Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-09 / 79. szám

DEMAGYARORSZAG vrnmmmmmmm^mmmmmmmmmmmmmmmmmmtBmammmam my«ma—iMiii m VZCCED, Sxerkc*xfO««0: Somogyi ueea D^nfok <QT7 ánríllC Q EcÖFirETts, Havonta helyben »Z,I. em. Telelon:23-33..Klod6hlvo,tn) FeMeK, líf3* dprillb J. vld«hen <• BudaptMen 3.W. kUlWWÖ« kölcsunkany vlAr «• Jegyirodát Arad* pengO.-Rflyeí azAm Ara heti ucca Telelőm 13^>O..Nvoi»do: 16W Ara ÍO fillér "»P ,u. vnsftr- e® Ünnepnap " '»«. Hl*1 i^AI „,,, <g i,. _ Iivir,u drtetek lelvCIele lorlIA •zorln*. M«ore< Ci leveleim: BéiirKt.yeron*íj, Sceged XIIf. évfolyam, 79. S2C. emu hítio wy«etével naponta reoocl. Országút nem leszünk A világháborút követő uj országrendezések sok ostobasága között nem tartozott az utolsók közé, hogy a németségnek elvették tengerentúli gyarmatait. A hipokrizis számtalan válfaja között nem tartozik az u; nlsók közé, mikor angol és francia gazdasági és politikai szakértők kenetteljes hangon magyarázzák, hogy a német birodalomnak tulajdonkeppen nincs oka, hogy visszakövetelje a gyarmatait, hisz köztudomásúlag ezek a tropikus gyarmatok csak bajt és gondot okoznak s a gyarmatpolitikára az európai országok kivétel nélkül mind ráfizetnek. Olyanfajta érvelés ez, mintha egy tízszeres háztulajdonos azt magyarázná a lakójának, hogy legyen boldog, ha nincsen háza, mert a háztulajdonosi minőség köztudomásúlag csak bajjal és gonddal jár. Sőt mi több, a házbérjövedelem után még adót is kell fizetni. Hogy miért volt ostobaság a gyúrnátok elvétele, azt az utólagos bölcseség megvilágításában nagyon könnyű felfogni és megérteni. A németség, amely az európai kontinens derekán helyezkedett el, a történelem expanzív népei közé tartozik. A föld, nmely a németségnek osztályrészül jutott, nem oly gazdag és nem oly ragyogó, mint Gallia, vagy Itália, nincs ugy nyitva a világtengerek felé, mint Nagy Britannia és nem rendelkezik olyan kimeríthetetlen természeti lehetőségekkel, mint Oroszország, vagy az Egyesült Államok. A lakosság számához képest a terület szűk és ugyanez a viszonylagos aránytalanság a terület és lakosság között megvolt sok esetben a múltban is. D a s V o 1 k o h n e La n d, — ahogy a német történelembölcsészek mondani szokták. A föld nélküli nép, amelv újra meg újra robbanással fenyegette a szűkre szabott határokat, — ez a németség históriai problémája. A kazán, melynek elzárták a biztosító szelepeit, — ez a versaillesi békének egyik legnagyobb ostobasága. A határaik között megélhetésüket megtalálni nem tudó germán törzsek három esetben, — az e s e t e k alatt természetesen hosszabb-rövidebb történelmi periodusok értendők, — árasztották el vizáradás módjára a Rajnán és Elbán tul Európa többi országait. Az első nagy áradás a cimberek és teutonok vándorlásával kezdődött és a nagy népvándorlásban csúcsosodott ki, mikor germánok szállották meg Galliát, Britanniát, ez Álnok vidékét és egyes germán törzsek elvetődtek Hispániába, a Balkánra és az afrikai partokra is. A nagy vérveszteség után kényszerű nyugalom évszázadai következtek. A tizedik századtól kezdve azonban a németség dinamikus ereje ismét feszíteni kezdi a szük abroncsokat. Ekkor szállják meg néniét telepesek" az Elbától keletre fekvő vidéket egészen az Oderáig és Visztuláié s ekkor kerülnek nz 'Árpád királvok hívására hozzánk is a szepesi és erdélyi szászok ősei. Ez a korszak nem a fegyveres hadjáratnak, hanem a békés telepítéseknek volt az expanziója; talán ezért volt maradandóbb a háborúk eredményeinél. A harmincéves háboru a legszörnyűbb pusztulások közé tartozott, amely valaha is egy népet érhetett. Nem is lehet csodálni, ha utána majd két évszázadon át a németség minden aktivitását a belső erőgyűjtés foglalta le. A töröknek Magyarországból történt kiűzése után az akkor elnéptelenedett Magyarország viszonyaihoz képest aránylag nagy volt ugyan a német települések . száma, de a németség nagy erőrezervoárját lényegesen nem érintette. Csak a tizenkilencedik században buggyant ismét tul a németség népi medencéjének gátjain. Ekkor kezdődött egy páratlanul nagy kiáramlás Amerikába, a tengerentúlra és a szomszédos országokba, amelynek csak azért nem volt igazi látszatja, mert nem állott egy erős állami hatalom mögötte. A németség ezrei igy merültek el idegen népek tengerében és igv járultak hozzá idegen világokban uj népi egységek felépítéséhez. Mikor pedig ez a hátsó támasz a vérrel és vassal megteremtett birodalomban adva volt, jött a világháború, — hogy mely okok idézték elő, annak keresése nem tartozik ennek a szemlélődésnek a keretébe — és ismét