulatja a belső szellemet, dc mutatja azt a felszerelés kifogástalansága és egyöntetűsége, ami a részletekbe menő kiképzés további következménye. Kerékpárosaink, akiket a nagyközönség alig ismer, azt mondhatni bravúros mutatványokat végzett — Hadseregünk a toborzási rendszerből kifolyólag teljesen különböző kiképzési időkkel rendelkező katonákból áll. Az egvik ember ínég csak bárom hónapia szolgál n másik viszont már hat éve és ezt a különbséget a díszszemlén nem láttuk sehol. !•> nzl mulat ia, liogy milven óriási reilik a kiképzésben. Mint katona, nzl mondhatom, hogv nz egyöntetűség és chhől az cgvönleüis'jgből kiáramló önt'izct. szellem :'«Ital•'•h.m ;» legimponálóbb i mi hadseregünk felépítésében. — A trianoni békeszerződés Magvarorszá: