Délmagyarország, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-07 / 54. szám

624. DÉL MAGYARORSZÁG Vasárnap, Í95'A március 7. Menyasszonyi kelengyék, női és férfi fehérnemüek, csecsemőkelengye, vászonáruk, asz« talnemüek, paplanok, készen és rendelésre. Lenpótló „Liliom* ágynemű anyagok. p0||ák TeSÍVérek g^Tcs ff' TORONTÁLI FAMETSZETEK Pokoli ur ludomónya Pokoli ur, aki rendes nevet viselt, csak én hívom így kegyeletből, hivatalnok volt a vármegyén, vörös keszeg ember és makacs agglegény. Folyton házasodni készült, de sosem érkezett cl odáig. Ha ugyanis ma megtetszett neki valaki, holnapra elfelejtette, mert meglátott egy szebbet. Megható módon tudott érdeklődni a nők után, szinte azt mondhatnám ,hagv külön rendszere volt liozzá. Előbb követte őket utcákon át, aztán elébük került és tenyerével dörzsölve az állát, megállt valamelyik ház, vagy kirakat előtt, Szemébe nézni azonban a nőnek itt sem merészelt Pokoli ur, akik erre képtelen is lett volna, mert — hogy szavamat ne felejtsem — handzsalitott Ahogy kurta vörös szakállát fente a tenyerével, a keze megreszketett, a tüdejéből pedig sóhajtások vonagloUak elő. Határozottan szenvedett a vágyakozástól és rohanva sietett haza. hogy a hegedűjébe fojtsa minden bánatát. Nagyon szépen hegedült Pokoli ur, müveit zenész volt, ezen a pálván indult is meg valamikor. de közben a hivatalba terelte a kcnvér. Ha a városkában műkedvelő zenekarok alakultak, azok mindig reflektáltak az <5 tudására. Csak akkor támadt bal, mikor női tagot is kapott a zenekar a bodro<diaju, babaarcú szőke Stefikében, mert ettől kezdve Pokoli ur állandóan eltévesztette a taktust. Debogv is látta ő már akkor a kottát, mindig a Stefikét nézte, aki viszont nem nézett senkit, csak muzsikált. Rendszerint a falakhoz közel szeretett iárni, ok nélkül tanulva és süntörögve, mint akinek rejtegetni valóin van. — Sok a szép lány, sóhajtotta felém, aki még kis legénv voltam, félic gverek, de szinten olvnn határozatlnn a választásban, meg a megállapodásban, mint ő. Arról diskuráltunk, hogy mikor lesz a legközelebhi heged üőrá m. — Ma, nem érek rá. rengeteg a dolgom. Ezt ő mondta. de hasonlót éreztem én is. mert a Plank-kertben találkozni akartam több fiúval. akik fölfedezlek egv Maurilius-bélvegct. Kraicár volt darabja esv gondosan csomagolt cukorkának abban a homályos kis holtban, nvnelvnél csak n Savovai F.ugén emlékét hirdető ház volt öregebb. A cukrot azonkívül valamely nevezetefebh külföldi bélyeg-minta díszítette, amit a fiuk fektékkel és tojássárgájával hitelessé varázsoltak. A nnrk tele volt gverekkel, ide hozták a hölcsősöket is. én pedig a lcgnasvobb mcelenetéssel fedeztem fel a bokrok között Pokoli ural. S'-atirszerü v«»lt a vörös-szakállas arca, •»mint kivillant a félrchailitoit ágak mögül, Ic.slc a kislánvokat. amint iátszadoztak. épnenségficl nem törődve az életnek sok olvan Jelenségével, anró külsőségével, amit a tudaI"« nő az arzenál iában használ fel. Azonkiviil nacvon meleg is volt s az én koromban a h'.nvoknt még nem öllöztellék úgynevezett raffináltsággah A srcnvedél.v egyformán vonzotta Pokoli urat. a' ír <(rp|| meny erekéről, akár leánvgverekekről volt a szó. sőt egyszer I.encsi nevű mindenesünk, aki Szengvörüvről következett h" ártatlanul és üdén a vár«ha. hogv ott szakítson a hananlatos svábos viselettel és minden egyebekkel. — mondom, egv vasárnap rvie Lencsi ábrándosan leientette 1-i. hogv T'okoli ur még az Vájwönál is szebben zenél. — Hát te azt honn»n tudod. te szamár? MJ csak skálázni s »okiunk. az pedit nem szép. — Tcen ám. de nekem ma délután olyanokat játszott, amikre még láncolni sem lehet, csak hallgatni. Akik olvkor szóba ereszkedtek Pokoli úrral, *rt vallották róla. hogy müveit ember, ¿kiből löhb is lehetett volna Kár az üvennek elper.