Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-25 / 93. szám

Vasárnap, 1037. április 25. DtT MAGYAROS? S?*Cj 11 Juhász Gyula, az alföldi költő A most elköltözött Juhász Gyula költészetében az alföldi és elsősorban a szegedi táj meglepően uj színek, hangulatok és életérzések hordozójává válik. Ez a vidék romantikus lendülettel és fal­szabadult képzelettel szertelen, vagy idillikus köl­tői szemléletmódot teremtett a magyar költészet­ben. Csak a legritkább esetben sikerült, — még a legnagyobbaknak is, — ennek a speciális magj ar tájnak titokzatos életét a maga befelé forduló problémáival ellesni, megérteni és megértetni. A tájkoltészftnek Petőfi nyomán támadt féktelen divatja ugyanis hatásos képek zsúfolásában, sok­szor Ízléstelen népieskedés tévutjain élte ki ma­git és ha fel is csillant benne itt-ott valami mé­lyebb impresszió és intenzivebb élményszerüség, mégsem volt őszinte és igaz. Évtizedek teltet el ilyen próbálkozásokkal, mig Juhász Gyula az 1925-ben megjelent Testamentom cimü kötetével az alföldi tájnak uj és egyénien szintetikus látásához eljut. Ennek a kötetnek Ma­gyar tájak cimü ciklusa gyökeresen szakit az Al­földnek mindaddig éietteljesnek cs dinamikusnál* éizett indítékaival és bizonyos nyugalom, szinte meredt mozdulatlanság terpeszkedik a tájnak külső-belső életinognyilvámjlásaival. Ezt a zstao külsö-biilaö életmegnyüviöulásaira. Ez a sztatikus állapot a tehetetlenség kínos és kényszer íj nyugal­ma, amely mögött azonban elfojtott erők és aka­rások bujkáljak. Az fireg gazda ül a biz előtt És nézi, hogy a nap mint áldozilc, Pipál, nem moccan. Ab idő is áll Egy pillanatra, ha meglátja őt ' Az évek hóval födik cl a fejét És barázdákkal barna homlokát, 6 csak pipál, nem moccan. Sokszor a magyar mitbosz világába vétiti v}sz­sza ezt a látszólagos élettelenséget, de ott az életnek még természetes ősállapota elsöpör és megsemmisít minden gátat s még a csillagok is „ősi vigyázással fénylenek." Ilymódon a magyar tojnak életfejlődéséi is nyújtja néhány versével, ami egészei} szokatlan, de alig értékelheti} jelen­ség. Az alföldi lélek sokáig csak eszem-iszom dári­dókban. dalos gondatlanságban, pántlikás problé­mátlanságban mutalkoiott meg irodalmunkban Petőfi fedezi fel először ennek a léiteknek másik oldalát és egv szabadság és fmelkMtf élet ptáni vágyakozást érez meg beniie. Ax ő legtöbbször derűsnek és optimisztikusnak tartott költészeté­ről pedig épppn a legújabb lélektani és irodalom­történeti kutatások kimutatták, hogy az csak el­szánt menekülés a pesszimisztikus éleslátás elől... Természetes, hogy Juhász Gyula, ez a nielankó­likus alapérzésü költő fokozott szenzibilítással könnyen beleéli magát az alföldi tájnak •) vele oly rokon hangulatába és könnyen megtalálja ben­ne? vigasztalandó önmagát. ..M:igányos puszták fiának" született és talán az is maradt örökre. Tömörkény István Alfold-!