Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

DELMflGYARORSZAQ SZEOED. SzerhetzlfitCg: Somegrl "eea M.I. em. Telelőn: Z3»33,«KladóhlTalal, Uölcsönkönyvlftr tenylroda: Áradt ucca ». Telefon: 13>0(),.Nyomda: Lflw LIpöl ucca 19. Telefon: 13-00. . Távirati t» feveiclro: D61irBoyatom6g, Szeged Csütörtök, 1937 április 1. Ara lO fillér XIII. évfolyam, 72. $z. ClŐFKETÉS, Davonta helyben 3.lO vidéken «• Budapesten 3.«t>, UUllüldUn 0.4,0 peagO. - Egye* u6m ara heiktjr. nap vai*r> ea Ünnepnap >® HU. Mlr« deMiek 'elvétele InrlIA szerint. Megle, 'enik hétlO klvCtelérel naponta reggel. Ballada az özvegyasszony 43 pengőiéről Ezt a Halladát nem Arany János irta, nem Schiller és nem \V i 1 d e, ezt a balladát nem lehet besorozni sem a skót, sem a székely népballadák közé. Ennek a balladának témáját a szegedi gázgyár szolgáltatta s talán Jaszovszky János fogja költőjeként kikutatni az irodalomtörténeti nyomozás: — a közfelfogás egyelőre még azt tartja, hogy népballada ez is, a szegedi r.ép balladája, a szegedi nép tragédiája dalban elbeszélve. Akik eddig majdnem hiába kutattak a folklóré eszközeivel a szegedi nép dalai és meséi után, most jelenthetnek eredményt: a szegedi gázgyár megirta a szegedi nép tragédiáját dalban elbeszélve. Nem kellett hozzá más, csak egy szerződés spanyolcsizmája, farkasverme és paragrafus-hurkai s nem kell hozzá más, csak Jaszovszky ur költői szelleme. A szegény özvegyasszony portáján, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — megakadt a villanyóra. Sürü sötét az éj, dühöng a déli szél s még a villanyóra kattogása sem hallszik. Most lopja áramát Kanizsa, Rozgonyi, — gondolja magában a bő vacsorától aludni nem tudó gázgyári balladaköltő. Gázgyár alatt „egy kis házban, ül az özvegy talpig gyászban, mint gyümölcs a fát lehajtja, nehéz gondja, gondolatjel": — hogyan tudja kifizetni a gázgyár számláját. S mint az Ágnes Asszonyban meg vagyon irva: „Öltözetét renabehozzam kendőjére fordít gondot, szöghaját is megsimítja, nehogy azt higyjék: megbomlott" — villanymérő órája, amelyik mindig sietett s csak most mintha pihenni akarna, megállt. Óh, irgalom atyja ne hagyj ell Amikor a város a gázgyári szerződést megkötötte, a gázgyár „a vár piacára ezüstöt, aranyat, sok nagybecsű marhái mágly cl Dci kihordat", de most, hogy kész a szerződés, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — csak odakap, hol fészkel nem . az agy, hanem a fogyasztó pénztárcája: — mindenki gyanús neki, aki él. Arany János Pázmán lovagról mondja azt, amit a gázgyár a villanymérő órára alkalmaz: „ma jd megindul szaporozvá n". Az árammérő óra is megindul szaporozván s amit a negyvenkettes periódus nem egész dicstelenül kezdett, folytatja az ötvenes periódus teljes dicsőséggel. Hála Istennek, este van megint, mával is fo gyott a termelt áram, minden rendben van, mondja a gázgyári balladaköltő, Jaszovszky János, csak a szegény özvegy kapcsolótáblája hibás. Rozsdás lett a kapcsolótábla. Rozsda marja nem ragyog. No*zn rajta, jó vitézek, adják ki a parancsot, ki kell cserélni az özvegy asszony kapcsolótábláját A gázgyári szerződés, — óh irgalom at yja ne hagyj cl, — ugy rendelkezik, hogv az órákat és a berendezési tárgyakat kell nyomban kicserélni, ahogy a gázgyár a negyvenkettes periódusról áttér az ötvenesre, a gázgyár azonban nem a mérőket és nem a be-rendezési tárgyakat cseréli ki, hanem a szegény özvegy kapcsoló tábláját. A gázgyár annak ellenére, hogy a mérő kicserélése pénzébe kerülne s annak ellenére, hogy a tábla Jdcseréléséré egyáltalában nem fizet rá, mégsem a mérőt és a berendezési tárgyakat cseréli ki, hanem a szegény özvegyasszonyt akarja arra kényszeríteni, hogy cseréltesse ki kapcsolótábláját. Mit nekem ti zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája, mit nekem a szegény özvegy negyvenhárom pengője, — a szerződés megadja a gázgyárnak azt a jogot, hogy a tábla kicserélését követelje s a gázgyár egyetlen jogának gyakorlását sem mulasztja el, ami őt a szerződés alapján megilleti. S még ezt is megértenénk. Megértenénk, ha a gázgyár azt mondhatná: teljesítem mindazt, amire a szerződés kötelez s követelem mindazt, amit számomra a szerződés biztosit. A gázgyár azonban nem ezt teszi, a gázgyár gyakorolni akarja a szerződésből eredő jogait minden korlátozás s a méltányossági tekintetek figyelembe véíéie nélkül, de a szerződésből eredő kötelezettségei teljesítését nem azzal a rigói ozitással, nem azzal a szigorral, nem azzal a tekintetnélküliséggel teljesiti, mint ahogy a jogait gyakorolja. Amikor a gázgyárnak kellene kötelességeit teljesíteni, akkor a gázgyár magyaráz, értelmez, bizonyít, argumentál, egyszerre nem fontos és nem sürgős neki az, amire a szerződés kötelezi s amit a