Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-27 / 94. szám

Kedd, 1937. április 27. Ü í í MAGyARORWift 5 Mit hoz a drágulás a kereskedőnek? Erről a kérdésről a napokban egy egyetemi végzettségű vevőm kifejtette azt a vek menyét, amit a vevők általában gondolnak es amit abban a néhány szóban összegezhetek, hogy a kereske­dőnek nagy haszna van íz árak emelkedéséből, mert hiszen raktárának értéke emelkedik. Ha egy főiskolái képzettségű ember ilyen könnyedén von­la le a konzekvenciákat ebben a kereskedelemre réz ve nagyfontosságú kérdésben, akkor nyilván helyénvaló, hogy IT kérdést a gazdaságilag ke­vésbé tájékozott nagyközönség felvilágosítása ér­dekében megvilágosítsuk. A kereskedőnek mai sok gondja mellett is a legnagyobb bajt éppen az árak emelkedése okoz­za. lla a közönség mégis azt gondolja, hogy a kereskedelem ennek csak hasznát látja. •••/. kizáró­lag azérl van, mert békeidőben és a háború utá­ni konjunktúra idejében. ahonnan ez. a gondo­latmenet ered —. valóban nem volt olyan nagy probléma az árak emelkedése. A boldog békevi­lágban. ha bekövetkezett egv iiyen hirtelen drá­gulás. mint amilyen mosl Európa fegyverkezési versenye következtében zudult az egész kontinens­re ele különösen a gyengébb nyersanyagellátásu­cs gyengébb gazdasági ellenállású országokra, a kereskedő valóban álkafkulálbaltn raktárát, mert akkor nem volt oly éles a verseny és a vevők fogyasztó- és teherviselöképessége is hasonlítha­tatlanul nagyobb volt. A/ úgynevezett konjunk­tur időkben nz árak anyaghiány vagy pénzérték­csökkenés következtében vagy egyéb okból ugrás­szerűen. szinte óráról-órára emelkedtek, amire a közönség még élénken emlékszik. A természetes­nek lálszó gondolatot tehát, amely szerint a ke­reskedőnek. ha árupótlását dráguló árak mel­lett kénytélen fedezni, ugy kalkulációját már a drágulás beálltakor nz. uj alapra kell fektetnie, mert különben üzlete forgalmából mindig keve­sebb és kevesebb árul fog tudni beszerezni, a bé­keidők és konjunktúrák kercskedőkje könnyen meg is valósíthatta. — De mi a helyzet ma? A jelenlegi árdrágulás nálunk két tényezőnek fl következménye: egyrészt a mezőgazdasági tor­melvények árának fokozatos és előre kitervelt emelkedése okozta, amit önmagában kárhoztatni nem lehet és aminek hatása, ha más hatóerők meg nem zavarják és kellő óvatossággal érvé­nyesülhet, esetleg áldásos is lehetett volna. T>e közbejött a másik, sokkal hatalmasabb és ele­mentárisabb erővel érvényesülő tényező: n fegy­verkezési versenv, ami egyrészt az agrárkészletek felhalmozására és ígv további drágulására, más­részt a nyersanyagárak és ipari készáruk ár­emelkedésére vezetett, melv két körülmény most már együttesen hatva mindenütt súlyosan zavarja a niiigánháztnrtások egyensúlyát. A speciális ma­gvar faktorok, nminő a karlellek drágító tevé­kenysége, a túlhajtott export, áremelő halasa, síb., slb.. amik nualt a néhány hónap előtti boldog időkben olyan sokat sóhajtoztunk, minden áreme­lő hatásuk dacára sem döntő jelentőségűek ebben a folyamatban. A gazdasági történéseknek ebben a meggáto'­hatatlan áradatában elképzelhető-e. hogy a ke­reskedő. aki csak gyenge játékszere e nagv erők hullámainak, hasznot húzzon a drágulásból? Hi­szen ;i régi áron sem tudja eladni áruját! — A lixfizetésü tisztviselő, aki eddig az. országnak legmegbízhatóbb, mert legállandóbb vevőrétege volt. n drágaság nagy problémáival hadakozik; a gazda, aki sok né 1 kötözés után most ismét bc­lakarilhalia munkájának eredményét, adósságai törlesztésére fordítja, de testi és szellemi igénye­it csak a legszükségesebb mértékben elégíti kl \ kereskedő tehát őt is hiába várja. Az iparos már régen nem számit vevőnek, a munkanélküli rk tömege fi közkonyhákon él. A gazdasági élet v astöt vénye következtében tehát csökken a fo­gyasztás. a kereslet, de csak a detailvevő front­ién. A kereskedő most is kénytelen raktára szor­tirozáásról gondoskodni .