Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-17 / 86. szám

Szombat, 1937. 'április 17: OÍCMA'GySRORSZSD 5 Április TI" 12-18. 1 1 TKOSI wmmmmmmmmmm wmmmmBBMBmm a ÍÁNDEVl I METRÓ. bt Korzó. m Tárgyalások a szegedi honvédségi épületek tatarozásáról Ha az állam egyévi kaszárnyabért előlegez, Közel négyszázezer pengős javítási munkái végeztet el a város (A Délmagyarország munkatársától) A város és a honvédelmi minisztérium között már hosszabb idö óta folynak tárgyalások a katonaság által használt városi épületek tatarozása ügyében. Az épületek használatáért a honvédelmi kincstár 'évente mintegy százívjolcvanezer pengő bért fizet a városnak. A szerződés értelmében a város tartozik az épületek jókarbantartásáról gondoskodni. Mivel a legtöbb épület régi, a bérjövedelmet szinte teljes egészében felemésztik a karbantartási költségek. Alaposabb tatarozást a város máiévek óta nem végeztetett és igy alaposan felszaporodott a javítanivaló. Éppen ezért sürgette a minisztérium az épületek általános tataroztatását, amelynek költségvetését időközben elkészítették. Kiderült, hogy közel négyszázezer pengő értékű javítási munka vár elvégzésre. A napokban a honvédelmi kincstár megbízottal 'érkeztek Szegedre és a szegedi vegycsdandárparancsnokság képviselőivel együtt, megbeszélést tartottak a város képviselőivel. A megbeszélésen dr, Tóth Béla polgármcsterhelyettes elnökölt. Megállapították, hogy a kérdés megoldására két lehetőség kínálkozik, azt a lehetőséget ugyanis, ltogy a város ne egyszerre, hanem több esztendőre elosztva részletekben végeztesse el a szükséges tatarozási munkálatokat, elvetették. Az egyik mód az lenne, ha a város kölcsönt venne fel és abból fedezné a tatarozási költségeket, a másik pedig, ha a honvédelmi kincstár előre kifizetné a jövő évben esedékessé váló bérösszeget. Tárgyalás során kiderült, hogy tulajdonképen nem is olyan súlyos a probléma, mint amilyennek az első pillanatban látszik. A tatarozási adókedvezményekről szóló és érvényben lévő rendelkezések értelmében ugyanis, ha a város az idén elvégezteti a munkálatokat, a költségek felét adókedvezmény formájában megtéríti az államkincstár. Igy csak kétszázezer pengő fedezetéről kell gondoskodni. Ha tehát a honvédelmi kincstár előlegez egyévi bérösszeget, ami száznyolcvanczer pengőnek felel meg, pillanatnyilag mindössze húszezer pengő fedezetéről kell a városnak gondoskodnia. A vegyesbizottság ugy határozott, bogy a város hatóságának ezt a megoldást ajánlja. Ha a javaslatot elfogadja a város, akkor rövidesen sor kerül a tatarozási munkálatokra és igy Szeged építőipara jelentékeny munkaalkalomhoz jut, remélhetőleg még a nyáron. — üc fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat ebből az alkolmmal és rá kell mutatnunk azokra a jelenségekre, amelyek érthetetlenül fennállanak, még ma is és nem látunk semm1 biztositékot Szeged város mai vezetőségénél arra, hogy ezek orvosoltatnak is. Sajnálattal kell leszögeznünk, hogy az ország második városánál nem látjuk azt a céltudatos városfejlesztés] politikát, amire szükség volna és aminek adottságaival cz a város rendelkezik annak ellenére is, hogy a trianoni megcsonkitotlság nagy körzetétől fosztotta meg. Ezek az adottságok elsősorban a legszerencsésebb néprétegeződés, valamint azok a hatalmas anyagi erőtartalékok, amelyeket a város magáénak mondhat. — A kisbérlők nyomorán, a kisiparosok helyzetén nem lehet szabadtéri játékokkal segíteni. Sürgősen meg kell indítani a városszervezést két főirányban. Először: a külső tanyarendszer jelenlegi, ugy gazdasági, mint egészségpolitikai szempontból tűrhetetlen helyzetét kell megszüntetni, szervesen bekapcsolni a városépítésbe, másodszor: magának a városnak fejlesztése ujabb irányokban. Lehetetlen, hogy minden fontosahb kérdés megoldása azzal adázódjék el, hogy „nincs fedezet", i, kezdve