szerződés p'arancsából engedelmesen kellene végrehajtania. A város közönsége megnyugvással látja, hogy a hatóság most a fogyasztó védelmére kelt s nekünk csak az lehet a kívánságunk, hogy ez a védelem ne merüljön ki elvi álláspontok hangoztatásában, ez a védelem vállaljon és teljesítsen gyakorlati feladatokat is. A város a gázgyárral kötött szerződést s ez a szerződés a fogyasztók ezreinek jogviszonyait szabályozta. A jogelmélet ismeri a harmadik javára kötött szerződést, ebben az esetben e harmadik terhére kötött szerződésnek a gyakorlati jogéletben soha nem látott, a jogelméletben merőben ismeretlen szerződéstípusával állunk szemben. Ha azonban a város kötötte a szerződést s a város ugy látja, mint a szegény özvegy kapcsolótáblájának esetében is, hogy a gázgyár szerz ő d é s e 11 e ne s e n jár el s szerződésellenesen fenyegeti meg az áram elvonásával azt a fogyasztót, aki jobban bízik a hatóság kijelentésében, mint a gázgyár szavában s aki a hatóság tekintélyét a gázgyár fenyegetéseinél előbbre helyezi, akkor a város hatósága ne elégedjen meg azzal, hogy csak kijelentéssel nyújt segítséget a fogyasztónak. Mit ér ez a kijelentés, ha a gázgyár közben az áram elvonásával hajtja keresztül akaratát? Mit cr a város erkölcsi tanúságtétel e, h a a gázgyár az áram kikapcsolásával szerez érvényt.a ka'rqt á n a k ? A városnak többet kell nyújtani, mint erkölcsi tartalmú megnyilatkozást. Ha a város által kötött szerződés kiszolgáltatja a fogyasztókat a gázgyárnak akkor is, amikor a fogyasztónak van igaza, akkor a \ árosnak és a város hatóságának az a kötelessége, hogy perrel is védje meg a fogyasztó kát a gázgyár szerződésellenes törekvéseivel szemben. Ha a város hatósága ugy Iá ellenesen ak fenyegetéssel akkor a vár g u k r a azok' talán éppen folytán kerültek ne hatósága ugy látja, hogy r szerződés1 s jogtalan resztülvinni, iatja ma ókat, akik szerződés zetbe. Ha a város a gázgyár szerződésellenesen jár el, akkor, mint szerződő félnek, joga van a városnak is arra, hogy a szerződés végrehajtott, vagy megkísérelt megszegésével szemben ő kérje a bírói jogsi»« g é 1 y t. Minden szegény özvegyasszony, minden kenyérért harcoló iparos és kereskedő nem szállhat szembe a gázgyárral. A per drága szórakozás s drága védekezés. A gázgyárnál nem játszik szerepet az elvesztett per párszáz pengős költsége, de egy-egy szegény fogyasztót nem a vesztett per költsége, de az előlegezendő bélyegköltség és szakértői munkadíj is tönkretehet. A gázgyárnál nem játszik szerepet, ha tíz, vagy busz fogyasztónál lezárja az órát, de az iparos, vagy a kereskedő belepusztulhat a jogérvényesítésnek ebbe a módjába. S ez a helyzet, aminek felidézéséhez a város a szerződés megkötésével hozzájárult, a városnak kötelességévé teszi, hogy minden olyan esetben, amelyben szerződésellenes magatartását észleli a gázgyárnak s amikor ugy látja, hogy a fogyasztók álláspontja felel meg a szerződés rendelkezésének, a v á r o s bírói j o g s e g é1y t eszközöljön ki a fogyasztók számára, a város, mint szerződést kötő fél, maga lépjen fel a gázgyár szerződésellenes eljárásává) szemben s ha a maga kijelentése kevés, a birói ítélet erejét szerezze meg a fenyegetett fogyasztók védelmezésére." A város hatósága nem tűrheti azt, hogy a gázgyár a szerződéssel szemben az eklekticizmus filozófiai irányát kövesse: kiválogassa azt, ami neki tetszik s a szerződés kedvezményes rendelkezéseiből építse ki a fogyasztókkal szemben sajátos jogviszonyát. A város hatóságában, szívesen ismerjük el, megvan az a készség, hogy a gázgyár szerződésellenes törekvéseinek ellent mondjon, de akkor necsak kijelentésekben nyilatkozzon meg a védekezésnek ez a készsége, hanem abban is, hogy segítse a fenyegetett fogyasztókat r. gázgyár elleni harcban s amire az egyes fogyasztók maguk aránytalan anvag inferioritásuk miatt képtelenek: a város hatósága lépjen fel perrel a gázgyár ellen, mint szerződő fél minden olyan esetben, amikor a gázgyár a város hatóságának megítélése szerint szerződés ellenére védi érdekeit és gyakorolja jogait. A gázgyári szerződés nem lehet vidáman harsogó bordal a gázgyár számára s ugyanakkor ballada, tehát dalban elbeszélt tragédiája a város polgárságának. Akármenyr.yi is a poézis a gázgyár uraiban, a gázgyárnak nincs külön poétikája. A városnak, hogv Arany János szavait idézzük, — „s z ószóló nyelve .néma, oltalmazó karja béna" nem lehet akkor, amikor ezt a fájdalmasan egyenlőtlen harcot látja. A városnak kötelessége az. hogy segítsen polgárain, akik a város által kötött szerződés folytán kerültek bajba. Óh, irgalom atyja ne hagyj el, — sóhajt fel a szesjedt fogyasztó, amikor — sürü sötét az éj, d;'höng a déli szél, a gázgyár magas tornyán a szerződés csikorog élesen: