Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

Csytöilok, |v»37 április 1. DEL MAGYARORSZÁG 5 Koniá rUépeU a külföldön Speciális irodabútorgyár Irodai és iskolai szerek készítése. O

A vidék legnagyobb iró és egyéb iroda- ^^^^ gépek raktára. — Különleges sokszorositó, iró és számológépek, kellékek. Continental irodagépek kerületi kép- ^^^^ viselete. WIRTH és RCNG£ Y, Széchenyi-tér 5. Irta TIHANYI JÁNOS LAJOS v A magyar képzőművészeknek a Sze" gedi Lapszindikátus rendezésebeu szombaton megnyíló szegedi reprezentatív kiállítása alkalmából kapluk az alábbi figyelemreméltó cüket Tihanyi .lános Lajos festőművésztől, az ismert müvészeli írótól. Kétségtelen, hogy a gazdasági viszonyok rom. lísa is belejátszott abba, hogy kiállitási csarnokainkat mindkevesebben látogatták és mind iöbb és több kép maradt eladatlan. De a látszólagos közönynek nem ez volt és ma sem ez a főoka! Hanem a művészi kontárkodás. Az erdekeltek tehetetlenül vergődnek, érdekeit nem tudják megvédeni. Ez anyira felbátorította a kontárokat és munkáik terjesztőit, hogy a városok elárasztása után kimerészkedtek a külföldre is. E;;-uírbetetlen károkat okoztak ezzel! Oly vakmerőek voltak, hogy mázolmányaikat a magyar reprezentatív művészet külföldi bemutatkozásának tüntették fel. Mikor a kontárkérrlés problémáját egy négy hónapig tartó sajtóankét során először vetettem fel, tömegével kaptam a világ minden iészéből a leveleket és hozzászóló cikkeket, amelyek hihetetlen dolgokról számoltak be. A sok közül csak egy levelet ismertethetek. Ez így szól: ,,Az elmvlt évben hosszú időt töltöttem Görögországban, ahol magyar zugűgynökök és zugkereskedők képekkel házaltak, mini a tönkrement magyar főurak gyűjteménye', bői származó műkincsekkel, azt is hangoztatva, hogy gyűjteményük minden egyes darabja a legjobb magyar mesterektől származik. A többszáz darabot kitevő gyüjtenimyben valóban volt néhány mestereink munkáiból, de ezek hamisítványok voltak. Ezek különben is alig jöhettek száwb? a sok hallhatatlan magyar mester" prof. X., prof Y. stb hallhatatlan alkotásai között. E képekért óriási árakat kértek ^s értek is el, bár az árakból szívesen engedtek né. hány ezer drachmát. Mikor készletük elfogyott, Budapestről ujabb és ujabb zuganya. gok érkeztek, amelyekkel — mint később hallottam — már évek óta portyáztak Athén, Alexandria és Kairó jóelörc kiszimatolt balekjai között Mivel a magyar művészet jó hirneve nagy segítségükre volt és müveik olyan gyorsan elfogytak, hogy a pesti utánpótlást meg sem várhatták: atlicni bazárokban és alkalmi zsibvásárokon ős szer ásd. roltak minden nyomatot és más szemeteket, azokat pasztellel kissé átszínezték és ráirták a fenti professzorok neveit. Mi külföldön é.lő magyarok semmit sem tehettünk ellenük. De mit is tehetnénk, amikor Budapesten, a világ egyik legértékesebb művészi központjában maguk a festőművészek sem védekeznek a kontárok és álművészek kártevései ellen! Miért tűrik önök Pesten, hogy a leggyatrább munkát is művészi alkotasoknak tüntethessék fel? Miért nézik önök tétlenül, hogy a jóhiszemű magyar közönséget lelkiismeretlen emberek becsaphassák? Tévednek, ha azt hiszik, hogy csak az egészen kispénzű embereket vezetik félre, hiszen én három. négy. öt szobás lakásokban is latiam <i kontár munkát virítani, tehát olyan helye, ken, ahol a komoly művészi alkotások megvásárlása semmi esetre sem okozott volna gondokat. 