Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

DELMflGYARORSZAQ SZEOED. SzerhetzlfitCg: Somegrl "eea M.I. em. Telelőn: Z3»33,«KladóhlTalal, Uölcsönkönyvlftr tenylroda: Áradt ucca ». Telefon: 13>0(),.Nyomda: Lflw LIpöl ucca 19. Telefon: 13-00. . Távirati t» feveiclro: D61irBoyatom6g, Szeged Csütörtök, 1937 április 1. Ara lO fillér XIII. évfolyam, 72. $z. ClŐFKETÉS, Davonta helyben 3.lO vidéken «• Budapesten 3.«t>, UUllüldUn 0.4,0 peagO. - Egye* u6m ara heiktjr. nap vai*r> ea Ünnepnap >® HU. Mlr« deMiek 'elvétele InrlIA szerint. Megle, 'enik hétlO klvCtelérel naponta reggel. Ballada az özvegyasszony 43 pengőiéről Ezt a Halladát nem Arany János irta, nem Schiller és nem \V i 1 d e, ezt a bal­ladát nem lehet besorozni sem a skót, sem a székely népballadák közé. Ennek a balla­dának témáját a szegedi gázgyár szol­gáltatta s talán Jaszovszky János fogja költőjeként kikutatni az irodalomtörténeti nyomozás: — a közfelfogás egyelőre még azt tartja, hogy népballada ez is, a szegedi r.ép balladája, a szegedi nép tragé­diája dalban elbeszélve. Akik ed­dig majdnem hiába kutattak a folklóré esz­közeivel a szegedi nép dalai és meséi után, most jelenthetnek eredményt: a szegedi gáz­gyár megirta a szegedi nép tragédiáját dalban elbeszélve. Nem kellett hozzá más, csak egy szerződés spanyolcsizmája, farkasverme és paragrafus-hurkai s nem kell hozzá más, csak Jaszovszky ur költői szelleme. A szegény özvegyasszony portáján, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — meg­akadt a villanyóra. Sürü sötét az éj, dü­höng a déli szél s még a villanyóra kat­togása sem hallszik. Most lopja ára­mát Kanizsa, Rozgonyi, — gondolja magában a bő vacsorától aludni nem tudó gázgyári balladaköltő. Gázgyár alatt „egy kis házban, ül az özvegy talpig gyászban, mint gyümölcs a fát lehajtja, nehéz gondja, gon­dolatjel": — hogyan tudja kifizetni a gáz­gyár számláját. S mint az Ágnes Asszony­ban meg vagyon irva: „Öltözetét renabe­hozzam kendőjére fordít gondot, szöghaját is megsimítja, nehogy azt higyjék: megbomlott" — villanymérő órája, amelyik mindig sietett s csak most mintha pihenni akarna, megállt. Óh, irgalom atyja ne hagyj ell Amikor a város a gázgyári szerződést megkötötte, a gázgyár „a vár piacára ezüstöt, aranyat, sok nagybe­csű marhái mágly cl Dci kihordat", de most, hogy kész a szerződés, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — csak odakap, hol fészkel nem . az agy, hanem a fogyasztó pénztárcája: — mindenki gyanús neki, aki él. Arany János Pázmán lovagról mondja azt, amit a gázgyár a villanymérő órára alkalmaz: „ma jd meg­indul szaporozvá n". Az árammérő óra is megindul szaporozván s amit a negy­venkettes periódus nem egész dicstelenül kezdett, folytatja az ötvenes periódus teljes dicsőséggel. Hála Istennek, este van megint, mával is fo gyott a termelt áram, minden rendben van, mondja a gázgyári balladaköltő, Jaszov­szky János, csak a szegény özvegy kapcso­lótáblája hibás. Rozsdás lett a kapcsolótábla. Rozsda marja nem ragyog. No*zn rajta, jó vitézek, adják ki a parancsot, ki kell cserélni az özvegy asszony kapcsolótábláját A gázgyári szerződés, — óh irgalom at y­ja ne hagyj cl, — ugy rendelkezik, hogv