a külső tanyarendszernek ujabb' közigazgatási kerületekkel való beszervezésén, végig a legelemibb városi piacszervezési, közegészségügyi és köztisztasági munkálatokig. Céltudatosan, szívósan kell harcolni a városnak az iparosításért (vigyék keresztül, hogy, ujabb gyáripari településnek a kormányzat csakis a vidéki városokban, rangsor szerint edjon engedélyt, maga a közület ingyen telkekkel, kedvezményekkel mozdítsa ezt elő, vasúti tarifák kiharcolásával stb.. stb.) ugy a gépi, mint háziipari, valamint mezőgazdaságiipari vonatkozásokban. A város fekvése, még a határszéli fekvés ellenére, (sőt talán éppen azérll) a Tisza-Maros szögellésben geográfiailag kedvező, hosszú és tervszerű, valóban gazdasági tudással, biró szervezéssel megszerezhetné a város a Balkán felé, vagv* onnan jövő export-importnak, a tranzitónak nevezett folyamatnak is, az oroszlánrészét. Ennek az élelrehivása ad kenyeret és boldogulást a népnek. nem pedig a szabadtéri játékok götögtii-/ zes. mesterkélt, hiúsági dicsfénye. Az ilyen, eszközökkel fejlesztett jólét majd megrendezi a maga szórakoztató játékait. — A gazdaságpolitikához egy városnak szüksége van hozzáértő gazdaságpolitikusokra magában .a magistrátusban (— nem lehet például családi hitbizomány a gazdasági tanácsosság! —) is. a városvezetés nem állhat csak napipolitikából, egyhelven való topogásból. Szegednek joga van a fejlődésre, a ma 140 ezer lelket számláló károsnak át kell vennie az ország igazi második városának a szerepét, enyhíteni kell azt az óriási különbséget. ami még fennáll Budapest és Szeged között, ugv gazdaságilag, mint a kultura összes vonatkozásaiban. A hibát nem a józan, munkás, istenfélő, küzködő szegedi polgárságban láttuk, sem annak lelkes törvényhatósági bl* zottságában, hanem kizárólag a liozzánemérlö vezetésben. Megérkeztek az 1937-es tipusu férfi is női kerékpárok Arak már * pengőtől Hitelképes egyéneknek 12 havi rész'etíizetés. Nagy választék! HARNOVICS SZILÁRD oki, üípíszhírnok műszaki vállalata, Tisza Lajos körút 44. Telefon: 30-20. »Meg kell szüntetni a tanyavilág fürheteilen gazdasági és egészségi helyzetéi »\ kisbérlőkeí szervesen bele kell kapcsolni a városépítésbe" — Egy folyóirat támadása a szabadtéri játékok ellen (.1 Délmagyarország munkatársától.) Ilirt adtunk arról, hogy az ország sajtójában állandóan jelennek meg mostanában a szabadtéri játékokat támadó cikkek. Legutóbb a Törvényhozók Lapja cimü, meglehetősen elterjedt folyóirat adott a szabadtéri játékokkal foglalkozó közleményt, amelyből a szegedi nyilvánosság tájékoztatására az alábbi részeket közöljük: — Bizonyítéka ezeknek — az előző részek a játékok hiábavalóságát fejtegetik — például a nemrég közzétett idegenforgalmi jelenlése Szegednek, amikor is arról számol be, hogv 1936 bari összesen 26 ezer idegen fordult meg, ebből 12.15 külföldi, a szabadiéi i játékokra 8237 Ncndég érkezeti, az ipari kiál|ilá*l 41.237 ember látogatta. Az elköltött összeget, amit a látogatók küllőitek, mintegy 200 ezei pengőre '.• <>iti. F.z Ki'ol i számnkhi'il i> ixik ul látjuk, hogy az ipari kiállilások fejlesztendők. Nem tudjuk, nem ismerjük, ezért az idegenforgalomért hozott közületi áldozatok nagyságát sem, amelyet enyhe nyomásra, vagy önkéntes felbuzdulásban a tehetősebb lokálpatrióták vállaltak magukra a szabadtéri játékok érdekében, de látatlan rámondhatjuk, hogy kár minden fillérért, ami ebben a téves irányban folyik szét. S akkor nem beszéltünk arról az évről-évre megismétlődő mérgező utólagos társadalmi belső viszályokról, vitákról, amelyek ezeket a szabadiéri játékokat befejezésük után záporpróbaként követték eddig és fogja, sajnos, követni a jövőben is. (Ez a támadási felület növekszik, hiszen most fordullak hozzánk az idei szervezések olyan adataival, amelyeket cial; azért nent szellőztetünk, nehnjty ..ünneprontók" lcgvíink.