1'ís főleg Budapesten láttam ezt! önöknek művészeknek lenne kö'elessége a közönséget felvilágosítani, a felvilágosítás munkáját azonnal megkezdeni még ma. mert holnap már esetleg késő Itsz." Ezt irta egy külföldön élő magyar. De. nyilatkoztak a kontárkérdésről u'Vmi kitűnőségeink is. Az állam és a főváros kulturális ügyeinek vezetői, esztétikusaink, müíöilénerzeink és világhírű művészgárdánk. Bárkit ".érteni feí nyilatkozattételre, mindenki clsöso.batj annak szükségességét hangoztatta, hogy fel kfcll világosítani a közönséget, meg kell mondani az igazat. mért ha a közönség látni fogja annak .1 kártevésnek teljes nagyságát, amit lelki és anyagi javakban a kontárság rombolása okoz, nem tog többé értéktelen mázolmányokért pénzt adni. Paul Valéry mondja: „Veszélyben a ku'.tura, az európai szellepi! Az érett müvek helyébe a sietve összecsapolt müvek lépnek." Kétségtelen, hogy a bajoknak fóofa a közöusés tájékozatlansága. Elképzelhetetlen, lK'gv jómódú emberek, akik gyakran müvészettámog'itó célzattal vásárolnak műtárgyakat: kontárok és álművészek mdzolmányait vennék meg, ha turnák, hogy azoknak semmi közük a művészi alkotáshoz. A magyar müveit közönségnek az a 10 .zázakka, amely kiállításokat lálogat és művész: hocia'nnit is olvas, kis számánál fogva a legjobb akarat niel. lelt is képtelen eltartani képzőművészeinket. A felvilágosítás teljes hiánya okozta, hoj'j a többi 90 százalék majdnem kizárólag ügynö'-.ök és kép. árusok utján szerezte be lakása műid •gyail. Kereskedelmi szabadság dolga persze, hojy ki miiven portékát tart boltjában és egyelőre rincs mód, hogy az ízlésre ártalmas dolgoknak épp. ugy. mint az egészségre ártalmas kábítószerek(A Délmagyarország munkatársától.) Kiemelkedő jubileumhoz érkezett el a Szegcdi Lloyd-Társulat. I8tí7. tavaszán alakult meg a társulat, a szegedi kereskedötársadalom és gazdasági elet egyik mindenütt ismert reprezentatív egyesülése, amélv most ünnepli fennállásának hetvenesztendős jubiieumát. Ez a jubileum nemcsak az egyesület ünnepe, hanem Szegednek és a Délvidék kereskedelmének is eseménye. A jubileum alkalmából beszéltünk Adler Rezsővel, a Lloyd-Társulat társelnökével, aki a kü\etkezóket mondotta: A Szegedi Lloyd-Társulat hetvenéves történelében több olyan idő volt, amelyet aranykornak lehelne nevezni. Legszebb kora volt a társulatnak az az idö, amely 1880. és 1910. között uiult el. Ebben az időben a Lloydban nem annvira a k inbélet virágzott, hanem a gabonakereskedelemben irányító szerepet játszolt. A társulat helyiségében nemcsak Szeged, hanem a vidék gabonaképviselői, kereskedői bonvolithatták le üzleteiket. Tudni kell, hogy 1880-ban és ettől íz időtől kezdve Szeged mint gabonacmpóruni sokkal nagyobb szerepet játszott, mint játszik ma; aminek természetesen Trianon az oka. Annakidején hatalmas hinterlandja volt Szegednek, amelyhez Arad, Csanád, Tenics, Torontál vármegyék tartoztak a gabonakereskedelem szempontjából. Szeged ki is használhatta ezt a vezstőszerepet. a Llovdban igen gyakran megfordultak az alföldi gabonavilág