visszavetette a németséget már egy évszázad óta szűknek bizonyult határai közé. Ekkor lett a németség kazán, amelynek el vannak dugulva a biztosító szelepei. És itt találkozik a belülről is forrongó, de kifelé terjeszkedési lehetőségeket kereső (Budapesti ludósilónk iclefonjclentése.) IIoszszabb szünet után csütörtökön délelőtt ült össze ismét a képviselőház és az első ülés máris az úgynevezett nagy parlamenti ülésekre emlékeztet. Nemcsak Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter költségvetési expozéja tette ünnepélyessé a csütörtöki ülést, hanem izgalmassá tetlék azok a kombinációk és tanácskozások, amelyek most teljes erővel megindultak. Ami Fabinyi Tihamér expozéját illeti, megállapítható, hogy az ellenzéki körökben bizonyos csalódást keltett. Mint nekünk mondották", a pénzügyminiszter túlrészletezte költségvetési expozéját, viszont hiányoztak belőle azok a konkrét garanciák, amelyek akár a gazdasági, akár a politikai élei jobbrafordulását biztositanúk. Ez a magyarázata annak, hogy ellenzéki körökben bizonyos csalódás volt észlelhető; csaknem valamennyi ellenzéki párt igen erősen készül a költségvetés vitájára, amely ebben az évben szokatlanul hosszúnak Ígérkezik. Igaz, az uj házszabályok kötött időhöz szabják a költségvetési vjját, az előző években azonban ez az idö rövidebb volt, mint amennyit most a házszabályok megengednek. A jelek szerint az ellenzéki pártok a végsókig ki fogják használni a lehetőséget, hogv véleményüket elmondják a kormányzati politikával szemben. A költségvetési expozétól függetlenül rendkívül Budapest, április 8. A képviselőház a husvéli szünet után összeült. Az ülés iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter elmondotta költségvetési expozéját. Az ülést Sztr anyavszk.v Sándor elnök németség problémája a magyar sors alapvető kérdéseivel. Pillanatnyilag a tengerentúlon a németségnek nincs keresnivalója, mert gyarmatai nincsenek, idegen bevándorlás elől pedig az amerikai államok nagyrészt elzárkóznak. Nyugat felé nincs terjeszkedési lehetőség, délen a Brenner zárja el az utat és kelet felé is a lengyel paktumok fegyvernyugvást parancsolnak. A terjeszkedés csak a legkisebb ellenállás irányában, délkelet felé történhetik. Azok a türelmetlen vágyódások, amelyek függetlenítik magukat a h i v a t a 1 o s Németországtól, a Berlin-Bagdad tengely felé keresnek érvényesülést. Ennek nz útnak Ausztria és Magyarország az első állomásai. Vannak Németországban, akik útjelző köveknek szánják a magyarországi német nyelvszigeteket és rajtunk és a mi öncéluságunkon keresztül akarják a n a g y országutat megépíteni. A háborúban ml szövetségesei voltunk a németeknek és! erőnket meghaladóan, szigfridi hűséggel,* egészen az összeomlásig teljesítettük a szövétségből folyó kötelezettségeinket. Az öncéluságunkat azért nem felejtettük el. Itf á 11 u n k é s é 1 ü n k, de országút, amelyei* keresztül járnak, nem leszünk. élénk volt a parlamenti lolyosö, amelyen csaknem valamennyi ellenzéki pártvezér és .nevesebb politikus megjelent A folyosón élénk beszélgetések! folytak már a pénzügyminiszteri expozé előtt. Otl volt Bethlen István, Rassay Károly, Eckhardt Tibor, Zichy János és Emst Sándor, akik mind behatóan megvitatták a politikai helyzetet, elsősorban az alkotmányjogi kérdéseket. Általános feltűnést keltett, hogy a parlamenti folyosón sok1 szó cselt a belügyminiszteri tárca betöltéséről. amellyel kapcsolatban különböző kombinációk keltek szárnyra. Általános feltűnést kelt, bogv ezeknek a kombinációknak a folyamán Eekhardt Tibor másfélárás tanácskozást folytatott Darányi Kálmán miniszterelnökkel. A tanácskozás utált Eckhardt Tibor nem volt hajlandó semmit sem elárulni a tanácskozás eredményéről. Ennek ellenére olyan hirck keringtek a folyosón, a tanácskozással összefüggésben, amelyek szerint a minis:-terel nőknek Eckhardt Tibor volna a jelöltje d belügyminiszteri tárcára. A kisgazdapárt köreiben. Valamint az egységes pártban is ezt a híresztelést határozottan cdfóliák. Ezzel szemben igen jól informált körökben erősen tartja magát a hír, hogy Eckhardt Tibof belügyminiszteri kinevezése a közeljövőben megtörténik. nyitotta meg, majd Fabinyi Tilíamér pénzügyminiszter benyújtotta az 1937.---38. évi állami költségvetést. Fabinyi pénzügyminiszter ezután elmondotta pénzügyi expozéját. Azzal rablnni pénzügyminiszter a Ház elé (erjesztette az 1931-38 évi költségvetést Darányi miniszterelnök tanácskozása Eckhardt Tiborral — Kombinációk a belügyi tárca körül Optimista exoozé a bevételi többletről és a 68 milliós deficitről