az órákat és a berendezési tárgyakat kell nyomban kicserélni, ahogy a gázgyár a negyvenkettes periódusról áttér az ötvenesre, a gázgyár azonban nem a mérőket és nem a be-rendezési tárgyakat cseréli ki, hanem a szegény özvegy kapcsoló tábláját. A gázgyár annak ellenére, hogy a mérő kicserélése pén­zébe kerülne s annak ellenére, hogy a tábla Jdcseréléséré egyáltalában nem fizet rá, még­sem a mérőt és a berendezési tárgyakat cse­réli ki, hanem a szegény özvegyasszonyt akar­ja arra kényszeríteni, hogy cseréltesse ki kap­csolótábláját. Mit nekem ti zordon Kárpátok­nak fenyvesekkel vadregényes tája, mit ne­kem a szegény özvegy negyvenhárom pen­gője, — a szerződés megadja a gázgyárnak azt a jogot, hogy a tábla kicserélését köve­telje s a gázgyár egyetlen jogának gyakorlá­sát sem mulasztja el, ami őt a szerződés alap­ján megilleti. S még ezt is megértenénk. Megértenénk, ha a gázgyár azt mondhatná: teljesítem mindazt, amire a szerződés kötelez s követe­lem mindazt, amit számomra a szerződés biztosit. A gázgyár azonban nem ezt teszi, a gázgyár gyakorolni akarja a szerződés­ből eredő jogait minden korlátozás s a méltányossági tekintetek figyelembe véíéie nélkül, de a szerződésből eredő kötele­zettségei teljesítését nem azzal a rigói o­zitással, nem azzal a szigorral, nem azzal a tekintetnélküliséggel teljesiti, mint ahogy a jogait gyakorolja. Amikor a gázgyárnak kel­lene kötelességeit teljesíteni, akkor a gáz­gyár magyaráz, értelmez, bizonyít, argumen­tál, egyszerre nem fontos és nem sürgős ne­ki az, amire a szerződés kötelezi s amit a szerződés p'arancsából engedelme­sen kellene végrehajtania. A város közönsége megnyugvással látja, hogy a hatóság most a fogyasztó védelmére kelt s nekünk csak az lehet a kívánságunk, hogy ez a védelem ne merüljön ki elvi álláspontok hangoztatásá­ban, ez a védelem vállaljon és teljesítsen gyakorlati feladatokat is. A város a gázgyárral kötött szerződést s ez a szerző­dés a fogyasztók ezreinek jogviszonyait sza­bályozta. A jogelmélet ismeri a harmadik ja­vára kötött szerződést, ebben az esetben e harmadik terhére kötött szerző­désnek a gyakorlati jogéletben soha nem látott, a jogelméletben merőben ismeretlen szerződéstípusával állunk szemben. Ha azon­ban a város kötötte a szerződést s a város ugy látja, mint a szegény özvegy kapcsoló­táblájának esetében is, hogy a gázgyár szer­z ő d é s e 11 e ne s e n jár el s szerződés­ellenesen fenyegeti meg az áram elvonásával azt a fogyasztót, aki jobban bízik a hatóság kijelentésében, mint a gázgyár szavában s aki a hatóság tekinté­lyét a gázgyár fenyegetéseinél előbbre he­lyezi, akkor a város hatósága ne elégedjen meg azzal, hogy csak kijelentéssel nyújt se­gítséget a fogyasztónak. Mit ér ez a kije­lentés, ha a gázgyár közben az áram elvoná­sával hajtja keresztül akaratát? Mit cr a város erkölcsi tanúságtétel e, h a a gázgyár az áram kikapcsolásá­val szerez érvényt.a ka'rqt á n a k ? A városnak többet kell nyújtani, mint er­kölcsi tartalmú megnyilatkozást. Ha a város által kötött szerződés kiszolgáltatja a fo­gyasztókat a gázgyárnak akkor is, amikor a fogyasztónak van igaza, akkor a \ árosnak és a város hatóságának az a köte­lessége, hogy