reprezentánsai. . Szeaed szerepe a gabonakereskedelem szempontjából most degradálódott cs ez elmaradhatatlan hatással volt a Llovd-Társulat életére is. A felvirágzás korának lehetne nevezni a Llovd életében — folvtatta Adler elnök — azt az idői is, amely a háború után következett. Ebben az időben, bár nem a gabona kereskedelem dominált, a Llovd élete mégis erősen fejlődött a megnövekedett kereskedelmi cs péuzűgvi forgalomban. Az 1921. és 1922-és évben a taglétszám hihetetlenül emelkedett: 000 tagja volt a Llovdnak. A virágzásnak ez az ideje csak rövid ideig tarlóit, a bekövetkezett snlvos gazdasági válság károsan éreztette hata^át a LloydTársulat éleiében is. a taalétszáru lecsökkeni. nek árusítását tilalmakkal korlátozni leheir.el De ha egy Réti István azt mondja: „Izlésrizziákat kellene rendezni'." Ha egy Pctrovics Elek azt mondja: „Pirulva láttam, hogy micsodi aljas dol. gok mentek ki a külföldre!" — akkor a kontárkérdés már átlépte a képzőművészek kenyérprob. léniáinak kérdését és a magyar kul'ursz nvonal mindnyájunkat egyformán érintő Kérdésének mesgyéjéhez ért. Bajban van a magyar képzőművészet, mert uri kényeskedésből röslellette feltárni szheit és téllenül szemlélte a zugfestők kártevő qarázdilko. ddsát, akik nemcsak elvonják a vásárlóközönségét az igazi művészettől, hanem a művészei f(.galmát a kolduló ügynökök és tömegtcmclő mester^ legények színvonalára sülyesztik! — A Lloyd-Társulat a hetven év alatt nemcsak klubhelyiség volt a kereskedők számára, maga a társulat sem ennek tartotta magát, liánéin minden kereskedőket érintő ügyben igyekezett a Llovd tőle telhetőleg a kívánalmakat szolgálni. A hetvenéves jubileumot vasárnap ünnepeljük — mondotta végül Adler elnök. — amikoris dr. Basch Ferenc főtitkár ismerteti a Lloyd utolsó busz esztendejét, a társulat ötvenéves történetét, 1807-től 1!M7-ig dr. Toll elli Sándor kamarai főtitkár irta meg mesteri módon. A hetvenéves történetben lapozgatva látjuk, hogy a Llovdnak voltak virágzó évei és kétségtelenül olyanok is, amelyek a dekadenciát mutatják. Ezek mind a gazdasági helyzettel vannak kapcsolatban. — Meg kell azonban állapítani minden elfogultság nélkül, hogy a Lloyd-Társulat mindenkor megtartotta irányító szerepét a szegedi kereskedelmi életben. Reméljük, hogy a kereskedelem megerősödésével együtt a LloydTársulat is erősödik és visszaszerzi azt a pozíció Iát, amelyet az aranykorszak idején elfoglalt. Zománc- és alumínium főzőedények. háztartási és játékáru újdonságok 157 nagy raktára Szántó edényárúház, Sztfled. SzéChenyi-tÉr 11- (Városi bérház) ..Kalász" tag' Szentháromság u. 30. sz. alatti Nagy Károly-féle henies- és mésxávosiixleiei átvettem és nevem alatt tovább vezetem. Minden igyekezetemmel azon leszek, liogy a régi vevők továbbra is figyelmes kiszolgálásban részesüljenek. Kérem a n. é. közönség szíves pártfogását. I. r. borjú, marha és sertéshúsok, állandóan friss hentesáruk legolcsóbb ti.ipi áron. Viszonteladóknak, fűszereseknek árengedmény, Sseles MI6<ily Jól |ür, ha Karácsonyi cipőben tör, mert kényelmes, ele- TT . T i s z « L a ) o s Körül 4<) gáns, tartós és olcsó. ° 3lct: „Modell" cipőáruház, Klauzál tér 3. A Szegedi Lloyd Társulat 70 éve Az „aranykortól" a kereskedelem válságáig