Délmagyarország, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-28 / 70. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937 március 28. a+b Irta VÉR GYÖRGY Nyugtalanul aludtam nz éjszaka. Kimerülten viaskodtam a nyomasztó sötétben. Furcsa karikák és ellenszenves rémek úsztak a fagyos barlangban, — igy nőttek ki a gyermekkori képletben ijesztő árnyak egy postumiai hajnalon, dideregve a csepVő-csapok és földalatti rejtelmek szomszédságában. , Néha ugy tikit, hogy órák multak el, holott csak percek botorkáltuk, lassan és ellenségesen. Mármár elmerültem egy-egy öntudatlan hajózásban, már-már jótékony leplek lopództak a kimerüli szemekre — és éppen az elalvás simogató, bársonyos határán, uj ellenségek bontakoztak a mélységben ós uj támadásra készültek fenyegető mankójukon. Felriadtam és rémülten néztem előre, mozdulatlan rettegésben, üveges szemmel lesve tiz alaktalan bútorok sikoltó roppanását. Régi detoktivekre és kalandos vallatásokra kellett gondolni, — igy vallották a nehéz és konok bűnözőt, amikor már semmire sem mentek a megszokott, bevált és szabályos nappali kérdésekkel. Abbahagyták a kérdezést és az elgyötört ellenálló bűnöst aludni engedték. Egy kitartó szem ott vigyázott az ablakon és ha az áldozat kimerülten elaludt, hirtelen rányitottak és félálma boldogtalanságában rátörtek a kérdésekkel, ötször-hatszor ismételgetlek ezt a gyötrelmes játékot, míg a végletekig meggyötört ember fel-felriasztva jósággal elborító ámlúból, összetörve és izekre szaggatva, tehetetlenségében zokogva, kétségbeesésében megtörve, vörös szemekkel és fzéttépet1 idegekkel — vallani kezdett. Mindenre kopható volt, mindent elmondott, csakhogy meneküljön végre a szuronyoktól véres éjszakából, menekül.jön a valsóágból, vissza a jóságos öntudatlanságba. vissza a mindent semmivé simogató álomvilágba. Igy viaskodtam rettenetes cellámban és nem volt egy megváltó-kegyetlen vallató, aki meggyötörve visszaengedett volna párnám meleg tavába. Rettegve riadtam a roppanó, sikoltó rémekre, — holott nem álom volt az, ami hajszolt, kinzott és Forgatott. — az álmokkal régen megbékéltem •keserves nappalokon, tervekkel és vágyakkal repülve, elmerülve egy-egy ritmus, egy-egy jelző dallamában, vágyakozva egy-egy forma elérhetetlen teljességén, betűkkel és hegedűkkel énekelve, távoli tájakon ringatódzvn, vlsszaérczve valamit iéi<en elhagyott szépségekből, könyvekből és szerelmekből, kópekböl és tornyokból és vakmerő expedíciókban törtetve elérhetetlen eredmények megvalósíthatatlan célok felé, ég és föld között, részgen, mint valami romantikus kalandor. \z álmokkal csnk nappal voltak harcaim, fizikai éberségben, de elmerülve a dallamokban. Oly sok álommal ulo/lam. terveztem és ringatództam, hogy éjszakára csnk nz éjszaka maradt, jótékonyan és zavartalanul Nem álom volt az. ami hajszolt, - de a sötétség ijesztően támadott, mint egy gyermekkori hajnalon, cspktf-rémekkel csatázva. Aztán tisztultak a sötétlila karikák számok és betűk és irgalmatlan jelek kavarogtak ágyam fölött és ugy vonultak el sorban, mint egy barna tehervonat n domboldalon, messzire rikoltva és soká.lg dübörögve, mlg csnk a kék füst el nem túnt a dombok és felbök f.Iett, Sokáig lengedezve, mint a fátyol. Tisztult n horizont, ahogy néztem fölfelé, — a + b, mondtam bizonytalanul. A vonal tovább kanyargott a töltésen, egyre rejtelmesebb jeleket füstölve, kábán mondtam utána, ahogy zakatolt: á p 1 u s t b é a n é gy z e t e n t g y e n 16 ... anégyzetpluszkétábépluszbénégyzc'. .. Aztán ídomtalan alakzatok jelentek meg a párában, lassan tisztult a tömeg, — háromszög, mondtam fé'.ig elsüllyedve, már az ontudatlanság határán: trigonometria... Sinuszalfaegycnlö —•tettem hozzá automatikusan, de már nem tudtam felelni, uj ködök szálltak i töltés fölölt, ¡Olgaritmus és négyzetgyök...