Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-18 / 87. szám

\ DÉCMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937 április 18. jMcgíiKezíek az 1937-es tipusu férfi ís női kerékpárok Arak már 7650 pengőtől Hitelképes egyéneknek 12 havi rész'et.izctés. Nagy "vólosztéR! HARNOVICS SZILÁRD oki gépészmérnök muszdkl váiIIöLlöla, Tisza Lajos körút 41. Telefon: 80-20. rcszcs börtön fensken töltötte e'. Szolga volt, de máskülönben meglehetős gyakran változó gazdái elég jól bántak vcla. Mikor a jówem'l, eleven és életrevaló gyerek megtanulta először a török nyelvet, azután más keleti nye'veket is* először gyalogos, majd lovas futárnak használták. Igy be­járta először a Balkán félszigelnek török uralom alatt álló részeit, azután Kisázsiát, majd 1399-ben uzzal a rereggel, amelyet Ba;a»ld a lázadó ma­mclukok leve/réséra küldött ki, elkerült Egyip­tomba is. Ugy látszott már, hogy bizalmi ember lesz be'öle az ozmán szultán udvarában, amikor egy váratlan esemény egészen uj irányba len­dítette élete szekerét. 1402 Len sötét viharfelhők tornyosultak az oz­mán birodalom fölött. Dzsingisz kán utóda, a i>ántu Timur mérte össze fegyverét Bajaziddal. Az angorai csatában a mongolok győztek, Pajazid elevenen fogságba került, Schiitberger Hans pe­dig gazdát cserélt. Timur lenk lett az ura és ő a mongol fejedelem lndse-egével bejárta Ör­ményországot, a Kaukázus vidékét, Kaspi tenger déli részeit, megfordult Iszpatánban és He<rat>­ban, lát a Kledchon, Ninive és Babilon romjait és végezetül eljutott a nagy kán fővárosába, Sza­markandöa. Mindene etra ö volt az első európai, keresztény ember, akinek a lába érintette ezekrek az akkoriban hírből is alig ismert, meseszerű or­szágoknak a földjét. Timur lenk csak három esztendeig volt Schiit­berger gazdája. A mongol hóditó 1405-ben, mi­kor pekingi hadjáratára készülődött, meghalt és Schiitberger gyors egymásutánban két fiának, Rokh sahnak és Miran sahnak, majd Rokh sah fianak, Abu Eekrnek lett a szolgája. Abu Bekr­től egy Idiku nevü törzsfőnök udvarába Larült, aki viszont tovább ajándékozta őt az arany horda Csekre nevü kánjának. A sorsnak ebben a különös vájtakozasaban Schiitberger megsimerte a Kaspi tenger egész környékét, a fehér és feke'.o turko­mánok országét. Tatárországot, amely a mai Szi­béria déli részétől a Don vidékéig terjedt, hosz­szabb időt töltött Asztrakhánban és résztvett a Szibéria meghódítására irányuló hadi vállalkozás­ban. Amennyire elbeszéléséből meg lehet állapí­tani, északon körülbelül a mai Omszkig és To­bolszkig jutott el. Szibériában olyan állatokat lá­tott, amelyeknek még nevét sem tudta, mert hoz­zájuk még csak hasonlatosak sem éltek Bajor­országban. Télen Szibériában kutyáktól vont szá­nokon is utazott és a kutyák akkorák voltak, mint Bajorországban a szamarak. A szibériai expedíció után Csekre meghalt és Schíltbergcrt négy más keresztény szolgával együtt l'iekrének Manshttk nevü tanácsadója és vezére örökölte. Ugv látszik azonban, Marrhuk valami összccs-küvésfélét szított Csekra utóda ellen, amely rem sikerült, mart Manshuknak menekülni keleti. Futásában magával vitte háza népét és szolgáit egész Kipesakon keresztül a Donig, majd . » pedig az azovi tenger partjára és a Krím fél­szigeten fekvő Kaffába. Tanában Schiitberger látta rakodni a velencei és genuai hajókat, Kai­fában pedig nagyszámú keresztényekkel találkozott és megtudta, hogy a városban három püspökség — római, örmény és szír is székel. Manshuk­nak ugy látszik nem volt eléggé biztos a Fekete : tenger melléke, közel a kipesaki kanok országán hoz, fnert tovább vándorolt és egyidőre Egyip- v tómban, Barsbai szultán udvarában ütötte fel a tanyáját. Ez alkalommal hallotta Schiitberger, hogy János pap országát, amelyről annyi legenda volt elterjedve a középkorban, nem a tatárok birodalmán tul, hanem Egyiptomtól délre, Abesz­sziniában kell keresni. Egyiptomból a Vörös ten­Ui ZENIT márkájú kerékpárok engedményos áron részletre is. Alkatrészed, gumik elsőrendű'TÍÍ'*7Aináni»nT4c bármilyen színre kivitelben « UÉtUIII'rlILUÉdD felelősség mellett S,r Zsótér és Tsa mUszeréss Szeged, Killay A. (Hid) u. 2. