Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)
1937-05-13 / 107. szám
Csütörtök, 1937. május 13. Politika! napilap XIII. évfolyam. 107. sz. Két Sorúm Az OMKE elnöke nagy beszédet mondott a magyar kereskedők vasárnapi országos hBngu és jelentőségű kongresszusán a kereskedelemellenes irányzatokról — a tisztes keTíískedelcm érdekében. Sesztina Nagybákay Jenő, több, mint százéves cég s~erior főnöke, olyan név viselője, amely név összeforrott a magyar kereskedelem történetével. Szavának tehát súlya van, olyan valőrje, amelynek igazságát nem lehet letagadni, vagy kézlegyintéssel elintézni. Azt látjuk — hangsúlyozta —, hogy „n a pnap utána kereskedőosztály be«; s ü 1 e t é bő I akarnak letörni mindig nagyobb darabot, kötelességünk tehát önérzetes hangon megálljt kiáltani. Az egész ország kereskedőtársadalmának nevében tiltakozott a kereskedői fogl a 1kozás lebecsülése és deklasszifikálása ellen. Nyilvánvaló, hogy az OMKE elnökének szava messzehangzó lesz és alkalmas arra, hogy egyes súlyos és igazságtalan tévedéseket helyreigazítson. Ilyen az, hogy „nincs szükség kereskedelemre"- Számtalan jelét látjuk annak, bogy a kereskedelmet mind szűkebbre akarják szorítani. A gazdasági elzárkózás mai világában az állam intézkedéseket foganatosít a szabffdkereskedelemmel szemben és annak ellenére. Ez azonban nem jelentheti azt, bogy minden téren megnyirbálja a szabadkereskedelem jogait. És megengedhetetlen, liogy bizonyos körök mesterségesen lereske cl elem ellen e s hangulatot termeljenek ki: A kereskedelemre szükség van, a kereskedőnek pedig szüksége van a m e gbecsülésre és megértésre. Angliát a kereskedelem tette naggyá. A virágzó kereskedelem éppen olyan elengedhetetlen tartozéka a fejlődésnek, mint a termelő osztályok boldogulása, a gazda és iparos munkája. A patrícius kereskedőcsaládok a múltban mindig tényezői és büszkeségei voltak a nemzetnek. A ma kereskedője sokkal több gonddal, bajjal küzd, mint a boldog, békeévekben. A megnövekedett terhek mellett még nagyobb rizikó is sújtja. Tehát n em t ámadásokat, hanem védelmet erdemei; Sajátságos ez a magyar élet. Egyrészről kárhoztatják, bogy a tanult ifjúság nem megy a közgazdasági, kereskedelmi pályákra, másrészről viszont bizonyos körök igyekeznek — le járatni a magyar kereskedelem tekintélyét és becsületét. Ki kell irtani azt a szellemet, mely demagóg jelszavakkal ront hol egyik, Hol másik foglalkozási ágre, mint legutóbb a kereskedelemnek. Inkább arra van szükség, hogy az egyes foglalkozási ágak között barmoniát, kölcsönös megértést teremtsenek és adják meg a lehetőreget minden tisztes s*é g e s magyar embernek, legye n akár kereskedő, gazda, vagy iparos, a becsületes megélhetésre. Ezt kívánja a nemzet érdeke, a társadalmi béke egyensúlya, e polgári társadalmi rend. És igen érdekes ideiktatni azt a beszédet is, amelyet Lázár Andor igazságűgymi* niszter mondott a Protestáns Diákszövetség szeeedi diszülésén, amikor az ifjúság problémáiról szólt az egész magyar ifjúság részére. A miniszter azzal kezdte beszédét, hogy ma különféle törekvések vannak, amelyek a nemzetet részekre szeretnék tagolni. Nagy veszély rejlik ebben — mondotta —, mert a különböző osztályokra tagozódó kategóriák léte természetszerűleg osztályharcra vezet. Olyan időket élünk, amikor a nemzet igazi egysége mindennél fontosabb, amikor az ellentéteket nem erősíteni, hanem megszüntetni kell. Az igazságügyminiszter ezután kijelentette, hogy mindenkit, aki ellentéteket szit, a nemzet ellenségének kell tekinteni. „Az egységes nemzet o barátnak kívánatos, az ellenségnek veszélyes" — mondotta. Ezért kell kiközösíteni a maga soraiból a bajkeverőket, az ámitókat és lelkiismeretlen