- A Mán megint más idomok, egy roppant kör a Ludoíti féle számn \ egy rombusz és egy téglalap, a lapszorozva magassággal — és a dombokon, a fcThiSlvön ttil pgv trapéz — — egy trapéz, két fer'de oldallá),két párhuzamossal, egy trapéz, de még nem tudlntn mi cz a tömeg voltaképpen, egy idom talán a négyszögek ködében, vagy egy tornaszer a magasban, a cirkusz fölött, lengedezve, mint az inga, kötélhágcsók és nyújtók közölt, a mélységben egy kifeszített háló és a magasban négy tornász, — Ilerinann Hang: Négy .ördög cirkusza... Karinthy jutott eszembe, kezében egy szánalmas hegedűvel és egy dallammal a szívében, egy dallammal, nmit nem tud eljátszani. Aztáa ijesztő gyorsasággal és lélekzetálütó bátorsággal mászni kezdett a kötélen, «fölfelé, a cirkusz fölé, hóna alatt a hegedűvel, fölfelé a kötélen, csomók és nyújtók között, átlendült a hágcsóra, a hágcsóról a trapézre, a trapéz nekilendült és ebben a félelmetes percben, ég és föld között a trapézon, a cirkusz egében, a poroüd fölötl... álla aiá \ette a hegedűt és ott a trapéz vakmerő lendületében rákezdett a dallamra, egy egyszerű és együgyű dallamra, a cirkusz fölölt, a trapézon, egy dallamra, amit a porondon senkisem akart meghallgatni ... A trapéz lengett és átfordult a tengelyen, — igen, ez a trapéz volt, most már láttam tisztán, a félelmetes trapéz, a erikusz fölött a magasban, n trapéz, ahogy kavargott, a matematika útvesztőiben, négyszögek és logaritmusok között, — igen, ráismertem, cz a régi trapéz volt, akivel annyit harcoltam: cirkuszban a magasban... és a mélységben, a matematika órák reftegcsében. A trapéz volt, a régi ismerős, — ráismertem a kavargó jelekre: terű'ct-trapézegyenlü... á plusz' b é p er k c 11 ő s z e r e m ... Olt lengtem rajta, ég és föld között a magasban, n trapéz, vigasztalan órák reménytelen megoldása... Két háromszögre bontom... mily egyszerű... két háromszög' mindössze... á p c. rkettőszcrcmpluszbé perkettőszer cm és végeredményben a nagy világosság: ¿pluszb é p c rk ettőszerem ! floldogan sóhajtoztam: mily tiszta a régi kínos rejtély, — területszámitás, matematikai órák vigasztalan mélysége. Má r-már clringatództam az álom meleg párnáján. de újra roppantak a rémek és megint kémleltem a messziséget, aíiot uj kérdések és uj példák iisz':ik a kék füst között, vigasztalan lobogók. Ha áp 1 uszbéegyen 1 ötízzel és a terület harmincncgyzetméter, mennyi a Magasság... Formák, képletek egyenletek dohogtafc a barna vonat után, rendszertelen alakban, hamis vágányokon és holt vonalakon, inig végre kisütött a nap és ott ezüstözött a megoldás a barna domb fölött diadalmasan és kacagva: c m egy en lő t erü 1 e t trapéz, peráp3uszbéperkettő[ - És boldogan aludtam cl pédlámmal és trapézommal és a büszke megoldás muzsikálta a bölcső dalt. De ez már sokára volt, a szomszédban rákezdett a reggeli vekker. Egy óra múlva iskola, csönget a pedellus és bezárja a kaput. Egy óra múlva elindulnak az osztályok felé a tanárok és megkezdődik a