perrel is védje meg a fogyasztó kát a gázgyár szerződéselle­nes törekvéseivel szemben. Ha a város ha­tósága ugy Iá ellenesen ak fenyegetéssel akkor a vár g u k r a azok' talán éppen folytán kerültek ne hatósága ugy látja, hogy r szerződés­1 s jogtalan resztülvinni, iatja ma ­ókat, akik szerződés zetbe. Ha a város a gázgyár szerző­désellenesen jár el, akkor, mint szerződő fél­nek, joga van a városnak is arra, hogy a szerződés végrehajtott, vagy megkísérelt megszegésé­vel szemben ő kérje a bírói jogsi»« g é 1 y t. Minden szegény özvegyasszony, minden kenyérért harcoló iparos és kereskedő nem szállhat szembe a gázgyárral. A per drága szórakozás s drága védekezés. A gázgyárnál nem játszik szerepet az elvesztett per pár­száz pengős költsége, de egy-egy szegény fogyasztót nem a vesztett per költsége, de az előlegezendő bélyegköltség és szakértői munkadíj is tönkretehet. A gázgyárnál nem játszik szerepet, ha tíz, vagy busz fogyasz­tónál lezárja az órát, de az iparos, vagy a kereskedő belepusztulhat a jogérvényesítésnek ebbe a mód­jába. S ez a helyzet, aminek felidézéséhez a város a szerződés megkötésével hozzájárult, a városnak kötelességévé teszi, hogy minden olyan esetben, amelyben szer­ződésellenes magatartását észleli a gázgyár­nak s amikor ugy látja, hogy a fogyasztók álláspontja felel meg a szerződés rendelke­zésének, a v á r o s bírói j o g s e g é1y t eszközöljön ki a fogyasztók számára, a város, mint szerződést kötő fél, maga lépjen fel a gázgyár szerződésellenes eljárásává) szemben s ha a maga kijelentése kevés, a birói ítélet erejét szerezze meg a fenyegetett fogyasztók védelmezésére." A város hatósága nem tűrheti azt, hogy a gázgyár a szerződéssel szemben az eklek­ticizmus filozófiai irányát kövesse: kivá­logassa azt, ami neki tetszik s a szerződés kedvezményes rendelkezéseiből építse ki a fogyasztókkal szemben sajátos jogviszonyát. A város hatóságában, szívesen ismerjük el, megvan az a készség, hogy a gázgyár szer­ződésellenes törekvéseinek ellent mondjon, de akkor necsak kijelentésekben nyilatkozzon meg a védekezésnek ez a kész­sége, hanem abban is, hogy segítse a fenye­getett fogyasztókat r. gázgyár elleni harcban s amire az egyes fogyasztók maguk arány­talan anvag inferioritásuk miatt képtelenek: a város hatósága lépjen fel perrel a gázgyár ellen, mint szerződő fél minden olyan eset­ben, amikor a gázgyár a város hatóságának megítélése szerint szerződés ellenére védi érdekeit és gyakorolja jogait. A gázgyári szerződés nem lehet vidáman harsogó bordal a gázgyár számára s ugyan­akkor ballada, tehát dalban elbeszélt tra­gédiája a város polgárságának. Akármeny­r.yi is a poézis a gázgyár uraiban, a gázgyár­nak nincs külön poétikája. A városnak, hogv Arany János szavait idézzük, — „s z ó­szóló nyelve .néma, oltalmazó karja béna" nem lehet akkor, amikor ezt a fájdalmasan egyenlőtlen harcot látja. A városnak kötelessége az. hogy segítsen pol­gárain, akik a város által kötött szerződés folytán kerültek bajba. Óh, irgalom atyja ne hagyj el, — sóhajt fel a szesjedt fogyasztó, amikor — sürü sötét az éj, d;'höng a déli szél, a gázgyár magas tornyán a szerződés csikorog élesen:

Next

/
Thumbnails
Contents