Ígérgetőket. A két beszéd — a magyar élet fórumán — egybehangzóan követelte és hangoztatta a/.t a szellemet, amelynek megvalósulása az egész nemzet boldogulásának érdeke, — az,' a szellemet, amelyet most már nemcsak hangoztatni, de feltételek nélkül megvalósítani kell. Elég volt az ellentétek szitásából és a lebecsülés mérgező virágaiból. Az igazságügyminiszter hangoztatta: mindenkit, aki ellentéteket szit, a nemzet ellenségének kell tekinteni. Darányi miniszterelnök záróbeszéde a költségvetés általános vitájában Magyarország békés kül politika fa, as alkotmányjogi javaslatok, asz ország belső rendje — kisebbségek sorsának kielégítő rendezése nélkül nem alakulgat ki normális viszony a kisantanttal" — „Magyarországon a diktatúra kérdésével komolyan foglalkozni nem kell" Eckhardt Tibor és Graiz Gusztáv nagy beszéde Budapest, május 12. "A képviselőház szerdán folytatta a költségvetés vitáját. A vitában több nagy figyelmet keltő beszéd hangzott el, igy Eckhardt Tiboré. G r a t z Gusztávé és K o rn i s Gyuláé és az általános vita záróakkordja: a miniszterelnök beszéde. Mocsáry Dániel volt az első felszólaló. Egyszerűen „aszfaltapostoloknak" minősítette azokat az írókat, akik az ország felfedezésére indultak. Eckhardt Tibor szólalt fel ezután nagy 'érdeklődés közben. "A gazdasági helyzettel kapcsolatban óva intette a képviselőházat a túlzott optimizmustól. A túlhajtott autarcbiás törekvés az emberiség átka lesz. Nem tartja egészséges fejlődési folyamatnak azt a konjunktúrát, mely főképpen a fegyverkezésre támaszkodik. — A költségvetés reális ugyan — folytatta —, de tul van feszítve, nem rugalmas, nem bír el váratlan feladatokat. Szörnyű helyzetbe kerül az ország, ha a gazdasági konjunktura tragikus hirtelenséggel esetleg megszűnik. Az árak gyors emelkedése esetén a jelenlegi költségvetés irreálissá válhat. Ha ilyen áremelkedés bekövetkezik, akkor a szanált és lecsökkentett fizetésű tisztviselői illetményekkel kapcsolatban is beállanak előreláthatóan a nehézségek. mert végeredménvben tökéletesen mindegv. liogy a husz százalékot levonják-e a fizetésből, vagy pedig ugyanazért a fizetésért kevesebb árut bocsátanak az illető rendelkezésére. A penzücv legfőbb érdekei parancsolóan megkövetelik, hogv megálljt kiáltsunk az indokolatlan ipari áremelkedésnek. Pey e r Károly (a kormánypárt felé): Mi lesa akkor a választási kasszával? (Nagy zaj.) Eckhardt: Az árdiktáló bizottság előzetes engedélye nélkül semmiféle ipari áremelést ne engedjenek meg. Vitéz Árpád: Botot nekik, huszonöt botot! Eckhardt megállapítja ezután, hogy a személyi járandóságok ötven százalékát jelentik az összes kiadásoknak, tavaly óta kilen* millió pengővel emelkedtek. —• Amikor a Tiszántúl látom a szalma között fetrengő tuberkulotikus földmunkásokat és látom a tuldimenzionálást a tisztviselői létszámban, követelnem kell a változást. B a s s a y Károly: Minden évben látunk ujabb és ujabb kinevezéseket törvényellenesen. Eckhardt Tibor: Be kell vezetni az amerikai rendszert, ahol csak névre szóló részvényt ismernek és addig nem fizetnek osztalékot. amíg az adó nincs kifizetve. A társulati adó elég magas, de nincs helyesen kivetve. Valóságos adófizetési botrány, hogv mindössze 13 millió pengőt tesz ki a társulati adó. A nemzeti vasvon nagy százalékát birtokló legerősebb vállalatok szerepelnek a 119 adómentességet élvező vállalatok közölt. Amig ilyen állapotok uralkodnak, lehetetlenség adófizetési morált követelni. — A kormánvt a közelmúltban sok becsületes törekvés jellemezte —- mondotta végül Eckhardt. A kormány járjon továbbra í- ezen az uton, akkor ki fog alakulni az ighzi nemzeti egység, amelye; nem fejheveréssel hanem