számtanóra, matematikai dolgozat. Porosra gyúlt és sápadtra remegett kis arcok hajolnak a kérlelhetetlen füzet fölé, ott tátongnunk az üres sorok fullasztó óceánjai és a táblán ott virít hetykén és kárörvendöcn a talány, a példa, a feladat... Talán a gyűlöletes trapéz, ismeretlen magasságokkal, rejtelmes képletekkel, ingerlő betűkkel, megoldhatatlan és ezerszer hallott küldésekkel... Kegyetlen és vigasztalan területszámitá*, fölötte boglyas hajakkal és rémült szemekkel, — holott odakinn süt a nap cs a másik udvaron egy incselkedő verkli szól... Vera is ott ül a padban, füzetének óceánja fölött, remegve a képletekkel, micsoda cuncours hippique cz, kétméteres akadályokkal... Es talán a trapézra g-.mdol, amit a cirkuszban látott, a Ligetben, amely oly félelmetes volt a magasban, de mégsem voit képlete, sőt megodásra váró magassága sem... A vekker megszólalt a .szomszédban, Iskolába kell indulni. Még öl perc a párna meleg hajóján, — milyen kegyetlen, nyugtalan éjszaka volt. Most már értein a roppanó, sikoltó rémeket,— számtan-dolgozat lesz az iskolában. Milyen messze van mindez: számtalan dolgozati Egy kicsit más dolgozatokkal kell megvívni mostanában, támadó éjjeleken és álmodó nappalokon. Mosl mégis olt vergődtem a diákrémek éjszakáján, '— Vera reggt 1 dolgozatot ír ..; Ha mégvgyszer ott lehetnék a padban, kinyílott füzet előtt, láthatatlanul, a sok bodros-kócos haj fölött, mintegy suttogó hegedű a trapézon. Nyugtalan, kegyetlen éjszaka volt. Az ember kétszer jár iskoláb:i. Amikor még reménytelenül viaskodik a trapézokkal és amikor már hiába viaskodik. A pedellus becsukta az iskolakaput. Mi lesz most a dolgozattal, egyedül a nagy ismeretlen óceán előtt... Tanár ur kérem, vagy husz év előtt én is ott hintáztam a trapézon... ha mégegyszer felelhetnék... Verával együtt talán... most én is megint iskolába járok ... és nem alszom a vigasztalan éjszakán ... ReggeJ dolgozat lesz. Fel kell kelni. A szomszédban rákezdett a vekker. Vagy husz év előtt is így szólt. Számtan dolgozat elölt, — epy keserves, bizonytalan, vigasztalan reggelen. Drótheritést szabadalmazol! össiecsuhHald vasáttaat és szllaárut legolcsóbban VKrHcnÁI Attila ucca 5. • U1U911C1, Telefon 28 30. 5 fillér egy regény Kizárólag a Délmagyarország ei őfizetőinek. Aszhinyi Károly, Ákos Miklós, Babai József, Bibó Lajos, Baróti Zoltán, Békeffi József. Bálint László, Bendi Imre, Barsy R. üílűn, Bozzay Margit, Bedő Géza, Boros Pál, Büky György, Császár Géza, Csöndes Géza, Diószeghy Miklós, Dobó Iván, Églv Antal. ICnlődv János, Faragó Sándor, Forró Pál, Fekete Oszkár, Faludi Kálmán, Görög László, Gál Imre, Gosztonyi Ádám, Gárdos Fenne, Gyárlas Miklós, György László, Gergely Márta. Huszár Puffv, Innoccnt Krnő, Juhuzs Lajos, Kulcsár Miklós, Kellér Andor, K<>mor István, Kertész Mihály, Kelemen Kálmán, Kolozsvári Andor, ¡íj. Lovászy Márton, Leleszy Béla, Lestván Sándor, László Ferenc, Moly Tamás, Magyar Tibor, Németh Károly, Németh Atulor, Nagy Károly, Nógrádi Béla, Orbók Attila, Péezclv József. Polgár Rezső. Rejtő Jenő. Szánthó Dénes, Szeredv S. Gusztáv. Szentgyörgyi Ferenc, Szabó Jenő, Szlrokav Kálmán, lersánszky .1. Jenő, Tei.iav István, Tamás István, Tahi László, Urai Dezső, vitéz Vadai Albeit, Villant Rezső irják az országot meghódított, nagy nepszeriiségü Világvárosi Regények közkedvelt köteteit, ü Délmagyaírország előfizetői részére 5 fillér egy regény.