áruit pótolni, hogy ve­vőinek választékot nvujthasson. Na nem volna ujabb és ujabb vásárlásra kényszerítve, ez akkor Sfin jelentené a fogyasztás csökkenését a gyár­ral és a termelőnél, mert hiszen ezek termeivé­nveiket jőrészben exportálják, másrészt a köz­fogyasztás elől elvonni kénytelenek. A kereslet tehát csak a detailvevő, a nagyközönség oldalán csökkent, ami a kereskedőre nézve lehetetlenné leszi nz, árnk emelkedésével való lépéstartást. Vi­lágon tehát, hogv a krreskedő két malomkő kö­zött őrlődik. Ennek a helyzetnek momentán hasz­rát csak a vevő tudná lefölözni, ha volna pénze rá. hogy a' még fel n :m emelt árak mellett vásá­rolja be momentán szükséglétét. De ö is csak legsürgősebb és legszükségesebb szükségletét tudja fedezni. így a helyzet ma az, hogy a vev'i és a kereskclö egyformán szemed a gazdasási helyzet súlya alatt. A vevő háztartása "ismét le­rongyolódik, a kereskedő raktárának belső ér­téke ismét csökken, anélkül, hogy magán segí­teni tudna. A gazdasági élet, legalább is nálunk és a ha­sonló sorsú országokban, ismét egészen újfajta helyzet ctött áll. Az. árak emelkednek. nem. azér'. mert pénzünk ériéke romlik, mint a konjunktúra idején, hanem azért, mert a szükséglet emelkedik a világszerte folyó hadikészülődések következté­ben. Amig azonban a háború idején a kormányok skrupulus nélkül hígították Tel a forgalomban levő bankjegymennyiséjgoket és módot adtak arra. hogy a fi-s,fizetésű társadalmi rétegek n drágu­lás nyomában kulloghassanak, addig most a pénzügyminiszterek óvakodnak a pénzhigitástól, mert a polgárság egy ujabb pénzromlás veszélyei közt elvéreznék. Európa a fegyverkezési verseny remélhetőleg nem túlságosan hosszura szabott epizódja folytán egy ujabb súlyos gazdasági pe­riódusnak néz elébe, melvnck tul hosszura nyúlá­sát nem a politikusok kétségtelen jóakarata fogja tudni megakadályozni, hanem a nagy nemzetek anyagi erejének is relatív korlátozottsága, ami Ha Pestre jön, okvetlen keresse fel a régi Ilkán szűcsöt Budapest, IV., Váci-u. félemelet. Gyönyörű ró­kái, pellerfnfei megbíz* haló minőséoüek és olcsók. előbb-utóbb minden versengésnek véget fog vetni, A nagyipar és a mezőgazdaság rövid konjunktu­rális fellendülés elölt áll. a munkásság egy részé­nek hetaz.ete is átmenetiéig javulni fog, dc bi­zony a fix fizetésű alkalmazottak, a kisiparosok, a kereskedők tömegei ujabb szenvedéseken fog­nak keresztülmenni és ebből nagyon alaposan ki fogja venni részét a kereskedő,.akinek csak ak­kor mehet jól a sora. ha a vevőinek is jól megy. A drágulás tehát egyet jelent, a kereskedő va­gyonának és megélhetési lehetőségeinek csökke­nésével. Dr. Salgó Sándor, „Itt a piros, hol a piros . . ." Egyhónapi fogház (A Délmagyarország munkatársától.) Érdékes csalási ügyet tárgyalt hétfőn dr. Ráday László járásbiró. Kovács János budapesti napszámos ke­rült a biróság elé, mert a márciusi kisteleki vá­sáron kifosztott lemezjátékkal egy gazdálkodót, aki megtakarított pénzén lovat akart venni. Az illető: Gémes István, megpillantotta, hogy Ko­vács „itt a piros, hol a piros" cimü játékot