á»4sában már szakit a Mikszáth,tele hagyomány könnye^ hang jávai és egyre fejlődő reális érzékkel igyekszik közelebb jutni az alföldi néplélek motívumaihoz. Móra Ferenc n búzamezők életét rajzoló főmű vében szinte tragikus színeket is ad. de a Péte­rek, Ételek é* Rókusok sorsának titkaira az é' siró-kacagó humor 9 fátylat von. Nyila ssy Nándor naturalista szemléletű képei pihenésszerü nvugalomban, vasárnapi semmitevésben mutatják be q szegedvidéki népéletet s esak egy-két képen zsong kimért tánc., miközben a fiatalok nagyon egymás szemébe néznek... Juhász Gyula kiegé­szíti ezt a többfelöl összetevődő szemléletet és q maga lemondó bánatával erősebb és mélyebb szí­neket hoz. Az École patnaMpnn« öncélú művészi varázs­köréből szabadulva, impressziókra bizza magát és igy jut el a táj életének külső eseményeiig. A „Tápai lagzi" V*>ftöjű azonban nem boldog $nfe» lediséget muzsikál, haijem a táj kegyetlen élet­valóságait is zümmögi: Brnmmog a bőgő, elhervad a hold, Fenékig issza a -vőfély a bort, Már fzürkül lassan a ködös határ £s a határban 3 halál ksi-zál. Ha Pestre ion, Az impressziónak legtöbbször nagyon eleven és szemléletes bépei csak az első sorokban torlód­nak egymásra a vers második ide rendszerint expresszív áradásba csap át. A magyar paraszt szótlan c.gykedvüsé.gébc beloérzi a maga rejtege­tett fájdalmait és a „lusta magyar televény" ma­rasztja, bűvös szálakkal magához köti. Az elmé­lyedő vallási rajongáshoz is ennek a tájnak a Fe­kete Mária előtt bocsánatot esdő népe és szelleme viszi közelebb, a „Tápai Krisztus'' szelíd szenve­dése pedig a magyar élet szociális igazságtalan­ságaira ébreszti, de ugyanakkor meg is békiti. Az élmény és ihlet még ma is úgyszólván is­meretlen kapcsolatából a couleyr local-t tudato­san kihangsúlyozó alföldi .tájköltészetet teremtett Juhász Gyula. Érzékeny szubjektivitása azonban nem engedi, hogy önmagától elvonatkoztatott köl­tészet kerüljön ki tolla alól, hanem a magyar táj aratás utáni kifosztott, elhagyott magányában odahelyezi mindég az ö kifosztott, elhagyott lel­kének sóhajtásait. És Szeged büszke lehet arra, hogy ennek » kivételesen érzékeny költői lelkület­nek témát tudott adni. Igaz ugyan, hogy nem a I modern Szeged fellélegzö életstílusára rezonál, hanem a régi és az öruk Szeged halk melódiáit hullja meg. Multbanéző szemmel és emlékező lel­okvetlea keresse tel a régi Ilkán szűcsöt Budapest, IV., Váciéi. 22. félemelet. Gyönyörű fó­kái , pellerinjel megbíz­ható minőségűek és olcsók. küiettel néz vissza ennek a városnak a multjcua és ugy látja, hogy ez a délreszakadt város is a küzdelmes élet próbáin esett át, akárcsak ö maga A Tiszaparton révedezve nézi a halászok, csen­des bárkáit, meg-megáll és hallgatja n habok sí­rását. És egy vízben tükröző csillag valami szo­katlan reménykedést támaszt benne: Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg Jufiász Gyula tájköltészete tartalomban, hang­ban egyaránt uj a modem magyar költészetben. A magyar élet leplezetlen alapmotívumait tisz­tult művészi eszközökkel tárja elénk. Ez a szelíd sóhajokban elhaló költészet most már a maga fá­jó befejezettségében ott remeg a végtelen ;nagvar tájak felelt. Ifj. Tóth László. 