ér*ednie. A nagy többség azonban hat-jrozoltan jnia a tudományos vitákat. szívesen ráhagyta a következtetéseket ós a megállapításokat azokra, akik a kérdést fölvetették. Ezek a férfiak, — mert csakis férfi lehet annyira elfajult, — másfajta problémákat adtak fel, részint tréfából, részint ludnivágyásból, Pokoli urnák. — Kinek az alakja szebb: A kis Kádárnéé, vagy a Koncsek Micié? Pokoli ur arcát túlvilági gyönyörűség árasztotta el. — Kérem szépen, dörzsölte most szinte a veszedelem határáig az állát, — a Kádárné alacsony és zömök, tehát már ezen az okon sem leliet klasszikus. Az igaz. hogy szabályos minden testrésze, a lába Ívelése kifogástalan és főleg a térdha jlásnál remekmű. Ugyanis olt dől el. hogy ki a szép, mert ha a térdha jlás belsőjében egy tenyérnyi rész jó, akkor nincs hiba. Kádaménak, kérem alássan, tökéletesebb a melle is, erős izomzatú, de a dereka körül gyanús zsirgvürü van keletkezőben. Igenis ,kérem alásan. keletkezőben. Ezért nem szeret táncolni. Fél, hogy rájönnek, ha odanyúl valaki. Aztán áttért Koncsek Micí elemzésére. — Ilyenek a mágnásnők. Sokat láttam belőlük; mikor házitanító voltam a Cebrián-családban. Ne felediék. kérem, én még Hubaytól tanultam hegedülni. Cebriánéknál ismerkedtem meg véle. Ott fordultak mee hasonló szobor-egyéniségek. Láb, váll, hát Miéinél is télies értékű. Főleg az a szép ívelésű hosszú lába, azonban végzetes hiba, hogv a csípeje ..., azaz a dereka... hogv is mondjam, egy kissé lenyúlik, még pedig amolyan körte formába. — t'gyan! — csodálkozott a hallgatóság. — Na igen, folytatta Pokoli ur. kívülről nem lehet azt látni, arra való. kérem alásan. a szabómüvészet, hogy eltakarja a hiájjyokat. Akit csak kérdeztek Pokoli úrtól, azt ő lefestene az utolsó citekig. még hozzá olvan nüanszokkal, hogy szinte rejtelmessé vált a tudom á 11 va. — Baziliszkus-rzem" van, fogták rá a boszork ánvságra hailandók. A Röntgenről akkor még nem tudtunk, de a körülírások már megsejtették ezt a tudományos szerszámot. — Kell, hogy különben lásson, mint más ember, tüzelt Laura néném. Vannak csodálatos lények a világon, én is ösmerlem Aradban egv cselédleánvt. akinek a közeledtére leugrállak a lábosok a sparherdről. Pokoli ur tudományinak híre eliutott aszszonvi körökbe is, ahol aztán nem kis rémületet kellett. — Szörnyűség! Még azt hiheti valaki, hogy én. megő...— méltatlankdoott a kis Kádárné — Hátha ménből csalta ki a tudományt, — ingerkedett az öre« Duka tanácselnök, sok gonoszság kiteregetője. Am'ff egészen magánkívül lett a dühtől az apró Vénusz. — Larzi bácsi, meg ne merjen gyanúsítani, mert olyant mondok, hogy magam is megbánom. — Nonó. biztos vagv benne. Kogy nem jár el .17. urad száia. amikor italos? Més( házi patvarkodások is támadtak, mindenki gyanús volt. ellenben pokoli ur néma. — Honnan tudori te ezeket, Sándor? — támadtak- néha neki. —. Hát csak tud az ember egvetmást. — Föltétlenül tudod, mert összetett hizonvltékokkal rájön az ember, hogy igazat beszelsz, jól megfigyeltél olyasmiket, amikhez mi nem jutunk hozzá. Viszont ezek a mai tubák ugy eltakarnak mindent! Felül egy keskeny vonalat se hagynak