mu­togatja a vásárbei icknek, ö is kedvet kapott a játékra és előbb 5 pengőt tett fel; majd amikor ismét 5 pengőt tett lel és azt is elvesztette, 10 pengőnként rakta pénzét a pirosnak vélt lemezre és -- mindenét elvesztette. Gémes István szinte eszméletét vesztette, amikor látta, hogy oda a pénze. Barálai a vásártér sarkába cipelték, ott lefektették és csak egy óra múlva tért annyira magához, hogy beszélni tudott. A csendőrök az­után elfogták a veszedelmes csalót Kovács Já­nos személyében. Négy pengőt találtak nála, a többi pénzt időközben szétosztotta falazólársai között. Kovácsot hétfőn fegyőr vitte a biróság elé. Tagadta, hogy ő fosztotta volna ki Gémest, elis­merte azonban, hogy a vásárban kiteregette le­mezeit, dc mivel nem akadt „pali", nem is volt játék. A kihallgatott tnnuk ellene vallottak. A ta­nuk elmondották, hogy Gémes szinte halott volt ARTÚR M'LLS: A montparnatsel kávéház STUART HARDY : A végzet árnyékáb»n ROY VICKERS: Ide a gyémántokkal EDISON MARSHALL: ítél a dr»unge| WILSON COLLISON: Leány a csavargó tanyán VALENTINÉ WtLLAMS: Tuskolábu újra kopog EDGÁR WALLACE: A világító kulcs KÖNYVEK DELMAGYARORSZAG KÖLCSÖNKÖNYVTÁR a veszteség után, nem lehetett szólásra birnl, ugy bámult maga elé, mini aki ctszét vesztette. Egyre csak azt hajtogatta, hogy az ő életének vége. Dr. Szász Dezső ügyészi megbízott vádbeszédc ulán a bíróság Kovács Jánost csalás és kőzve­szélyes munkakerülős miatt egyhónapi fogházra itélle. Az egyre az ártatlanságát hangoztató vád­lott az itélel kihirdetése után sietve jelentette ki, hogy az Ítéletben megnyugszik. íendü angol uri divat ís egyenruha­szabóság podvennél, Szeged, Feketesas ucca 15. sz. Telefon: 14—23 Cserkész és katonacikkek raktára. -. Glattfelder püspök vasárnau felszentelte az átokházai kápolnát (.1 Délmagyarorszdg munkatársától.) Nagysza­bású ünnepség keretében avatták fel vasárnap az átokházai kápolnát, amelyet a begavári Back­család emeltetett a tragikus hirtelenséggel el­hunyt Back Ottó emlékére. Mintegy 38 kilométer­re a várostól, 11 kilométerre a legközelebbi templomtól emelték a kápolnát az átokháziaknak, A felszentelés! ünnepségen az egyház vezetőin k*­vül megjelent a város vezetősége is. Mintegy két­ezer főnyi átokházi hivő szorongott a kápolna körül. Glattfelder Gyula püspök fényes papi kí­sérettel érkezett meg Atokházára. A püspök ki­sérésében voltak Sopsich János prépost, fíaskö Sándor prelátus. Barmos György apát, dr. Kré­mer Tamás pápai kamarás, dr. Balogh István, Széli József és Kardos Lajos plébánosok. Megje­lent a felszcntclési ünnepségen vitéz dr. Imecif GyörgyYőispún, dr. Pálfy József polgármester, dr. IIunyadAXas Gergely országgyűlési képviselő, dr. Tluócz ne la főkapitányhelyettes, dr. Tóth Béla he­lyettes polgármester, Csonka Miklós tanácsnok Glattfelder püspököt a diadalkapunál vitéz Bokor Zoltán, n városianyai egyházközség elnöke üdvözölte, a kápolna elölt a Back-család fogadta Glattfelder Gyulát, begavári Back Bernát felkér­te, hogy szentelje fel a kápolnát, hat elemi iskola növendékeiből alakult énekkar egyházi éneket adott elő dr. Balogh István harmoniumkiséreté­vel. A püspök szentbeszéde ulán mise volt, mnjd begavári Back Bernát átadta a kápolnát a város­nak; dr. Pálfy József polgármesternek, aki meleg szavakkal köszönte meg a csnlád kegyeletes meg­emlékezését és megígérte, hogy a kápolna kar­bantartásáról a város mindig gondoskodni fog. A pápai himnusz és a Himnusz zárta be az ünnep­séget.

Next

/
Thumbnails
Contents