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, akik drága, jó férjem Tóih Gyula temetése alkalmával koszorú- és virág­adományaikkal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondok hálás köszö­netet. özv. Tóih Gyuláné Mai elírom liMnysü arc.ize.. Krémek, olajok, rudere Szep'ő' ell-ni fényvédő szerek. Reifer Qszkárné mozim intezete Szeged. Dugonics-tér 11.. 1. em. Te­lefon 26—02. Arcápolás. Szénséebí bák. szamölcsök. szőrszálak vésile ges eltávolítása. Fénykezelés. m* ik P Viíript'.-'-f'^Te* Felhívás a kabinfuiaitianosokhoz! A VÁROSI PARTFÜRDŐ területén elhe­lyezni kivánt MAGÁNKAB1NOK HELYEI, o jelentkezés sorrendjében folyó hő 19-től, HÉTFŐTŐL kezdve a helyszínen, az irodában előjegyezhetők. geren Arábiába átkelve, meglátogatták az ízlám szent városát, Mekkát és Medinát és Hedzaászon, Palesztinén, Szirién és Kisázsián keresztül jutottak vissza ismét a Fekete tenger partjára. Harminc­egy esztendei rabság után Batum kikötőjében ütött a szabadulás órája. Az öt keresztény szolga megszököttt gazdájától és egy olasz hajón külön­böző veszedelmek után — tatár hajók üldözték őket —. eljutottak Kpnstantinápolyba. Jellemző, amit Schiitberger meneküléséről elmesél. A hajó­sok nem akarták hinni, hogy keresztények, hancmj arra gyanakodtak, hogy mozlimok, akik kártevő szándékkal akarják belopni magukat a gályára. Csak akkor fogadták maguk közé őket, mikor elmondták előttük a hiszekegyet és üdvöztágyef. Innét kejdve már aránylag rövid Schiltbergsfr története. Konstantinápolyban VII. János császár* külön kihallgatáson fogadta és részletesen érdek­lődött az országok iránt, amelyeket kalandos vándorlásaiban alkalma volt megismerni. Azután a császár megajándékozta őt és egy gályán elküld­te a Duna torkolatáig. Innét Sehiltbergaf.'ndk a legegyenesebb utja Magyarországon keresztül ve­zetett volna hazafelé Bajorországba. Ugy látszik azonban, vagy nagjon megszokta már a kalan­-dozást, vagy pedig a hazatérést ennyi távollét után még mindig nem látta sürgősnek, mert még egy kis kitérőt tett Oroszországba, Lengyelar-« szágba és Krakkón. Boroszlón, Meistcnen és Re­gensburgon keresztül tért haza az Isar. melletti szülőfalujába. El lehet képzelni, hogy a néhai apródot, aki mint öregedő, de nagyon sok idegen országot lá­tott veterán került vissza síükebb pátriájába, mekkora érdeklődés fogadta mindenfelé. III. Al­bert bajor herceg meghívta az udvarába és ka­marássá nevezte ki, majd megtelte testőrsége pa­rancsnokának. . Kifogyhatatlan meséit szájtátva hallgatták az otthoniak és a háta mögött bizo­nyára sokszor kételkedtek azokban, amiket ezek­ről az idegen országokról elmesélt. Azután Schiit­berger tollba mondta utazásainak történetét — maga ugyanis kissé zavaros életpályáján nem ért rá, hogy megtanulja a betűvetés mesterségét —­és könyve majd két évszázadon át a legkedvel­tebb kalandos útleírások közé tartozott Azt persze könyvéről nem szabad képzelni, hogy adatok és tények pontos gyűjteménye vol­na, hiszen három évtizednél hosszabb időnek tör­ténetét diktálta le puszta emlékezetből. Időrend­ben sokszor vannak nála tévedásak és a nevek ia sokszor 'olyanok, hogy nehéz kihámozni belőlük igazi jelentésüket. Az ellenben bizonyos, hogy na­gyon sok dolognak az igazsága, amit nem akartak elhinni neki, évszázadok multával kétségbevonha­tatlanul kiderült. Magyarországról Schiitberger könyve legelején emlékezik meg, mikor urával el­jött Zsigmond király udvarába. Itt tiz hónapot: töltött a hadikészülödérek közepette. Azután rövi­den megemlíti Oláhországot, majd pedig vissza­ugrik Erdélyre, ahol meglátogatta Nagyszebeni és Brassót. Az elsőről azt irja, hogy Erdélynek, a másikról pedig, hogy a Barcaságnak a fővárosa. Ebből is látható, hogy közigazgatási adatai nem egészen kifogástalanok. Abban viszont nem té-j ved, hogy mindkét város lakosai németül beszél­nek. Többet Magyarországról Schiitberger nem mondott tollba. Magyarország, amelynek akkor Zsigmond személyében közös uralkodója volt a né­met birodalommal, nem tartozott a meseszerű, idegen országok közé. Különben is csak kiinduló pontja volt a bajor Marco Polo három évtizedat! meghaladó kalandos viíágjárásának. Do mert tör­ténetének volt némi magyar vonatkozása is, nem' árt, hí elfeledett nevét a magyar közönség is megismeri. Lerélf ner KereKparqumi veie Ügyeljen a n évre!

Next

/
Thumbnails
Contents