szabadon a nyakból, alul hosszúak, hogy fölseprik az utca porát. Hát akkor? Hát akkor, hát akkor! ... Engem nem vontak be a vitákba, pedig elmondhattam volna egyet-mást. Abban az időben ugyanis éjszakai vándor voltam, akit vonzott a csend, a titokzatosság. Jól esett mászkálni az uccán, hallgattam a kávéházakból kiszűrődő muzsikát. Téli éjszakákon a kaszinókert udvarából, vagy a Korona ablakai alatt megcsodáltam a bálozó népeket, milyen érdekes, hogy mindenki mosolyog, a cigány pláne bclénevet a mulatozók arcába. — talán mégis csak itt lakik a boidogsig! Alltam aa ab jak alatt, egyszer az Olvasokor gardéiobjába is elmerészkedtem azzal az elszántsággal, hogy ha megszólítanak, azt fogom mondani, keresek valakit. — Nincs itt. kérem, Pokoli ur? Sürgős közölni valóm van vele. Pokoli ur ugyanis nem járt táncmulatságokra .amit sehogyan nem értettem meg, hiszen ott láthatja egyhelven a legtöbb szép asszonyt, meg lányt, habár még abban az időben nem is olyan anatómiai pontossággal!,1 mint ahogyan azok leírásaiban szerepeltek. Éjszakai utnimon azért mégis találkoztam vele. Inkább előttem járt, szorosan a falhoa lapulva most is. én pedig macskalépéssel ulá-. na, hogy mit akar? Ahol világosságot tapasztalt, ott bekukucskált az ablakon. Kis városkánkban igen elítélendő volt a kövezet, df tökéletesség szempontjából egv nívón állott vele az ablakok jósága. Mindegyiken maradt egv kis rés, vagy szerkezeti hiba, esetleg a függöny már szakadozott, azonban valamennyin át meg lehetett látni, hogv mi történik a szobában. Odabenn ilyenkor tértek nyugovóra a népek. A családapa vagy aludt már. vagy pipázott a másili szobában, esetleg otthon sem volt. Ellenben aa asszonvok lehámozzák magukról a ruhát, aztán készültek levetni azokat a messzire térden alul érő ingeket is, amikből nem tudom, maradt-e mulató a társadalomludománvi muzeumokban? Mielőtt azonban megváltak tőlük, egv kissé a fejük fölé húzták, könyökük, vagy az öklük púpot nyomott az oldalába, egészen elvesztek benne. így töltöttek rövidebb-hosszabb időt, — oh, sokáig nem tudtam megérteni ennek a ielentőségét. pedig a város állandóan poros volt, néha sötétszürke a levegő, továbbá kutva is a legtöbb házban, csuna tenvésztő telepe a bolhának. Az éjszakának ezeket a titkait leste ki Pokoli ur, zokon véve. ha valaki emeleten lakott, mert ahhoz még ő sem volt elég magas, a periszkópot pedig legiobh tudomásom szerint akkor még nem találták fel. Mikor aztán, mindenek elintézésével, végleg lekerült hölgyeinkről a nappali ina. t>ogv helvet ad ion a hálóköntősnek, az ondolálás ősanviát ielentő cukrospapirba csavarva már megannvi haitincs, — az átmenet pillanatában, amelv néha hosszabb ideig is tartott, — Pokoli ur kétségbeesetten dörzsölte az állát, maid nekiiramodott. mintha kergetné valaki s meg se állt a legközelebbi ablakig. Hogv az emelet se volt mindenütt bai? Nem ám. F"vszer nagvon recseg egy fa. énnen ablak előtt emelkedett égnek, — megálltam. mi történik odafönn? Hát Pokoli ur ereszkedik 1« róla, kifogott az ablak magasságán. —Jó estét kívánok", szóltam rá. Mit csínáT erre tanár ur? — Elvesztettem valamit, motvogta, bizonvára és kétségtelenül elvesztettem, kérem alássan, azt keresem. "Azzal nekiiramodott a sötétségnek" s ?n sose tudtam meg, hogy megtalálta-e? Torontáli. Hédi. elhasznál*, süket rádlócsftböl u\ c«<Sv«* csta*<ii<tHJ B rádió n fe'ulifotf lámnávalffy Markovics usv rio'qozik, min* ul koráhan - »•» TiscaLa<os korm