4 B B A Z I A HOTEL PALACE BELLEVDE a fürdőhely vezelő h6*ai a tenger oartfftn. E'fikelö nemzetközi társaság. - A legtökéletesebb kon­fort. — Mindennap ötórai tea, eoirée daneante, reunipnok,' előkelő és ke­délyes bár. Előnyös arrangementek. — Budapesti iroda: Budapest, Vf., Andrftssv ut 5. telefon: 11-75-55. TORONTÁLI FAMETSZETEK Mrksliy JSsa pintyőkéje Ugy hangzik ez a történet, mintha kitalált crkölcsneiucsitő mese volna, pedig igaz min­den betűje s érdekessé a szereplő személye te­szi. lla még életben van. ö is igazolhat. Mrksity Já&a egyszerű adai íöldijjjves volt, akit H régi törökbecsei kerületben 1906-ban képviselőnek választottak a tragikus véget ért Pavlovies l.yubmnirral szemben. Maga Pa\> lovics is elég népszerű lehelplt, hogy egy év­vel előbb győzni tudott a hivatalos appará­tussal rendelkező Rohnnezy Gedeonnal szem­ben. Mrksitvnek azonban mindössze négy ko­ronájába került a választás. Ezt se mondhatja el inasáról sok ember. Api ugy szörmű kataklizma volt ez az 1906­os választás. Hét függetlenségi és három nem­zetiségi jelölt győzött Toron tálban, a réglek közül csak Tallián Béla jött be pártonkívüli Karácsony Jenő és Nakő Sándor pedig al­kotmánypátti programmal. De hát ők otthon vójtak a kerületeikben. a saját birtokukon. Ez az elv csak Zsombolván nem érvényesült, mert ott Csekonícs Sándorral szemben egy fia­fai újságírót. Hódv Gyulát, választottak meg a nvakas svábok. Netp is volt akkor ennél na­gyobb szenzáció a megyében. Já*a képviselő urat aztán hamar megsze­i ették a magvar parlamentben. Józan eszű, jó modorú ember volt, a szerencse nem kápráz­tat ta el. ielen volt minden ülésen, mert ugy fogta fel hivatását, hogy ez kötelessége, hiszen azért fizetik­Odahaza volt egv pintyőkéié, okosszemü kis madár. A gazdája ki akarta próbálni, hogv milyen tanulékony a paránynál is párám ihb esze. ezért csinált a számára valami bonvölult szerkezetet. Egy gyüszü két szélére cérnaszá­lat fűzve, ugy helyezte el azt a kalitka legma­gasabb részén, hogy -a cérna másik végére ap­ró kavics-szem volt kötve. Valahogy a lié!­vödf ü kúthoz^ hasonlóan. Mindif a nehezebb van lepnt, a jelen esetben a kavics, A gyüszü tartalma jóformán semmi, hisz csak pár sze ­met tett bele, soha annvit, hogy a saját su~ lya lehúzhassa. Kiókumlálván pedig jgv a helyzetet, odatelepedett a kalitka elé és' loste, hogv mit csinál majd a pintyőke? Hát a kis jószág nagyon ostoba pofácskát. vágott a játékhoz. Forgatta a fejét, méreget le a szemét, szinte kérdezte, hogv ugyan, mi ez? Felrebbenő szárnnval fölemelkedett a kalitka tetejéig és belepislantott. — Huj. kendermag, ennek nekilátunk. Összeverte a szárnyacskáil. amíg hozzáju­tott néhány szemhez, pihegett a keble, látszott rajta, mennvíre kifárasztotta a kísérlet, azonban az éhség az ő világában is nagv ur, öllélet tud adni, vagy legalább is erőt az elhatározáshoz­Fölrenült még néhánvszor s mindig kime­rülten húzódott meg csipetnyi zsákmányával a nád-ugrón. m Vájjon mi lesz a vége? találgatták. —- Az, mond la Mrksily, hogy kifundál va­lamit. A madár nagyon okos állat, okosabb az embernél. Az asszony szive megesett a kis szerencsét­lenen. Olcsó arxénes permetezőszer Uránia mészarzén (feHér!) Magas arzéntartalommal, biztos hatású, nem perzsel! Arzola, Urániazöld, Nosprasen, TuíoKil Sulfarol, Solbár, Rézqállc, ui rafüa, Pé­KálHó, !»zuperfoszfót legolcsóbb ban kaph a tó TTaraszthv Gézánál

Next

/
Thumbnails
Contents